1-amali | amann-balva | balve-birod | biroh-cipru | circu-deliz | delne-elega | elege-eltil | eltor-evek | evekb-felny | felol-folya | folye-gunyo | gunyv-harmi | harmo-homlo | homok-irosz | irtak-kancs | kanda-kerev | kerge-kisul | kisut-konin | konju-leg | legal-lovag | lovai-megha | meghi-mellv | melod-mutog | muve-nyulf | nyulk-olvas | olyan-pelyh | penes-ragal | ragas-sarka | sarla-szaka | szake-szikr | szila-tarsa | tarse-torok | torol-ugran | ugrat-vegig | vegke-vivot | vivov-zurza
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
12058 XIX | férfiak fején keresztül nyúlkáltak a tálba, természetesen kés,
12059 XXXII | ezek az urak itten csak nyúlra vadásznak?~– De bizony fogolyra
12060 XXVII | hátulsó falból egy ólomcső nyúlt ki, s annak a nyílásán csorgott
12061 XII | arcát takaró fátyolához nem nyúltam; hanem még a neve után sem
12062 XXXIV | atyjának.~S aztán a keblébe nyúlva, elővevé annak az iratnak
12063 XXVIII | kiemelkedni.~A Domenichino egy nyurga, keskeny vállú legény volt,
12064 1 | számára. Nem kellett nekik a nyuszt: a farkas- és a rókaprém
12065 XXXI | akik középen állnak, azok a nyusztkalpagosok, gombos dolmányokban, kard
12066 XX | lehúzták a bőrét, s aztán a nyúzott medvét felakasztották egy
12067 XXXIII | imádkozni sem tud, s sem az Ó-, sem az Új-Testamentomot
12068 I | megnevezni az examinátorok előtt, obedienciájának bebizonyítása végett.~–
12069 II | solutus. Osculor Vestras manus obedientissimus Georgius.1 – Ezt egy igen
12070 IX | kicsit kijózanodott.~A Péter óbégatására aztán bejött Wammána.~Arra
12071 XII | aki jól tudom, hogyan lett őbelőle Mirasassi hercegnő.~A hölgyek
12072 V | keresztes vitéz, Pantalon mint obligát polgárférj, akit mindig
12073 VI | in usum delphini” készült obstruzus meséket, hallott egy-egy
12074 II | ennek a fiúnak mindenféle obstrúzus balgaságot összevissza kellene
12075 IV | is hiába erőltetné meg az obszerváló tehetségét, a komédia látogatói
12076 II | lenne? Az, amit a bátyjánál obszerváltunk. Bármi bolondokat tanítunk
12077 XXIX | álcázottan, s ő fogta el a híres Ocskayt, Rákóczy áruló vezérét,
12078 XXXIV | vendégségben volt, ott – intra octavam – vizitet tenni tartozik.
12079 I | e segédeszközöket vette oculata alá.~Ott volt a tanulóasztalra
12080 X | élveteg renyhe mozdulataival, odaadó csalfaságaival. Még egy
12081 XXVI | jégkereskedésnek az egész hasznát odaadományozom a te kolostorodnak.1~– Isten
12082 IX | maradt; princ Józsefet pedig odaadták a győri püspökhöz nevelésbe.
12083 XXII | egymás közt.~A két udvaronc odaállítá Györgyöt a trónnal szemközt.~
12084 VI | szövetből voltak. Akkor aztán odaállíták a rézmedence közepébe a
12085 XVII | mellvédén a hívei közé.~Azzal odaállt a csigalépcső bejárata elé.~–
12086 VII | nyereségét beseperte volna, s odábbállt volna vele, még az erszényében
12087 II | fiúkat csak el lehetett odábbítani, a sakkfigurákat is a ládába
12088 XXV | lenyelt, s most az marja odabelül.~Mindamellett nagy figyelemmel
12089 VII | felülkerekedett a gyermeki naiv érzés; odaborult a mester nyakába, és sírva
12090 XIII | kénytelen-kelletlen léptekkel odacammogott a látogató uraságokhoz.
12091 XII | fejedelemfiakat, s ha egyszer odacsalhatják maguk közé, hirtelen lóra
12092 XXVII | volt a tervük, hogy téged odacsalnak a vad méneshez, s akkor
12093 XVII | egyetlen ólmos bot.~Delila odacsalogatja őt maga mellé a kerevetre.
12094 XIII | pénz, kutya teremtette!~S odacsörgette a csikós orra elé a dénárokkal
12095 V | hogy a világra hoztam.~S odadobja az apja nyakába a gyermeket.~
12096 XXVIII | görögtül ami jó és drága.~Azzal odadobott egy marék pénzt a kőasztalra,
12097 VII | kilenc aranytekercset is odadobta a többihez, s rekedten kiálta:~–
12098 XVIII | szabadban.~Az új cimbora odadörmögött a fülébe:~– No komám! Ha
12099 XXXIV | Kelemen vakarta a füle tövét, odadörmögve Pelargushoz:~– Ez nem történik
12100 XVI | aztán rákezdte, könnyelműen odadűlve az asztalra.~– Hiszen ha
12101 XXVI | is a fele elolvadt, amíg odaér. – Hát nekem most az a gondolatom
12102 VII | annak a talárjára egyszerre odafesti a keresztnek a negyedik
12103 XVI | világon az én Józsefem?~S odafordította eléje az arcát, a szemébe
12104 X | egész karusszel figyelme odafordult. Rendkívüli ügyességgel
12105 XIII | forogva táncol, csahol, odafut a gazdájához, körülnyargalássza,
12106 XXIX | víz szagát, s ösztönbül is odafutnak corricolostul a vízmedencéhez.~
12107 VIII | minden szellem. Lassankint odagyülekezett a lovagoknak egész csoportja
12108 XXX | kis alamizsnát!” György odahajított nekik néhány piasztert.~
12109 VIII | magyarázta a némajátékot.~Anais odahívja a fiatal rabszolgát.~József
12110 VI | téve a rézmedence fölött, odahívták Györgyöt, hogy tegye rá
12111 VIII | ez a játék ivás nélkül.~Odahoztak neki két serleget, tele
12112 XVII | sebből kiszökellt a vér, s odahullott Delila arcába, aki ájultan
12113 XIII | vonja a pányvát, míg egészen odahúzza magához a lovat. Annak már
12114 I(2) | Miután Horatius Flaccus ódáiban ezt a szót fel nem találjuk:
