bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | istentelen kurucokat és az ő szövetségeseiket.~– Optime.~
2 I | hüledező képpel tekinte az ő mentorára, Wammána úrra.
3 I(1) | pedagógiai segédeszközök; ő volt a nem szokatlan „Prügelknabe”.
4 I | procura – examináljuk, azalatt ő a szomszéd szobában rágyújtott
5 I | discipulus sem volt rest, ő meg a hosszú török meggyfa
6 I | irigyelsz a Pétertől, hogy ő tanulta meg tehelyetted?~–
7 II | Tetszik hallani, hogy ő most az ájtatosságát végzi:
8 II | kordialiter hátba ütötte, s erre ő is elkezdett kacagni, s
9 II | lehet szupprimálni, hogy ő Rákóczy Ferencnek a leánya;
10 II | Aspremonthoz nőül adták. Ő pedig jól tudja, hogy neki
11 II | váltani senkivel, aki az ő eredetét elárulhatná. Csecsemő
12 II | elvették.~– Hát hiszen nem ő küld izenetet a hercegnőnek.~–
13 III(2) | lévén, kinek-kinek, a mi az ő szemeinek jónak tetszék,
14 V | lehúzása.~Wammána úr az ő védencével éppen az első
15 V | mesterrel Harlekin és az ő pajtása, Pierotto. Harlekin
16 V | mind a két lábával. Ez az ő fegyvere. A Harlekin „maustodt”
17 V | Hanswurst mester intézkedésére ő maga és Pierotto felnyalábolják
18 V | Colombinát, hogy a Harlekin az ő szeretője volt. Colombina
19 V | kénytelen elismerni, hogy ez az ő fia.~– No ha a te fiad,
20 V | mima szemei egyenesen az ő szemébe tűznek, forró lehelete
21 V | közönségnek tudtul adni, hogy ő most a paradicsomból került
22 VI | híják így?~– Azért, mert ő senkinek nem nyitja ki az
23 VI | egymás mellé állítok. Az ő feladata, amint mi beléptünk
24 VI | Kikopik belőle a lélegzet. Ő azt hiszi, hogy az lélek.
25 VI | ételhulladékot, s ezeken ő elélődik, amíg ismét szórnak
26 VI | félmámorában azt hitte, hogy amióta ő a tűzkeresztségen átment,
27 VI | talárral és az ezüstsisakkal az ő mestere, Wammána.~A kézszorítások
28 VI | felpalástozták: csakhogy az ő talárjáról még hiányzott
29 VI | tárgyakra, amiknek a jelentését ő nem értette. Keresztény
30 VI | elgondolkozott rajta, hogy miért van ő most itt, s mi vár itt őreá?~
31 VI | rettenetes ítéletet tart; de ő bizony inkább azoknak a
32 VI | többször is fogja kérdezni?~És ő másodszor is, harmadszor
33 VI | Árpádok ereiből származott az ő szívébe.1~ ~
34 VII(1) | természettudós beszéli, hogy ő evett egy pávasültből 1598-
35 VII | kisebbiket jobban szerette. És ő átadta ezt az ereklyét,
36 VII | biztos hitben tette, hogy ő most ezen a banktartón bosszút
37 VII | egy göngyöleg aranyat.~Az ő kártyája nyert.~A banktartó
38 VII | második taille-nál megint az ő figurája lett a nyertes.
39 VII | Az ötödik osztásnál is az ő kártyája nyert.~Már ezerhatszáz
40 VII | hasonló figurát kapnak: ő húzza be a tételt.~Neki
41 VII | mind kard volt az oldalán, ő pedig fegyvertelen volt.~„
42 VII | egyszerre a fejszúrást irányzá, ő kardvédelem helyett hirtelen
43 VII | Ott állt előtte – Wammána.~Ő volt a sértő lovag: őtet
44 VIII | hogy amíg ellenfele az ő arcvonásaiból olvashatott –
45 VIII | kártyánál erős fegyver, – addig ő a nagymester arany lárvájától
