Rész, Fezejet
1 I | az eszem.~– Hát van neked olyan is?~– Kérdezd meg a prorektort,
2 I | lettem volna?~– Hát mehet oda olyan ember is, aki nem tartozik
3 I | veszik le a keresztrül ha olyan jó ember?~– Oktondi! No
4 I | Minek?~– Nem tudom én. Az olyan furcsa érzés bennem. – Amint
5 I | volna vagy láttam volna olyan szót vagy olyan embert,
6 I | láttam volna olyan szót vagy olyan embert, aki magyar.~– Álmodtad
7 II | volt eltüntethető. S az már olyan sűrű felleget képezett,
8 II | Kreuz herum”?3 Talán én olyan Pámschábel vagyok, mint
9 II | akkor aztán lesz belőle egy olyan igazi nemes ifjú, amilyennek
10 II | bizonyos vagyok. Én éppen olyan régen vagyok informálva
11 II | én is hallottam.~– De nem olyan tökéletesen, mint én tudom.~–
12 II | külváros hemzseg? Vannak olyan berkek Bécs városában, ahova
13 IV | Hübschlerinek nem viselnek-e olyan köntöst és fejdíszt, aminő
14 IV | tévedni, s voltak rajta olyan vasajtók, amiket soha senki
15 V | nézőközönség részéről. Pierotto olyan művészi precízióval és naturalizmussal
16 V | tojáshajból. Szakasztott olyan mint az édesatyja: janklija,
17 V | gyermeteg kedély volt még: olyan, mint a hajnalkavirág, mely
18 V | szájához, míg ajkai éppen olyan közel érnek hozzá, s piros
19 V | a proszcénium-páholyból; olyan kicsinált ügyetlenséggel,
20 V | keresztülmenned.~– Bánom is én.~– Olyan esküt kell letenned, ami
21 VI | volt egy szűk cella: éppen olyan magas és mély, hogy egy
22 VII | lakomához felterített asztal, olyan lakomához, aminőt Belzázár
23 VII | le, felemelve felejté és olyan meghajlítással, hogy a néma
24 VII | kondérsisak, ez ismét csak olyan érccsók volt, az agapé hideg
25 VII | hanem egy „óra” múlva.~Olyan bizonyos volt a sejdítésében.~
26 VII | is vett részt a játékban. Olyan csendesség volt, hogy onnan
27 VII | magasra, a bal kezükre pedig olyan kesztyűt húztak, melynek
28 VIII | hát a l’hombre-ben vannak olyan nagyobb mesterkedések, melyek
29 VIII | annak a csengésében valami olyan kínzó bűbáj van, hogy aki
30 VIII | Ahá! József sorsa érdekel olyan nagyon. Az a druszád. Az
31 VIII | más nem versenyez vele. Olyan tökélye a szépségnek, hogy
32 IX | megszökött: (héj, az is olyan cifra história ám, hogyha
33 IX | leckémet; csak azok is odafenn olyan jól tudják.~– Abban nem
34 IX | tudni, hogy miért fáj neki olyan nagyon a haja.~Wammána megbiztatá,
35 X | Egyáltalán nem viselte magát olyan komolyan, ahogy azt a helyzet
36 X | cartellja át volt kötve olyan színű szalaggal, aminő azt
37 X | melynél a felső ajk éppen olyan, mint az alsó, mikor mosolyog,
38 X | lábaikra ágaskodtatják. Olyan bűbájos tünemény a nő alakja,
39 X | San Christina, ön éppen olyan ostoba, mint én vagyok.
40 X | courtoisie-val üdvözölni, olyan mohón kapott a visszaszerzett
41 X | keringőt minden hölggyel. Olyan játék, amelyben egy új embernek
42 X | Lóhátrul eltalálni egy olyan kicsiny célt, aminő egy
43 X | Giorgio di San Christina, s olyan büszkén viselte a turbánja
44 XI | pléhdarabot megtüzesítettek, s azt olyan közel tartották a szeméhez,
45 XI | den scythischen Wölfen” olyan specialitásban tüntette
46 XI | viselet.~Senkinek sem fog az olyan jól illeni, mint Giorgionak!
47 XII | látta egymást. Mindenki olyan újnak tűnt fel egymás előtt,
48 XII | vaddisznófejek, pástétomok, éppen olyan serlegek, poharak, még egy
49 XII | csókot akarnak.”~Gyurica erre olyan gyermeteg könyörgő tekintetet