12115 XII | felső ajkára. Olyan pompásan odaillett az a bajusz, mintha csak
12116 XIX | róka a fiát.~A muzsikusok odajöttek a hátuk mögé, s most már
12117 XXXIV | Panaja-kápolnába, elébb, mint az özvegy odajövetelének az ideje volt, s oda annak
12118 XXVIII | mert mind a két kezével odakapott.~– Maradj veszteg! – monda
12119 XIII | s csendesen morog. Mikor odakerül Wammánához, egyszerre hátratoppan:
12120 XIII | ülő bojtárjainak.~Azután odakiált a kutyáknak: „ad equinam”.4~
12121 XX | ujja hegyén egyensúlyozta. Odakínálta meg elkapta; karcsú, hajló
12122 XXV | Bonaventura úrtól, hogy mi van odakinn?~– Semmi baj – mondá az. –
12123 XXXIV | nyulat, pedig félnapig is odakóborolt.~Egyszer, hogy hogy nem,
12124 XIII | lovát rögtön a szekeréhez s odakötheti a saraglyához. Próbálná
12125 XXV | villában: az a halott pajtás odakötötte ahhoz a szomorú helyhez;
12126 XX | kiáltotta vissza: „náné”.~Odaküldték a Sosojt, hogy költse hát
12127 XXX | hogy amikor a gályarabok odalent az evezőpadokon azt a hazai
12128 XXIX | megjelenhetsz Franciaországban, odaléphetsz a király elé, akivel rokonságban
12129 VIII | mesterünkre találtunk! – mondja az odalépő Wammánának a nagymester.~–
12130 XIII | magamért! – szólt a csikós, odalépve Io elé s bal karját nyújtva
12131 V | szamárfegyver, ami hátul van? Odamegy megnézni.~A közönség tombol
12132 XXIX | el ne hagyhassa. De ha te odamégy az atyádhoz, hogy ő átadhassa
12133 XVI | gyűléseiket tartják. Mindenki odamehet. S mikor eltávoznak, senki
12134 XX | Mert nem akarom, hogy odamenj.~– Miért?~– Hallgasd csak,
12135 XVI | Dániel prófétát!~A szép hölgy odanézett Györgyre azokkal a zöld
12136 XIII | megvett paripának a kötőfékét odanyomják a vevő kezébe, s az vezetheti
12137 VII | pedig eldobva a fleuretet, odanyújtá a kezét tanítványa elé.~–
12138 XXV | szólt Fra Barbarigo, odanyújtva kérges tenyerét György elé. –
12139 XVII | visszafelé.~Arra a bűnös odaomlik a lábaihoz, kérve, hogy
12140 XX | aztán a tánc végeztével odaomlott a Jiló ölébe, olyan volt,
12141 XII | Azokat aztán arab mézgával odaragasztotta Gyurica felső ajkára. Olyan
12142 XXVIII | s úgy vezetve a kezét, odarajzoltatta vele az írás alá szép öreg
12143 XX | mikor jön a hídra a szekér, odarohannak. A lovaskatonák elé hegyes
12144 XII | pártját. Kardot rántottam s odarohantam a vívók közé, s akkor aztán
12145 XIII | fejét jobbra-balra lóbálva, odasompolygott a gazdájához, s annak a
12146 XIII | Lodoiszka fülébe pedig odasúgá:~– Van már Koráx.~György
12147 XVI | fenyegetőzött. De ekkor nagy bajomra odaszaladt a kisfiúnk, aki ott leskelődött
12148 VIII | orgonaszóval egyezőleg.~Giorgio odaszegezte a tekintetét a kártyáiba.
12149 XXV | az egész terítő. Persze: odaszoktak a sok fokhagymátul.~Megpróbált
12150 III | elárulta: az ezüst kapocs odaszorult a lapok közé.~Wammána szétnyitá
12151 XIII | kötélhurok csoda pontossággal odatalál a kiszemelt rézderes fejébe,
12152 XIII | kezében egy virslit rejt. Azt odatartja a kutya orra elé. Rettentő
12153 XVIII | serleget, az egyik fickó odatartotta a szurokfáklyát, s attul
12154 XXXIV | mellette helyet.~György is odatérdepelt a szép özvegy mellé.~Bercsényiné
12155 VII | melle húsából. Egy darabot odatett a tányérjára.~György visszahőkölt
12156 VII | nyert.~A banktartó szótlanul odatette a másik göngyöleg aranyat
12157 XXII | kegyosztás után sem!~Pedig odatették már a kezébe a huszonnégy
12158 XXXIV | ölelte a fiát, s az urak odatódultak hozzá, s ki-ki csókolta,
12159 VII | Adatott magának kártyát, s odatolt az asztal közepére egy göngyöleg
12160 XXIX | Legfeljebb, hogy György jól odaütötte a hátát a falhoz.~A másik
12161 VIII | s egyiket a másik után odavágja a szereplőkhöz: az egyiket
12162 XIX | egészen kiforgatta az eszéből.~Odavágta a fakardot az asztalra,
12163 XIII | közelébe jut, egyszerre gyorsan odaveti közéje a pányvát. A kötélhurok
12164 XVII | körül egy tolvaj napkarika odavetődik az arcára. Felemelt tenyérrel
12165 V | keres a páholy vendégeinél: odavetve magát a hölgy-ölébe, balerinák
12166 XII | Mirasassi Alfonzo herceg.~– Odavezessem önt hozzá?~– Nem! Az Istenért!
12167 XXXIV | neki, s onnan egyenesen odavezeté Bercsényi Miklós befalazott
12168 VII | bal oldalán. A két lovag odavezette Györgyöt. A nagymester inte
12169 XXV | felé lódít, lángveres, s odavilágít az ősanya-vulkán kúpjára.
12170 XIX | s annak a tüzes végével odavilágítva az ifjú arcába. (Györgynek
12171 XVI | együtt; a vacsorájukat is odavitették maguk után. Azok meg nem
12172 XXIX | s mint két ölbeli babát, odavitte a kétkerekű szekeréhez,
12173 XIII | szakad róla a tajték. Akkor odavonja a ló fejét magához s a fülébe
12174 XXVI | megragadta a barát kezét, s odavonta azt az ajkaihoz és megcsókolá.~–
12175 X | lovagostorral – haragjában.~Lovagja, Odenátus már szerencsésebb volt,
12176 VIII | ismét, s a szövétnekkel az odúba világít.~Bizonyosan benézett
12177 X | kérdést. Az a korax ott az odúban kimúlt.~– Befalazták a pincében
12178 XIX | köröndöt sorban övező kemencék odúiba, ahonnan nehány perc múlva