46 VIII | kártyájából azt látta, hogy ha ő „l’hombre”-t mond, akkor
47 VIII | hatodik játszmában megint ő osztotta a kártyát.~A nagymester
48 VIII | lakoma alatt bal felől. Ő szelt le a számodra a pávasültből,
49 VIII | amitől te undorodtál.~– Ő volt az? Aki mellettem ült.
50 VIII | toalettjeiknél.~– Itt van ő még?~– Nincs. Mi vagyunk
51 VIII | Azok a mandolosz és az ő mandolinája gyertyái.~–
52 VIII | Ezúttal Sámson és az ő Delilája.~– S meddig maradnak
53 VIII | bátyját, Jakub kánt: az ő találmánya ez a tigrisköröm.~
54 VIII(2)| felfedezett, azzal elhitette, hogy ő van hivatva a fogságból
55 IX | uram, váltig figyelmeztette ő főtisztelendőségét, hogy
56 X | ragyogása egyesítve van! – Ez ő! Ez a Zsuzsánna! – Ez a „
57 X | milyen tüzesen udvarol az ő hölgyének a lovastánc közben.
58 X | szerencsésebb volt, mert ő a spádéjával beletalált
59 X | dörmögé magában Giorgio.~Ő maga biztos volt a dolgáról.
60 X | Aztán következett Giorgio: ő meg a másik szemet találta
61 X | remekelt Lancelot Wammána: mert ő sebes vágtatva villámgyors
62 X | Lehajolt a térdelő ifjúhoz, s ő is súgva mondá neki:~– Abrekh!
63 X | Giorgio megjelenni. Akkor is ő idézte azt fel.~A rövid
64 X | ráismertél. A válasz, amit az ő villogó szemei adtak, az
65 X | elárulá, hagy mit mondott ő neked: „Abrekh! Korax akarsz
66 X | mit érzesz.~– Láttad az ő arcát is? Az első mondatánál
67 X | megnyerted a játékot.~– Ő az enyim.~– Mondhatom, hogy
68 X | nyerték el a pálmát. Az ő szerecsenüknek mind a két
69 XII | természetes parasztnőkben!~De ő éppen rájuk ismert. Ő már
70 XII | De ő éppen rájuk ismert. Ő már látta egyszer az arcaikat
71 XII | észrevette a fiatalember zavarát. Ő már tapasztalt róka volt.
72 XII | oly arcátlanul hasonlít az ő képéhez, sorba minden hölgynek
73 XII | sodrábul Giorgiot.~Hogy mer az ő istennője előtt letérdepelni
74 XII | princessz, s annak a jobbján az ő gyűlöletes hasonmása, aki
75 XII | embernek kijár, az mind ő neki jutott, nekem nem adatott
76 XII | hivatkozott arra az előnyére, hogy ő a népeket első kútforrásbul
77 XII | nemzet szokásait ismeri: ő járt Magyarországon is.~–
78 XII | Csipegette, pödörgette volna ő is azt a pelyhecskét az
79 XII | boglárral.~– Ah uram, ez az ő kalapja.~– Az ön vőlegényéé?
80 XII | Az én húgom? Hol van ő?~– Azt nem mondom meg, amíg
81 XII | eltűrhetetlennek találta, hogy az ő istennőjét összehasonlításba
82 XIII | alföldi csikósnak, meg az ő ménesének ez a kedves tájék!
83 XIII | ki akart tenni magáért. Ő tud a csikósok nyelvén.
84 XIII | vetett az ábrándozásnak. Ő is megmutatta, hogy járt
85 XIII | megszontyolodva hasrafeküdtek. Ő maga értette a klasszikus
86 XIII | fejét megrázva. Ez nem az ő embere. Továbbmegy a másik
87 XIII | azt tudja magáról, hogy ő a teremtés remeke, akiért
88 XIII | Egészen vad volt az – az ő ízlése szerint.~Meg is lett
89 XIII | ezért a leckéztetésért, ő azt hitte, hogy senki a
90 XIII | olyan jól a lovakhoz, mint ő.~– De hát ki az ördög ül
91 XIII | Egyenlőtlen volt a viadal, mert ő vissza nem üthetett, s csak
92 XIV | hölgyek. – S azok előtt ő csak egy zsíros paraszt.
