|
Györgynek elég volt egy hónap Rodostóban arra, hogy egész
kedélye lelankadjon. Az az örökös egyformaság. A túlságos ájtatoskodás. A fejedelem
vagy ír, vagy farag, vagy esztergályoz. Nyúl- és fogolyvadászat minden
negyednap, még ha „varrótű esik is”, ahogy Mikes mondja. A borzasztó
fűszeres ételek. Az ismeretlen nyelven folytatott disputák, amik
tolmácsolva még érthetetlenebbek. – Aztán sehol egy női arc. Bárha cseléd
volna is, bárha vénasszony volna is! Akárcsak egy fegyencházban. Csupa férfi!
– Beteg az én fiam – monda a fejedelem a kamarásának.
– Nem beteg biz az, hanem únja magát.
– El kellene őt vinni a savanyúvízforrásra.
– Azt hiszem, hogy jobban szomjúhozza az a meleg, édes
forrást. (Ezek a saját szavai Mikesnek.)
Pelargus elmondta már, hogy György minő paradicsomi
boldogságnak volt része Szicíliában. Mikor egyszer-egyszer olyan nagyot sóhajt,
bizonyosan a szép Io jut eszébe. A nagy szerelemből egyszerre ideesett
megint, mint Klimius Miklós, egy idegen planétára, ahol az asszonyok
élőfábul vannak, gyökeret vertek a földbe, s a fára mászót pofonütik az
ágaikkal.
Egy szép kánikulai napon (éppen Szent István király
napján) aztán hírül hozá Mikes a hercegnek, hogy a fejedelem el fogja őt
vinni magával az Ali-kői fürdőbe, ahol a férfiak, vegyest a
nőkkel, a legszebb leányokkal mind egy közös tóban fürdenek, mégpedig
egész istenadta minéműségükben.
György el sem mosolyodott már erre az érzékizgató
biztatásra. Előre sejté, hogy ebből is az lesz, ami a vadászatból.
Oroszlánt ígér, nyulat ád.
Lóháton jó öt óra járás a hírhedett Ali-kői
fürdő Rodostóhoz. Mikor a fejedelem, fiával és a kíséretéhez tartozó
urakkal megérkezett, éppen javában volt az évad.
Egy völgyteknő mélyében van a gyógyító erejű
víz, Allah szabad ege alatt, bekerítetlenül, csak az alsó részén, ahol a víznek
lefolyása van, fedi a partját egy hatalmas kalamusnádbozót, összeboruló
legyező alakú lombleveleivel, alatta pedig a sárga virágú nymphaeák
terjengetik széles áterezett sötétzöld leveleiket a víz színén. Ez a hölgyek
számára való bejárat a fürdőbe. A férfiaknak nincs szükségük védő
árnyékra.
A völgy két oldalát ellepik a sátorok, egyszerűek és
pompásak. Némelyik csak egy lepedőbül áll, a másik keleti
szőnyegekkel van feldíszítve s kamrákra felosztva. Azonkívül száz meg száz
szekér van a völgyben, melyeken a távol országból idecsődült népség
tanyázik ernyők alatt.
Valami száz lépésnyire a fürdőtótul van aztán egy
ponyvával kerített cserényforma, a hölgyek számara, kik a fürdés után oda
szaladnak, lemosakodni. Akkor mindenki legeltetheti rajtuk a szemeit.
A fejedelem és kísérői is küldöttek előre
sátorokat, amik már készen vártak rájuk. De mire ők a fürdéshez
elkészülnek, már akkor a tó csaknem tele volt emberekkel, akik állig
lemerülvén, csak a fejeikkel valának a szabadban.
Györgynek nagyon jó előérzete volt, hogy ez a
fürdői gyönyörűség is hasonlítani fog a vadászat örömeihez. Az
Ali-kői tó sárfürdővel szolgál. Az egész egy iszapmedence, fekete,
meleg és büdös.
A sártükör felett sok női fejet is látni. Azok
között a török hölgyek arca arról különböztethető meg, hogy egy vékony
fátyol van a homlokán átkötve. A görög és örmény hölgyek arca ellenben
fedetlen, ezek, minthogy ólom- és higanytartalmú arcfestéket használnak, amint
ebbe a kénpárás degetbe belépnek, egyszerre olyan feketék lesznek, mint a
szerecsenek.
Mikor aztán a hölgyek megelégelték a fürdést, akkor
kiszállnak a tóbul, s futnak a cserény felé. Szabad őket megbámulni. Az
egész testük be van zománcozva vastag sárréteggel. A cserény mögött
lemosakodnak, s ott azután kapnak gyapotlepedőt, amibe tetőtül talpig
beburkolva kerülnek ismét elő s ballagnak a sátoraikhoz.