12179 VI | Két kürtő szolgál az odújába: egyik fölfelé, másik lefelé.
12180 VI | léptek hangjára előbújt az odújából. Rettenetes alak volt. Haja,
12181 VI | pillantást vetett a vak ember odújára.~– Honnan kap ez ételt és
12182 XX | úgy védelmezte a pestes odúját. Éles körmeivel osztotta
12183 VI | nyiroktul, mely a szellőzetlen odúkat el szokta lepni. Ami fa
12184 XXV | sziklakúpok tűnnek elő, párázó odúkkal; gránitbástyák, melyek összefutnak,
12185 VI | nyomorulthoz Wammána.~Az odúlakó hangja inkább hörgés volt,
12186 VII | szomszédjával, s frissen utána öblíté a tűzitalt. A marsalai expiálta,
12187 XXIX | tündökölnek a hajnalfénytől. Az öbölben egy kétárbocos gálya áll
12188 II | Hála az egeknek!~– Hanem az öccsében egész más vér lüktet, domine
12189 XVI | angyalok, Sátánnak a kadét öccsei. Azok igen vidám mulattatók.
12190 XX | kard hozzá.~Elébb a tarka óegyiptomi maskarátul kellett Györgynek
12191 XXXV | Rambouillet: a Trianonok és az Oeil de Boeufök nem voltak jó
12192 XXVIII | Györgynek a két hatalmas ökle.~– Én mint kérő jöttem ide
12193 XXV | a nyakszirtjére ütöttek ököllel, megvonva tőle a szót.~Végül
12194 XII | Kísérője, a cigányvajda, ökölnyi ezüstgombokkal pompázó mentében,
12195 XIII | összeszólalkozás maradt a szóharcnál: ökölre nem került a dolog, kést
12196 II | jönnek fel Bécsbe, s a veres ökörben tokaji bort isznak; vagy
12197 XVIII | ez a szekér? – kérdezé az ökörhajtótul.~– Ki a temetőbe.~– Hisz
12198 XXV | akantuszlevelekkel: az ökörkoponyás homlokzatok, a rovátkolt
12199 XIII | háborítatlanul a sokaságon.~Ökörvontatta szekereken érkeztek meg
12200 XVIII | szekér jött feléje az utcán: ökrök vontatták. Attól rázkódott
12201 XIII | táncoltak, cigánykerekeztek az ökrösszekerek mellett tenyereiket tartogatva,
12202 XIX | mikor az úri társasággal ökrösszekéren arra mentek; de akkor nem
12203 I | koromban, amikor még az anyám ölben hordozott, hallottam volna
12204 XV(1) | kocsikázván, a kis bolognai ölebe kiugrott a hintóból, leszállani
12205 II | otthagyja a szép hölgy meleg ölelését, s inkább a kardja markolatát
12206 VIII | Ilyen nyájas, testvéri öleléssel gyilkolta meg Abu Szaid
12207 XIX | a megtévedés. Fogadta az ölelést, a csókot: hiszen testvércsók
12208 V | látszatosan, de elkésve, az ölelgetések, a kézzelfogható nyájaskodások
12209 XII | hogy meghaljak, ha egyszer ölelhettelek.~Wammána rendező jelszava
12210 XXI | marchese di San Carlo! ölelj meg! Testvéred vagyok, San
12211 XXIX | hogy még egyszer át ne ölelje kedvesét.~Io visszatiltá.~–
12212 XXIX | leestükben. Itt két szerelmes ölelkezik: – oda nem eshettek.~Még
12213 XVII | Zsuzsanna mind a két karjával ölelve tartá Abrekhet, szíve ott
12214 XXXII | melynek a két szárnya másfél ölet ért át.~– Egy nyulat vitt
12215 XVIII | Egyhavi jó kedv:~ Disznót ölj.~Egyévi jó kedv:~ Megnősülj!~
12216 XVII | a lábaihoz, kérve, hogy ölje meg vakmerőségeért.~Zsuzsanna
12217 VIII | való, hogy pillanat alatt öljön. Hasonló az amerikai boxerhez,
12218 XXV | fogyasztanak: akkor gödölyét ölnek; mészáros, hentes ismeretlen
12219 XVI | rajta. Onnan a bástyáig öt ölnyi lehet a mélység.~Azt éppen
12220 XXVII | barlang padmalya még több ölnyire bemélyed a sziklafalba,
12221 XXV | a két istenerő egymással ölre kapott. A lávafolyam párafelhővé
12222 XVI | velem hogyan bántál? Hogy ölted meg a szegény Uriásomat?~–
12223 XX | vele? Megölték?~– Dehogy ölték! Minálunk vért ontani nem
12224 XXVII | Csak annyit mondj, hogy nem ölték-e meg a Bafomet-lovagok?~–
12225 XIII | szüzek, csak egy patyolat öltönyben sereglettek össze a nagy
12226 XIX | diákul kántáltak s minden öltönydarabbul ki voltak nőve; egészen
12227 I | bele, hogy a rajta levő úri öltönyt levetheté; midőn a másik
12228 V | játszának ki, hogy női kantust öltöttek fel, s férfi kísérő karjába
12229 XII | frajok voltak divatos francia öltözetbe bújtatva, s az ellentét
12230 XV | szabómesterség varázsát, mely pompás öltözetek által még azt a halálfejet
12231 XVIII | amennyi csak ráfért, őrületes öltözetekben: férfiak, fejükön tarajos
12232 XXXII | bivalykolbász és „peszmeg”.~A magyar öltözethez megkívántató zöld szattyán
12233 VIII | egy év le nem járt. Jer öltözni. Siessünk. A Bummerin mindjárt
12234 XVI | a két szélső oszlop köze öltözőkabinokat rejtett. A háttérben volt
12235 II | Magyarországot fegyverbe öltöztetni.~– Ez lett belőle. Kákompille
12236 XII | alkalommal csak az inasok és öltöztető frajok voltak divatos francia
12237 XXVII | volt az okos. Eressz, hadd öltözzek fel!~– Így szebb vagy.~–
12238 V | felkeresni, hazakergetni, hogy öltözzék már át a következő szerepéhez.
12239 XVII | mozdulatával új csábalakot öltve, míg utoljára a nagy fénytől
12240 XXIV | gyermekeiért „Szívemnek ömledezésével szólok hozzád, én Istenem,
12241 VIII | költeményen valami meleg rózsaszín ömlik át: az életöröm, a vágyak,
12242 XXVII | víz, s felülről folyvást ömlött bele annyi hideg víz, amennyi
12243 XXXIV | csámpás, görbe, mégis az öné. Más között nem válogathat.~–
12244 XXIV | nem fogadja már be.~Idilli önelenyésztetés! Fejedelmi nagyszívűség! –
