bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | fel a dolog, mintha előre ki volnának pécézve a kérdések
2 I | cőtus nagy hahotában tört ki.~Az ifjú uracska pállott
3 I | Bafomet oltárán áldoznak.~– Ki az a Bafomet?~– A Bafomet-bálvány
4 I | a csattos cipőket, nyisd ki az ablakot, söpörd ki a
5 I | nyisd ki az ablakot, söpörd ki a szobát, mindenekelőtt
6 I | szaladj Péter,1 tisztítsd ki a phaicakat2 és vágd meg
7 I | egy művészi csavarintással ki lett a kezéből ütve a pipaszár.~–
8 I | Jézust?~– Tudom is én, hogy ki az a Jézus?~– Az emberiség
9 I | Méte, méte = mese! Verd ki a fejedből. Csak úgy gondolták
10 I | fejedből. Csak úgy gondolták ki a templáriusok ellenségei,
11 I | se italnak; aztán, amíg ki nem megy a fejembül, úgy
12 II | egymásnak a szemét nem vájja ki~Péter halkan nyitotta fel
13 II | hogy akármelyik gavallérral ki merem állítani. Úgy tud
14 II | ahelyett, hogy maga állt volna ki a menzúrába, az inasaival
15 II | a dikasztériumokhoz; de ki tudja szemmel tartani azt
16 III | megégettetett, jelszavul adván ki: „Aeneam rejicite. Pium
17 IV | nincs.~Hát az „örök závárt” ki ismeri?~Egy ércrúdnak, mely
18 IV | hogy ez a mondat jőjjön ki belőle: „Mete-es-is”. Akkor
19 IV | belőle: „Mete-es-is”. Akkor ki van nyitva a tolózár.~Ki
20 IV | ki van nyitva a tolózár.~Ki volt ez a Méte? Hogy kísért
21 IV | épített gerendás padozattal. Ki cselekedte ezt a barbár
22 V | egyszerű metódussal játszának ki, hogy női kantust öltöttek
23 V | kezdve a termetét. Az arca ki van festve fehérre, pirosra.
24 VI | ember, semmiképp sem nyitja ki a zárát: elfordul tízszer
25 VI | nyelve; de csak nem nyílik ki. A mellette levő ajtó pedig
26 VI | mert ő senkinek nem nyitja ki az ajtót, nem látja a betűket
27 VI | perceket, órákat, napokat.~– S ki az, aki a kürtőn át leszórja
28 VII | korsók nagy sokasága egészíté ki a lakoma pompáját. A convivák
29 VII | asztalra? varázslat ez? ki itt a szakács? a pástétomsütő?
30 VII | Te csalsz! Alulról húztál ki egy kártyát!~Erre György
31 VII | igazságot tett.~– Állítsátok ki őket a középre, sértőt és
32 VII | akik a triptika két oldalán ki vannak faragva: egy egész
33 VII | társaságnak. Tudják meg, ki lakik benned. Idu Abrekh! –
34 VIII | hombre játékot szemelte ki.~Mert a l’hombre nem is
35 VIII | kártyákkal játsszák, amelyekből ki van dobva minden színből
36 VIII | ellenfél „nullissimot” jelent ki, akkor az a nyertes. Ritka
37 VIII | elolvassanak, a kártyások is ki tudják tapintani, hogy mi
38 VIII | lelkén.~– Abrekh! Hívj ki!~– Hívok. Coeur dame!~–
39 VIII | kártyaasztaltól, s odament Wammánához, ki az ivóasztalnál pokulálgatott
40 VIII | sose látja őket senki. S ki merné annak a grófnői alaknak,
41 VIII | hogy senkit sem lát meg: ki merné neki azt súgni: „szép
42 VIII | az állán, ál-haj a fején: ki ismerne azokban a simára
43 VIII | énekli: „Szeress! Bolond, ki az isteneket meg nem lopja,
44 VIII | vagy az ördögök! – fakadt ki a nagymester.~Hja, ebben
45 VIII | volt?~– Hogy nem találtad ki a termetéről?~Giorgio öklével
46 VIII | dühbe jött a fiú.~– Mondsza! Ki az, aki most ezt a szolgálatot
47 VIII | alá a vízcsepp a kancsóba. Ki számlálja a perceket utána?~ ~
48 IX | szemedből, csak a füledet nyisd ki.~– Mit fecsegtél ennek a
49 IX | én a hajadat!~– Hát akkor ki az ördög húzgálja minden
50 IX | bizony egy míder.~– Hát ki hozta ide ezt a mídert?~–
51 IX | és bele is bolondultál.~– Ki az a nő?~– Azt nem szabad
52 X | legszebb hölgyeket választották ki, azt nem is lehet tőlük
53 X | ismerve meg egymást, hogy ki melyiknek a párja, ami sorshúzás
54 X | kártyáját, egyenesedett ki a lovag, de akkor aztán
55 X | megmagyarázta volna neki, hogy ki volt az az Io kisasszony?
56 X | vert szeráffő domborodott ki, szárnyaikkal egymáshoz
57 X | arcodat, a beszélő ajkaidat, s ki foga találni, mit mondtál.
58 X | Hát az új Méte-ünnepélyen ki foga akkor az örök zárt
59 X | dolga új koraxot keresni. Ki van már szemelve!~– Vak
60 1 | legalább Bécs közelében), ismét ki lett hirdetve a hajdani
61 1(1) | nemzetének kalmára rakodtak ki ritkaságaikkal, saját nemzeti
62 1 | szövetségét is õ koholta ki.~Csakhogy oly finomul tudta
63 1 | trombitaszó mellett hirdeté ki a vásártéren, hogy akik
64 1 | specialitásban tüntette ki az ügyességét, amit egy
65 1 | csikós még a pipát sem veszi ki a szájából), hát annak majd
66 1 | egyszer mi magunk vennõk ki a részünket a „Gaudé”-ból?
