1-amali | amann-balva | balve-birod | biroh-cipru | circu-deliz | delne-elega | elege-eltil | eltor-evek | evekb-felny | felol-folya | folye-gunyo | gunyv-harmi | harmo-homlo | homok-irosz | irtak-kancs | kanda-kerev | kerge-kisul | kisut-konin | konju-leg | legal-lovag | lovai-megha | meghi-mellv | melod-mutog | muve-nyulf | nyulk-olvas | olyan-pelyh | penes-ragal | ragas-sarka | sarla-szaka | szake-szikr | szila-tarsa | tarse-torok | torol-ugran | ugrat-vegig | vegke-vivot | vivov-zurza
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
14573 XIX | parancsokat nyugodtan a szakértőknek a hamis bizonyítvány elkészítésére.~–
14574 XIX | nyárfák közé elrejtett ház szakít félbe: az a gyepmester háza.
14575 I | volt ebből a témából! – szakítá félbe a minorita delegátus.~–
14576 XIX | hozzád, mintha egy fáról szakítottak volna. Aztán meg a Mirikló.10
14577 XXV | mely a földtül külön van szakítva, s forog körüle, mint a
14578 XXXIV | mondom, elszalad, azt hiszi, szakkermentezek.~Mikes nagy megbotránkozással
14579 VI | tőle, megtagadja mind a hét szakramentumot.~És amidőn e törvényeket
14580 VIII | szorítja hátra; de annak minden szála rebellál az abroncs ellen.~
14581 VIII | patkányokat a lakomájától. Vígan szaladgálnak végig a mellén, a hosszú
14582 XXXIV | trombitáltatni sem mertek, hanem szaladgáltak szerteszéjjel, kérdezősködve
14583 XXXII | hiába kiabált neki, hogy ne szaladjon előre! mind felveri a vadat!
14584 XXXIII | számara, kik a fürdés után oda szaladnak, lemosakodni. Akkor mindenki
14585 I | érzem, mintha el kellene szaladnom, aztán futni, futni, amíg
14586 XII | princessznek a kicsikéje. Mindjárt szaladt dajkát keresni a számára.~
14587 X | úrnő. Piros-fehér a névjegy szalagja. Giorgio korrekt iskolaléptetéssel
14588 X | ott, míg a donna a saját szalagját a vállára tűzte. Lodoiszka
14589 XII | párta a fején, haja színes szalagok közé fonva, a másiknak aranycsipkés
14590 XVII | kantusa nem volt varrva, csak szalagokkal összekötve.~A kezében egy
14591 VI | klórstroncium, rézsav és szalamia volt hintve, mely a tűz
14592 XX | bajuszát, meg a szakállát szálankint húzogatták ki, s azalatt
14593 XII | Giorgio, hogy egy szót ki ne szalasszanak. Nem is tudtak volna.~Magában
14594 XIII | venni.~Nem is kezdett semmi szálem alejkumot. Megvárja, míg
14595 XXX | csörömpölni, mindjárt görcs száll a két karomba, hogy kikapjam
14596 XXX | feláldozni: felzendülni, táborba szállani. Azért mert ők érzik ezt
14597 XXIII | sarkában, akik egész a régi szállása kapujáig elkísérték.~Ott
14598 XXIII | felkísérte Györgyöt egész a szállásáig. Ott azután tudtára adá,
14599 XXIII | napon két fiatal úr járt a szállásán, utána tudakozódva. A neveiket
14600 XII | foglalkozott. Ámbár közel volt a szállásom, azokon a szűk utcákon mégis
14601 XII | zokogás között eljött velem a szállásomig.~Én lovagias kímélettel
14602 XII | elfogadja a karomat, s az én szállásomon várja be a reggelt, amíg
14603 1 | téve, hogy aki magyar bort szállít fel Bécsbe, ugyanannyi osztrák
14604 XV | Készen tartott kosarakban szállíták magokkal a lakomához való
14605 XXV | amelyet aztán zsákokban szállítanak el a kikötőig, ahol biztos
14606 XXV | hogy a szárazföldi úton szállítassa oda. Egy negyedévre kifizette
14607 XXXIV | keresztülsütött rajtuk.~Az a szállitmány, amit a francia hajó ezúttal
14608 XXXIV | utat tesz Odesszába: valami szállítmánya került. Onnan mégegyszer
14609 XVIII | elzüllött fickók voltak.~Ezt a szállítmányt csak éjjel lehetett a városon
14610 XXX | tengerészkatonával ellátva. Arnót lovakat szállított Törökországból Messinába,
14611 XIX | eressz le engemet, aztán szállj le utánam.~György úgy tett,
14612 I | apjának a gyermekkori arcképe szállna alá a rámából megelevenülve.
14613 XXIII | Genuában hajóra nem fog szállni, Szicíliába utazandó.~Az
14614 XXXIV | pohár, – bor, – áldomás” – „szállok kendnek!” – „állok elibe!”
14615 VII | az ezüst halálfejek úgy szálltak és emelkedtek, hogy azt
14616 XIII | végtül végig dörzsöltetni szalmacsutakkal, míg a tajtéktól egészen
14617 V | rangbeli személyek kaptak szalmaszékeket: de azoknak nem volt szabad
14618 XVI | Eszter, Szulamit, Thamar, Szalómé, Herodiás, Anaisz, Koleikháb,
14619 XIX | menüettet jártak, mint akármely szalonban, a muzsikusok nem voltak
14620 XXX | sem vett a két utazójáról.~Szalonikinál horgonyt vetett a hajó,
14621 XIX | mazsolaszőlő, szerecsendió és avas szalonna.~Az asztalfőn ült a Malach.
14622 XXV | raktár, a pince, az istálló a szalonnal.~A Del Contrasto vár háttal
14623 X | megtéve az etikettszerű szalutálást, visszatért a helyére.~A
14624 XVIII | gazfickók! Respekt, uram! Tessék szalutáltatni az őrséggel. Ez itten princ
