1-amali | amann-balva | balve-birod | biroh-cipru | circu-deliz | delne-elega | elege-eltil | eltor-evek | evekb-felny | felol-folya | folye-gunyo | gunyv-harmi | harmo-homlo | homok-irosz | irtak-kancs | kanda-kerev | kerge-kisul | kisut-konin | konju-leg | legal-lovag | lovai-megha | meghi-mellv | melod-mutog | muve-nyulf | nyulk-olvas | olyan-pelyh | penes-ragal | ragas-sarka | sarla-szaka | szake-szikr | szila-tarsa | tarse-torok | torol-ugran | ugrat-vegig | vegke-vivot | vivov-zurza
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
17109 XXV | tovább álmodni, s aztán végképp elaludni.~A messinai népet
17110 XXIV | volna rajta.”~Ahogy József végnapjai fellobbanásában előtűnik:
17111 XXXIV | illett az arcához!~Elmondá a végpillanatait a megdicsőültnek. Itt ült,
17112 VI | törvényei~Melyeket követni és végrehajtani kötelessége minden mystagogosnak,
17113 V | s mikor a Méte azoknak a végrehajtását parancsolja, akkor föltétlenül
17114 VI | melyekben cselszövények végrehajthatók.~17. Fényes ünnepélyeket
17115 XXIV | fölöttem, s az emberek csak végrehajtók valának. És látod is, én
17116 X | cirkuszlovaglói pontossággal végrehajtsa, a vizavija annál jobban
17117 XXIV | gúny tárgya.~Atyjának a végrendeletéből kezdé sejteni először, hogy
17118 VI | körülhálózni, s ha kell, hamis végrendeletek segélyével is a szövetség
17119 XXXIV | rajta.~– Nem, fiam. Az én végrendeletem ne szomorítsa el az én hazám
17120 XXIV | véghetetlenebb.~Maga a cím, mely a végrendeletet megnyitja, oly ünnepélyesen
17121 XXIV | a befejezett mesének.~E végrendeletnek minden sora tágította azt
17122 1 | hogy álmodik most. S amíg a végstrófa azt mondja: „Azon volnék,
17123 XXIV | összességével?~Ez a gondolat még végtelenebb volt, mint a tenger!~
17124 XXXIV | látvány? Nézze kegyelmed azt a végtelennek látszó sima tükröt! Mennyi
17125 XXIV | Két végtelenség~György még sohasem volt
17126 XXXIV | keleti nyelvek! Ez nekem mind végtelenül tetszik. Hát még az a fölséges
17127 I | karakterét a fejtől elálló hegyes végű fül.~Az első betanult szava
17128 1 | mit tud?~A hosszú ólmos végû botját középen markolta,
17129 XIII | árva-csáti tölgyből, a bunkós végük betömve ólommal.~– Tessék
17130 VII | voltak azok: de gombbal a végükön. Ezekkel nem lehet egymásnak
17131 XVIII | Egynapi jó kedv:~ Végy fürdőt.~Egyheti jó kedv:~
17132 XXXIII | fürdőbe, ahol a férfiak, vegyest a nőkkel, a legszebb leányokkal
17133 VIII | hangjai közé énekelt dal is vegyül: valami szívetbújtó, érzékandalító
17134 XXIX | borsó nagyságú kősalakkal vegyülni.~– Dobj el, és hagyj itt
17135 VI | hintve, mely a tűz közé vegyülve zöld, sárga és rózsaszín
17136 XXVIII | következetes ájtatossággal végzé a szent szertartást, úgy
17137 XXXIV(1) | élettársa, a számkivetés mostoha végzetében, türelmes és hős lélekkel
17138 XXVII | szép leány.~Prózai dolgot végzett: egy muszlin szövetet mosott
17139 VI | szára egy-egy ezüst halálfőn végződik: egy halálfő a jobb mellen,
17140 XXVII | megfagyott lávaréteg torlaszánál végződnek. A napvilág már ennek az
17141 VIII | hogy mindenki szemügyre vehesse. Tiszta fehérnek kellett
17142 IX | fiacskám, mert különben nem vehet mértéket a parókához.~–
17143 XXVII | vezértül kapott. Hátha itt vehetné valami hasznát? Megeresztett
17144 XXVII | anélkül, hogy azok őt célbe vehetnék.~Az is megfoghatlan, hogy
17145 X | előkelő urak és asszonyságok vehettek benne részt, ki-ki a saját
17146 VII | a vívók lábdobogását sem vehették oda alant észre.~Most azután
17147 II | magam, arra is csak úgy vehettem rá, hogy a De Sacy-féle
17148 XXVIII | Mentül tovább beszélt, annál vékonyabb lett.~– Hoztál polentát? –
17149 XXXIV | a görögöket „pola téti”-vel; egyszerre olyan nagy lingvista
17150 XIII | azzal fejezi ki elutasító véleményét, hogy a két hátulsó lábával
17151 XX | volt.~Egyszer aztán, mintha véletlenből, ügyetlenségből történnék,
17152 XXVII | találkozás. A vad fantázia véletlene-e ez? Misztikus romanticizmus?
17153 X | fejet sem találják el. S aki véletlenül beletalál a szembe, ugyan
17154 XXXIII | Bárha cseléd volna is, bárha vénasszony volna is! Akárcsak egy fegyencházban.
17155 XXXI | vonultak ki az érkező kedves vendég elé, akiről már a több nap
17156 VII | amint egy hosszú asztal vendégei ezüstlárvákkal az orruk
17157 VII | aminőt Belzázár adott a vendégeinek: mikor a láthatlan kéz felírta
17158 V | védelmet keres a páholy vendégeinél: odavetve magát a hölgy-ölébe,
17159 II | fidibusszal ismét felszítani vendégének beszéd közben kialudt pipáját,
17160 VII | tart.1~Legelőször az új vendéget kínálták meg a pávasülttel.
17161 XII | fordítással kísérve, amit hajdani vendégétől tanult:~„Bajusz kell a magyarnak,
17162 XXVII | szikla oldalában.~Hogy ez nem vendégfogadó ház, azt onnan is sejthette
17163 XXV(1) | így van: az „angol ház” vendégkönyvében ezerével vannak Európa minden