67 1 | kellett osztozni a szerepeken; ki minõ jelmezre vállalkozik?~
68 1 | férfiakat osztályozták: ki legyen mazúr, ki oláh, ki
69 1 | osztályozták: ki legyen mazúr, ki oláh, ki talján?~Lodoiszka
70 1 | ki legyen mazúr, ki oláh, ki talján?~Lodoiszka hercegnõ
71 1 | csodaszép népviseletet szemelt ki magának. Valamikor Nógrád
72 1 | a magyar száj?~– Amelyik ki tudja mondani a magyar szót.~–
73 1 | repül a levegõbe. No hát ki tudja az urak közül kimondani
74 1 | harmadik „madzsart” facsart ki belõle: az „üsd”-öt pedig
75 1 | veszedelmes szóval: s õ szépen ki tudta mondani: „magyar,
76 XII | körös-körül a bodor huncutkák, ki tudná, hogy mennyi?~A férfiak
77 XII | exzellenz ez! durchlaucht amaz! Ki ismerne rájuk? E természetes
78 XII | nagy sanhedrinben, hogy ki vétessék föl mathetesnek,
79 XII | ajkait Giorgio, hogy egy szót ki ne szalasszanak. Nem is
80 XII | mintha csak onnan nőtt volna ki.~Az egész társaság tapsolt
81 XII | utcán. A mámor még nem ment ki a fejemből: nem voltam egészen
82 XII | borosfejű logikával azt találtam ki, hogy legjobb, ha hazaviszem
83 XII | Cornelia úgy kívánja. De ki ez a Cornelia?~Alig kanyarodtam
84 XII | tartanom.~– Ne féljen, signora! Ki meri önt fenyegetni?~– Nem!
85 XII | ismerem. Csak a nevét tudom.~– Ki mondta meg önnek a nevét?~–
86 XII | tartóztatni, hogy az észrevételét ki ne mondja rá:~– Ha én jutottam
87 XII | asphaleia verdiktjét mondtad ki.~– De mért mondta azt, hogy
88 XII | Mindenki rózsaszínűt vett ki. Annyi piros és barna csemege
89 XII | Életre-halálra. Jól főztem ezt ki?~– Őrültség volt, amit cselekedtél!~–
90 XII | egybegyűlt a címerteremben.~Ott ki lett adva a jelszó, amit
91 XIII | mulatság a másikat tolta ki a helyéből: tarka méhraj,
92 XIII | kapkodták a dobált filléreket: ki egyet elkaphatott, dugta
93 XIII | köszönti őtet.~Lodoiszka ki akart tenni magáért. Ő tud
94 XIII | Wammána valami tréfát fundált ki. A háta mögé tett kezében
95 XIII | Először is azzal fejezi ki elutasító véleményét, hogy
96 XIII | dragonyoson. – Hiszen még ki sincs próbálva.~– Mit tesz
97 XIII | lovakhoz, mint ő.~– De hát ki az ördög ül rá erre a most
98 XIII | aztán más furfangot talált ki, – elkezdett sebesen nekiiramodni
99 XIII | A vásárban azt dobolták ki, hogy kend olyan jól tud
100 XIV | ha azt tudta volna, hogy ki az az ember? S mért megy
101 XV | csárdává volt átalakítva, s ki hová egy-két széket és arra
102 XVI | semmit azokból a titkokból ki nem fog beszélni, amiket
103 XVI | közönséggel.~De addig is találtak ki valami paradicsomi mulatságot.
104 XVI | tisztességes céllal jött ki Dávidhoz, hogy kiengesztelje
105 XVI | haragját a férje iránt. Ki is engesztelte szépen. S
106 XVI | késsel a kezébe. Nos, hát ki nem vágott a hölgyek közül
