Fezejet

1 VII |       György pedig összefonta a két karját a mellén, s úgy nézett velük
2 VIII| utánarohantak, és megragadták a két karját.~– Hohó! Fiacskám! – csitítá
3 XII |            mester, megfogva az ifjú karját – ne lábatlankodj itt az
4 XII |          csípőjére felteszi, a jobb karját felemeli, hogy a széles
5 XIII|       csikós, odalépve Io elé s bal karját nyújtva felé. A jobb kezében
6 XVI |           Koleikháb, gömbölyű barna karját az ifjú nyaka körül fűzve. –
7 XVII|     egyszerre kinyújtá azt a hosszú karját, s a bot ólmos vége, mint
8 XXIX|        magukat a földbe.~György két karját tartá Io feje fölé. – Mintha