14625 XXXIII | cserényforma, a hölgyek számara, kik a fürdés után oda szaladnak,
14626 XXIX | menekül innen inkább, ahogy a szamarai futni bírnak.~Ez pedig közelebb
14627 XXIX | Már odaért a kút elé. A szamarak érzik a víz szagát, s ösztönbül
14628 XXVII | okos ember volt.~– Nem. A szamaram hozott ide.~– Akkor a szamár
14629 XXV | hátrahagyták az öszvért, szamarat, s élelmiszereiket a kalauz
14630 V | hogy milyen lehet ez a szamárfegyver, ami hátul van? Odamegy
14631 I | mutatta, tudniillik egy szamárfejet.~Ez az erkölcsi hatást gyakorló
14632 XXV | állandóul az üldözésében, aki szamárháton ülve árult szent szobrocskákat,
14633 V | következem én!”~Akkor aztán szamárhátrul elmondá az egész programot,
14634 XXIX | s azzal ráhúzott a két szamárra a fustélyával, s maga gyalog
14635 XVIII | iszunk dosztig. Te az én számból, én a tiedből! Schmollis!
14636 XVI | Csak Györgyre lehetett még számítani az emigránsoknak. Végre
14637 IX | az ifjakat veszik fel a számításaikba?~– A magyarok is azokat
14638 XXIV | lemondva az emberi elme hiú számításáról és a földi hatalmakban való
14639 XXIX | azt építették, már akkor számításba vették, hogy ez a szikla
14640 XXI | találunk egy csónakot.~Jól számított. A csatornán mindig ott
14641 XXI | felé.~A zendülők erre nem számítottak. Hogy a dragonyos gyalog
14642 XII | tovább kérdezősködöm.~Jól számítottam. Alig haladtam a Laureti
14643 VIII | vaktában hibás kihívásokra számítson. Csupán a saját eszére,
14644 XXXIV(1) | leghűségesebb élettársa, a számkivetés mostoha végzetében, türelmes
14645 XXXIV | törvénycikket hoztak, mely számkivetésemet kimondja. A hatalmasságok,
14646 XXXIV | pallérozódni bizonyára itt a mi számkivetésünk helyén semmi alkalmatossága
14647 XXXIV(1) | Legyőzője és megtorlója magának. Számkivetve a hazájából és otthonában
14648 VI | Egyúttal klepszidra is, számlálhatja rajta a perceket, órákat,
14649 VIII | a nyert pénzedet.~– Mit számlálok rajta? Nem örülök én annak.~–
14650 XXIX | jéghajó~György bizonyára nem számlálta a napokat, amik ezután következtek.~
14651 XXV | nyolcszázharminchármat: mondjuk kerek számmal kilencszázat, s mi másik
14652 XXIX | arbutus erdők mindig érő szamócáiban. S adót is fizetnek a madárfogó
14653 XXV | Ezekkel minekünk bizony számolnunk kell. Mind a két elődje
14654 XXXI | a kies fekvésű Rodostó, számos minaréival, födéltelen házaival,
14655 VI | másnak kell kerülni. Vess számot a magad lelkével; s ha félted,
14656 XV | az nagyot durran, hanem számszeríjjal, ami nem ád hangot. Ha rajtakapatnak,
14657 XIX | köröndöt képezett, melybe számtalan kemenceszáj tátongott körül.
14658 XXV | örömében.~– Hisz ön nagyobb számtudós Al-Gebernél, a számok feltalálójánál.~–
14659 XXIV | XIV. Lajossal: hogy az még száműzetése helyén is fejedelmi udvart
14660 XXXIV(1) | esztendejében. Életének 69-ik, száműzetésének 13-ik esztendejében. Dic
14661 XXIV | emelkedik az ájtatos hangulat. A száműzött fejedelem igazolja magát
14662 XXIV | hogy őt egy olyan országba száműzte, ahol büszkeségét megtörve,
14663 XXVII | a férfiaink. Azokat mind száműzték: engem pedig felvittek Bécsbe,
14664 XXVIII | jövedelmét tinektek, akik száműzve vagytok, átadjam. Ami a
14665 XXXIV | irigyelni méltó, mint a szánakozásra való. Kegyelmedet kötelezi
14666 XXXIV | imádkozni? (Aztán egyszerre a szánalom jelent meg az arcán.) Szegény
14667 XX | felkötötte neki a lábaira a szandáljait. (György az egyiptomi Abrekh
14668 XX | szekéren viszik.~– Az a szándék. De oda is legény kell a
14669 XXIV | még csak álma sem volt.~A szándékosan elferdített nevelés miatt
14670 XXVIII | mai lakodalmat gazdagítani szándékoznak. „Cannelloni! mortadella!
14671 VI | arra, hogy mint a dogma szanhedrin által megvitattassék: „vajon
14672 X | felkapatta télen a korcsolya- és szánkóversenyt, nyáron revánst vett érte
14673 XVI | is tudta, hogy mi sorsot szántak őneki.~Hogy egy idegen,
14674 XXV | igavonó barmot.~Itt nem szántják, nem ássák, nem kapálják
14675 XIII | szűnő ékesszólásával, melyet szaporított a két famulusa csengettyűszóval
14676 XXV | azért sohasem fogy el: egyre szaporodik. Csak a kráterből kihányt
14677 XVI | meg, míg visszatérnek a szappannal a szolgálók? Mért nem jöttek
14678 XXV | szarvasbőr-terítőt és pokrócot, két szapulóbakon keresztülfektetett tragácsbul
14679 VI | mellén levő kereszt három szára egy-egy ezüst halálfőn végződik:
14680 IX | karusszelre. A te Giorgiod lesz a szaracén lovag, mellékelve van a
14681 XXVII | szentjánoskenyér-bokrokra, száradni.~Akik Szicíliában gyolcsruhát
14682 I(2) | áldozatoltár, melyet lyukas száránál fogva az emberek a szájukba
14683 XXXI | apának fia megérkeztéről. Szárazföldön rövidebb annak az útja.
