Rész, Fezejet
1 I | váró gyalogszekereikhez.~Mikor aztán Wammána úr egyedül
2 I | egyszer védeni. Ide vigyázz. Mikor így csinálom a kvintet,
3 I | Méte-ünnepélyre.~– Elviszesz? Mikor?~– A legközelebbi szombat
4 II | elmetehetségei kifejlődnek, s mikor a házitanítás alul kikerül,
5 II | elárulhatná. Csecsemő volt, mikor az apját elfogták, s éretlen
6 II | elfogták, s éretlen gyermek, mikor az anyjától elvették.~–
7 II | Péter látta azt az embert, mikor velem együtt sétálni volt.
8 III | lépcsőig kikísérte őnagyságát.~Mikor visszatért, bement a kápolnába.~
9 III | elrabolják a szilói szüzeket, mikor azok az Úr ünnepén táncolnak.2~
10 IV | csak akkor veszi észre, mikor már a finom közönség kacagni
11 V | az ismeretlent: a nőt, s mikor megismerte, undorodott tőle.~
12 V | leplezetlen tréfáit fogadta. Mikor a Colombina leszállt a nézőtérre
13 V | teljes ellentétben vannak: s mikor a Méte azoknak a végrehajtását
14 V | legmagasabb szemfényvesztés. Mikor a Hanswurst elkezdi a sokféle
15 VI | térni.~– De ilyenformán, mikor mindenki visszajön, a vasajtó
16 VI | itten dali legény volt, mikor idekerült. Nem viszi már
17 VI | el utánuk az esküformát.~Mikor azt egy nagy kapcsos könyvből
18 VI | az asztal végére állíták.~Mikor végignézett az ülő alakokon,
19 VI, 1 | valamikor kisgyermek korában, mikor egy édes anyai kéz összekulcsolá
20 VI, 1 | sem rezzent meg lelkében, mikor azt hallotta, hogy a titkos
21 VI, 1 | Sokszor kérdezte a mentorátul, mikor egy feszület előtt elmentek,
22 VII | Belzázár adott a vendégeinek: mikor a láthatlan kéz felírta
23 VII | akasztott a nyakába zsinóron, mikor elválaszták a gyermekétől.
24 VII | vakmerőségével játszott.~Mikor ötödször is kártyát kért,
25 VII | meglehetősen lehűlt a haragja, mikor a fegyvereket előhozták,
26 VII | felhasználta a mesterfogást; mikor ellenfele a kvint parádból
27 VII | mondtad a fejemre a nevét, mikor tűzlánggal megkereszteltek.
28 VII | komédiások is hazaszéledtek; mikor a Bummerin6 elkezdi az éjfélt
29 VIII | hombre-nek túlszárnyalja az, mikor valaki „unot”-t jelent be.
30 VIII | nyolcat vegyen föl a talonbul?~Mikor a kártyajátszó keresi a
31 VIII | annak a grófnői alaknak, mikor az ünnepélyes recepciónál
32 VIII | szemben l’hombre-t játszani. Mikor az egyik játékos egy fiatal
33 VIII | futnak fel és le a kürtőbe, mikor valaki jön ismét, s a szövétnekkel
34 VIII | társaságnak minden tagja, mikor elment mellette, s aztán
35 IX | ilyen korán bezakatolsz, mikor még minden becsületes ember
36 IX | kurucháború.~– És éppen most, mikor az osztrák hadsereg mind
37 IX | soha?~– Nem találkozhatott. Mikor Ferenc Lipót herceg fogságra
38 IX | győri püspökhöz nevelésbe. Mikor aztán Ferenc Lipót a felesége
39 IX | hímzett kantusba, puliderbe: mikor a tükörbe nézett, egy új
40 X | éppen olyan, mint az alsó, mikor mosolyog, ezek a letapadó
41 X | a két szemével.~S aztán mikor elkezdődött a quadrille,
42 X | bűbájos tünemény a nő alakja, mikor az ágaskodó paripát zabolázza,
43 X | csípett egyet Giorgio karjába, mikor elvált tőle. A szeleburdi
44 X | Egy-egy futó pillanatban, mikor az ellenkörvágtatásnál elrohantak
45 X | egy arany babérkoszorút.~Mikor Lodoiszka hercegnőre került
46 X | megvakítson egy embert. Mikor őrá került a sor, ahelyett,
47 X | mentek haza Wammánával.~Mikor a hintó kirobogott a körönd
48 XI | összeterelni; de hát még aztán mikor a harmadik elõjön a pányvával,
49 XI | ha pénzt adnak neki! De mikor úgy szégyenli!~A negyedik
50 XI | kicsúfolják érte. Hát például, mikor a magyar atlétát fogjuk
