Rész, Fezejet
1 I | jött be a tanterembe.~– Hát te hogy mersz idejönni azzal
2 I | így csinálom a kvintet, te parád helyett ugorj át a
3 I | s elkezdtek sakkozni.~– Te ma nagyon rosszul játszol,
4 I | Itt Bécs körül is.~– Te voltál ott magad is?~– Hogyne
5 I | Métét”?~– Azt már imádja.~– Te! Vígy el engem egyszer egy
6 II | kiadását adtam a kezébe.~– Te istentelen! A De Sacyt?~–
7 II | nem tud.~– De hisz akkor te egyenesen a felsőbbség intenciói
8 II | én azt az intenciót, mint te, barátom, s jobban megfelel
9 II | luxuriosus, rixator.6~– Eszerint te szisztémát csinálsz abból,
10 II | igazi nemes ifjú, amilyennek te kívánod.~– Amilyennek „ők”
11 II | informálva afelől, hogy te, kedves barátom az én tanítványom
12 II | is elhallgatom azt, hogy te leveleket írogattatsz az
13 II | sodalis, hadd mondok valamit. Te ezekkel a levelekkel már
14 II | ezt preveniálta éppen a te bölcs profilaktikus metódusod.
15 II | meg hogy tévedne össze a te növendéked?~– Hogy tévedne
16 II | a státusnak. De kérlek, te se beszélj erről senkinek.~–
17 V | hogy ez az ő fia.~– No ha a te fiad, akkor szoptasd te! –
18 V | te fiad, akkor szoptasd te! – mond Colombina. – Tőlem
19 V | milyennek?~– Amilyen a Méte. Te engem bolonddá tettél. Úgy
20 V | ígérnek s pálcalovat adnak. Te nekem azt ígérted, hogy
21 V | hogy mi benne a tréfa? S te nekem nem a Colombinát ígérted;
22 V | mindent megteszek, amit te kívánsz, hanem engem vígy
23 VI | szavakat.~– Legyen neked a te hited szerint.~György borzadva
24 VI | nyitva marad.~– Ne féltsd te a vasajtót! Akkor megint
25 VI | léptekkel járult eléjük.~– Te vagy a „mathetes”? – kérdezé
26 VII | Györgyre.~– Hohó! Abrekh! Te csalsz! Alulról húztál ki
27 VII | monda a nagymester. – Te azt is tréfának nevezed
28 VII | érte. L’hombre játékkal. – Te tudsz a l’hombre-hez?~–
29 VII | Tudom.~– Tudhatod; mert te mondtad a fejemre a nevét,
30 VIII | ez volt az!~– Ne tarts te attól. A hölgyeket így,
31 VIII | majd rákerül a sor, hogy te játszd a szerepét. Tetszik
32 VIII | Hahaha! Szegény fiú! Aláírtad te azokat már, kalamus nélkül.
33 VIII | nyugodni.~– Az utolsó játszmát te vesztetted el.~– Ha csak
34 VIII | kérdezősködésre volt ideje.~– Te Wammána! Hol voltak azok
35 VIII | veled a falatot, amitől te undorodtál.~– Ő volt az?
36 VIII | megfordítva mondjuk.~– Hát te aszkéta vagy?~– Az én!~–
37 VIII | szolgálatot teszi őneki, amit te énnekem?~– Légy nyugodt.
38 IX | Giunchi Giorgio gróf.~– Te vagy az? No akkor csak temettesd
39 IX | amennyi neki tetszik; a te növendéked mátul fogva kész
40 IX | rendezendő nagy karusszelre. A te Giorgiod lesz a szaracén
41 IX | Számodra is van egy meghívó: te fogsz lenni a Lancelot.~–
42 IX | csak, látta valamikor a te Giorgiod marchese di San
43 IX | hozta ide ezt a mídert?~– Te magad vetetted le.~– Ejnye!
44 IX | magad vetetted le.~– Ejnye! Te hazug kutya! Hát kisasszony
45 IX | van arannyal.~– Arannyal! Te kutyafülű! Te énvelem mókázni
46 IX | Arannyal! Te kutyafülű! Te énvelem mókázni akarsz?
47 IX | nevetésbe.~– Ahahaha! Hiszen te is ott voltál az álmomban;
48 IX | asphaleia elém tett?~– És amiket te a játék végeztén elfogadtál.~–
49 X | védence kezét.~– Meg vagy te őrülve? – dörmögé a fülébe.~–
50 X | ajtóőrnek holtig!~– Igaz. De hát te hogy tudod ezt? Hallottad?~–