14684 XXIV | volt a bécsi udvarnak.~A szárazi út Olaszországon visz keresztül,
14685 III(3) | Ha szárazon így, hát még zölden hogy?” ~
14686 I | olvashatóan kellett írni, mert ha szarkalábakkal töltötte meg a papirost,
14687 I(2) | valószínűleg későbbkori származású.~
14688 XVI | az is volt. Félig angyal. Szárnyai vannak. Pelargus öklében
14689 X | szeráffő domborodott ki, szárnyaikkal egymáshoz érve: a pofók
14690 XVII | a két kezébe. Kitépje a szárnyait? Meg elmosolyodik. Hisz
14691 XXXII | hajdani sátoroknál, minden szárnyék akol és lakás. Az udvarokban
14692 XXXII | süvegeiket annak a sasnak a szárnytollaival.~
14693 I | babérkoszorú; egy hosszú szárú pipából füstölve.~Ez aztán
14694 XV | kövér tulokkal, melynek szarvai aranyozott gombokat viseltek,
14695 XIII | A ló nem olyan, mint a szarvas, akit hátulról meg lehet
14696 XXV | szolgált.~Hozott magával szarvasbőr-terítőt és pokrócot, két szapulóbakon
14697 XIII | gazda – mondá Wammána, szarvasbőrkesztyűs kezével a csikós vállára
14698 XXV | ne dűljenek; egyiknek a szarvát a másiknak a farkához hozzákötni,
14699 III | ünnepén táncolnak.2~Wammána szatír mosolyra torzult arccal
14700 VIII | bokrok közül két vigyorgó szatír-pofa bukkan elő. Azok a lator
14701 XXVIII | pedig ne tátsátok itt a szátokat, hanem lássatok utána, hogy
14702 XII | pillangós cipő, a piros szattyáncsizma, a hímzett harisnya. Hát
14703 XXXIV | rakva a tornácban, egész a szattyáncsizmáig. A hercegnek tehát mezitláb, „
14704 XXXII | aztán látható volt a szép szattyánszínű bőr.~Az örmény is nagyon
14705 XVI | aki az asphaleia szövetség szaturnáliáinak közvetlen tanúja volt, többé
14706 XIV | szép asszony szerelmes szavából van szőve. Varázshős legyen
14707 XXII | ne vétethessék.2~A király szavainak elhangzásával örvendező
14708 VIII | Általános hahota kelt erre a szavaira.~Hahaha! Szegény fiú! Aláírtad
14709 XXXIV(1) | templomban elhelyezett sírkő e szavakkal örökíti meg: „Itt nyugszik
14710 I | ha nem is tudna, hogy e szavakra be kell hunynia a szemeit.~
14711 XXX | előtte a mondatokat egyes szavankint.~Pelargus hozzáfogott.~–
14712 XII | golyók maradtak a medencében.~Szavazás volt ez.~Arra szavaztak,
14713 XII | asphaleia társaságába? Egy szavazatot sem kapott rá. Aki ily könnyen
14714 XII | Szavazás volt ez.~Arra szavaztak, hogy felavassák-e marchese
14715 XXX | a kapitány megint kevés szavú lett, az a kevés szó abbul
14716 XXVIII | beszéltek, hogy György minden szavukat meghallhatá a pinceajtón
14717 XIX | megvolt régen, s már két századdal előbb megvolt a konstitúciója.~
14718 XXII(2) | Andreae de Molina stb. Lásd: Századok II. 586.~
14719 XXIX | délceg, vitéz, nemes faj, aki századokon át védbástyája volt a kereszténységnek,
14720 XXV | a kastély kertjét, mely százados olajfákkal volt tele: tornyos
14721 XXVII | öklében, egyedül visszaverhet százakat, s sziklákkal agyonzúzhatja
14722 XIII | forintot kell letenni az én százam ellen. Aztán jöhetnek rám
14723 XXXIV | Kegyelmedtül megtanulok százat egy nap.~– Nono! csak ne
14724 XXIX | tündéri örömöket, a szerelem százféle bohóságait, s újrakezdték
14725 XVI | egyik erre, másik arra, százharminc esztendőkig – amikor a közös
14726 XXX | hadihajó: tizenkét ágyúval és százhúsz tengerészkatonával ellátva.
14727 XIII | nekik nincs szerepük.~A száznál több paripa össze van terelve
14728 XVI | Nagyon jól van! Legyen egy szcénában egyesítve mind a két dráma.
14729 V | teljesen empirikus maiensicai szcénát hozzon a színház közönség
14730 XXIV | Dávid király zsoltárai nem szebbek ezeknél!~Az ifjú, ahogy
14731 X | Izaura helyett azonban annál szebben remekelt Lancelot Wammána:
14732 XXVII | Gondolsz még rá? Most is szebbnek találod még, mint én vagyok?
14733 VIII | nevetni.~Szegény Abrekh!~– Szedd össze az aranyaidat – mondá
14734 XXXIV | mind a György tányérára szedegeti. Azt pedig ő is szerette:
14735 VII | feltörte György, annak a szederjes kék színe is meglepé: a
14736 XXXII | hogy minden ételből maga szedett ki a tányérjára.~De azokkal
14737 XXV | halandó ember közelíteni. A szédítő mélységben ott tátongnak
14738 VIII | maskarádát mind magara kellett szedni, s a sok fűzés, kapcsolás
14739 VII | hogy csupa játéktantuszt szedtem össze.~– A súlyáról megítélheted,
14740 XXVI | láthatáron. Valami kéjes szédülés fogta el. Félig akarva,
14741 XXXIV | mely az első tekintetre szédületbe fog hozni. Az udvar pompája,
14742 XXVII | tört volna-e fel azokon a szédületes lépcsőkön, hogy meglássa
14743 VI | akit imádnak, a gyilkos szegektül?~Ez a vadember logikája.~
14744 XVII | Fehér gyapjúzubbonyt, veres szegéllyel, melynek a szélein körül