51 XI | hiszem, meg is sirattam, mikor halálhírét hozták. A nevét
52 XII | lelkesült kedvében volt, mikor ilyen alakban látta egymást.
53 XII | letérdepelni egy idegen férfi, mikor a térde mezítelen. (Ez tudniillik
54 XII | vajda beszélt. Várta, hogy mikor mondja: „grandissimo!”~Giorgio
55 XII | Én láttam olyant is, mikor úgy lép, mintha tojásra
56 XII | előre, a mellét kifeszíti; mikor megáll, összeüti a bokáit,
57 XII | arra megtanított-e, hogy mikor a magyar legény legyeskedni
58 XII | vagyunk. Várj csak, majd mikor mink menyecskék perlekedünk
59 XII | torony félre volt dűlve, mikor késő éjjel a Belle Science-ből
60 XII | mert igen jól tudott futni, mikor a sbirrek megjelentek s
61 XII | való ebbe a szövetségbe.~Mikor Wammána és Giorgio visszajöttek
62 XII | összeesküvők kezére dolgozol éppen, mikor mind a két fiút összehozod,
63 XII | korcsmábul.~– Majd lesz, mikor visszajövünk. Most kapaszkodjál
64 XIII | rézbarna, mint a két karja, mikor a lobogós ingujj végigcsúszik
65 XIII | is csak a hüvelykujját, mikor egymással mennek.~– Ejnye
66 XIII | egy nagyot ásított, mint mikor a kutyának nincs a rábízott
67 XIII | ínyét s csendesen morog. Mikor odakerül Wammánához, egyszerre
68 XIII | akarna neki nyújtani, s mikor aztán az ifjú lehajol hozzá,
69 XIII | morgással. Tudják már a regulát. Mikor a bojtárok egyfelől kongató
70 XIII | urak felé vezesse a ménest.~Mikor aztán mind együtt vannak,
71 XIII | közelebb húzza magához. Mikor ez az ember ott áll a síkon,
72 XIII | megroskad mind a négy csülke, mikor felülnek rá? Hátha cseberbelépkedő?
73 XIII | még a porát sem láthatták.~Mikor aztán megint visszatérni
74 XV | alaknak meg kellett hajolni, mikor a Burg kapuján keresztülvonult
75 XVI | Héva asszony azontúl is. S mikor a paradicsombul kikoptak,
76 XVI | harag forrt a szívében, mikor ily csúfolkodást hallott
77 XVI | legtöbbet gúnyolódtak velem, s mikor éppen hámozták a narancsot,
78 XVI | tartják. Mindenki odamehet. S mikor eltávoznak, senki sem számlálja
79 XVI | Emlékezünk a legutóbbi teátrumra, mikor az Abrekh innen a nézőtérről
80 XVII | ügyelsz most a csalogányokra, mikor én vagyok melletted?~És
81 XVIII | Átkozott ,Katzensteg’! Mikor jutok már fel a tetejére?”~
82 XVIII | jött rajta. Kapta magát, mikor a szép Paradies Flóra édesdeden
83 XIX | koptassuk azt a Rákóczyt.~Mikor ez az alak végigmegy Bécs
84 XIX | meg a vajdaság címere. Hát mikor ebben a parádéban megjelenik
85 XIX | bizony szabad azon nevetni, mikor egy király az egyik kezében
86 XIX | tartják a fényes lagzikat.~Mikor a koldusok, a csavargók
87 XIX | népcsődületet a pellengér körül, mikor az úri társasággal ökrösszekéren
88 XIX | phéna.12 Hát nem jössz, mikor hívlak? Itt a phrálod.~Erre
89 XIX | Jiló! Jaj de szerettelek, mikor kicsi voltam.~Györgynek
90 XIX | aki nem genffolni akart, mikor a Difftelbe17 bezáratta
91 XIX | egy öblös tajtékpipája, s mikor már nagy a haddelhadd a
92 XIX | taplót dugnak a fülébe. Mikor az eszkort megindul, petárdát
93 XX | gordonkahangja vált ki. Mikor ő beszélt, akkor a többi
94 XX | szabadítani a Csercsent, mikor a szekéren viszik.~– Az
95 XX | utat a csatorna hídjánál, s mikor jön a hídra a szekér, odarohannak.
96 XX | Ez a kisebb.” Akkor aztán mikor megérkezik a szekér a hóhérral,
97 XX | vért!~– Jaj de szép vagy, mikor így haragszol! Haragudjál
98 XX | járt, alig volt látható, mikor aztán abba a fénykörbe belelépett,
99 XX | valamennyiből egy koszorút fonva. Mikor aztán az a koszorú készen
100 XX | csengett rajta a száz csörgő, s mikor sebesen körülforgott, mint