93 XIV | sejtik, akik magukhoz hívják. Ő pedig szintén sejti, hogy
94 XVI | Azonban Ádám sem maradt adós. Ő meg azalatt, amíg a hivatalba
95 XVI | azt jegyezték fel, hogy ő volt ártatlan az ifjú szerelmétől,
96 XVI | Csak azt sajnálja, hogy nem ő a mima ebben a pokolparadicsomi
97 XVII | hercegnő játszotta: ott ahol ő felnőtt, még ismerték a
98 XVII | asphaleia Delilája önző volt. Ő, amint tapasztalá, hogy
99 XVII | rokonszenves alakot, akihez ő kimagyarázhatlan rokonszenvet
100 XVII | védi magát. Mintha csak ő maga is mester volna a kardvívásban:
101 XVII | háttal a viaskodók felé, ő pedig szemközt látta a jelenetet.
102 XVII | zsibbadva testben, lélekben.~Az ő szerelmese volt Wammána!
103 XVII | istennő szeretője volt az ő mesterének.~Akárcsak az
104 XVII | mesterének.~Akárcsak az ő fejére csaptak volna azzal
105 XVIII | eszét. Hogy is hívják az ő apját? Giunchi gróf? Az
106 XIX | egymás közt beszéltek.~Az ő domíniumuk volt az utca,
107 XIX | egy király szokott lenni. Ő vezeti az állam ügyeit:
108 XIX | Megkeresztel és temetkezik. Ő a császár és a pápa ebben
109 XIX | tolvaj, csaló, koldus. De ő maga nem lop, nem csal,
110 XIX | tekintélye a népe között: ő csak vezeti az általános
111 XIX | szenteket szeretni?~– De ő azokat a szenteket szerette,
112 XIX | jobban elbámult György. Hisz ő azt hitte, hogy ő tartozik
113 XIX | Hisz ő azt hitte, hogy ő tartozik a templáriusok
114 XIX | akkor nem ügyelt rá. Az ő bátyja lett volna az? A
115 XIX | Az járt a fejében, hogy ő a bátyját erőszakkal ki
116 XIX | elégedve, hogy mármost hát ő rátalált az apjára, a fejedelemre,
117 XIX | hátuk mögé, s most már az ő fülükbe húzták a nótát,
118 XIX | A csőcselék fejedelme.~S ő becsülte ezt a csőcseléket!~
119 XIX | feküdt.~Hiszen az volt az ő phrálja. Ő meg annak a phénája.
120 XIX | Hiszen az volt az ő phrálja. Ő meg annak a phénája. György
121 XX | gordonkahangja vált ki. Mikor ő beszélt, akkor a többi hallgatott.~
122 XXI | pompát szerzett a Malach az ő elsőszülöttének. A lovas
123 XXI | hebegé György elképedve.~Az ő képzeletében annak a lovagnak
124 XXI | lovagnak az alakja élt, akit ő még egy nappal előbb versenytársának
125 XXI | arcban, s azért mert az ő ideáljához meri felemelni
126 XXI | aztán megtudta, hogy ez az ő édestestvére: fia az ő atyjának,
127 XXI | az ő édestestvére: fia az ő atyjának, Rákóczy Ferencnek,
128 XXI | minő diadal lesz az, amidőn ő, a kisebbik testvér, a bátyját
129 XXI | ismeretlen fickót, akit ő sohasem látott. Micsoda
130 XXI | San Carlo József lenni! Az ő bátyja!~Először a bámulat,
131 XXI | lelkén.~Hiszen ha az nem az ő phrálja, akkor a Mirikló
132 XXI | akkor a Mirikló sem volt az ő phénája!~A méreg felforrt
133 XXI | méreg felforrt szívében!~Ő otthagyja a szerelmes tündérke
134 XXI | Malach mégsem csaló! Akkor ő mégis igazságtalan volt
135 XXI | iránta, ha ez csakugyan az ő apja. S akkor a Mirikló
136 XXI | a Mirikló megint csak az ő húga lesz.~– Mondja csak,
137 XXII | akarta, hogy mi győzzünk és ő bukjék el. De amidőn minden