17164 XXXII | Bőséges lakoma várt a kedves vendégre, ki az asztalnál az atyja
17165 XXVIII | formaggio! cipolle!” Nagy vendégség lesz ma itten. Az albergo
17166 XXXIV | ember valamely úri háznál vendégségben volt, ott – intra octavam –
17167 XII | bajuszán. Ezt csináld meg.~A vendégsereg nevetett.~György egész veres
17168 XXV | fogadtatásban részesült, s az igazi vendégszeretet fogalmát itt találta először
17169 XIX | pestesek, most pedig válogatott vendégszobák. Cabinets particuliers!
17170 XXX | Talán hát jó néven sem venék, ha fel akarnám őket szabadítani?~–
17171 VIII | bukkan elő. Azok a lator vének, akik fajtalan gerjedelemmel
17172 XXXIV | mindezekről tudomást sem venne. Kevés beszédű volt, gondolatait
17173 VII | beváltásárul; ha eszedbe vennéd, hogy a nagykorúvá lett
17174 1 | Hátha egyszer mi magunk vennõk ki a részünket a „Gaudé”-
17175 XVI | magához. Azt kérdi a két véntől, milyen fa volt az, amelynek
17176 XIII | lebegtetve, hogy magával Venus Anadyomenével versenyezhetnének
17177 XXIV | alakú medúzáival, salpáival, vénusöveivel.~Egy kísérőt adtak mellé
17178 XXIX | és utolsó szerelmem. Nem ver meg téged az Isten, ha engem
17179 XXV | szőlőlugassal befuttatott veranda alól, egy mély üregbe látta
17180 XII | foglaltam el reggelig a verandában. Az a karcolás a vállamon
17181 V | semmisíti meg a nemzeti vérbül és húsból alkotott Hanswurst!~
17182 VII | sárgacsőrű fiókmadár idejön a vércsék közé, s valamennyinek kitépi
17183 I | Météről.~– Méte, méte = mese! Verd ki a fejedből. Csak úgy
17184 XII | Önkénytelenül az asphaleia verdiktjét mondtad ki.~– De mért mondta
17185 VIII | verését, mert belevegyültek a vérébe, valami kéjes lázt idézve
17186 XII | kényszerít megjelennem.~– Hogy véredet ontsd értem?~– Nem tehetek
17187 IV | és mesterlegények közötti verekedéseket; elhallgattatni a csendzavaró
17188 IX | Arra felhagyott Giorgio a verekedéssel, s leült az ágyára.~– Hát
17189 XX | nem verekedik, hanem tud verekedést csinálni. Ma reggel elhíresztelték
17190 XX | csinálva. A mi fajtánk maga nem verekedik, hanem tud verekedést csinálni.
17191 XII | nővérét. Önnek meg kell verekednie életre-halálra, előbb Lorenzoval,
17192 XXIII | di San Carloval meg nem verekedtem volna. Elismerem, hogy hibáztam
17193 XXV | beletöltik mint mustot a verembe, letakarják egy nagy lapos
17194 XIX | szemérmetlenek. Amazoknál kéj a vérengzés, dicsekedés a bűn, erény
17195 VIII | hall; amik siettetik az ér verését, mert belevegyültek a vérébe,
17196 XIII | kofa: egy sovány, meg egy veresképű. Azokat oda zárták be, büntetésül
17197 VI | halántékain mutatták lüktető veréssel, hogy él.~– Nos, hát vak
17198 XXV | elő, ott teremnek az én veressipkásaim, s megvédelmezik önt akár
17199 XXXI | kabátosok az örmények, a veressipkások, fehérszoknyások a görögök (
17200 XXX | vagy rabolnunk: még több verést kapnánk, mint itt, s utoljára
17201 XVI | falevelek miatt a vádlókat verette agyon! Nekem pedig meghagyta
17202 XXVIII | gyöngyházaggyal, arany veretű betűkkel.~Az egyik közülük
17203 VIII | Aláírtad a lelkeddel, a szíved vérével.~A hahota még azután is
17204 XXXII | jószág. De kár érte! Hogy vergődik szegény.~– Majd mindjárt
17205 XXXII | foglyon segíteni, hogy ne vergődjék tovább. A saját szárnya
17206 XV | volt leszállni és gyalog vergődni tovább a sokaságon keresztül
17207 XXXII | madár még eleven volt, ott vergődött a vadász kezében.~– Szegény
17208 XXI | volt: onnan csak a puskások verhetik föl a lesbe bújt cinkosokat.
17209 IX | összekaparnom, hány instánst vérig izzasztanom, amíg húszezer
17210 IX(1) | und Seiner vorfahren. Aus verlässigen Nachrichten und Urkunden
17211 XXVII | kaszák vannak verve. – A vermet még csak át lehetne ugrani,
17212 XXXIV | születése. Nem az atyai vérnél fogva. Rákóczy Ferenc dicső
17213 XXXI | emlékezete után. Ennek mellét verő sűrű szakálla van, mely
17214 XXI | mellvédig.~Itt olyan sűrűn verődött már össze a tömeg, hogy
17215 XIX | szüzek.~Ezek irtóznak a vérontástul, gyávák, szemérmetlenek.
17216 XVII | elenyészik, oltárlépcső, vérpad zsámolya, megölt vetélytárs
17217 II | évben kapok egy bált.5 Igazi verpeléti, schwärzolva. Ugyanaz a
17218 XII | szégyenfoltnak nevezik, amit csak vérrel lehet lemosni. Bátyám és
17219 XXII | atyádnak, velünk anyai ágról vérrokon: kedvelt hívünk, kit születésének
17220 XVI | személyesítőjétől, hogy miért nevezi a vers Maintenon asszonyt királyvérnek?
17221 XXXV | férfiúvá erősödik? Páris, Versailles, Rambouillet: a Trianonok
17222 XXXIV | úri rend fényűzése, amit Versailles-ban és Párizsban látni fogsz,
17223 XVI | többször követségben is a versailles-i udvarnál.~De a harag forrt
17224 II | Pasquillt szerzett német versekben a leányra, s azt énekelte
17225 1 | Mindenféle ócska krónikákból, verseményekbõl kifundálta egy ilyen világra