51 X | amit meg nem hallhat. Az a te vakmerő szemlobbanásod beszélte,
52 X | szemlobbanásod beszélte, hogy te Lodoiszka hercegnőnek megsúgtad
53 X | Korax akarsz lenni?”~– Hisz te bűvész vagy…~– Erre te azt
54 X | Hisz te bűvész vagy…~– Erre te azt susogtad: „Nem. Mandolosz.”~–
55 X | gyújtogatónál. De hát ne rontsd te ezzel az álmaidat! Álmodjál
56 X | ezzel az álmaidat! Álmodjál te csak a szép Zsuzsannáról.
57 X | Zsuzsannáról. Annak vagy te a vak koldusa.~– Dehogy
58 XI | szemét egy könnycsepp.~…A te bölcsõdalod volt ez! A te
59 XI | te bölcsõdalod volt ez! A te apád, a fejedelem szerzette
60 XI | dallamok legcsodásabbját! A te anyád, a fejedelemnõk legszerencsétlenebbike
61 XI | legszerencsétlenebbike dalolta ezt, amikor a te bölcsõdet ringatta, amikor
62 XII | magát, hogy migrénje van. Te is ismered őt Szeppl?~–
63 XII | odasúgott a fülébe.~– A te szavad ítélet volt a marchese
64 XII | visszajövünk. Most kapaszkodjál te is a Gyurica karjába.~Györgyöt
65 XII | az észháborító súgás:~– Te lész a mandolosz.~Ezt Lodoiszka
66 XIV | mondták magukban „majd kapsz te szép asszony csókját, de
67 XVI | szabadkozék Dávid.~– Csak te ne mosd a kezedet! – kiálta
68 XVI | imádkozva történt volna, ahogy a te könyved írja. Három napot,
69 XVI | nyaka körül fűzve. – Hiszen te Zsuzsanna vagy.~– Igenis
70 XVI | Zsuzsanna könyvében, hogy te vagy az erény mintaképe.
71 XVII | suttogja Delila. – Hát te mit ügyelsz most a csalogányokra,
72 XVII | én szemembe nézz! ott a te halálod!~De Abrekh mindenképpen
73 XVII | láz törné.~– Ne reszkess, te kölyök! – suttogá Zsuzsanna –
74 XVII | szándékot.~– Hohó! uracskám! Te a szememet akarod kiszúrni?
75 XVII | Itt gyilkosaid vannak. – Te Rákóczy Ferenc fia vagy:
76 XVII | Carlóval.~– Szerencsétlen! Az a te testvérbátyád! Egymást akarjátok
77 XVIII | egyszerre egy undok hetérává! – Te Rákóczy Ferenc fia vagy! –
78 XVIII | Ferencnek a fia? Hisz akkor te egy princ vagy? Héj Sündfegerek!
79 XVIII | bámultából.~– Hát ismered te az én apámat? – kérdé hebegve
80 XVIII | is említeni valaha.~– És te micsoda nemzethez tartozol? –
81 XVIII | est etiam puella. – Hát te tudsz-e diákul?~– Nem tudok.~–
82 XVIII | Ma együtt iszunk dosztig. Te az én számból, én a tiedből!
83 XVIII | toporzékolt.~– Nem teszed te azt meg! – ingerkedék vele
84 XVIII | tenyerébe fogott koponyát.~– A te egészségedre, tündérszép
85 XIX | kérdé György ijedten.~– Ha te is a Ragoczky fia vagy,
86 XIX | meglátod, ha az öreg kipakol a te feltalálásod örömére a közös
87 XIX | járt.~– Hja, pajtás, látsz te majd itt hímzett uribenás4
88 XIX | Ferenc, a nagyfejedelem. A te édesapád! Szeretett szép
89 XIX | a nevét kiabálják.~– Hej te Sosoj!11 Gyere elő az asztal
90 XIX | s megfogta a kezét.~– No te phéna.12 Hát nem jössz,
91 XIX | lett a Csercsennel.~– Ne te bibasz! Nem a Csercsen jött
92 XIX | Briefelwetzer? Kammesierer! Te tudsz diákul. Diktáld neki
93 XIX | Diktáld neki az igazságot. Te meg, Malach, keresd elő
94 XIX | nagyidai nóta. Ne ugrálj te! Ne rúgdalj te! Nem megy
95 XIX | Ne ugrálj te! Ne rúgdalj te! Nem megy teveled hadakozni
96 XIX | poroszlótul sem. Add ide a kardot, te – kinek hínak.~Ez a lovagköntösű
97 XIX | tolvajokat csúfolják.~– Hát te ugyan miféle jómadár vagy?