107 XVI | amint elnézte, hogy tépik ki ezeket az angyalszárnyakat
108 XVI | akkor az a szóm, hogy „ki a legény a csárdában!” Én
109 XVI | markomba fogtam! Lássuk, hogy ki a legény a gáton.~Wammána
110 XVI | a Zoémiások nem találtak ki ilyen orgiát.”~Csak azt
111 XVII | egész nőből nem látszott ki más a sok gúnya közül, mint
112 XVII | arca megdicsőülést fejez ki.~Halkan lopózik oda bálványozott
113 XVII | irigyli? Miért szemelték ezt ki, hogy megnyomorítsák?~De
114 XVIII | ez a karám? Hogy találjon ki a városból? Bécs város nagy
115 XVIII | megteltek, takarították ki a legrégibb lakókat, hogy
116 XVIII | kérdezé az ökörhajtótul.~– Ki a temetőbe.~– Hisz a bástyakapu
117 XVIII | iszom vele. Tudod, hogy ki volt a legszebb leány a
118 XVIII | világon? Hahó! Nem találod azt ki. A szép Paradies Flóra!
119 XVIII | kék-zöld tűz egyszerre tódult ki a koponya minden nyílásán.~–
120 XVIII | kulcsár tudni akarta, hogy ki az, mi a neve, aki éjfél
121 XVIII | után a Rothenthurm kapuján ki akar menni. Mi célja van?~
122 XIX | s minden öltönydarabbul ki voltak nőve; egészen tisztességes
123 XIX | csodatevő szüzeknek adták ki magukat, akik eksztatikus
124 XIX | nagy épülettömeg emelkedett ki. A kupolájáról azt lehetne
125 XIX | helyet nem választhatott ki magának.~Az egész környék
126 XIX | Hát, hogyha a Malach ki nem tudja kaparítani a lurdéha5
127 XIX | hogy ő a bátyját erőszakkal ki fogja szabadítani. Ezalatt
128 XIX | füst a nagy kéményen tódult ki, melyen a kupola végződött.~
129 XIX | hát, legényke, mondd, hogy ki az apád.~György egész komoly
130 XIX | a szájamon köptem volna ki!~Azzal összeölelte, csókolta
131 XIX | két mezítelen lába volt ki belőle. Sehogy sem akarta
132 XIX | jól pofon rúgta.~– Húzd ki a lábánál fogva! – kiálta
133 XIX | rosszat. A Csercsent nem adták ki a klemsből az én jótállásomba.
134 XIX | börtönt, leöljük a strázsákat! Ki jön velem? Én megyek elől.
135 XIX | csavargónak szólt.~– Ugyan húzd ki a kardodat, s add oda neki,
136 XIX | Mirikló azt a formáját találta ki a szájbedugásnak, hogy egy
137 XIX | az apja zsebéből lopott ki: derék ezüstkupakos tajtékpipát,
138 XIX | határozatokat hozni.~A szerepek ki lettek osztva. Az elfogott
139 XIX | bátyja karikákban eresztett ki a száján. A Mirikló aztán
140 XX | térdeire nyugtatá.~– Eressz ki! – mondá a leánynak, fektéből
141 XX | Tetszését azzal fejezte ki, hogy egyik öklét a másikhoz
142 XX | Malach gordonkahangja vált ki. Mikor ő beszélt, akkor
143 XX | Hogy tudták meg, hogy ki volt az áruló?~– Nagyon
144 XX | szakállát szálankint húzogatták ki, s azalatt meg a talpait
145 XX | semmit a hamis igazság. Ki lett mondva a fejére a szentencia.~–
146 XX | parasztok. Azt mondják, hogy ki áll annak a szónak, hogy
