Fezejet

1 XXVIII|       lekiáltott Györgynek.~– Hercegem, jöjj elő.~A két bátyának
2 XXX   |     tetszeni fog.~– Mondd el, hercegem.~– Én már alig bírok magammal,
3 XXX   |      a szabadság zászlaját.~– Hercegem! Ez tréfának nagyon komoly;
4 XXX   |    kis filozófiát a kebledbe, hercegem; mert filozófia nélkül a
5 XXXII |  Mikestől.~– Bizony így megy, hercegem, legkisebb mulasztás nélkül.
6 XXXII |   Hahaha! Egy oroszlánt! Édes hercegem, nincs itt e tájon egyéb
7 XXXIV |      Mikesnek!~– Hiszen, édes hercegem: én ugyanazt a szót mondtam
8 XXXIV |      nevetett.) – Az ám, édes hercegem, mert ez a szó „szeretek”
9 XXXIV | Gondoljunk már a hazatérésre, hercegem. Elsőt doboltak a várban.~–