98 XIX | valahol.) – Ninini! Nem te vagy az a nyalka hajdúlegény,
99 XIX | leány! Eredj már aludni te rákló.20 Nem kell neked
100 XX | egyszerre az orrához kapott. „Te vagy a Molsamer!” kiáltott
101 XX | csak, mit akarnak? Hogy te eredj oda a hídhoz, ahol
102 XX | meg a szegény bűnössel: te egyszerre felhajítod a tollas
103 XX | Csercsen az ezüstgyűrű, te vagy az aranygyűrű.~A vadember
104 XX | tudja bizonyítani.~– Hát te kit szeretsz inkább, a phrálodat
105 XX | visszajövök hozzád, Mirikló.~– Nem te többet. Mesterségem a jövendőmondás.
106 XX | De már akkor későn lesz. Te nem jössz vissza ide többet,
107 XXI | ott kell lenned, mert a te jeladásodra vár mindenki –
108 XXII | fényes nevet bitorolja. A te atyád Erdélyország nagyfejedelme
109 XXII | Fekete-tenger partján él a te atyád, egy maroknyi hívével
110 XXII | félelemben egyesít. – És te igaz fia vagy a te nagynevű
111 XXII | És te igaz fia vagy a te nagynevű atyádnak, velünk
112 XXIV, 1 | nagyszerű.~„Én Ferenc, a Te kegyelmességedből óh Istenem,
113 XXIV, 1 | még nagyszerűbb lemondás.~„Te adtad e minőségeket és címeket
114 XXIV, 1 | énelőttem zárva: mivel a Te ítéleteid voltak azok fölöttem,
115 XXIV, 1 | mindnyájatokat szeretem, a Te szerelmedben. Kérlek, bocsáss
116 XXV | magát.~– Hol csavarogsz, te Bärenhäuter! Te Künzli Péter? –
117 XXV | csavarogsz, te Bärenhäuter! Te Künzli Péter? – rivallt
118 XXVI | hasznát odaadományozom a te kolostorodnak.1~– Isten
119 XXVI | Isten segítsen, fiam, a te gondolatodban!~Kitalálta-e
120 XXVII | Én vagyok az „Io”! A te Iód! S végre te is az én
121 XXVII | Io”! A te Iód! S végre te is az én Abrekhem vagy!~
122 XXVII | kifáradt sóhajtás suttogta: „te vagy az én Iom! Te vagy
123 XXVII | suttogta: „te vagy az én Iom! Te vagy az én Abrekhem. Te
124 XXVII | Te vagy az én Abrekhem. Te vagy az én szerelmem!”~Ilyen
125 XXVII | vőlegényemet, akit vártam.~– Te engem vártál?~– Ma estére
126 XXVII | hogy jutott ehhez Io?~– Te csak egyél. Én tudom, hogy
127 XXVII | mindent, de várd sorára. Te ostoba vagy, semmit sem
128 XXVII | olyan ostoba vagyok, mint te. Egymáshoz illünk, mert
129 XXVII | azt, hogy szeretlek; de te még nem tudtad. Te még akkor
130 XXVII | szeretlek; de te még nem tudtad. Te még akkor azt sem tudtad,
131 XXVII | hínak? Azt mondtad, hogy te vagy Giunchi gróf. Hogy
132 XXVII | pedig nem akartam, hogy te az én bátyám légy. Én tudok
133 XXVII | megtudtam, hogy ki vagy te igazán, mint te magad. –
134 XXVII | ki vagy te igazán, mint te magad. – S nem találod ki
135 XXVII | S nem találod ki ezzel a te kondor fejeddel, hogy kitől
136 XXVII | Carlónak címeztek akkor, mikor te a San Christina nevet kaptad. –
137 XXVII | Rákóczy József fejedelemfi, te pedig Rákóczy György vagy. –
138 XXVII | készíteni gránátalmából.~– Mikor te még nem tudtad, hogy ki
139 XXVII | csikós szemeit szúrja ki. A te kiáltásod: „magyar, üsd”
140 XXVII | mi lett Pelargusból? Oh te majom! oh te szajkó! te
141 XXVII | Pelargusból? Oh te majom! oh te szajkó! te bibas! Azt kérded
142 XXVII | te majom! oh te szajkó! te bibas! Azt kérded tőlem,
143 XXVII | hogy mi lett Pelargusból? Te kérded éntőlem, hogy mi
144 XXVII | ismersz-e? Hogy hínak?~– Te vagy az én Iom.~– Bizony
145 XXVII | akadályozta meg. – Ő volt a te gondviselésed. Ő volt az,