17226 XVI | az én Abrekhem vagy?~Így versengtek az egyiptomi hölgyek a fiatal
17227 XIII | lovasai, akik a bevégzett verseny után zárt hadsorban térnek
17228 XXVII | leány énekelne egymással versenybe, mindegyik félhanggal előbb,
17229 XXV | görög tapsolt az olimpi versenyek viadorainak! Hátterében
17230 VIII | megtestesült álomkép. Senki más nem versenyez vele. Olyan tökélye a szépségnek,
17231 XIII | magával Venus Anadyomenével versenyezhetnének bájaik tekintetében. És
17232 XXIX | fölöttük odább; a fülemülék versenyeztek egymással, egyik csalitból
17233 XIII | csoport. Csupa leánynép. A versenyfutásban résztvett Hübschlerinek:
17234 XXVIII | megosztoztak, s futottak nagy versenykiabálás közt ki a házikóból, futtában
17235 VII | rendesen nem isznak bort; de ha versenyre kerül a sor, az asztal alá
17236 I | A mester és a tanítvány versenyt füstölve telepedék le a
17237 XXXIV | öreg sas között eddigelé versenytárs nélkül állt. Ha a fejedelem
17238 XXI | akit ő még egy nappal előbb versenytársának tartott: a délceg marchese
17239 1 | nagy lófuttatás a st. marxi versenytéren.~A magas udvari körökben
17240 XII | bemártotta. Egy igaz magyar verset idézett, német fordítással
17241 XXI | segélykiáltás, bestiális röhej; vérszomjú gyávaság adta ki tele torokkal
17242 XXXIII | élőfábul vannak, gyökeret vertek a földbe, s a fára mászót
17243 IX | megvertél érte.~– Nem azért vertelek meg, kutyafülű! Hanem azért,
17244 VII | előkészületeket. Elöl bivalybőr vértet csatoltak rájuk, mely ágyékon
17245 V | rántotta, a deplaszírozott vertugadin árulója lett a jarretiere-jeinek:
17246 V | nagy tojást szabadít elő a vertugadine rejtekéből.~Ezt a tojást
17247 III | à l’enseigne des trois Vertus” cég címe alatt.~A szöveg
17248 X | látni az udvarnál a heves vérű barnapiros kasztíliai szépséget,
17249 XXIX | mint ív alakban lehulló vérveres csillagokat. Ahová leestek,
17250 I | a gyűrűt, s add vissza; vesd le a bársonyvammszot, meg
17251 IV | oldalán a falnak volt hasonló vésmunkával körvonalozva egy kígyótul
17252 III | Breenberg, Hubraaken, Scheits: a vésnök többnyire Folkman vagy Kalma.~
17253 VI | Helyébe másnak kell kerülni. Vess számot a magad lelkével;
17254 XX | a gátra. Mink magunk nem vesszük kezünkbe a khandót. Nekünk
17255 II | perszóna nem volt valami vestalia, sőt mondhatnám: egy valóságos „
17256 VIII | őrültté tenni az embert. Egy vestaszűz elcsábul a dalától s letépi
17257 I | recommendo indulgentiae vestrae. Laudetur Dominus!~Azután
17258 II | numeris solutus. Osculor Vestras manus obedientissimus Georgius.1 –
17259 XXV | ennek a markolatába van vésve a nevem. Ezt mutassa meg
17260 V | Colombina asszonyság kezébe vesz egy kosarat, s elindul puszedlit
17261 XXXIV | gerjedelmében mindenféle veszedelmekbe képes hanyatt-homlok ragadni
17262 XXX | nemzet vezérül megválaszt, a veszedelmekkel, sőt magával a halállal
17263 XXV | az, amelyik már meghalt, veszedelmesebb: az, aki láthatatlan alakban
17264 III | Csupa remekművek.~S nem is veszedelmesek – ránk, tapasztalt lelkekre
17265 XIII | büntetésül elcsillapíthatatlan veszekedésvágy miatt. De ott is folytatták.
17266 1 | mérõknek; a „Beisskatze” a veszekedõ kofák megzabolázására. Aki
17267 XII | hogy nem jött el az én veszekedőtársam: a szép Mirasassi hercegnő.
17268 XXXIV | valami nagy baja van, mikor veszélyben forog: mit csinál, ha nem
17269 XXVII | Azt akarod tudni, hogy hol veszem én a pecsenyének való madarakat
17270 X | a csepp eszét is el kell veszíteni, amit onnan hazulról hozott.~
17271 XVII | védekező Sámson egyre tért veszített a folyvást fortélyosabban
17272 XXV | Lodoiszka hercegnőnek. De el ne veszítsd, mert ebben vannak megírva
17273 VI | az?~– Szövetségünk neve: „vészmentesítő”.~– S az árulásnak nagy
17274 XXIX | Dobj el, és hagyj itt vesznem! – nyögé Io.~György annál
17275 XXVII | megölné. Ő maga is tudja, hogy veszni indult, s ettől ellágyult
17276 XVII | annak a másik Sámsonnak. Nem veszté ott az erejét az asszonynál.~–
17277 XXXV | ecsetvonás: a tizenöt évi vesztegelés, midőn közben két nagy háborúja
17278 XXV | karja közé rejteni és úgy vesztegelni, amíg az urak itt maradnak.~
17279 XXV | Két napot kellett ott vesztegelnie a kolostorban. Sirokkó fújt:
17280 XXXII | közéjük!~– Én? Repülő madárra vesztegessek puskaport és ólmot?~Még
17281 XXIV | Ott pedig tizennégy napig vesztegzár alatt kellett maradnia,
17282 XXV | nálam, hogy amit a játékon vesztek, azt zúgolódás nélkül fizetnem
17283 XXVII | mindig a próféta lett a vesztes.~Utoljára is azt kellett
17284 XXXII | vízibetegségben.~– Nagy veszteség! És a felesége?~– Az most
17285 XXIV | nem jött volna, semmit sem vesztett volna rajta.”~Ahogy József
17286 VIII | Az utolsó játszmát te vesztetted el.~– Ha csak az ötszáz
17287 XXIX | amikor a kémeid nyomodat vesztették, s aztán elvitorlázol oda,
17288 VIII | csak az ötszáz zecchinot vesztettem volna benne!~– Hát még mit?~–
17289 XIX | tőzegvágás. A háta mögött a vesztőhely, kavics lepte avar közepén,