12245 XXXI | hitért, szabadságért való önfeláldozását.~Majd áttért az atyja világtörténelembe
12246 XVII | sikoltással rohant oda Wammánához, önfeledten kiáltva:~„Jacintóm! Szerelmem!”~
12247 XII | paraszttársaság előtt.~Minden férfi önkénytelen fejbólintással fogadta ezt
12248 XII | volt a marchese fölött. Önkénytelenül az asphaleia verdiktjét
12249 X | Nem! Hanem mandolosz.~S önkívületben ragyogó arccal tekinte a
12250 XVIII(3) | Sündfeger: bűnbánó. – Dallinger: önkorbácsoló. – Kammesierer: kicsapott
12251 XXIV | tehetségeit Isten ellen és önmaga ellen fordítá: magát a „
12252 XXXIV | milliók uránál, aki ura önmagadnak.~Már ekkor Rákóczy György
12253 VIII | minden tagja mintha külön önmagának élne, úgy mozog, s mégis „
12254 XXXIV(1) | Istene és férje jelen van. Önmagánál erősebb. Legyőzője és megtorlója
12255 XXV | angáriát?~– Sőt kevesellem. Önöknek több részt kellene kapni
12256 XII | nyugodtan felelt.~– Marchese. Önre rábízhatom a titkomat. Én
12257 VII | zsámolyán levő poharat, s úgy önti az arcába a rágalmazónak
12258 VIII | hátramaradt mandolosz most öntögette le a kürtőn át a tányérokon
12259 XIII | mintha egy gladiátor bronzbul öntött szobra volna. Minden izmában
12260 II | élőszóval.~Itt már a büszke öntudat arcát tette fel a tanácsúr.~–
12261 XXXIV | senkim, aki kísérjen.~Egész öntudatlanul jött nála ez a kacérság.~–
12262 XIV | asszonynak a csókjáért.~Milyen öntudattal, milyen délcegen vetette
12263 XXIV | porrá és hamuvá változást önvád-szavaiban.~Elismeri, hogy nagy Isten-adományait
12264 XVII | Hanem az asphaleia Delilája önző volt. Ő, amint tapasztalá,
12265 XXIX | fekete volt az arca, mint az ördögé. Iszonyat volt egymásra
12266 II | egyik ördögöt csak a másik ördöggel lehet kiűzni. Ez az én metódusom.
12267 XVI | másik megcsókolhassa.~– Ördögnécskéim! Tartsunk rendet. Most mindjárt
12268 X | Nem. Mandolosz.”~– Neked ördögöd van.~– Csak figyelő elmém.
12269 XXIX | arcainkat, hogy ne menjünk ilyen ördögpofával a mennyországba.~Azzal letérdeltek
12270 I | virga.)~– Exorcisator. (Ördögűző.)~Nagyon jól van!~Erre azután
12271 XX | kérdé György –, miféle ördöngős ordítozás volt itt az elébb?~–
12272 XXXIV | A férfiak meg, mintha az öreganyjuk szoknyáját vették volna
12273 VI | összeházasítani.~23. Vakbuzgó, gazdag öregasszonyokat körülhálózni, s ha kell,
12274 XIII | komédiásbódék előtt verték az öregdobot, a marionettszínház Paprika
12275 XXVII | De van két fia. József az öregebb. Az már férfi. Hanem egy
12276 XIV | Nincsenek alóla kivéve sem az öregek, sem a fiatalok. – Tapasztalható
12277 XII | mely kalandokra kész. Az öreget nem hozhatják el a Boszporusz
12278 XVI | társaság.~A Szent István-torony öregharangja zúgta az éjfélt.~A csikós
12279 XXIX | Frumento.~Ez csak a kisöccse az öregnek. Nem ő maga haragszik.~De
12280 XXXII | azalatt Mikes megalkudott az örménnyel a teljes öltözet árában.
12281 XXXIV | magyar faj rendelkezik. Az örményeknek vasfogaik vannak. Csak azok
12282 XXXII | fogadott szállására.~Az egy örménynek a háza volt, annálfogva
12283 IV | új réteget teremtett az örökalkotó fű, ott a Szajna szigetén,
12284 XXXIV | meg is enged halni. De te örökében maradsz az én nevemnek –
12285 XXXIV(1) | elhelyezett sírkő e szavakkal örökíti meg: „Itt nyugszik a kitűnő
12286 IV | élet kulcsa”, mellén az örökkévalóság lánca. Ez a „Méte”. A másik
12287 XXXIV(1) | elszunnyadva, átköltözött az örökkévalóságba. Rodostóban, a Propontis
12288 XIV | elhatározni, vajon az az öröklött vércsepp, melyre kútforrásunk
12289 XIV | képesek kigyógyítani. Azonban örökölhető is ez az ideges passzió. –
12290 IV | azután a János-vitézek örökölték; később katonai éléstárnak
12291 VI | mely útban levő férjek- és örököseiket nagyon várakoztató szülőknek
12292 VIII | Ponte (coeur ász). Ezen négy örökösödési jogon uralkodó „matador”-
12293 VI | elcsábuljon.~27. Könnyelmű örökösöktül nagy földbirtokokat uzsorások
12294 VII | Igen könnyen. Rád gazdag örökség vár. Az apád nagy úr, s
12295 XXII | vedd kezünkből. Ez az atyai örökséged.~Most azután nem volt többé
12296 VI | is a szövetség számára az örökséget elragadni.~24. Kitüntetéseket,
12297 VI | emberek, különösen akik nagy örökséghez jutottak, becsalogattassanak.~
12298 XXV | Mögötte sötétzöld háttér örökzöld cser- és ilexerdőkbül. Ég
12299 XXV | nagyot ugrott erre a szóra örömében.~– Hisz ön nagyobb számtudós
12300 XXIX | lelkében: a szerelem édes örömei folytonos mámorban tartották
12301 XXXIII | hasonlítani fog a vadászat örömeihez. Az Ali-kői tó sárfürdővel
12302 XIX | kipakol a te feltalálásod örömére a közös kincstárból: mennyi
12303 XXXIV | nádasból. Ez még Györgynek is örömet okozott. Az az állat, mely
12304 VII | kiáltása. A bank nyert.~Ez az örömkitörés figyelmeztetheté Györgyöt,
12305 XXV | elfogadják az ajánlatot?~– Szíves örömmel.~– Ezért aztán az önök részéről
12306 XXIX | Elmesélték újra a tündéri örömöket, a szerelem százféle bohóságait,
12307 XII | odarohant a csecsemőhöz, örömteljes sikoltozással, s leborulva