14745 X | olvasni?~– Maguk sem tudtak szegények.~– Az én nevem Giorgio,
14746 XII | olyan nagyon”.~Megszánta szegénykét.~– No megállj, Gyurica;
14747 XXV | a három rabló a mellének szegezte a puskája tölcsérvégét.~
14748 XXV | a puskacsövét a mellének szegezve tartja.~– No majd én megpróbálok
14749 VII | harangvirág” s a pique „szegfű”.~Szokatlan festésű kártyák
14750 VII | míg a keleti borsok és szegfűszegek egészen át nem járják: akkor
14751 XII | azt a pelyhecskét az ajka szegletében, de az még nem hagyta magát
14752 XVII | alásunyni, mintha a nyakcsigáját szegte volna.~Wammána kardja már
14753 1 | aki valamit tud! Csak ne szégyellje a magyar, ha pénzt adnak
14754 XIII | hogy e mulatságban valami szégyenelni valót találjon. – Kegyes
14755 XII | az egyház. Ezt minálunk szégyenfoltnak nevezik, amit csak vérrel
14756 XII | György egész veres lett a szégyenkedéstől. Csipegette, pödörgette
14757 XVI | üdvösséggel, megölő gyönyörrel. Szégyenkedik. Gyermeknek érzi magát…~
14758 XXV | válogathat belőle, aki lopni szégyenl.~Az első város, melyet Taorminán
14759 V | nézz a szemembe:~Meghalok szégyenletembe…~Hát ez a másik:~Ne nézz
14760 1 | adnak neki! De mikor úgy szégyenli!~A negyedik vásárhetet megnyitó
14761 XXXII | az urak is hátratolták a székeiket, s abbahagyták a disputát.
14762 XII | hölgyek is felugráltak a székeikről, s kisajátítva a férfiak
14763 VII | az asztal körül alacsony székeket raktak. Kártyázóasztal volt
14764 XXIV | Magyarország Részeinek Ura, Székelyek Grófja, Munkácsi és Makovicai
14765 III | Giorgio ott ült a támlás széken, előtte a kitárt biblia.
14766 XIII | sokaságon.~Ökörvontatta szekereken érkeztek meg a vásárba Lodoiszka
14767 XVIII | hölgyek neveivel, akik a szekereket elfoglaljak: hercegek és
14768 XV | haladásra ösztökéli. Azután a szekereknek egész hosszú sora, megrakva
14769 XIX | lekapják a szegény bűnösök szekeréről a Csercsent, s azzal aztán „
14770 XXXIV | csupa „retek, rekeszek, szekeresek”. Hisz ha én ezt egy szép
14771 XXIX | maga is segített tolni a szekeret. György beszédbe ereszkedett
14772 XXXIV | keresztülvergődni a sok rongyos szekértől! Ezek a faképű görögök!
14773 XXI | tisztára seperte a hidat. A szekét átmehetett akadálytalan.
14774 XXXIV | szemközt egy perzsa kartalan székre.~György ekkor látta, hogy
14775 XVI | asszony szerelmét, mint a szél-arát, mint a forgatagot, mely
14776 II | Jóska nem volt az a vitéz Szeladon, aki Euryolus. A patikus
14777 XXX | sietett György kajütjébe, s a szelám után meghívta őt magához
14778 XXXIV | kisázsiai partokat; a legnagyobb szélben, viharban kockára téve az
14779 XXIV | alvó tengert, melyen teljes szélcsend alatt a lomha járómű egyik
14780 X | karjába, mikor elvált tőle. A szeleburdi elfelejtette a visszaadott
14781 XXV | fölséges sziklaörvény, melynek széléhez csak hasmánt csúszva mer
14782 XVII | veres szegéllyel, melynek a szélein körül aggatott arany és
14783 VI | legközelebb. Még csak egy szelelő lyuk sem volt; a levegő
14784 XIX | vállát egymásnak, aki a túlsó szélen ült, az lemaradt a padról,
14785 XXV | Mezítláb még most is éget. A szélesebb folyamág még éjente izzó
14786 V | mindenki ismeré: daliás, szélesvállú alakjáról, simára borotvált,
14787 VII | bőr, s akkor aztán lehet szeleteket vágni a melle húsából. Egy
14788 VII | asztaltársa, s kettévágva a szeletet, a felét a saját szájába
14789 VII | marékszámra repült egyik asztal szélétől a másikra. Mindenki némán
14790 VIII | nem a hosszával, hanem a szélével. – Mivelhogy lehetnek preparált
14791 1 | látott, mely a pusztán a szélfogó cserény mellett nõtt fel.
14792 VIII | is átöleli rablója nyakát szelídeden, s aztán a tenyerének egy
14793 VIII | protezsálja az embert minden szellem. Lassankint odagyülekezett
14794 XXV | már az istenszobrok, de szellemeik most is itt laknak a mohos
14795 XXIV | nagyszívűség! – Dicsőült szellemek misztikus befolyása a földi
14796 XXIV | végtelenséget: atyjának szellemét. Hát még ha ennek a partjait
14797 XVI | ereje és ügyessége mellett szellemileg is rá volt teremtve a forradalmi
14798 XIII | putrisor támad a közelben, szellős sátorokkal, gyékényfödeles
14799 VI | penészes nyiroktul, mely a szellőzetlen odúkat el szokta lepni.
14800 VIII | szakállán. Vijjongva ugrálnak széllyel, s futnak fel és le a kürtőbe,
14801 XIX | abba a lakodalomba, ahol a széló6 a menyasszony.~Györgynek
14802 XXIX | és mennydörgött.~Egy erős szélroham, mely a tenger felől jött,
14803 XXXII | fejedelem a középre jutott.~A szélsőknek kellett legelébb elindulni,
14804 VIII | lakoma alatt bal felől. Ő szelt le a számodra a pávasültből,
14805 1(1) | Széna tér, Erzsébet tér széltében-hosszában rakva voltak vásáros bódékkal,