101 XX | töltve a számodra avginnal.4 Mikor meg fogod tudni, hogy nem
102 XXI | jó volt piros festéknek. Mikor újra felemelték Györgyöt
103 XXI | jó volt. Meg is siratta, mikor elvált tőle.~A Miriklóért
104 XXIII | ketten maradjanak utoljára.~Mikor a császári kincstár lépcsőin
105 XXIII | fölkel örök fekhelyéről, mikor a két fiának rossz álmai
106 XXIV, 1 | ivóvízzel ellátni magát. Mikor aztán Olaszországnak végét
107 XXIV, 1 | csendesebb napokon aztán, mikor a Péter a rendes emberi
108 XXIV, 2 | öccse: mert nagy fiú volt, mikor tőle elszakíták; nem úgy,
109 XXV | hat.~– Nem lesz elég. Mert mikor serenissime kisétál a pagonyban,
110 XXV | kötött zsöllye volt a jármű.~Mikor a Scala hegy ormait eléri
111 XXV | vulgo: svábbogár), hogy mikor visszatért a szobájába,
112 XXV | paradicsom gyönyörűségeivel.~Mikor végre nagy nehezen elnyomta
113 XXV | viszontszolgálatot várom, hogy mikor a fuggitivik alkalmatlankodnak
114 XXV | kísérte őket lámpással.~Mikor visszatért Györgyhöz, kétségbeesetten
115 XXV | aminőt csak egy kisdiák érez, mikor azt hallja, hogy bedűlt
116 XXV | mindenesének az állapotja felől, mikor azt írni látta.~– No csak
117 XXV | Nem tudsz itt lenni, mikor én hívlak? Megint azzal
118 XXV | egészen: éjente világít.~– Mikor történt ez? – kérdezé György.~–
119 XXV | mely a házát eltemette, mikor a láva kihűl, megint új
120 XXV | vulkánkitörés teremté meg. Mikor a megrepedt hegy oldalából
121 XXV | lehetett a gigászok harca, mikor ez a két istenerő egymással
122 XXV | mind a ketten elpihentek, mikor belefáradtak a tusába.~A
123 XXVI | szolgám írt nagy igyekezettel, mikor már a halál révén küzdött.
124 XXVI | megmondom, hogy mit akarok? Mikor én Bécsben laktam, a fényes
125 XXVII | tetszett.~Dél lehetett, mikor György a taorminai árkádok
126 XXVII | papilio Io” ráismer egymásra, mikor a geszt mélyéből összehozza
127 XXVII | kiakasztott tőrökben: s mikor szükségem van rájuk, csak
128 XXVII | fürjeket és a gesztenyét, mikor itt nem kapni tüzelőfát
129 XXVII | sem tudsz. Ugye, mondtam, mikor legelőször találkoztunk,
130 XXVII | Carlónak címeztek akkor, mikor te a San Christina nevet
131 XXVII | lobognak az ő kétfejű sasai. S mikor ezek a minden országból
132 XXVII | készíteni gránátalmából.~– Mikor te még nem tudtad, hogy
133 XXVII | nemzet a magyarokra gondolt. Mikor azok elkezdik a láncot törni,
134 XXVII | engem meg sem akartál látni. Mikor azt láttam, hogy csókolod
135 XXVII | sziget.~– Hogy volna tömlöc, mikor tenger veszi körül? – Hát
136 XXVII | jól el vagy rejtve. Majd mikor én hívlak, akkor előjöhetsz.
137 XXVIII | bátyjai kétségbeesésén.~Mikor két szicíliai egymással
138 XXVIII | a lábai voltak rövidek; mikor állt is, úgy nézett ki,
139 XXVIII | örvendetesen volt meglepetve, mikor a barátot meglátta. Az etnai
140 XXVIII | nevetés. Egy menyasszony! Mikor a házassági szerződést aláírja.
141 XXVIII | jámbor menyasszony sír, mikor esketni viszik. Ez meg röhög!~
142 XXVIII | röhög!~Io, még akkor is, mikor a szerzetes elé letérdepelt
143 XXVIII | között hirdeti az igét. Mikor fejét lehajtá, lehetett
144 XXVIII | megmondom. A szicíliai mátka, mikor a nász estéjén a vőlegénye
145 XXIX | volna a nevét.~Egy éjjel, mikor ott az égmennyezet alatt
146 XXIX | földre. Még tüzesek voltak, mikor leestek. Lehetett őket látni,
147 XXIX | ennél nagyobb gyönyörűség? Mikor egy-egy óriási olvadt kőtömeg
148 XXIX | akarunk meghalni együtt. Mikor legjobban szeretjük egymást.
149 XXIX | repkedtek a fénybogarak.~Mikor hegynek fölfelé vitt az