138 XXIV | többi híveiért, akik az ő halála által mind nyomorra
139 XXIV | magyarul nem tud. De az nem az ő vétke. Németek nevelték,
140 XXIV | volt. Érezte, hogy emiatt ő maga vezéri szerepre képtelen.
141 XXIV | nem képes betölteni.~Talán ő volt az, aki az öccsét,
142 XXIV | megrontó hálói közül.~Akkor ő lehetett az is, aki a királynak
143 XXIV | szövetség üzelmeit.~De hát ő honnan tudhatta azokat meg;
144 XXV | kellett vallani, hogy az ő ereiben felesen lüktet germán
145 XXV | mélyen elmélázva.~Eszerint ő egy száműzöttnek a birtokát
146 XXV | miután ezek kizárólag az ő becses személyének a védelmére
147 XXV | nagy indulatba jönni. Majd ő maga beszél azokkal az urakkal,
148 XXV | hátra volt kötve a keze: az ő puskáikat is a malandrinók
149 XXV | idetartó uraságok előtt.~– Ah! Ő az, maga a Fra Barbarigo! –
150 XXV | földesúr irányában. Minthogy ő maga ürítette ki elébb a
151 XXV | Mindig azt hajtotta, hogy ő egy skorpiót lenyelt, s
152 XXV | hozzá, mint Künzli Péterhez; ő maga pedig Wammána személyébe
153 XXV | fennálló árkádjai alatt. Ő pedig bámulta a romokat,
154 XXV | feltolva az égbe. Itt egyedül ő maga az élő: körös-körül
155 XXV | Arra a tudatra jött, hogy ő itt nem más, mint fogoly.
156 XXVI | megszökni készül.~Eszerint az ő kedves gyermekkori jó pajtása
157 XXVI | levélből megértett, hogy ő itt ezen a szigeten csak
158 XXVI | bilincsnek új meg új nemei. Ő már el van ítélve a születése
159 XXVII | fogalom rá nézve?~Hol van az ő otthona? A Del Contrasto
160 XXVII | barlangjaiban él? S akinek ő most bitorolja a nevét és
161 XXVII | böfögése.~Ezek között töltse ő el az ifjú életét? Amikor
162 XXVII | Attól tudtam meg, hogy ő Rákóczy József fejedelemfi,
163 XXVII | fiai és leányai, amelyeken ő uralkodik. Annyi neki a
164 XXVII | királyságban lobognak az ő kétfejű sasai. S mikor ezek
165 XXVII | A tábori élet megölné. Ő maga is tudja, hogy veszni
166 XXVII | bátyád szövetségese volt. Ő hívta azt fel a bécsi vásárra.
167 XXVII | szót tudott velem váltani. Ő mondta meg, hogy San Carlo
168 XXVII | leereszkedve a kötélen. Ő addig védni fogja a karzat
169 XXVII | bátyád akadályozta meg. – Ő volt a te gondviselésed.
170 XXVII | volt a te gondviselésed. Ő volt az, aki azt a dicső
171 XXVII | sors őrá bízott s melyet ő elvesztegetett, terád ruházta
172 XXVIII | ceremóniának. – Legyen neki az ő hite szerint! – dörmögé
173 XXIX | függőkertjével, az volt az ő egész világa.~Az uccelaio,
174 XXIX | falhoz.~A másik percben aztán ő hengergette vissza a túlsó
175 XXIX | kisöccse az öregnek. Nem ő maga haragszik.~De Györgynek
176 XXIX | hogy oda sújtsanak le az ő fejére, de amit azok hallatlanná
177 XXIX | készpénzen a jeget. Innen ő azt Konstantinápolyba fogja
178 XXIX | atyád száműzetésben él. Az ő neve, a Rákóczy név maga
179 XXIX | szultán, az egyúttal az ő börtönőre, aki vigyáztat
180 XXIX | odamégy az atyádhoz, hogy ő átadhassa neked a maga hatalmát
181 XXIX | nagy küldetést, amelytől ő maga el van zárva: azzal
182 XXIX | amelyben dicső atyád állt az ő nagyatyjával, s hadsereg