14806 XIII | keresztül, csak úgy duzzadtak a széltől, mint a vitorlák, a bő ingújjak,
14807 VI | félhomályát felváltá valami szembántó lobogás. A középen állt
14808 XVII | tenni ezzel a csikóssal.~Szembeállítják a leggyakorlottabb spadassinnal.
14809 XXXII | sörényes királyi fenevad szembejő rá, aminek olyan emberforma
14810 XII | Isaia előtt találkozánk a szembejövő Alfonzoval. Én kértem Lorenzot,
14811 XXX | sőt magával a halállal is szembemenni dicsőséges feladat. Csak
14812 XXVIII | két bátyának tátva maradt szeme-szája a bámulattól, amint ezt
14813 XXX | gyöngeségért, s letörlé a könnyet a szeméből.~Hanem akkor aztán azt látta,
14814 IX | mindjárt kiverem én az álmot a szemedből, csak a füledet nyisd ki.~–
14815 1 | olyan közel tartották a szeméhez, hogy megvakult bele.~Sokáig
14816 XXIX | Io mosolygott, de már a szemeiben ott ragyogtak a könnyek.~–
14817 VII | jó és rossz indulattól; szemeiből áradt a szenvedély: ajkai
14818 XVII | nézz oda! Ne mereszgesd a szemeidet!~S egyik szemét a másik
14819 XXXI | perspektívával hozták őt közelebb a szemeikhez. A fejedelem is belenézett
14820 II | hogy az ifjúcska saját szemeim láttára írja ezt a levelet.
14821 XX | S aztán végigcsókolta, a szemein elkezdve a lába hegyéig.
14822 V | arcáról, villogó fekete szemeiről, kevély sasorráról s a lisztfehér
14823 VIII | a nagy, fekete, ragyogó szemekben, a lüktető orrcimpákban,
14824 1 | egy csodaszép népviseletet szemelt ki magának. Valamikor Nógrád
14825 VIII | éppen a l’hombre játékot szemelte ki.~Mert a l’hombre nem
14826 XVII | bámulja, irigyli? Miért szemelték ezt ki, hogy megnyomorítsák?~
14827 X | koraxot keresni. Ki van már szemelve!~– Vak ember?~– Még nem,
14828 XXV | Pince is, hordó is, egy személyben.~Amint az utazók és a házbeliek
14829 1 | sem fordult elõ, a saját személye nem merült a fölszínre:
14830 XXV | Péterhez; ő maga pedig Wammána személyébe képzelte át magát.~– Hol
14831 XXXIV | bírád, oltalmazód saját személyedben. Nagyobb úr a milliók uránál,
14832 XXV | ezek kizárólag az ő becses személyének a védelmére vannak rendeltetve,
14833 VIII | egykor Julius Caesarnak, személyenkint kellett ismerni a katonáit.~
14834 VIII | mozog, s mégis „egy” érzést személyesít meg együtt.~Azt az érzést
14835 XVI | adja oda a fejét.~Judit személyesítője aztán elmondá, hogy Holofernes
14836 XVI | volt megkérdezni Eszter személyesítőjétől, hogy miért nevezi a vers
14837 XXVI | elzárt fogoly, akinek a személyleírását minden kikötőben ismerik,
14838 XXX | többesszámot: tehát „Augen”; „Szemem” = „meine Augen”. „Szememből” = „
14839 VII | ha jól betanulta. Akit a szemén találnak, az hiába bír Herkules
14840 III | lelkében még fennúszott a szeméremérzet. Palástolni akart.~– Illés
14841 XIX | irtóznak a vérontástul, gyávák, szemérmetlenek. Amazoknál kéj a vérengzés,
14842 XXXIV | ragadjon rád a lepra, ami a szemétbül rád nem ragadt. Örülj az
14843 XXI | csónakból, s a labodával benőtt szemetes parton felkapaszkodtak a
14844 VI | gyöngeségeiket haszonra fordítani.~2. Szemfényvesztések, lélekidézések, kémiai csodák
14845 X | nápolyi úrhölgy felhozta a szemfényvesztőket és improvizátorokat, a németalföldi
14846 XVIII | Ami a halotti köntösökbül, szemfödelekbül még épen megmaradt, ez a
14847 XVIII | nagyon hasonlított holmi szemfödélhez: csakhogy csupa rongy volt.~
14848 V | csecsemőt nagyra nevelje, aki szemlátomást nő, dagad, embernagyságra
14849 XXXII | elment a kedve a további szemlélődéstől.~Mikor aztán a herceget
14850 X | hallhat. Az a te vakmerő szemlobbanásod beszélte, hogy te Lodoiszka
14851 VII | gomb nagyobb, mint a sisak szemnyílása; amaz gömbölyű, ez pedig
14852 VIII | halálfej arccal, beesett szemodúkkal, lélegzettelen felnyitott
14853 VIII | Félhold alakú nagy fekete szemöldei, rendkívül nagy kék szemei,
14854 XIII | éles szemszögzések, ezek a szemöldlehúzások! Két ellen kémszemléje volt
14855 X | szemeivel, s félholdforma sűrű szemöldökeivel, elbámuló szájával, mely
14856 X | korallpiros ajkaival és fekete szemöldökével, élveteg renyhe mozdulataival,
14857 I | ragyogásával, azok a sűrű szemöldökívek, a tiszta, magas, domború
14858 VIII | vonásában, a kígyóhajlású szemöldökökben, a nagy, fekete, ragyogó
14859 XXIX | mindez visszaragyog két szempár tükrében! Az ember nem tudja,
14860 XXII | uralkodó alig emelve föl szempilláit, tekinte az előtte álló
14861 X | mosolyog, ezek a letapadó szempillák mind azt mondták neki, hogy „
14862 VIII | ismét ott volt a homlokán. A szempillákat azért adta a teremtő, hogy
14863 X | acélfényű fekete hajával, hosszú szempilláktól árnyalt epedő tekintetű
14864 1 | ellenezte a dolgot abbul a szempontbul, hogy egy ilyen sokadalom
14865 XIII | hogy szép lovat vettek, szemrevalót, de azt nem tudják, hogy
14866 XIII | egymásra néztek.~Ezek az éles szemszögzések, ezek a szemöldlehúzások!
14867 VII | melyet Wammánától tanult: a szemszúrás. Ez az, ami a gyöngébb testalkatú
14868 XII | suttog; sőt végül azt a szemtelenséget is elköveti, hogy odajön
14869 VIII | felfordítva, hogy mindenki szemügyre vehesse. Tiszta fehérnek
14870 XXVIII | tudok jól írni, de csak szemüveggel, azt pedig eltörtem – menté
14871 1(1) | utcái: Kerepesi út, Váci út, Széna tér, Erzsébet tér széltében-hosszában