12308 XVI | A fiatal szív még fél az örömtől. Nem akar hinni a boldogságában,
12309 XVIII | princhez való hivatal! No majd örül az apád, ha megint megkaphat. –
12310 XXXIV | szemétbül rád nem ragadt. Örülj az életnek, ami a fiatal
12311 XXXIV | Fogadja kegyelmed a sorsát: örüljön az életnek, s ne rontsa
12312 XXXII | mondá Mikes – nagyon fog örülni, ha a herceget meglátja.~–
12313 XII | hölgy az övé lett volna, nem örült volna oly felmagasztaltan,
12314 XIII | csak úgy zörög a szeges örv a nyakán. Hanem azért fanyalogva
12315 XXVIII | ugrált, mint a kecske.~György örvendetesen volt meglepetve, mikor a
12316 I(3) | udvarnál nagy kedveltségnek örvendett. (Lásd Tabak-collegium I.
12317 XXXIV | magyar díszruhájának nagyon örvendezett. Most legalább meglátogathatja
12318 XXXIV | A borbély visszatérett örvendezve referálá, hogy nagyon is
12319 XII | Erre a szóra Alfonzo nagy örvendve kiáltá:~– Hiszen régen tettem
12320 X | ebbe a játékba. Valóságos örvény volt ez, melynek forgatagát
12321 XVI | ugyanaz a forgatag, amelynek örvényébe a bátyja alámerült. A szibariták
12322 XII | két marchese szerencsésen összeakaszkodott – mondá Wammána.~– Mi fölött?~–
12323 XVI | visszavezeté Ádámot Hévához, s összebékíté a házastársakat. Mind a
12324 XXXIII | hatalmas kalamusnádbozót, összeboruló legyező alakú lombleveleivel,
12325 XXXIV | legőszintébb ijedelmet fejezte ki. Összecsapta a kezeit.~– Nem tud imádkozni? (
12326 VII | tenyerébe tapsolt: azzal összecsaptak.~György jól felhasználta
12327 VI | Haja, szakálla mint egy összecsapzott kóctömeg, takarta testét,
12328 XII | lecsúszva, borzas haja til-túl összecsavartan egy ezüstnyíllal a fejére
12329 XVI | pedig irigyen és fogait összecsikorgatva rikácsolt közbe: „démoni
12330 XII | egymás karjaiba borult: összecsókolóztak, egymást cognatonak nevezték,
12331 XXV | idegen kormányzattal; akik összeesküvés, pártütés miatt proskribáltattak,
12332 XXXI | hitt barátja elárulá, s összeesküvésért börtönbe hurcolták; nejét
12333 XXXI | mely hosszú bajuszával összefolyik, az is szürke már. – És
12334 XXV | az asztalnak támaszkodva, összefont karokkal.~Mind a három rabló
12335 VII | kártyaasztal mellől. György pedig összefonta a két karját a mellén, s
12336 XXV | tatárkakása, rizikegombával összefőzve. Mindnyájan egy közös asztalnál
12337 XVI(3) | Összefüggés~
12338 VII | közé, melyek egymást oly összefüggéstelenül váltogatták a lelkében,
12339 XXI | megterhelt gyomor álmai: összefüggetlen, képtelen víziók.~Ezalatt
12340 XXV | odúkkal; gránitbástyák, melyek összefutnak, vápáikban hóval fedve (
12341 VII | esztendőt, s megduplázza az összeget.~– De én írást sem adhatok
12342 XXI | ember tud magán segíteni. Összegöngyölíti a köpönyegét, azt ráveti
12343 XXIX | Oloferno kiegyenesíté előtte összegörnyesztett termetét, akkor ráismert.~
12344 VI | valamit. Az italát pedig összegyűjti a kőkorsójába. A padmalyról
12345 XXXIV | kifejezve, annyi keserűség összegyűjtve, annyi jajszó elmondva,
12346 XXVII | magyarok, olaszok egy helyen összegyűlnek s találnak egy olyan nyelvet,
12347 XXXIV | az aláírt nevet, s ismét összehajtva a pergament, visszanyújtá
12348 XIX | portyázó tatár csapatok összeharácsoltak. Ezek vetették meg az alapját
12349 XII | találta, hogy az ő istennőjét összehasonlításba hozzák a Burgundi Fülöp
12350 VI | bódétáncosnékkal, utcai énekesnőkkel összeházasítani.~23. Vakbuzgó, gazdag öregasszonyokat
12351 XXXII | harangszóval szokták rá a híveket összehívogatni; török földön nem szabad
12352 XXVIII | járni. A lakomához valót összehordták, a tömlőket megnyitották,
12353 XII | éppen, mikor mind a két fiút összehozod, hajnalban, a Spinnerin
12354 XXVII | mikor a geszt mélyéből összehozza őket a „mirabilis jalappának”
12355 VIII | nők a karjukra akasztva, összehúzó szalaggal, abban hordták
12356 XXV | aztán elfeküdt tőle, úgy összehúzódva, mint a tüskés borz, s nyomorultnak
12357 1 | Így! Azután e szót „üsd”, összehúzott szájjal, mély hangon, mintha
12358 XXV | keserű herbaték még jobban összehúzták a beleit. A szolgáló már
12359 1 | a lórul le nem maradnak: összejöhetnek a „Rennweg” gyepén, s futhatnak
12360 XXVII | ezek a minden országból összejött idegenek, spanyolok, belgák,
12361 XXVII | találtuk ki, hogy amikor összejöttök a Spinnerin am Kreuz mellett,
12362 XXXII | Majd meglátja herceg, mikor összejövünk a négy ciprusfánál, a vadásztáskájának
12363 IX | nyelnem, mennyi sportulát összekaparnom, hány instánst vérig izzasztanom,
12364 XII | utasítások felett egy kis gyönge összekapás is volt Giuseppe és Wammána
12365 VIII | madárdal. Azt az érzést, mely összekeveri a poklot és a mennyországot,
12366 XIX | billikomban. Sör, bor, pálinka összekeverve: a sült egész ürücomb ezüsttálon;
12367 IV | s azoknak a csúcsíveit összekötő homlokkövön látszott domborműben
12368 XXIV | előtt. Megtudta belőle, minő összeköttetései voltak atyjának a világ
12369 XVII | varrva, csak szalagokkal összekötve.~A kezében egy hárfa alakú
12370 VI | mikor egy édes anyai kéz összekulcsolá kis kezeit s ágyában térdepeltetve,