146 XXVII | azért mert féltettelek. Te azt a kastélyt, azt a birtokot
147 XXVII | előrohannak a védelemre.~– Ah! s te azt képzeled, hogy húsz
148 XXVII | S ugyan átölelte.~– Hát te énvelem is beéred?~– Nem
149 XXVII | Szicíliából egyéb; egyedül te. S már most nem börtön nekem
150 XXVII | hogy egymás tőre ontsa ki. Te maradj veszteg odalenn a
151 XXVIII | monda neki György. – Te meg ne hadonázz azzal a
152 XXVIII | mondá György. – Írd meg te, sógor Domenichino.~– Én
153 XXVIII | ifjabb bátya.~– Hát talán te, Satturno?~– Hah! Énnekem
154 XXVIII | rajta.~– Nézd meg jobban, te golyhó. De jól megnézd!~–
155 XXVIII | násznagyok kötelessége. A te dolgod a menyasszonyt megszelídíteni.
156 XXVIII | az ajkairól.~– Oloferno! Te csodatevő férfiú vagy! –
157 XXVIII | Iótul.~– Miért nevettél te olyan bomlottul az esketés
158 XXIX | Nem én csinálom; hanem te!~– Dehogy csinálom; hiszen
159 XXIX | sziklaforrást elérték. – Te menekülj magadban.~De ez
160 XXIX | corricolónak a dübörgése.~– Oh te bohó! A földrengést a kétkerekű
161 XXIX | gondviselés volt az, atyám, hogy te értünk jöttél most ezzel
162 XXIX | megszoktuk. Hogyan sejtetted te azt meg, hogy minket a tűz
163 XXIX | tölcséréhez felvezettelek, te voltál, aki azt kieszelted,
164 XXIX | Hát az igen derék dolog. A te kolostorod is nyer vele,
165 XXIX | kérdésedre, hogy mért vagy te itt most?~– Kérdeztem volna?
166 XXIX | keleti tartományokba, s akkor te magad is elszökhetnél innen
167 XXIX | utánuk.~– Nem azokbul áll a te nemzeted! Az a délceg, vitéz,
168 XXIX | menhelyét el ne hagyhassa. De ha te odamégy az atyádhoz, hogy
169 XXIX | maga el van zárva: azzal te megjelenhetsz Franciaországban,
170 XXIX | nagyot bámult kedvesére.~– Te küldesz engem?~– Én Giunchi
171 XXIX | nevetnem kellett, s mikor te unszoltál, hogy mondjam
172 XXIX | rikácsolt fel Io.~– Hát te vaksi! Hol van a két szemed,
173 XXIX | Hisz ez a Padre Oloferno a te megmentőd, a te védelmeződ,
174 XXIX | Oloferno a te megmentőd, a te védelmeződ, Pelargus.~György
175 XXIX | Atyád vezére egykor: a te őröd, védelmeződ gyermekkorod
176 XXX | ki utolsó menhelyébül.~– Te rettenetes bálvány! Te haza!~
177 XXX | Te rettenetes bálvány! Te haza!~Mire az éj leszállt,
178 XXX | gályarabságra ítélve. Érted te azt, hogy mit danolnak?~–
179 XXX | értened kellene a szöveget. S te nem tudsz magyarul.~– Megtanulhatok
180 XXX | hadifogságba?~– Hja édes herceg; te ezt még nem érted. Ezek
181 XXX | zsarnokaiktól el vannak nyomva. S te már úgy beletüzeltél engem
182 XXXII | serlegét.~– Ezt a poharat a te szerencsés megérkezésedre,
183 XXXII | fejedelem a fiától:~– Hát te, édes fiam, micsoda nyelven
184 XXXII | elmosolyodott.~– Csak maradj te még az éjjel nálam. Holnap
185 XXXII | fejedelem azt fogja mondani: „te valóban az én fiam vagy!”
186 XXXII | zsákmánnyal megrakottan.~– Hát te, fiacskám, ki sem lőtted
187 XXXIV | esztergályozni!”~– Nem! fiam. Te nem fogod az apádnak a mostani
188 XXXIV | meg is enged halni. De te örökében maradsz az én nevemnek –
189 XXXIV | mind oly számban vannak a te ifjúi szívedben, mint az
190 XXXIV | útját állja minden határon, te nem fogod magad előtt találni.
191 XXXIV | fejének dísze lehulljon. Te meg fogod azt őrizni. Neked
192 XXXIV | gondviselő, udvarmester: az vagy te magad magadnak, parancsolód,
|