14872 XXI | keskeny lélekvesztőjével a szennyvíz-kanális boltozata alól. György és
14873 VIII | rasa.~Ekkor megszólalt a Szent-István toronyban az öreg harang:
14874 XXVIII | téged hoztak ide erővel, szentatyám?~– A gondviselés ujjmutatása
14875 XXV | uram? Ajándékozni csak a szenteknek és a kolostornak szokás,
14876 XXIX | kiáltott rájuk.~– Valamennyi szentekre: ne disputáljatok most a
14877 XIX | az oltár előtt.~Ezek nem szentelik meg a házasságot, de megtartják.
14878 1 | hogy nevének Nagy ünnepet szentelnének”, elhomályosítá a szemét
14879 XXXIII | a vizet is meg kelleték szentelni, mert anélkül nem volna
14880 XXXIV | kijöttek a kápolnából, a szenteltvizet kölcsönösen egymásnak nyújtva,
14881 XX | Ki lett mondva a fejére a szentencia.~– S nem tesznek semmit
14882 XXV | zaffóktól.~Egy pohár bor szentesítette a szerződést.~– Most még
14883 XVI | a pezsgőszekt után. – Ne szenteskedjetek. Minden okos ember tudja,
14884 XIX | a várost, s beszéltek a szentföldön szerzett tapasztalataikról.
14885 VII | megkereszteltek. Annak a pokolbeli szentháromságnak a nevét. Kettőt már megismertem
14886 XXV | erdők gesztenyefákból: a szentjánoskenyér, a gránátalma, a narancs,
14887 XXVII | hosszában tele van nőve szentjánoskenyér- és fügefabozóttal: a gyümölcstermő
14888 XXVII | fehér ruhákat tereget ki a szentjánoskenyér-bokrokra, száradni.~Akik Szicíliában
14889 XXV | szemközti hegyoldalból vidámzöld szentjánoskenyérfa-liget kezdett előtűnni, vegyítve
14890 XXV | tartotta magát fügével meg szentjánoskenyérrel, tetejében meg méhsert ivott,
14891 XXVIII | hegyes kalap, körültűzködve szentképecskékkel. Derekukon széles öv, abban
14892 XXXII | eljárni Bécsben. A nevelője a szentmisét csak Blumauer-féle torzképekben
14893 IV | emeleti terem lett volna a szentségfertőző orgiáiknak a színhelye.~ ~
14894 XIX | s aztán felnyitogatják a szentségtartókat, s ami szent ezüst és arany
14895 X | hölgyeket.”~Io Abulfeda egész szenvedéllyel csípett egyet Giorgio karjába,
14896 XXXIV | még jobban fokozta György szenvedélyét. Reggel korán már lovára
14897 VIII | gyémántvillogása jelenti az ölni kész szenvedélyt. Egy percig sincs nyugta;
14898 VIII | Úgy hiszem, hogy nem szenvednek semmiben fogyatkozást.~–
14899 XXX | Hogy harcoltak, mennyit szenvedtek a magyarok hazájuk szabadságáért.~
14900 X | magyar király földjéből a Szepességen. Hanem azért a lengyel főuraknak
14901 XII | migrénje van. Te is ismered őt Szeppl?~– Nagyon is ismerem. Az
14902 IX | istennőt a maga mennyei szépségében?~– Láttad bizony, és bele
14903 X | A mindenféle nemzetbeli szépségek aztán a saját nemzeti mulatságaikat
14904 X | ismerni, hogy a legkiválóbb szépségeket mégis a lengyelek szolgáltatták.~
14905 XVI | elbámult az én Józsefem szépségén, hogy mindannyi belevágott
14906 VII | ismeretlenek társasága előtt, ifjúi szépségének elragadó pompájában, hasonló
14907 I | a futnivágyó érzés és a szépséges szép anyának az emléke.~ ~
14908 X | vérű barnapiros kasztíliai szépséget, acélfényű fekete hajával,
14909 1 | Sminket”, hamis zománcot, szépségflastromot eltávolítani az arcokról,
14910 VIII | versenyez vele. Olyan tökélye a szépségnek, hogy kényszeríti a ránézőt
14911 X | idegeit az emlék. Ezekről a szeráffejekről azokra a halálfejekre! Hisz
14912 X | gyanánt két aranyból vert szeráffő domborodott ki, szárnyaikkal
14913 I | a horvát királyságnak, a szerb vajdaságnak és a transzilvániai
14914 XIX | főzve, füge, mazsolaszőlő, szerecsendió és avas szalonna.~Az asztalfőn
14915 X | embermagasságban egy turbános szerecsenfej.~Ezeknek fényesen világító
14916 X | mai próbán üresek voltak a szerecsenfejek. De a díszelőadáson a két
14917 X | karusszel fényesen sikerült: a szerecsenfő-szúrásnál, ahogy a főpróbán, Lodoiszka
14918 X | Nem adják azt ingyen.~A szerecsenfő-szúrásra pályadíj is volt kitűzve.
14919 X | közül elébb a hölgy szúrt a szerecsenfőhöz, azután a lovag. Voltak
14920 X | királyné kétszer is döfött a szerecsenje felé, egyszer se találta,
14921 X | nyeri el, melynek tőrhegye a szerecsenjének mind a két szemét lobbanásra
14922 X | Kinek-kinek csak a saját szerecsenjét volt szabad szúrni.~A főpróbánál
14923 X | nyerték el a pálmát. Az ő szerecsenüknek mind a két szeme fényesen
14924 XXXIII | szép Io jut eszébe. A nagy szerelemből egyszerre ideesett megint,
14925 XXX | Aki feláldozza mindenét a szerelemért, s aztán feláldozza a szerelmét
14926 XIX | jószág tolvaját kiolvassák, szerelemitalt árulnak, s rejtett kincseket
14927 XXIV | mindnyájatokat szeretem, a Te szerelmedben. Kérlek, bocsáss meg azoknak,
14928 XXIX | sziklaodúmba; megkötöztelek a szerelmemmel, hogy látható ne légy, életjelt
14929 XVII | testben, lélekben.~Az ő szerelmese volt Wammána! Ez a tündér!
14930 XXIX | sziklákat.~Io meséket mond a szerelmesének, miket dajkájától, anyjától,
14931 XXIX | semmit, csak az ölébe kapta a szerelmesét, s úgy futott vele odább.~
14932 XXIX | mellettük, vitte a kétségbeesett szerelmespárt – igazán úgy, mint akiket
14933 XVI | ő volt ártatlan az ifjú szerelmétől, akivel vádolták. Vallja
14934 XII | egybekelésünket. És íme szerelmünket hamarább megáldotta az ég,
14935 XXV | szép leány ablaka alatt szerenádot tartani, négy puskással
14936 XII | Ette az irigység.~– Micsoda szerencséje van a „Fuchs”-nak.2~Ezért
14937 III(1) | megégettetném minden regényemet. Szerencséjük, hogy nem lehetek. ~J. M.~
14938 X | világát!~– Tudom.~– Azt szerencséltetted, hogy oda fogsz jutni a
14939 VIII | járul még a vakmerőség is. A szerencsének éppen annyi jó és bal fordulata