12371 IX | támogatták, megint csak összenyaklott és folytatta a horkolást.
12372 XII | Corneliát, s lett belőle idilli összeölelkezés. Végül pedig mindannyian
12373 XXIX | gyermekek, hogy a földön fekve összeölelkeznek, aztán legurulnak a pázsitos
12374 XIX | szájamon köptem volna ki!~Azzal összeölelte, csókolta Györgyöt, s odaültette
12375 XXXII | domboldalban nádkévékből összerakott gunyhó volt. Ez előtt megállt
12376 XVII | érintik rózsaszínű lábujjai. Összerázkódik.~Meglátta saját alakját
12377 XX | engedik, mert közülük való. Összeröffentek, hogy elállják az utat a
12378 VII | hozzá; jó fogai voltak; összeropogtatta. A többi asztaltárs is úgy
12379 XXXII | kezében tartott billikom összeroppant ujjainak a nyomása alatt.~
12380 XXIV | ismerte meg, ami az oda összesereglett idegen kalandvadászok bizarr
12381 XXIV | fiát szeretetének egész összességével?~Ez a gondolat még végtelenebb
12382 XXXII | többször is.~Az urak ismét összeszedkőztek a dobszóra, ismét leültek
12383 II | belépett.~Azalatt legalább összeszedte magát a mentor.~– Helf Gott!
12384 XXX | felakasztanának. Itt pedig összeszoktunk már, mind jó ismerősök vagyunk,
12385 XIII | paródiának vált be, s az összeszólalkozás maradt a szóharcnál: ökölre
12386 VIII | s aztán a tenyerének egy összeszorításával úgy vágja keresztül a nyakát
12387 XXV | ajtaján, s csontujjaival összeszorítja az áldozata torkát, vámpírszájával
12388 VIII | piros ajkakban, mik közül az összeszorított fogsorok gyémántvillogása
12389 XXIV | és lelki látköre oda vala összeszorítva egy város sáncai közé. Van-e
12390 XXVII | ruházta át. Ha még valaha összetalálkoznál vele! – Hát tudod-e már,
12391 X | helyére.~A porond közepén összetalálkozott az ellenesével. Ott mind
12392 XIX | dolgoznak, az egész társaság összetart, egyetért. Vannak törvényeik,
12393 I | asztalhoz járuljon, a kezeit összetegye, és elmondja a minden ünnepélyességet,
12394 1 | egész sereg szilaj lovat összeterelni; de hát még aztán mikor
12395 XX | áruló?~– Nagyon ravaszul. Összeterelték a Csercsen cimboráit, akik
12396 XXXII | Franciaországba, s a huszárjainkat is összetoborzották, azokból alakítottak egy
12397 XXIX | egy egész halott nemzet, s összetöri láncait.~– Hát mért nem
12398 XIV | fejedelem fia, azt könnyen összetörné, de ami azt kötve tartja,
12399 XII | kifeszíti; mikor megáll, összeüti a bokáit, bal kezét a csípőjére
12400 XII | herceggel: az éjjel egy kicsit összeütögettük a kardjainkat.~– Ah. Ön
12401 XXV | füstje, ami a felhőivel összevegyül.~Ez az Etna.~Ez is a György
12402 VII | idejéből fennmaradt lakomával, összeverekedtem a saját mesteremmel. Nekem
12403 XIII | a fiatal bojtár az egész összeverődött ménest hangos ostorpattogással
12404 XII | egyszerre segélykiáltozás s összevert kardok pengése üti meg a
12405 XXVII | hiúsította azt meg, hogy téged összeveszített a testvéreddel; párviadalra
12406 XXX | módot a határozatlannal összezavarod, akkor nem koccint veled
12407 XXV | az egész életszervezetét összezavarta az olasz konyha.~Először
12408 V | hajnalpirkadásra; de a tűző napsugártól összezsugorodik. Áhította az ismeretlent:
12409 XIII | érdeklődésének változatos összhangja. „Ott megy már!” – „Ingadozik”. „
12410 VIII | hangjaival belejátszik az orgona összhangjába. A fény valahonnan felülről
12411 XXVII | volt az lehető, hogy az ösvény egy mély útba vezetett,
12412 XXVII | elindult gyalog, tovább az ösvényen valami éjszakára való tanyát
12413 XXVII | útválasztóig, ahol a járt ösvényről letért.~Talán elő is vette
12414 XV | szürkéjét gyorsabb haladásra ösztökéli. Azután a szekereknek egész
12415 VIII | az életöröm, a vágyak, az ösztönök hő zománca; minden mozdulatában,
12416 XXXV | ifjú olyan merész társaktul ösztönözve, mint Pelargus és Jávorka,
12417 XVIII | Temetőbe? – hebegé. – Valami ösztönszerű sugallat támadt az agyában. –
12418 XXIV | Keleten dúló ragályos mirigy ösztönzi erre, melynek legjobb hívei
12419 XXVII | elégettem, hogy tégedet az öszvéred félretérített a rendes útról;
12420 XXV | vannak. Ott tartották az öszvéreket is. Kettőt felnyergeltetett
12421 XXV | ravelinja előtt leszálltak az öszvérekről, s folyvást a négy zaffo
12422 XXVII | kalauzt. Rábízta magát az öszvérének a tájismeretére. Az aztán
12423 XXV | uraság, a katona meg az öszvérhajcsár jó egyetértésben.~A bérlő
12424 XXV | ami Messinához még jó két öszvérjárta napi távolban esik.~A sirokkó
12425 XXV | izzadni, s maga felült az öszvérre s elindult egyedül a környékben
12426 XXV | Györgyöt az útra. Egy darabon öszvérrel, szamárral lehetett előrehatolni:
12427 XX | bukfencezett tőle.~Rátámadtak öten-hatan.~Mint a saskeselyű a fészkét,
12428 VIII | pénzt.~Giorgio nyeresége ötezer zecchinora ment. Abból ötszázat
12429 1 | merült a fölszínre: minden ötletére tudott találni arra való
12430 VII | vitézebb, aki az émelyítő ötletet még undokabbal tudta visszavágni.
12431 VII | vakmerőségével játszott.~Mikor ötödször is kártyát kért, minden „
12432 VIII | hombre-nek nyolc ütés közül ötöt kell megnyerni, s hogy ezt