17290 XIX | Mirikló. – Viszik a bátyámat a vesztőhelyre.~– De nem viszik! – kiálta
17291 XVII | párkányában, akkor el van veszve.~Egyszerre eltaszítá magától
17292 XXIX | a pincében olyan erővel veté föl a gáztömeget, hogy kidobta
17293 XIII | számára kijelöltek, bátran vetekedett Hortobággyal. Éppen olyan
17294 XVI | zavarban van a fiú, midőn így vetélkednek érte a szép tündérnők! A
17295 XII | befonva, széles, tízágra vetélt varkocsokba kétfelől, s
17296 XVII | vérpad zsámolya, megölt vetélytárs ravatala mind elég jó az
17297 XII | nagy sanhedrinben, hogy ki vétessék föl mathetesnek, s jogod
17298 XXII | ideiglenesen is zálogba ne vétethessék.2~A király szavainak elhangzásával
17299 VII | marsalai expiálta, amit a páva vétett.~Giorgio győzte az ivást.~
17300 IX | ezt a mídert?~– Te magad vetetted le.~– Ejnye! Te hazug kutya!
17301 XVI | vagytok olyan szépek. Amit én vétettem, azt én százötven zsoltárban
17302 XIII | fogja a ló derekát, azt nem veti az le ilyen cselfogással.
17303 XXIV | nem tud. De az nem az ő vétke. Németek nevelték, akik
17304 IV | föld megbocsátott nekik; vétkesek voltak-e vagy nem? Azt az
17305 XII | fogja rögtön helyrehozni a vétkét: én magam is ellene fogom
17306 XXVI | Megbüntetve, kondamnálva, mielőtt vétkezhetett volna.~Páter Oloferno ott
17307 XIX | Ezek a templom küszöbén vétkeznek, amazok pedig az oltár előtt.~
17308 XXVII | Ehhez a munkához volt vetkőzve. Amint azonban meglátta
17309 VI | intének Giorgiónak, hogy vetkőzzék le.~Női öltöny volt rajta,
17310 XXX | zsarnokság, ha törvénytelen adót vetnek ki (nem az ő nemesi portájára),
17311 XII | mathetesnek, s jogod van „veto”-t mondani.~Ez a felvilágosítás
17312 I | éhesek, hogy még a közéjük vetődő idegeneket is megeszik.~–
17313 XXXIV | hegyek közül egy párduc vetődött a tanyák közé, s az a nádasba
17314 XXXV | XXXV. FEJEZET ~Clio vétója~A következő napokról annyit
17315 XXXV | letiltott Clio kérlelhetetlen vétójával.~Ez újabb adatok szerint
17316 I | sújtást a plágával; súlyosabb vétségek korrektúráját végezte a
17317 XXXIV | Hát a francia király nem vette-e el Leszczinszka Máriát?
17318 XIII | nem tudják, hogy jó lovat vettek-e? Nincs-e valami erkölcse?
17319 XXII | gyámságába s pártfogásába vettünk, s ki hűséges magaviselete,
17320 XII | negyedikkel, aki a kapu oszlopának vetve hátát, kétségbeesetten védelmezi
17321 XVI | maga is királyvér.~Azért vevé el Ahásvér.~A zsidóknak
17322 XXXIV | ozsonnának. Az urak búcsút vevének a háziasszonytól, megajándékozták
17323 XIII | a kötőfékét odanyomják a vevő kezébe, s az vezetheti a
17324 XIII | kitartók: könnyen találtak vevőkre.~A vásárlátogató úri csoportot
17325 XXVI | elolvasom?~– Ha bűnt követsz el, vezekléssel helyrehozod. De minthogy
17326 XIX | arccal jártak a városban, s vezeklésük jeléül nyírfaággal verték
17327 XXV | elé. – Mátul fogva az ön vezényletére állunk.~S hogy ígéretét
17328 XXXII | vannak, akik atyám huszárjait vezénylik?~– Azok elmentek Franciaországba,
17329 XXI | csatlakozzék ide mellém.~Azzal egy vezényszóval megállítá a svadronyt a
17330 XXIV | egész regényben az igazi vezéralak?~Hátha Rákóczy József nem
17331 XIV | emberek laknak?~Kivált ez a vezéralakjuk, ez a mesebeli vasgyúró,
17332 XIII | a gyülekezetben; csak a vezércsődör nyerítése hangzik fel egyszer-egyszer.~
17333 XVI | kalandokra, amelyeket a többi vezérek lehetetlenséggel határosnak
17334 XXXI | azoknak az atyját híven követő vezéreknek az alakjaival. Milyen Bercsényi,
17335 XXIV | Érezte, hogy emiatt ő maga vezéri szerepre képtelen. Hogy
17336 XXXIV(1) | fejedelem: II. Rákóczy Ferenc vezérsége alatt hazájuk szabadságáért
17337 XXXV | harcos népet szétverték, a vezért elfogták, s bezárták Munkács
17338 XXVII | varázssípja, amelyet a malandrino vezértül kapott. Hátha itt vehetné
17339 XXX | alakoknak, akiket az a nemzet vezérül megválaszt, a veszedelmekkel,
17340 II | György) arra unszolt, hogy vezessem el őt oda a Bärenhaus elé,
17341 XXXIV | Eszterházy és Bercsényi vezetése alatt Franciaországba, most
17342 XIII | odanyomják a vevő kezébe, s az vezetheti a lovát rögtön a szekeréhez
17343 XIX | parasztot a csaló madarak vezetik. Éjjel folyik a munkájuk
17344 XXVIII | megyünk le a völgybe a lakomát vezetni, mert az a násznagyok kötelessége.
17345 XXVIII | barátot meglátta. Az etnai vezetőjére ismert benne: Páter Olofernora.~–
17346 XII | összeesküvők megbízottai. – Vezetőjük a kutyás ember. – Hatalommal
17347 XXV | rendelnek ön mellé egy biztos vezetőt, aki felsegíti önt a hegy
17348 XXXIV | történt. Minő titkos Babilonba vezettek átkozott nevelőid. De a
17349 XVI | pantomímia szereplői. A hölgyek vezették a férfiakat: ők ismerték
17350 XIII | akkor úgy engedte magát vezettetni, akár egy kezes paripa.
17351 VI | VI. FEJEZET ~A tűzkeresztség~
17352 XVI | fogadást kell megnyerni. A viadalban a győztesé a szép asszony
17353 XVII | találkozásom van élet-halál viadalra marchese di San Carlóval.~–
17354 XXV | tapsolt az olimpi versenyek viadorainak! Hátterében a füstölgő vulkánóriással.