14940 XXVIII | kikaparja a vőlegény szemét.~Szerencsére a barát felfogta a helyzet
14941 XXVIII | rúg, harap és körmöl. Nagy szerencséről fogsz beszélhetni, ha holnap
14942 X | haragjában.~Lovagja, Odenátus már szerencsésebb volt, mert ő a spádéjával
14943 II | részéről ezt a megduplázott szerencsét?~– Elfelejtettem valamit.
14944 XVII | marchese di San Carlóval.~– Szerencsétlen! Az a te testvérbátyád!
14945 XXXIV(1) | engedelmességével férjét, szerénységével mindenkit megnyert, de a
14946 VIII | van instrukciójuk az írott szerepben. Csakhogy arra már nem hágy
14947 XIII | visszatorpant volna. És hogy a szerepe végén bemutassa, mi lakik
14948 V | öltözzék már át a következő szerepéhez. Meglátja odalenn a publikum
14949 XIX | biztató határozatokat hozni.~A szerepek ki lettek osztva. Az elfogott
14950 1 | Meg kellett osztozni a szerepeken; ki minõ jelmezre vállalkozik?~
14951 V | Hanswurst mester világkörutazási szerepének első jelmezét, a német lovagét,
14952 XVI | asztal mellől a pantomímia szereplői. A hölgyek vezették a férfiakat:
14953 X | alkalommal a magasrangú szereplők mind letették az álarcaikat,
14954 VIII | a másik után odavágja a szereplőkhöz: az egyiket orron találja,
14955 XIII | felvonásköz van, nekik nincs szerepük.~A száznál több paripa össze
14956 VIII | A csalogány azt énekli: „Szeress! Bolond, ki az isteneket
14957 XXVIII | kötelességükké tette, hogy egymást szeressék.~– No! A nyakában van már
14958 VI | nézve.~14. Családot senki ne szeressen, akár fölfelé, akár lefelé.
14959 XXXII | fellángoltak e szóra.~– Szereted a vadászatot?~– Még sohasem
14960 XVIII | violám! Szép Paradies Flóra. Szereted-e még az alamáziát? Ma együtt
14961 XXIV | is elenyészhetetlen anyai szeretet sugallata által.~Ez volna
14962 XXIV | Miért halmozta el ezt a fiát szeretetének egész összességével?~Ez
14963 XXXIV | ahhoz, akinek mindig csak a szeretetét láttam s a jó szavát hallottam?~
14964 XXVIII | pedig, hogy a vőlegénynek szeretetre való erélyt kölcsönözzön.
14965 XIX | csinálnak, mint a szenteket szeretik.~– Tudod: templáriusok azok,
14966 XXVII | olajfa adja. – De mármost azt szeretnéd tudni, ugye, hogyan sütöm
14967 XXXIV | szeret, szeretünk, szerettek, szeretnek”.~– Hisz ez meg úgy hangzik,
14968 XIX | cigányul annyit jelent, hogy „szerető”.~Meg is érdemelte.~Már
14969 XXVIII | magukra hagyá az egybekelt szeretőket. – Talán mégsem fogják egymást
14970 VI | polgárleányokat tőrbe ejteni.~18. Szeretőknek gazdag öreg férjeket szerezni,
14971 XXVII | hívlak, akkor előjöhetsz. Szeretsz-e? Ha szeretsz, akkor most
14972 XXXIV | szeretsz, szeret, szeretünk, szerettek, szeretnek”.~– Hisz ez meg
14973 XX | hogy arról tudjam meg, hogy szerettél!~Dehogy ütötte meg!~ ~
14974 XVI | megvetett az ifjú, akit szerettem! De Zsuzsannáról meg azt
14975 XXXIV | Szeretek, szeretsz, szeret, szeretünk, szerettek, szeretnek”.~–
14976 XXIX | Átölelve tartották egymást. Szeretve, csókolózva meghalni! Hát
14977 I | ezt fiatal fűzfavesszőbül szerezték). A scutica a falon függött:
14978 XII | magam sem tudtam, hogyan szereztem. A signora el volt ragadtatva,
14979 II | fejlődik és az marad, ami szerintem az ideálja egy főnemesnek:
14980 VI | elátkozott praktikával lehet szerkesztve, mert az, akár jobbra, akár
14981 VIII | fegyver. Kelet-indiai gyilkos szerszám, mely arra való, hogy pillanat
14982 XXIX | bírni, mikor az esküvőnk szertartása lefolyt: egyre nevetnem
14983 XXXII | valami kíváncsi volna erre a szertartásra. Helyette a misére a vicéje
14984 XXVIII | ájtatossággal végzé a szent szertartást, úgy olvasá fel a breviáriumból
14985 XX | világ abbul a kis kerek szérűből áll, amit a nap e föld alatti
14986 XII | és a hímzett ingelők, a szerviánkák és a camarkák. Milyen népismei
14987 XXV | alkudozni, mert az kegyelen szerzet. Az csak úgy értekezik az
14988 XXV | melléje egy kalauzt meg egy szerzetest. A kalauz az útjárás megmutatására,
14989 1 | A te apád, a fejedelem szerzette ezt a dalt, az õ tábori
14990 II | Lucretia. Amit pápa korában a szerző maga megégettetett.~– Csakhogy
14991 XXVIII | hogy mi legyen a házassági szerződésben.~Akkor aztán következett,
14992 XXV | császár birtokába. Békekötési szerződmény: országcsere útján. Épp
14993 X | zárt őrizni?~– Addig majd szerzünk a helyébe mást.~– Azt gondolom:
14994 XXVII | fenséges tréfája? Cythere szeszélye? Talizmán? Fátum? Kizmet?~
14995 X | a sorba, ne bízza a lova szeszélyére, hogy mit csináljon?~Eddig
14996 XIII | egyszerre hátratoppan: szétfeszíti mind a négy lábát, s a két
14997 XXIX | örökre. S az egész boldogság szétfoszlott mint egy édes álom.~Perc
14998 XXVII | Méte-ünnepély hősei mind szétfutottak a katasztrófa után, s megtudva
14999 XII | a sbirrek megjelentek s szétkergették a viaskodókat.~Eközben egy
15000 XIX | izabella színű, itt-amott szétnyílva. A bőre olyan, mint a barna
15001 III | odaszorult a lapok közé.~Wammána szétnyitá a könyvet.~Azon a lapon
15002 XXXIV | vette észre.~Csak a társaság szétoszlása idején, mikor Pelargus kereste,
15003 XIX | nemzetségemből egy se, mert az mind szétszalad, ha egy lovaskatonát meglát.
15004 XXXIV | fundált ki, ami darabokra szétszedhető s tábori ágynak is elnyújtható.
15005 XXXII | székek, melyek mind darabokra szétszedhetők. Ezeket a bútorokat maga
15006 XVIII | A lármás bohó had majd szétszedte furcsa hódolatával az ifjú
15007 XX | kosár a kezéből, a virágok szétszóródtak.~Azokat aztán egyenkint