Ilyen patinával aztán maga Anadyomene se lehet kellemes.
A hercegnek is meg kellett fürödni, Mikes Kelemennel
együtt.
„Azt tudom, hogy úgy jöttünk ki, mint az olyan állatok,
akik makkot esznek”, írá Mikes. „Ott a sok asszony, leány, kik felkendőzik
sárral magokat és akik olyanok, mint az ijesztők, sárosan, de nem
másként.”
„Abból a fekete apotékából a savanyúvízre kell menni,
abból harmadnapig kell innya, amennyit lehet, hogyha azt akarja valaki, hogy
úgy megtisztuljon, mint a kristály.”
„De minthogy a görög papok semmi alkalmatosságot sem
mulatnak el, ahol egynehány poltúrát nyerhetnek, azért ezt a vizet is meg
kelleték szentelni, mert anélkül nem volna hasznos.”
„Ez a víz éppen hozzáillik a sárfürdőhöz, mert ha az
egyik utálatos, a másik fertelmes.”
„Ez a víz nem savanyú, hanem sós, az is rossz ízű,
zavaros.”
„Egészségesnek nem használ, aki beteg, még betegebb lesz
tőle.” Így ismerteti meg azt a drága italt egy hét évvel előbb írt
levelében Mikes. (1720. aug. 23.)
Ugyan hogy vitte rá a lelke, hogy hét évvel később
azt írja: „mi is ott voltunk, s jól megitattuk (a keserűsós vízzel) a
hercegünket. De azt nem poharankint kell inni, hanem serlegenkint. Aki
harmadnapig vagy negyven ejtel vizet a gyomrába tölthet, annak már nincsen
szüksége a Hippokratész orvosságára. A való, hogy a mi hercegünk annyit nem
ivott, de az olyan orvosságra nincsen szüksége, és a nyavalyáját baráttánccal1 kell orvosolni. Nincsen is jobb orvosság annál, mert
mind a testnek, mind a léleknek használ, se szebb tánc annál nincsen. Némely
historikusok ugyan azt mondják, hogy a ,menyasszonytánc’ vígabb…”
György herceg nem kívánkozott a Mohamed paradicsomát még
közelebbről megismerni.
Mikor a fürdőrül visszatértek, a fejedelmet egy
sürgöny várta Konstantinápolybul.
A francia nagykövet tudatá vele az örvendetes eseményt,
mely a francia királyi családot érte. A királyné, akinek eddig gyermeke nem
volt, egyszerre ikreket szült: két leányt.
Azt mondja erre Mikes: „a kezdet elég bőséges. De
inkább akarták volna, ha fiún kezdett volna. De az a jó ájtatos királyné a
fiúra is kiszerzi az engedelmet”.
Szóba került, hogy ez örvendetes esemény fölötti
gratulációját a fejedelemnek is illendő lesz átadadni a francia királynál,
mégpedig külön megbízott által.
De ki legyen ez a megbízott? Aki egyúttal egyéb dolgairól
is beszélhet az internált fejedelemnek a francia király előtt. Az most
bizonyosan királyi jókedvében van, s kegyelmes elhatározásokra hajlandó.
A vállalkozó és erre alkalmatos urak már elmentek
Franciaországba: Bercsényi és Eszterházy ifjú grófok.
A fejedelem azt kérdezé a tanácsosától, hogy nem jó
lenne-e György herceget küldeni Versailles-ba a gratulációval?
Többen helyeselték a szándékot, de mások ellentmondtak.
Különösen Mikes Kelemen. Az ifjú hercegnek nem jó iskola a francia udvar.
Bécsben csak hidegen élvezte a poklot; de Párizsban melegen fogja megkapni.
Aztán nagy szüksége van rá, hogy anyanyelvén, a magyaron beszélni megtanuljon.
Azt pedig sehol másutt meg nem tanulhatja, mint itt, a magyar száműzöttek
telepén. Azonkívül is legfőbb ideje, hogy valami vallásos neveltetésben
részesüljön, mivelhogy még csak imádkozni sem tud, s sem az Ó-, sem az
Új-Testamentomot nem ismeri. Az elmulasztott oktatást megadhatja az ifjúnak a
fejedelem udvari papja, aki jeles pedagógus. Ennyi argumentumok mellett aztán
rábírta Mikes a fejedelmet, hogy ne Györgyöt küldje Versailles-ba az
üdvözlő irattal, hanem Pelargust.
|