17355 XXIX | sűrűbben hullottak.~A szép viadukt mellett (római időbül való
17356 XXXIV | kegyelmed békében. „Fata viam inveniunt”, ez volt Apafi
17357 XVII | ölelő karok közül, hogy a viaskodást lássa.~S egyszerre valami
17358 XII | meg vagyok sebesítve. A viaskodástól egészen kiment a mámor a
17359 XII | megvilágítva, három férfiú viaskodik egy negyedikkel, aki a kapu
17360 XVII | úgyhogy Abrekh jutott háttal a viaskodók felé, ő pedig szemközt látta
17361 XII | megjelentek s szétkergették a viaskodókat.~Eközben egy szögleten levő
17362 XXXII | tigrisekkel és párducokkal viaskodott. Már viselte is azt a párduckacagányt,
17363 XII | kalapjainkat a földre, így viaskodtunk. Ketten voltunk három ellen.
17364 XVI | A denevérek repkedtek a viaszfáklyák körül.~Minden férfi mellett
17365 VII | egyúttal meggyújtotta a viaszgyertyákat egy függő csilláron, mely
17366 VI | szurkálni. – Nem fáj az annak a viaszszobornak. – Hiszen azt sem magyarázta
17367 II | Wammána úr meg volt akadva. A „vice”, a megexaminált Péter most
17368 XXIV | őt megelőzze, a palermói vicekirálynak küldött utasításokkal. És
17369 IX | tátja a száját? Nézd, hogy vicsorgatja a fogait!~– Ez bizony egy
17370 XVI | tudnak! Bolond, aki meghal. Vidámabb történetet halljunk! – Nos,
17371 XXV | a szemközti hegyoldalból vidámzöld szentjánoskenyérfa-liget
17372 1 | állított elé, s a távol vidékek terményét társzekéren, teveháton
17373 XXV | emberlaktalan, növénytelen vidékeken keresztül, hegynek fel,
17374 XXXV | megsemmisülésben az Etna vidékén? Vagy ott maradni Bécsben,
17375 XXXIV | mind a várostul, mind a vidékétől. A házak csupa virágoskertekké
17376 XXV | már azontúl nem ismerős a vidékkel: ott fogadhat mást.~Ezek
17377 XXXIII | hogy a ,menyasszonytánc’ vígabb…”~György herceg nem kívánkozott
17378 XII | főkötője, selyemköténye, tarka viganója. Járta a pillangós cipő,
17379 XII | nógrádi menyecske: csipkés viganójában, paszomántos ingvállában,
17380 XV | népmulatságban.~Az általános vigasságriadalban, belevegyülve a népszerű
17381 XVI | S a zsoltár a mindennapi vigasztalás.~– Ejh! Beszéljünk másról –
17382 II | konziliárius, kockás zsebkendőjével vigasztalva az orrát. – Egyedül méltóztatott
17383 XIII | örök égnézéstől, távolba vigyázástól, előre vannak húzódva, szinte
17384 XVI | kísérteti magát. Védik és vigyáznak reá. Ott azonban eszébe
17385 XXVIII | Io hugomnál nagyon kell vigyáznod. Mert ez amilyen vad erényes,
17386 XXIX | egyúttal az ő börtönőre, aki vigyáztat rá, hogy menhelyét el ne
17387 XXV | földesura jártára-keltére vigyázzon. Amiért mehetett, ahová
17388 XIII | köttetni.~– Ez betanított ló. Vigyázzunk – súgá Wammána Lodoiszkának.~
17389 XXIX | kiszabadítsalak s atyádhoz vigyelek. Most itt a szabadulás perce.
17390 XVIII | Az bizony nagyon jó lesz. Vigyetek a temetőbe.~Annyit sejtett,
17391 XVII | spádét. Egy percig a halál vigyorgására torzult el az arca. Úgy
17392 VIII | háborítatlan.~A bokrok közül két vigyorgó szatír-pofa bukkan elő.
17393 XIX | rémlett, mintha ezt a sunyi vigyori pofát látta volna már valahol.) –
17394 XXXIV | partokat; a legnagyobb szélben, viharban kockára téve az életét.~
17395 XVI | az első találkozásnál nem vihette keresztül a merényletét
17396 VII | VII. FEJEZET ~A borkeresztség~
17397 VIII | VIII. FEJEZET ~A paradicsomi
17398 VIII | mellén, a hosszú szakállán. Vijjongva ugrálnak széllyel, s futnak
17399 XXIX | függőkertjével, az volt az ő egész világa.~Az uccelaio, a gesztenyék,
17400 VIII | az eszmények klasszikus világában lehet találni. Le nem írható
17401 VIII | fametszetű alakok a vademberek világából, azután a vadállatokéból,
17402 II | tévedne össze? Azok mindenféle világcsaló komédiával keresik a pénzt,
17403 II | ember gyanús! Én ismerem a világcsalók, a bohócok kategóriáit,
17404 XXV | látszott, lassankint elkezdett világítani: egyre sugárzóbb lett, utoljára
17405 VI | égett benne. Ez a csalfa világítás minden alakot reszketőnek
17406 XIX | készítettek. Ezeknek a tűzlángja világította meg az egész palotát csodálatos
17407 XX | Ezek a szemek, ezek a fogak világítottak a sötétben.~S aztán, hogy
17408 XVIII | akkor olajlámpásokkal volt világítva, azok is nagy távolokban
17409 V | ezután Hanswurst mester világkörutazási szerepének első jelmezét,
17410 XIII | latinhoz is vagdal. Bizonyosan világlátott ember. Írni, olvasni is
17411 XXXII | kisírhatták magukat kedvükre. Ez a világnyelv, amit mindenki megért, s
17412 XIX | csinálnak, s folyik a dáridó világos-virradtig.~Azért csodapalota a neve,
17413 XXXIV | léphet.~– Nem értem ezt.~– Világosabban megmondom. Kegyelmed, ha
17414 XXXIV | Arról Mikes Kelemen nem világosította fel őket, hogy ez a kitűnő
17415 VII | mire kell még várnom?~– Világosítsd fel a tanítványodat róla,
17416 XVII | ablak ismét be volt téve.~A világossággal aztán a dévaj kedv is visszatért,
17417 XXXII | be.~Egyszer fölébredt a világosságra. Csak gyertyavilág volt.~
17418 XXXIV | méltóan kitüntet. Egy új világot fogsz magad előtt találni,
17419 XXV | mindenféle nemzete a két világrésznek. Mind elmúlt róla. Csak