147 XX | fia, s nem valami zsivány? Ki ismeri a Rákóczy fiát?~–
148 XX | No hát éppen így főzte ki a dádé. Azt kiabálta nekem.
149 XX | Nem fogod azt tenni.~– Ki mondja?~– Én mondom. Nem
150 XX | Valami csengés-bongás zavarta ki a fürkészéséből. A „csáj”3
151 XX | Hanem így nem mehetsz ki a világba, ahogy most vagy.
152 XXI | Valami okosat gondoltam ki! Itt van közel a part. Fussunk
153 XXI | vérszomjú gyávaság adta ki tele torokkal a hangját,
154 XXI | phéna”?~– Sohasem hallottam: ki sem tudom mondani.~– Úgy
155 XXI | eloltani, sorkatonaság vonult ki a vásártérre, kordont húzni;
156 XXII | tekinte az előtte álló ifjúra, ki az udvaronc sereg közül
157 XXII | pártfogásába vettünk, s ki hűséges magaviselete, engedelmessége
158 XXIII | következő diskurzus fejlődött ki közöttük, lépcsőfokrul lépcsőfokra.~–
159 XXIII | György izent Józsefnek.~Ki diktálta egyszerre, mind
160 XXIV | nemes szívű fejedelemfi, ki szép lelkének méltó sorsát
161 XXIV | Egy nagylelkű uralkodó, ki ellensége gyermekét boldoggá
162 XXIV | király Rákóczy Ferenc fiát ki akarta tüntetni ily fényes
163 XXIV | ifjú menekülését fedezni? Ki volt az, aki Károly királynak
164 XXIV | Kitől kapott tájékozást? Ki ismertette meg a helyiséggel?~
165 XXV | torkát, vámpírszájával szívja ki a vérét. Ez ellen nem tudjuk
166 XXV | Megérkezésekor a bérlő fogadta, ki előreküldött futár által
167 XXV | erdőség közül emelkedik ki valami hosszú oszlopsoros
168 XXV | követelték, hogy nyissa ki nekik a kaput, hadd menjenek
169 XXV | Minthogy ő maga ürítette ki elébb a poharát, bizton
170 XXV | kalandra se vállalkozhatik. Ki az ördög fog egy szép leány
171 XXV | negyedik osztozó társra? Lökjük ki ezt magunk közül, s osszuk
172 XXV | a Giorgio titkai. Tudod, ki az a Giorgio? Azt gondolod,
173 XXV | magasba! Még magasabbra! Ki a világba!~Még nem tudta,
174 XXV | benne. Még most sem hült ki egészen: éjente világít.~–
175 XXV | Frumento most is eregeti ki a hasadékaiból a friss tűzfolyamot,
176 XXV | amiknek óriási rétegeit ki lehet venni egy hosszú lépcsősoron,
177 XXV | éjente izzó fényt sugárzik ki, s a facipő talpát elszenesíti,
178 XXV | Hajnalhasadtával bukkantak ki a vigályos erdők és vulkáni
179 XXV | kerületéből fenségesen emelkedik ki az örökké élő füstoszlop,
180 XXVI | elalélt ifjút, s úgy vitte ki a mély sziklaköröndbül.
181 XXVI | Csodálatos kérdés! Ugyan ki akarná ezt a rettenetes
182 XXVI | pénzt, amellyel egy hajót ki lehet bérelni a jégszállításra –
183 XXVII | ösztökélte a lovasa, nem mozdult ki onnan. Régi dolog az már.
184 XXVII | kimosott fehér ruhákat tereget ki a szentjánoskenyér-bokrokra,
185 XXVII | szája; de elől szabályosan ki volt vágva félkerekre. Ugyanezen