15008 XX | tünemény volt!~Sűrű fekete haja szétszórva s a homlokán egy ezüstabronccsal
15009 XXVII | húrszőnyeg, a szivárvány széttágul, s előlép a vízsugarak közül
15010 XXXI | lépcsőkön.~Az ősz fejedelem széttárta reszkető karjait, s hangos
15011 XII | abeundit, átmentem Bolognába, széttekinteni.~– Ah! látta ön a félredűlt
15012 VII | pompás tollazatú bőrét, szétterjesztett legyezőjével együtt, és
15013 XX | mint a virágszirmok kelyhe, szétterült körülötte. Olyan volt, mint
15014 VII | zavarából. Elől a begyénél szétválasztható az aranytollas bőr, s akkor
15015 XXXV | a maroknyi harcos népet szétverték, a vezért elfogták, s bezárták
15016 VIII | olajbarna arc, sűrű, rendetlenül szétzilált göndör haját drágaköves
15017 1 | életet idézett elõ a magasabb szférákban.~Meg kellett osztozni a
15018 XVI | örvényébe a bátyja alámerült. A szibariták szövetsége erősebb börtön
15019 XXVII | Nem kell nekem az egész Szicíliából egyéb; egyedül te. S már
15020 XXX | amíg a tengeri út tart. Ha Szicíliáig jöttömben megtanulhattam
15021 XXIX | sem vette, hogy átalakult szicíliaivá. E csodálatos föld és e
15022 XX | Tagadta valamennyi. A Malach szidta, átkozta őket. Egyszer aztán
15023 XXIX | aszteroidban élni, mint Szicília szigete! Annak egy akkora kis tartományában
15024 XXV | Európa felé húzásukban a szigeteken megpihennek. Itt nem is
15025 XXV | a kikötőt megnépesíté – szigetekkel. A dúsgazdag herceg egy
15026 IV | örökalkotó fű, ott a Szajna szigetén, ahol máglyán megégtek.
15027 XXVII | válogatott társaság ehhez a szigetlakóhoz képest! Az legalább kedélyes,
15028 XXV | vidéken, rögtön felkeresi a szigetláz. Makacs, hosszas betegség,
15029 XXXII | szerint az április hónap szignumát képezi.~– Hát valami más
15030 I | utóbbi esetekben. Példás szigor gyakoroltatott a nevelésében.~
15031 I(3) | diákoknak s azok tanítóinak szigorúan tilalmazva vala.~J. M.~
15032 XIX | nadrágját tenyérnyi széles szíj szorítja a derekához, annak
15033 XXXII | Mikes előre megmondá: minden szíjhurkon egy madár, a táska két végén
15034 XXVIII | mellényekben, lábszáraikon szíjjal körülcsavart irhabőr; fejükön
15035 XXVII | hegynyíláson át besütött a nap a sziklabörtönbe. Ismét nappal lett. S a
15036 XXVII | utoljára elvész egy tágas sziklaboltozat sötét odújában.~A hegynyíláson
15037 XXVII | magasra felnyúló meredek sziklafalak szorítottak össze. Ott már
15038 XXIX | menhelyet, mint amilyen Io sziklafészke volt.~Magasan túlemelkedve
15039 XXVII | közelebbről nézte ezt a sziklafészket, egyre nagyobb talány lett
15040 XXVII | hogy idejövet ehhez hasonló sziklafolyosón jött volna keresztül.~Mindegy
15041 XXVII | felfedezni.~Egy kanyarodásánál a sziklafolyosónak egyszerre megnyílt előtte
15042 XXIX | forrásnál – lihegé, midőn a sziklaforrást elérték. – Te menekülj magadban.~
15043 XXIX | láthatá, hogy abból a tátongó sziklahasadékból, mely a völgyi utat elnyelni
15044 XXVII | vize, az olvadó jégből a sziklahasadékon keresztül, a lábunk alatt
15045 XXIX | élnek ezen a planétán.~Az a sziklai barlangkastély, a maga csodálatos
15046 XXIX | behinti ezüsttel a komor sziklákat.~Io meséket mond a szerelmesének,
15047 XXVII | félkerekre. Ugyanezen sötétkék sziklákból volt építve maga a ház is.~
15048 XXVII | visszaverhet százakat, s sziklákkal agyonzúzhatja az ostromlókat,
15049 XXVI | ifjút, s úgy vitte ki a mély sziklaköröndbül. Ott lefektette a jégre,
15050 XXVII | amíg lefelé halad a forró sziklákon, elpárolog. De a felbugyogó
15051 XXV | följebb emelkedik; csúcsos sziklakúpok tűnnek elő, párázó odúkkal;
15052 XXVIII | FEJEZET ~Io lakodalma~A sziklalépcsőkön hangzott a felhágó alakok
15053 XXVII | narancs úgy díszlik a kopár sziklán, mint másutt a televényben.~
15054 XXVII | pecsenyének való madarakat itt a sziklaodúban? Hát láttad a kövek közül
15055 XXV | hogy egyszerre, mintha a sziklaodúkból bújnának elő, ott teremnek
15056 XXIX | jöttem, itt is elrejtettelek, sziklaodúmba; megkötöztelek a szerelmemmel,
15057 XXV | Val de Bove, az a fölséges sziklaörvény, melynek széléhez csak hasmánt
15058 XXV | felhőkárpit tovább göngyölődik; a sziklaoldalakat már csak az őszbe csavarodó
15059 XXIX | Veszedelem volt a futás: mert a sziklaoldalakról óriási koloncok rohantak
15060 XXVII | hogyan építették oda abban a sziklaoldalban azt a házat? De még rejtélyesebb
15061 XXVII | volt körülvéve, a meredek sziklapárkányon oleanderbozót és gránátalma
15062 XXVII | füstölög a Solfatara. Egy sziklarepedés van e házikó alatt, aminek
15063 XXV | országa kezdődik.~Ameddig a sziklarepedésekből, a melléktölcsérekből kipárolgó
15064 XXIX | sötétség volt előtte, hogy a sziklás úton maga is csak bukdácsolva
15065 XXV | vigályos erdők és vulkáni sziklaszakadékok közül, az ég skarlátfényétől
15066 XXVII | háromszorosan adja vissza a sziklateátrum, mintha három leány énekelne
15067 XXVII | is bízott valamelyest.~A sziklaút pedig, dacára annak, hogy
15068 XXIX | sötétség is elmúlt.~A szűk sziklavölgy végetért, s kiszakadásánál
15069 XXV | hegyszakadékok közé: ott bezárjuk egy sziklavölgybe, s ott tartjuk, amíg a messinai
15070 VIII | vére lángra gyúl egyetlen szikrájátul annak az „örök tűznek”,
15071 VI | lángnyomok maradnak hátra: a szikrák pattognak a talpa alatt.~
15072 XXVI | György. – Az örök tűz egy szikrát adott kölcsön a magáéból.
15073 VI | zöld, sárga és rózsaszín szikrazáport lövellt körül: ezek között
15074 XIII | A két szeme rubinfényt szikrázik, a farka csapkodja a két
15075 III | felnyitá az ifjú a szemeit: szikráztak és égtek.~– De el fogok
|