17420 XXII | keresztény” címét. Távol e világrésztől a Fekete-tenger partján
17421 XXVII | öreg ember, lemondott a világról. Messze is van, s ott igen
17422 IV | látszott domborműben a „világsárkány”, mely egy gyermeket elnyel.4~
17423 X | adjatok, adjatok a szegény világtalannak.~– De még mást is láttam.
17424 XXXI | önfeláldozását.~Majd áttért az atyja világtörténelembe való viselt dolgaira. Ki
17425 XXIV | előtte, mik voltak a tettei a világtörténetben ennek az ismeretlen alaknak?~ ~
17426 XXV | Estefelé hazavetődött a villába.~A Pétert nagy munkában
17427 XXV | el György a kísérőivel a villához, ott várt rájuk már a halleves,
17428 XXVII | otthona? A Del Contrasto villájában? A feketecukor-gyártó Calzolaionál,
17429 XXXIV | galambmájjal kínálkozó kétágú villák mind az ő szívén jártak
17430 X | Wammána: mert ő sebes vágtatva villámgyors kettős döféssel mind a két
17431 XXV | esőt. Zivatar, menydörgés, villámhullás következett be György utazására.
17432 XXIX | S a pokolbeli felhő is villámokat szórt és mennydörgött.~Egy
17433 XXIV | magát – és kacérkodott a villámokkal.~A csendesebb napokon aztán,
17434 XVII | szerecsenfő szemeibe egy villámperc alatt.~Most érté már, hogy
17435 XXIX | támadni, mely nem hasonlít a villámsugár dörgéséhez, annál huzamosb.
17436 X | szája nyitva volt.~Mint a villámütés járta keresztül Giorgio
17437 XXV | karaván a Del Contrasto völgy villegiaturájáig. A zaffóknak a puskacsövei
17438 X | képezte. Valkűrök, amazonok, villik! Fantasztikus jelmezekben,
17439 XXV | a kolostorok rézkupolái villognak elő. Az út maga fekete.
17440 XXV | szem meg a fehér fogsor villogott elő.~– Én igenis Fra Barbarigo
17441 I(3) | Tabak-collegium I. Frigyes Vilmos király alatt.) A magyaroknál
17442 XVIII | Diákul is tudok. Vinus, vina, vinum! Vinum est divinum!
17443 XXV | a szőlőkben a kecske a vincellér: az lelegeli a gazt, a fákról
17444 XII | rám bízott kincset el kell vinnem, s annálfogva borosfejű
17445 XVIII | vagyok. Diákul is tudok. Vinus, vina, vinum! Vinum est
17446 XVIII | csókolni való? Héj rózsám, violám! Szép Paradies Flóra. Szereted-e
17447 VIII | dalától s letépi a mirtusz virágát.1 Az üvegfuvolának a zenéje
17448 XXV | egy szép nimfának a dereka virágból font övvel. Csak sétáljon
17449 V | ügyelve leülés közben, hogy a virágfüzéres rokolyáját össze ne törje:
17450 XX | a kezében, teli csinált virággal.~Először azzal a kosárral
17451 XVII | tartja, mintha a fáknak, virágoknak hallgatást intene.~A vízmedence
17452 XXXIV | vidékétől. A házak csupa virágoskertekké alakítva: körül az üdezöld,
17453 VIII | csiklándoznák. Kicsalja a virágot a hó alól, feltámasztja
17454 XX | valamennyi színes szalag mint a virágszirmok kelyhe, szétterült körülötte.
17455 XXXIII | lombleveleivel, alatta pedig a sárga virágú nymphaeák terjengetik széles
17456 XIX | lovaskatonát meglát. Jaj ides virem. Ülj le a becsületesebbik
17457 I(4) | az iskolában használatos virgácsot nevezi a Nyírbíró leányának:
17458 III | in arido, quid adhuc in viride?”3~Aztán gúnyolódó atyáskodással
17459 XXV | kaktuszok mint sövénykerítés, a virító oleander mint útféli bozót,
17460 XXV | oszlopon nyugszik.~György ott virrasztotta végig az éjszakát a taorminai
17461 XX | árul, azzal készíti a híres virstlijeit. Most az egész vásáros nép
17462 VI | 31. A borivás mesterségét virtuozitásra fokozni.~32. Szükség esetén
17463 VIII | rafinált észen.~De legnagyobb virtuozitást követel a l’hombre, ha azt
17464 1 | amellett csodálatraméltó virtusokat is produkált.~Az egyik volt
17465 VII | szürcsölgetést.~S a vendégek virtust csináltak belőle, hogy egymásnak
17466 I | falon? (A scutica.)~– Ala virtutis. (Az erény szárnya.)~– És
17467 XXXIV | rá?~– Az a név, amit én viselek, nem olyan, mint a gyászfátyol,
17468 XXXIV | mint a gyászfátyol, ami a viselésben megfakul, hanem olyan, mint
17469 I | joggal bírnak címeres gyűrűk viselésére.~A rigorosandus praestanter
17470 1 | Egy hajdú!4~Az ám a nyalka viselet.~Senkinek sem fog az olyan
17471 XII | találni a pór szerepébe, s a viseletéhez méltó viselkedést kipraktikázni.~
17472 XXXIV | sokfajta nép, érdekes keleti viseletével! a klasszikus arcélű görögök!
17473 IX | Mit einem Wort; mármost viselheti a Giunchi Giorgio nevet
17474 XX | karcsú volt az, hogy övnek viselhette a diadémot.) A koszorút
17475 XII | átadom a gazdasszonyomnak, viselje gondját. Szerencsésen hazataláltam,
17476 XII | szerepébe, s a viseletéhez méltó viselkedést kipraktikázni.~Aztán semmi
17477 XVII | csábítóbb, mint ha semmit se viselne.~Félénk mozdulatait meghazudtolja
17478 IV | hogy a Hübschlerinek nem viselnek-e olyan köntöst és fejdíszt,
17479 XXXIV | fel kaftánynak! A méhkast viselnének a fejükön! Meg ezek az örmények!
17480 XXVII | nevét és fejedelmi címét viselő apa valahol a hitetlenek
17481 VIII(2) | ez a két bírói hivatalt viseló gonosztevő, ahol egy szép
17482 X | hogy jut ennek a névnek a viselője a felséges bécsi udvarhoz?~
17483 XIX | koldusok, vakok, sebesültek, viselős asszonyok, megesett hajadonok.~