186 XXVII | boltozatáig, onnan terült ki a ház fölé.~Hogy tudott
187 XXVII | muszlin szövetet mosott ki: azt hozta vissza kiteríteni. –
188 XXVII | jöttél volna, hoztak volna. Ki utasított ide? Oloferno?
189 XXVII | falból egy ólomcső nyúlt ki, s annak a nyílásán csorgott
190 XXVII | gesztenyealakban. És olaj csordul ki az özvegyasszony kifogyhatlan
191 XXVII | gránátalmabor?~– De hát ki ennek a várnak az ura?~–
192 XXVII | hamarább megtudtam, hogy ki vagy te igazán, mint te
193 XXVII | te magad. – S nem találod ki ezzel a te kondor fejeddel,
194 XXVII | te még nem tudtad, hogy ki vagy, mi már akkor azt mind
195 XXVII | többié is lehull. – De hát ki fogja kezdeni? – A fejedelem
196 XXVII | őt ifjan megvénítette. – Ki akart ragadni kezeik közül.
197 XXVII | kezéből, s más módját találta ki a bosszúállásnak.~Azzal
198 XXVII | mi viszont azt találtuk ki, hogy amikor összejöttök
199 XXVII | a csikós szemeit szúrja ki. A te kiáltásod: „magyar,
200 XXVII | Nehéz kitalálnod ugye, hogy ki volt az a nagylelkű ember,
201 XXVII | S ha az engem meglát?~– Ki fogja rántani a kését, és
202 XXVII | mint hogy egymás tőre ontsa ki. Te maradj veszteg odalenn
203 XXVIII| öszvérét, s azzal tartja ki a lakodalmat.)~Io nagyon
204 XXVIII| mikor állt is, úgy nézett ki, mintha ülne. – A Satturno
205 XXVIII| Satturno pedig a tőrét rántotta ki. Csakhogy az a puska olyan
206 XXVIII| Azt tudjátok, hogy én ki vagyok. Nővéretek, az én
207 XXVIII| nagy versenykiabálás közt ki a házikóból, futtában címezve
208 XXVIII| közbenevetett.~– No akkor éppen ki van egészítve a társaság,
209 XXVIII| féktelen kacagásban ne törjön ki. Amit a két bátya nem vett
210 XXIX | fejedelem nem gondolhatott volna ki nászörömei számára pompásabb
211 XXIX | suttogá György. – Hát ki lopta el a holdat az égről?~–
212 XXIX | nem féltek többé.~Amint az ki volt mondva, hogy „meghalunk”,
213 XXIX | olyan, mint Belzebub.~– Ki vagy, mit akarsz velünk? –
214 XXIX | azt meg, hogy minket a tűz ki fog zavarni a fészkünkből?~–
215 XXIX | fészkünkből?~– Nem tűz zavar ki téged a boldog fészkedből,
216 XXIX | a vasmacskáit, feszítse ki a vitorláit, s aztán induljon
217 XXIX | beszéd ez egy paptól. De hát ki hívott engem? Én nem hallom
218 XXX | kőzáporral, lávafolyóval veri őt ki utolsó menhelyébül.~– Te
219 XXX | ne csak dalszóval mutasd ki, hanem dobj egy kis alamizsnát!”
220 XXX | válnak.~– Hát én azt főztem ki magamban, azokon a csendes
221 XXX | magyarokat a gályához láncolni? Ki adott neki arra jogot?~–
222 XXX | törvénytelen adót vetnek ki (nem az ő nemesi portájára),
223 XXX | helyébe keresztet tűznek ki; s inkább választják a gályarabságot,
224 XXX | kormányzótul egy csausz jött ki a hajóhoz, aki a hajóskapitánynak