12433 VIII | ötezer zecchinora ment. Abból ötszázat átadott a nagymesternek.
12434 II | patikárusnéval, máskor meg egy ötvös leányával.~– Áh, Áh! A patikus
12435 XVI | Ahasvérrel a modern chronique d’oeuil de boeufhöz, ahogy maga
12436 XII | dicsőségtül.~Ha az egész hölgy az övé lett volna, nem örült volna
12437 XXIX | bizonyságot tegyen, kirántá övébül azt a kést, melynek markolata
12438 X | a hölgyek is vivátoztak.~Övék lesz a diadal a holnapi
12439 X | talált és utána a lovag, az övéké az elsőség. S így mienk
12440 XXVII | fölé egy veres kendőbül övet kötött a derekára.~Aztán
12441 XIX | bújtak be a köröndöt sorban övező kemencék odúiba, ahonnan
12442 XX | Olyan karcsú volt az, hogy övnek viselhette a diadémot.)
12443 VI | férjeket szerezni, s gyors özveggyé tételükről gondoskodni.~
12444 XXXIV | kereste a találkozót a szép özveggyel, hanem rábeszélte a két
12445 XVI | generális sátorában a legszebb özvegyasszonynak! És aztán visszatérni Bethuliába
12446 XII | szállást egy tisztességes özvegyasszonynál, aki mellékesen házasságszerzéssel
12447 VIII | Magdolnát az imakönyvétől s az özvegyasszonyt a halottja hamvvedrétől;
12448 XVI | feleségül vette a gyászoló özvegyet.~– No no! Talán nem is így
12449 XXXII | György azt hitte, hogy az özvegyi fátyolt az a klasszikus
12450 XXXIV | nyújtva, azt kérdezé György az özvegytől:~– Így megy ez mindennap?~–
12451 XXIII | tudhatja. Ön detegálta egy Őfelségéhez írott levelében a státus
12452 I | pedig be fogja azt mutatni őfelségének, akinek legkegyelmesebb
12453 XXXIV | A hátramaradt két kísérő ógott-mógott.~– Bolond dolog lesz ebből!~–
12454 XVI | előttem a Herko Páter sem őgyeleg. Ha én egyszer bort iszom,
12455 XXI | A csatornán mindig ott őgyelegnek a „wasserpirát”-ok: a hajósok,
12456 VI | megtalálja, amit megismerni óhajt. Hanem ennek az ismerésnek
12457 XXIV | akarnék azoknak is, akik óhajták vala, hogy a keresztyén
12458 XXXIV | kényeztetnék, még akkor sem óhajtana Rodostóban megvénülni.~Ellenben
12459 XXXIV | Megláttad, amit látni óhajtottál: apádat és a bujdosók telepét.
12460 XXV | font övvel. Csak sétáljon őhercegsége itt a puha gyepen, az árnyékban;
12461 VII(1) | kicsit pondrós. (Sprache ohne Worte. Kleinpaul Rudolftól.)~
12462 II | kegyes ígéreted szerint.~– Ohohó! Nem a felét ígértem! Csak
12463 VIII | másikat gyomron üti; azok „oimoit”-t ordítanak görögül, s
12464 XII | családom címerét. Nem elég ok-e az arra, hogy őt megöljem?~–
12465 XXIV | szállították oda.~Erre jó oka volt a bécsi udvarnak.~A
12466 XXV | haragba jönnek, maguk is tüzet okádnak.~Itt, a tízezer lábnyi magasból
12467 XXXIV | már alunni tért vala. Azon okbul doboltatni, trombitáltatni
12468 1 | Nem bántanak senkit, ha õket nem bántják. Elfeküsznek
12469 XXIV | homlokegyenest ellenkező két okirat egymás ellenében az igazat?~
12470 XXII(2) | Thaly Kálmán okirataiból szó szerint átvéve: „Yo,
12471 XXII(1) | római császári” is: de okiratain Yo, el Re (én, a király)
12472 XXVIII | vezette a papíron, elolvasá az okiratot.~Egy szimpatetikus recept
12473 I | de még valami más egyéb oknál fogva sem.~A kancellárnak
12474 XVIII | fülébe:~– No komám! Ha valami okod van a klems-kerülésre, vagy
12475 IX | én a nagyok tetteiben az okokat és rációkat keressem. Én
12476 XIV | laikus emberek, akik még az ókori fogalmak közt élnek, úgy
12477 VIII | lárvájától nem lehetett okosabb.~Wammána ugyan figyelmezteté,
12478 XV | lopódzon. Ezek a fickók olyan okosak, hogy nem puskával lövik
12479 II | amiket tőlünk tanult.~– Az okosakat?~– A még nagyobb bolondokat.
12480 XXI | Miriklónak! Várj! Valami okosat gondoltam ki! Itt van közel
12481 XXXIV | szerteszéjjel, kérdezősködve okostul, bolondtul, nem látta-e
12482 II | hiszen ez semmi bajt nem okozhat. Először is az episztolákat
12483 XXXIV | még Györgynek is örömet okozott. Az az állat, mely kosokat
12484 XII | lobogós teringette!” – oktatá Lodoiszka.~Azt is megtette.~
12485 XXXIII | ismeri. Az elmulasztott oktatást megadhatja az ifjúnak a
12486 I | tudományokra és vallásra oktatták: a vívásban, lovaglásban
12487 VIII | leányhang) csak a mélyebb oktávában kísérték a férfihangok,
12488 I | keresztrül ha olyan jó ember?~– Oktondi! No megállj! Majd beszélek
12489 XXVI | akkor volna a gályáknak okuk a cataniai kikötőben horgonyt
12490 XXXIV | megtanulni. Hanem bele fogsz okulni abba, amiben apád mester
12491 XXX | az aztán magátul is. Volt olaja elég abban a szívben!~Azonban
12492 XXVII | sült gesztenye. A madarak olajban voltak kisütve.~György esküdött
12493 VIII | Halavány, aranyzománcú, olajbarna arc, sűrű, rendetlenül szétzilált
12494 XXVII | korsójábul. Azt ez a szép olajfa adja. – De mármost azt szeretnéd
12495 XXV | bástyafal fölül, mely ezüstzöld olajfaberket látszott körülfogni. A fal
12496 XXV | búzatermő föld volt, szegélyezve olajfaerdőkkel, narancsligetekkel: ezernyi
12497 XXV | kastély kertjét, mely százados olajfákkal volt tele: tornyos kapu,
12498 XXV | sötétzöldje felváltva az olajfaligetek szürke lombozatával, maguk
12499 XXV | ága azonban a birtoknak az olajfatelep, mely fallal van körülvéve,