183 XXIX | a való tudatára.~Valóban ő az: csakhogy Bécsben délceg
184 XXIX | Bécs városát álcázottan, s ő fogta el a híres Ocskayt,
185 XXX | jelezte, hogy hol van az ő elvesztett paradicsoma.
186 XXX | kereskedő hajón, amelyen ő idejött, nem voltak evezősök.~
187 XXX | a hazai dalt énekelték, ő a gálya korlátján keresztülhajolva,
188 XXX | keresztülhajolva, beleénekelt az ő kórusukba: amiért azok nevető
189 XXX | törvénytelen adót vetnek ki (nem az ő nemesi portájára), hanem
190 XXXI | egy álomképre.)~– Hol van ő most?~– Az égben!~Azután
191 XXXI | kezdte, melyik ezek közül az ő atyja? Az a délceg dalia,
192 XXXII | magyarul beszélt, amiből ő egy szót sem értett. Mellette
193 XXXII | fejedelem meg nem szólt közbe. Ő megtartotta méltóságos nyugalmát.
194 XXXII | rendeletet az inasainak, hogy az ő saját hálószobajába tegyenek
195 XXXII | meg akarta mutatni, hogy ő már nem egészen ismeretlen,
196 XXXII | az asztalhoz és ír.~Ez az ő rendes életmódja.~Amint
197 XXXII | szabómesterséggel foglalkozott. Ő maga volt a szűcs, a felesége
198 XXXII | meghallgatta a kívánságukat.~Ő maga nem varr csizmát, mert
199 XXXII | maga nem varr csizmát, mert ő úr, a rabszolgák dolgoznak
200 XXXII | a feje erre a szóra.~Az ő fia még csak vadászni sem
201 XXXII | abbeli izgatottságában, hogy ő holnap az atyjával együtt
202 XXXII | egy óriástul kapta volna, ő bátran meg fog állni előtte,
203 XXXII | elterül a porondon halottan. Ő büszkén fogja a lábát az
204 XXXII | az eredeti tulajdonosát ő maga ejté el.~Hajnali két
205 XXXII | meggyőződött róla, hogy az ő hercege a városi élettől
206 XXXIV | kétélű tőröket forgat meg az ő kísérője szívében. A „kis
207 XXXIV | özvegy asszonykát, ami az ő szívének nagyon is jólesett.
208 XXXIV | szívének nagyon is jólesett. Ő kezdett el feszengeni, s
209 XXXIV | tányérára szedegeti. Azt pedig ő is szerette: ti. a galamb
210 XXXIV | ti. a galamb máját. De az ő porciója keserű volt. Bizonyosan
211 XXXIV | kínálkozó kétágú villák mind az ő szívén jártak keresztül.
212 XXXIV | jutott, hogy ez volt az ő szeretett Miklósának is
213 XXXIV | évődött, úgy téve, mintha ő járna utána, s az játszaná
214 XXXIV | akihez hasonló asszonyt ő sohasem látott. Ezzel lehet
215 XXXIV | égen, földön és padláson”. Ő azonban egyik helyen sem
216 XXXIV | azt hitte, hogy ez mind az ő oktatására történik.~Mikor
217 XXXIV | felálltak az asztaltul, ő maga kezdte el az imádkozást,
218 XXXIV | nekik, hogy a fejedelemfi az ő apáik nyelvén imádkozik!~
219 XXXIV | cserkészni indult, követte ő is a dicséretes példát,
220 XXXIV | márványtalapjára, amelyen ő térdepelni szokott, egy
221 XXXIV | fiamnak kedve lesz hozzá, hogy ő vigye el, akkor rábízhatjuk,
222 XXXIV | kedvezett a szerencse: az ő kelevéze találta el a dúvadot
223 XXXIV | György azt mondá, hogy ő most azonnal elviszi a lovát,
224 XXXIV | helyette.~Azonban dehogy ment ő a lovával a zsidóhoz: begyógyul
225 XXXIV | beszélhetnek egymással: ő maga a nyeregbe ülve, a
226 XXXIV | erős dolgaim, amiket az ő javukra tettem, ma már bűnszámba
|