225 XXX | hogy palotaforradalom ütött ki: az eddigi nagyvezírt, a
226 XXXI | világtörténelembe való viselt dolgaira. Ki volt Rákóczy Ferenc olyan
227 XXXI | helyezték. És a feleség ki tudta szabadítani fogoly
228 XXXI | élnek-e még, s hogyan élnek? ki hozott volna hírt, távol
229 XXXI | tartoztak, együtt vonultak ki az érkező kedves vendég
230 XXXI | a kerítések mögül dugták ki a fejüket). Hanem akik középen
231 XXXI | kiugrott a bárkából, mielőtt az ki lett volna láncolva, s pillanat
232 XXXII | várt a kedves vendégre, ki az asztalnál az atyja jobbján
233 XXXII | gyöngédségét azzal fejezte ki, hogy minden ételből maga
234 XXXII | minden ételből maga szedett ki a tányérjára.~De azokkal
235 XXXII | fennhangon: „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben!”~Az egész
236 XXXII | Lengyelországba.~– Hát akkor ki maradt itten a fejedelemmel?~–
237 XXXII | Kár, hogy az arca nagyon ki volt festve fehérre-pirosra,
238 XXXII | háziasszony is éppen úgy ki volt festve fehérre-pirosra,
239 XXXII | banyákat, s azokat ültették ki a házaik küszöbére, akiktől
240 XXXII | vadászatra megy. A fejedelem ki is választott a számára
241 XXXII | vadászkutyának csak a farka látszik ki: bokros csalitok, tocsogós
242 XXXII | egymás között a területet, ki merre induljon, kiterjesztett
243 XXXII | húzának, azaz hogy fűszálat, ki hol álljon a sorban? Györgynek
244 XXXII | abból a bozótból okvetlenül ki fognak ugratni valami vadat,
245 XXXII | amidőn nagy sebtében ugrott ki a rekettye közül egy hatalmas
246 XXXII | engedte, hogy a kísérője vegye ki a részét a prédából, akinek
247 XXXII | megrakottan.~– Hát te, fiacskám, ki sem lőtted a puskádat? –
248 XXXIII| tudom, hogy úgy jöttünk ki, mint az olyan állatok,
249 XXXIII| külön megbízott által.~De ki legyen ez a megbízott? Aki
250 XXXIV | a másik a feleségeében. „Ki lesz neked olyan híved,
251 XXXIV | voltam? édes fejedelmem? Ki fog téged úgy szeretni,
252 XXXIV | fejedelem messzebb útra rándult ki vadászatokra, őrá bízta,
253 XXXIV | legőszintébb ijedelmet fejezte ki. Összecsapta a kezeit.~–
254 XXXIV | gyászruhát viselni?~– Holtig.~– Ki kényszeríti rá?~– Az a név,
255 XXXIV | Nem! Majd ha egyszer ki fog kegyelmed lépni a nagyvilágba:
256 XXXIV | magyaroknál ez nincs bevéve.~– Ki mondta ezt kegyelmednek?~–
257 XXXIV | nyargalászás sem elégítette ki; kibérelt egy vitorlás bárkát,
258 XXXIV | Egy olyan széket fundált ki, ami darabokra szétszedhető
259 XXXIV | elküldelek a franciák királyához, ki téged fejedelmi jóindulattal
260 XXXV | szívének.~Megvallom őszintén, ki ezt a regényt írom, hogy
261 XXXV | Egy történetíró barátom, ki a Rákóczy-korszak minden
262 XXXV | senki gyertyát sem tett ki az ablakába a hazatérő fejedelemfi
|