12500 XXVII | elpárolgott belőle. Ha az olajjal telt serpenyőt föléje tartották,
12501 V | Hanswurst mester~Egy veres üvegű olajlámpás, mely az erkélyről kinyúló
12502 XVIII | utcába. Bécs város még akkor olajlámpásokkal volt világítva, azok is
12503 X | tökéletes tojásdad idomú, olajszín arcával, lehetetlen nagyságú
12504 V | Harlekin és Pierotto azt az olasszal kevert teuton idiómát beszélik,
12505 XXIV | ellátni magát. Mikor aztán Olaszországnak végét érte, akkor nem vitorlázott
12506 XXV | fog kerülni évenkint, az olcsó élelmiszerek mellett.~György
12507 XXV | Mikor a megrepedt hegy oldalából kiömlött a megolvadt érc-
12508 XXVII | hozzá, hogy ezt a tőrt az oldaladba fúrjam. Még most is szeretném
12509 XXV | körönd, zegzugokra tépve, oldalai kénsárgák, veresek, hamuszínűek;
12510 XXV | minden halott. Az anyavulkán oldalait egész raja fogja körül a
12511 XXII | félkörben a trón előtt: az oldalajtó megnyílt, s belépett, kancellárjaitól
12512 XXIX | s átverte az Etna déli oldalára.~Az ég egyik felét ismét
12513 XXIV | alatt a lomha járómű egyik oldaláról a másikra dülöng s a világító
12514 XIII | apja) egy-egy csahintással oldalba kapta a másik kettőt (mit
12515 XVI | Tudniillik, hogy a sátán a saját oldalbordájából alkotott egy másik hölgyet.
12516 XIX | ablakok, leskelődőlyukak az oldalfalakon. Néhol egy alacsony ajtajú
12517 X | ott párjával jobbra-balra oldalogni, azután a lovakat hátrafaroltatva
12518 I | készülő nevetést. Ámde egy oldalpillantás Wammána kézmozdulatára,
12519 XIII | hanyatt vágja magát, egyik oldalrul a másikra fordul; aztán
12520 I | hallgatóság elé vezette be az oldalszobából doktor Wammána Jacinto a
12521 XXXI | gombos dolmányokban, kard az oldalukon, azok bizonyosan a magyarok.~
12522 VI | Hosszú, egyenes kard volt az oldalukra csatolva, egyszerű szőrkötélen.~– „
12523 XII | Magam is belódultam egy szűk oldalutcába, s csak ott vettem észre,
12524 XXVII | fortély? A vasajtó lebillenik oldalvást a rálépő terhe alatt, s
12525 XXV | sövénykerítés, a virító oleander mint útféli bozót, a pálmák,
12526 XXVII | meredek sziklapárkányon oleanderbozót és gránátalma hajlott alá,
12527 XVII | Akkor aztán jön a végzetes olló, mely a hatalmas hajfürtöket
12528 XXXII | vesztegessek puskaport és ólmot?~Még a sárkányát is leeresztette
12529 XXVII | rende szerint meggyónt páter Olofernónak. Majd kihallgatást kért
12530 XXVIII | vezetőjére ismert benne: Páter Olofernora.~– Hát téged hoztak ide
12531 XXVI | György arra kérte páter Olofernot, hogy vezesse őt le magának
12532 XXIX | Kérdezd meg csak padre Olofernotól.~Páter Oloferno kérdezetlen
12533 XXXIII | fedetlen, ezek, minthogy ólom- és higanytartalmú arcfestéket
12534 XXVII | elhelyezve. A hátulsó falból egy ólomcső nyúlt ki, s annak a nyílásán
12535 XIII | a bunkós végük betömve ólommal.~– Tessék belőlük válogatni.~
12536 VII | hoztak a számukra, amik még ólompecséttel voltak lezárva.~Györgynek
12537 XVI | varázshatalma~Lett a zsidó nép oltalma.~Csak egy dolog, mi nem
12538 XXXIV | magadnak, parancsolód, bírád, oltalmazód saját személyedben. Nagyobb
12539 XII | mint a kancellár. Aztán oltalomlevelük van Mercytől, aki gratissima
12540 XXVII | semmit.~Io úgy találta, tüzet oltani tűzzel igen rossz metódus.
12541 I | templáriusokkal együtt a Bafomet oltárán áldoznak.~– Ki az a Bafomet?~–
12542 XVII | félelem, minden elenyészik, oltárlépcső, vérpad zsámolya, megölt
12543 I | pogányhitűek azért emelnek az oltárra paradicsomi alakzatban,
12544 XXVIII | egyházi szertartás szerint.~Oltárt rögtön lehet minden olasz
12545 VI | írom alá.”~A vallást úgy oltják a lélekbe; de a becsületérzés
12546 XXVII | esőcseppekben az Etna jegének olvadéka, mely a talajban elszivárog.
12547 XXIX | között?~– El is fog akkor ott olvadni, mondhatom.~– Bizony nem
12548 XXVII | csurog le a forrás vize, az olvadó jégből a sziklahasadékon
12549 III | Ájtatoskodik. Bibliát olvas.~– A Maistre de Sacy bibliáját?~–
12550 XXVI | arcszíne változását a levél olvasása közben.~György felvett egy
12551 II | Semmit?~– No, a nyomtatás olvasására megtanítottam magam, arra
12552 III | kitéve. De némelyik alatt olvasható egy Breenberg, Hubraaken,
12553 I | Még pedig tisztességesen, olvashatóan kellett írni, mert ha szarkalábakkal
12554 IV | alakja körül ezen szavak olvashatók: „Mete-es-is”. A betűk arab
12555 VIII | ellenfele az ő arcvonásaiból olvashatott – s ez kártyánál erős fegyver, –
12556 III | megbotránkozást.~– Hát mit olvasna az ember egyebet a kápolnában,
12557 I(1) | Jegyzetek a kegyes olvasó számára. Az exament tevő
12558 IV(4) | bölcsőben.” – „A kecske az olvasóval.” ~J. M.~
12559 XXIII | Marchese di San Carlo küldi. Olvassa ön.~– Uram, én nem tudok
12560 V | Straniczky”. (Amit a bécsiek úgy olvastak, hogy „Armer Straniczky”.)
12561 III | fiú zavarán.~– Nos? Mit olvastál a szent dolgok között?~Giorgio
12562 XVI | dolgokat hallott a fejére olvastatni Dávid király. Az a bizonyos
12563 XXV | napsugár apró csermelykéket olvaszt meg belőle, de a jégréteg
|