150 XXIX | emlékszem már semmire.~– Mikor választ követeltél a tűzhányótul
151 XXIX | lepett meg engem egyszer, mikor valamit kérdeztél tőlem?
152 XXIX | nem tudtam magammal bírni, mikor az esküvőnk szertartása
153 XXIX | egyre nevetnem kellett, s mikor te unszoltál, hogy mondjam
154 XXIX | hajdani kenyeres pajtását.~Mikor aztán Oloferno kiegyenesíté
155 XXX | felemelkedni és lecsapni a vízbe. Mikor felemelik a lapátot, akkor
156 XXX | megtagadni, hogy néha-néha, mikor pihenőóra van, ne danoljanak.
157 XXX | szemébe szökött a könny, mikor azt meghallá.~Elszégyenlette
158 XXX | Csodálatos egy nyelv.~Hát még mikor a „láthatnám” analízisére
159 XXX | sorba rakott fegyvereivel, mikor azok alusznak, aztán felkoncoljuk
160 XXX | Bizony gyűlölni kell! Mikor hadat jártunk, vágtuk egymást
161 XXX | diadalunk! – mondá Pelargus, mikor Györggyel egyedül maradt.~
162 XXXI | ezek is emberi lények hát?~Mikor aztán a kőpart lépcsőzetéig
163 XXXII | Pelargus magukra hagyta őket.~Mikor aztán senki sem látta őket,
164 XXXII | bennünket a Bethesda tavába, mikor az felduzzad.~Künn az udvaron
165 XXXII | további szemlélődéstől.~Mikor aztán a herceget teljesen
166 XXXII | a képzelettül, hogy majd mikor egy olyan sörényes királyi
167 XXXII | akinek nagy öröme volt, mikor a vizsla elhozta a szájában
168 XXXII | passzióval! Majd meglátja herceg, mikor összejövünk a négy ciprusfánál,
169 XXXII | delelőn állt már a nap, mikor a vadásztársaság visszakerült
170 XXXIII | volt része Szicíliában. Mikor egyszer-egyszer olyan nagyot
171 XXXIII | Ali-kői fürdő Rodostóhoz. Mikor a fejedelem, fiával és a
172 XXXIII | lesznek, mint a szerecsenek.~Mikor aztán a hölgyek megelégelték
173 XXXIII | közelebbről megismerni.~Mikor a fürdőrül visszatértek,
174 XXXIV | Pelargus, azt hitte, hogy mikor az özvegy Bercsényi grófnőrül
175 XXXIV | ez meg úgy hangzik, mint mikor két ács húzza az öreg fűrészt
176 XXXIV | elveszett a szeme előtt, mikor egy perzsa kárpit mögül
177 XXXIV | tengerre.~– Nagyon jó lesz! Mikor?~– Holnap mindjárt.~Mikes
178 XXXIV | magát. (Hajh de szép volt, mikor nevetett.) – Az ám, édes
179 XXXIV | Szegény kis herceg! Hát aztán mikor valami nagy baja van, mikor
180 XXXIV | mikor valami nagy baja van, mikor veszélyben forog: mit csinál,
181 XXXIV | integetnek utána búcsúüdvözletet.~Mikor aztán a szűk utcák elnyelték
182 XXXIV | Oloferno áldása mellett.~Mikor aztán megint a tengerpartra
183 XXXIV | társaság szétoszlása idején, mikor Pelargus kereste, hogy visszavigye,
184 XXXIV | ezalatt a nagy rettegéstől.~Mikor aztán György herceg visszakerüle,
185 XXXIV | isteni tiszteletre a hívőket.~Mikor György megérkezett a kápolnához,
186 XXXIV | az ő oktatására történik.~Mikor már tizedszer is elrecitálta
187 XXXIV | aludta a márványkő alatt.~Mikor kijöttek a kápolnából, a
188 XXXIV | a kastélyhoz.~Ebéd után, mikor felálltak az asztaltul,
189 XXXIV | szobában voltak is. Még mikor a nagy pestis kiütött is
190 XXXIV | meg is halt pestisben. S mikor az özvegye odajött hozzánk
191 XXXIV | kielégítetlen szerelmet. Mikor este hazakerült, habzott
192 XXXIV | délután kézimunkával tölté. S mikor ott ült az asztalfőn étkezés
193 XXXIV | volna szépen a fogadását!~Mikor a vadásztársaság visszatért
194 XXXIV | ablaktáblái mind tárva vannak. Mikor odaért, benézett egy ablakon:
195 XXXIV | tábori ágynak is elnyújtható. Mikor az eszterga kerekét hajtotta,
196 XXXIV | György áll a háta mögött, mikor egy percre az eszterga megállt.~
197 XXXIV | belőled. Tiszta maradtál, mikor a sár közepébe dobtak. De
|