17484 XXIV | amellyel György fia iránt viseltetik. Csak Györgyrül beszél,
17485 XXXIV(2) | amellyel írt, tökéletesen visszaadják a jelen század 30-as éveiben
17486 VII | múlva ezer zecchinót fogsz visszaadni.~– Nem egy „év” múlva; hanem
17487 X | szeleburdi elfelejtette a visszaadott hölgyet courtoisie-val üdvözölni,
17488 XII | sietségben. Majd holnap visszacseréljük. Szabad a vőlegénye nevét
17489 X | játékmester jelszava parancsolt.~„Visszacserélni a hölgyeket.”~Io Abulfeda
17490 XVIII | Beinmann! ne szökj el!”, s visszadobták a szekérre.~Egy nagy csobolyó
17491 XXV | van. S arra minden lakosa visszaemlékezik.~Györgynek nem volt szabad
17492 XXVII | éjjeli pávaszem~A kolostorhoz visszaérkezve, György legelébb is misét
17493 IX | hogy még mindig álmodik, visszafeküdt a kerevetére, s falnak fordult.~–
17494 XIII | sodorintott a bajuszán, s hetykén visszafelelt.~– Száz forintért meg nem
17495 VII | zecchinót fogsz Iskariotesnek visszafizetni.~– S ha akkor nem lesz ezer
17496 XVII | melyet fél kezével iparkodik visszafojtani. Mutatóujját ajka előtt
17497 XXVII | azt teszi, hogy rögtön visszafordul innen, felkeresi az öszvérét,
17498 VI | fogadnod. Gondold meg. Még most visszafordulhatsz az ajtóbul. Ez az ember
17499 VIII | rejtve: még az ajtókbul is visszafordultak nevetni.~Szegény Abrekh!~–
17500 X | turbánját sem, akkor aztán visszafordulva vágott a fejére a kardjával,
17501 XXV | zaffókért fejenkint.~– Akkor mi visszahozzuk signorenak a zaffókat.~–
17502 XXIX | felhányt kődarabok kezdtek visszahullani a földre. Még tüzesek voltak,
17503 XXX | karjaikat kegyetlenül, s a visszahulló lánc nagyot csördül. Ahány
17504 VIII | jelent meg; aki azonnal visszahúzódott, amint a nőalakot meglátta.~–
17505 VI | nem tudunk ezen az ajtón visszajönni.~– Annak is megvan a módja.
17506 XII | Mikor Wammána és Giorgio visszajöttek az étkezőbe, már akkor asztalt
17507 XX | foglak látni többet.~– De én visszajövök hozzád, Mirikló.~– Nem te
17508 XII | korcsmábul.~– Majd lesz, mikor visszajövünk. Most kapaszkodjál te is
17509 XXIX | kerül.~– Azt a pénzt most visszakapod, nyereséggel. Egy szmirnai
17510 IV | a hajában, azt nyájasan visszakergeti: „hohó! Jungfer, a Harpendlin2
17511 XXXIV | Mikor aztán György herceg visszakerüle, csuromvíz, nagy csatakosan,
17512 XXV | hogy ha éjszakára nem talál visszakerülni, ne keressék sehol: Cataniába
17513 XVI | feledte a szappant. Azzal visszaküldi mind a két szolgálót, hogy
17514 XXXIV | sem hagyták ott pihenni: visszaküldték a halottjához azonnal. Ettől
17515 XXXII | akart menni, de az atyja visszamarasztá. „Majd később!” Ott hagyta
17516 VIII | ez még nem a Méte!~Azzal visszament a kártyaasztalhoz.~– Soká
17517 XXV | erős fegyver.~A rablóvezér visszanevetett rá. Szőrrel benőtt pofájából
17518 XXXIV | gazdáját, hogy folyvást visszanézzen, amíg csak láthatja azt
17519 XXXIV | összehajtva a pergament, visszanyújtá az atyjának.~S aztán a keblébe
17520 XXVI | pokolnak sem kellett, még az is visszaokádta, s a hömpölygő füstoszlopban
17521 XXIX | aranyveres csillagok: – és mindez visszaragyog két szempár tükrében! Az
17522 IV | s ezáltal az úri dámákat visszariasszák tőle. – A policáj feladata
17523 VII | megkülönböztetés lehet ez?~A visszás érzések közé, melyek egymást
17524 X | üdvözölni, olyan mohón kapott a visszaszerzett magáé után.~A karusszel
17525 XXV | Erre mind a négy zaffo visszatámasztotta a szögletbe a puskáját,
17526 XXI | innen maradt lovasság pedig visszatartá a tömeget a hídon átkeléstől.~
17527 XX | Hát nem tudlak semmivel visszatartani? Pedig úgy fáj érted a szívem.
17528 XXIII | Force majeur volt, ami visszatartott. Egyébiránt is, ha megjelenheték
17529 XXXII | a legszebbek voltak. De visszataszítóvá tette őket az a hideg dölyf,
17530 XXXIV | került. Onnan mégegyszer visszatér, s akkor azután felveszi
17531 XII | a kapujában, amely előtt visszatértemben a verekedő urakat találtam.
17532 VI | eltávolítani, s azoknak visszatértét akadályozni.~26. Szép asszonytul,
17533 XII | utánament, s rövid időn visszatérve, Wammánát is kihívta magával.~
17534 VII | színe is meglepé: a szagát visszatetszőnek érezte, s az íze fanyar
17535 XXXIV | egyet – monda a fejedelem, visszatéve az iratot, és az erszényt
17536 XXIX | át ne ölelje kedvesét.~Io visszatiltá.~– Vége van! Ez a könny
17537 VI | férjét csábíttatni el; hogy visszatorlásbul maga is elcsábuljon.~27.
17538 XIII | átrobogott, anélkül, hogy visszatorpant volna. És hogy a szerepe
17539 V | farkánál.~Hanswurst mester visszatromfol: „mit capiálják ezt a taljánok?
17540 XXV | közül, az ég skarlátfényétől visszatündöklő Piano del Lago lankás oldalán.
17541 XIII | ütni, anélkül, hogy kend visszaütné az ellenfelét, annak száz
17542 XXIX | leányok így szokták a csókot visszautasítani.~A hajótülök másodszor is
17543 VII | ötletet még undokabbal tudta visszavágni. Úri mulatság!~Mindenki
17544 VII | fog állni, s akkor aztán visszaváltja családi klenódiumát.~– El
17545 XXVIII | más kézre nem adom, amidőn visszaváltottam az uzsorás zálogából.~–
17546 XXVII | jó két öklében, egyedül visszaverhet százakat, s sziklákkal agyonzúzhatja
17547 XVI | megsokallva ezt a botrányt, ismét visszavezeté Ádámot Hévához, s összebékíté
17548 VI | kétfelül György karjait, s visszavezette őt a sekrestyébe; ott magára
17549 XXXIV | mikor Pelargus kereste, hogy visszavigye, akkor jöttek rá, hogy az
17550 XXIII | megkövetem, s a kihívást visszavonom. Kérem az urakat, vegyék
17551 XXVI | hogy kinek szól, de mind visszavonta. – Bűnt követek-e én el,
17552 VII | Abrekh metastes. Most visszavonulhatsz.~Még csak ez az intés kellett
17553 XXIII | király leszállt a trónrul, s visszavonult a lakosztályába.~A hátramaradt
17554 XXIV | rendes emberi állapotba visszazökkent, elővették az a-bé-abot,
17555 XXVII | zavarta fel, melyet sokszoros visszhangban adtak tovább a sziklák.~–
17556 XVII | nézőközönség egész csók-kórussal visszhangozik reá.~Sámson félrehárítja
17557 XXVIII | fáklyafénytől, a sziklák visszhangzottak a daltól és fegyverropogástól.~
17558 1 | igazítottak minden adásvevési viszálkodásban.~S a vásári bíróságnak még
17559 XXVII | maga előtt, aki üdvözlését viszonozza.~Ideje volt körülbámulni
17560 IV | megengedve; és ellenben viszontag, ha az udvarnál egynémely
17561 XXXIV | férjét és a fejedelmet minden viszontagságon keresztül híven kísérte
17562 XXV | aztán az önök részéről azt a viszontszolgálatot várom, hogy mikor a fuggitivik
17563 XXIII | találta, s a régi jó pajtási viszony rögtön újra össze lett kötve.~
17564 V | hogy semminemű tilalmas viszonya nem volt a Harlekinnal.~
17565 VIII | monda a nagymester.~– Áll! – viszonza Giorgio, kitéve a sisakjából
17566 X | hogy kinek hívják?~A delnő viszonzá a cartellnyújtást. A névjegye
17567 III | úr az ígért bál dohányért viszonzásul megajándékozá a konziliárius
17568 XXVII | egy szamár meg egy próféta vitába keveredett egymással, mindig
17569 I | akasztófának, s azt ők „lignum vitaenek” nevezik. A Bafomet-bálvány
17570 XXV | a puskáját magával.~Nagy vitájuk volt a bérlővel: követelték,
17571 XVI | Salamon, hogy ha két asszony vitat egy fiút, akkor azt kétfelé
17572 XXXII | tolmácsolta neki, hogy miről vitatkoznak az urak? de akkor még kevesebbet
17573 XXX | az a két utazó, aki busás vitelbért fizetett előre, valami politikai
17574 XVIII | éjjel járó ember lámpást vitetett maga előtt, s jámbor családapák
17575 XXXII | Jávorka, a legvakmerőbb vitéze atyámnak?~– Az pedig elmenekült
17576 VII | poshadt volt; s az volt a vitézebb, aki az émelyítő ötletet
17577 XXV | mint a malandrinik; hanem vitézebbek.~– Talán az én birtokom
17578 VIII | Nem láttam.~– Hát azok a vitézek, akiknek a keresztjén három
17579 XIX | majd itt hímzett uribenás4 vitézeket is. Azok is csak olyan begárdok,
17580 1(4) | kurucvilágbeli gyalogos vitézt. Bécs belvárosának egyik
17581 VII | hirtelen alákapta a fejét, s a vítőrével alulról szúrva fölfelé,
17582 XXIX | vasmacskáit, feszítse ki a vitorláit, s aztán induljon Isten
17583 XXX | újra bele nem kap a szél a vitorlákba. Hátuk mögött jár a porkoláb,
17584 XXX | erősen hajtotta a szél a vitorláknál fogva a hajót, s a pilóta
17585 XXX | oldalon fel volt húrozva.~A vitorlákon kívül még más mozderőt is
17586 XXXIV | okvetlenül kell értenem a vitorlás-csónakázáshoz! Ez már csak egész szillogizmus!”~
17587 XXXIV | megígérni a szép özvegynek a vitorlás-csónakázást.~De hát van is fiatalemberrel
17588 XXXIV | hogy elviszem a tengerre vitorlás-csónakázni, hát akkor okvetlenül kell
17589 XXXIV | leckét vett a csónakkal való vitorlázásbul, csak éjfél felé került
17590 XXXI | kikötő sekély medre miatt nem vitorlázhatott be. Ott tette meg a tizenkét
17591 XXIV | Olaszországnak végét érte, akkor nem vitorlázott a hajó egyenesen Messinának;
17592 VII | két félnek kezébe adták a vítőröket, a nagymester háromszor
17593 VII | részekre irányzott szúrást; vítőrökkel történik a vívás; csupán
17594 VII | cselekedtem?”~Eldobta a vítőrt a kezéből.~Aztán maga is
17595 XII | egy gyermek, akit először vittek színházba. Amint egyenkint
17596 XII | féltse őt; – nagyon jól vív. Én tanítottam rá.~– Nem
17597 XXXIV | ez így megy, a grammatica vivában nagyon hamar a „gyakorlatokra”
17598 1 | nevetve.~– A grammatica vivából.5 Atyám kastélya Lembergben
17599 I | és vallásra oktatták: a vívásban, lovaglásban maga az udvarmester
17600 X | illusztris közönség tapsai és vivátjai mellett lovaglá körül a
17601 X | Ekkor aztán a hölgyek is vivátoztak.~Övék lesz a diadal a holnapi
17602 VII | középre, sértőt és sértettet; vívjanak meg azonnal előttünk.~–
17603 XXV | elrabolni, s egész harcokat vívnak a kísérő katonasággal. Ezek
17604 XXXIV | még jobban bevált a vizet vivő inasnak; mert annak hideg
17605 VII | György segéde megdicsérte a vívó hőst: „Tudd meg, hogy a
17606 VII | azonnal előttünk.~– Meg is vívok vele! – kiálta dacosan György. –
17607 VII | Valóban élet és halál az a vívókra nézve: mert akinek a fejéről
17608 VII | ami a gyöngébb testalkatú vívót az erősebb fölé helyezi,
|