50 XII | ifjúasszony: Ne kívánja olyan nagyon”.~Megszánta szegénykét.~–
51 XII | odaragasztotta Gyurica felső ajkára. Olyan pompásan odaillett az a
52 XII | érdekes pletykákat. Ez pedig olyan társaság volt, ahol a titoktartás
53 XII | vannak a lengyel határon. Olyan egyszerű ez, mint a gordiusi
54 XIII | kidugta a fejét a lyukon. Olyan közel voltak, hogy csaknem
55 XIII | minden felköszöntésnek; de olyan rekedt már, hogy a beszédét
56 XIII | tudós Poggi leírta. Most is olyan nagy kelete volt, mint hajdanában.~
57 XIII | vetekedett Hortobággyal. Éppen olyan laktalan, míveletlen puszta,
58 XIII | csikósokrul beszélni.~Nem is olyan emberek azok, mint más.
59 XIII | kitalálni: az arca éppen olyan rézbarna, mint a két karja,
60 XIII | csoportja. Fiúk, leányok mind olyan őszinte megjelenésben, ahogy
61 XIII | lovakkal futni. A ló nem olyan, mint a szarvas, akit hátulról
62 XIII | karcsú nyakú szilaj mén olyan udvariasan veszi el Lodoiszka
63 XIII | a vásár nem megy ám itt olyan könnyen, mint a rendes marhapiacon,
64 XIII | ingujját a válláig feltűrve, olyan, mintha egy gladiátor bronzbul
65 XIII | senki a világon nem ért olyan jól a lovakhoz, mint ő.~–
66 XIII | lábán, mint mind a négyen, s olyan kevélyen hordta a fejét,
67 XIII | azt dobolták ki, hogy kend olyan jól tud a botviadalhoz,
68 XIII | csak az igaziak. Én csak olyan vakarcs vagyok hozzájuk
69 XIV | kedélye átváltozott utána.~Olyan embereket, olyan állatokat
70 XIV | utána.~Olyan embereket, olyan állatokat látott maga előtt,
71 XIV | elfogadta. A szép Io hercegnő olyan kész volt a cserére! Marchese
72 XV | lopódzon. Ezek a fickók olyan okosak, hogy nem puskával
73 XVI | azoknak a koldusaival éppen olyan jó ismeretsége volt, mint
74 XVI | Györggyel. Bizonyosra játszott. Olyan nevezetességet, mint a vad
75 XVI | asszonyok; mért vagytok olyan szépek. Amit én vétettem,
76 XVI | Nem hiszem én, hogy az olyan imádkozva történt volna,
77 XVI | beteget, aki a baját titkolja, olyan fürkésző figyelemmel nézte
78 XVII | világ nyelvét képviselte; olyan érthető, mint a csalogány
79 XVII | rajta, melyért a bátyjai olyan nagyon irigykedének rá;
80 XVII | hagyományos köpeny, mely olyan könnyen elszakad, ha cibálják.~
81 XVIII | képzelte, hogy minden utca olyan szűk, hogy hol az egyik,
82 XVIII | szoknyákban, némelyiken olyan ing volt, amelyik nagyon
83 XVIII | vezette, megszánta, hogy olyan nagyon didereg, s megkínálta
84 XIX | vitézeket is. Azok is csak olyan begárdok, mint a többi.
85 XIX | keresztül, míg egyszer aztán egy olyan udvarba jutottak, amely
86 XIX | klarinét zenéje mellett olyan szép menüettet jártak, mint
87 XIX | megugrott.~A Malach szakasztott olyan öltözetet viselt, mint az
88 XIX | itt-amott szétnyílva. A bőre olyan, mint a barna bársony. Karcsú,
89 XX | mély álomtól; a leány pedig olyan erős volt, mint egy párduc.~–
90 XX | ordítás egyre hangzott: valami olyan őrületes keveréke volt a
91 XX | nem értett György semmit. Olyan zagyvalék volt az, amit
92 XX | kinyújtózta magát, nagyot ásítva. Olyan hajlékony dereka volt, hogy
93 XX | emberek. Nem hagyják magukat olyan könnyen fellovalni, mint
94 XX | lennék a phénád?~– Csak olyan szép volnál, mint most,
95 XX | nap vetett a szögletbe, olyan volt, mintha a földbül bújt
96 XX | átkötötte vele a derekát. (Olyan karcsú volt az, hogy övnek
97 XX | kelyhe, szétterült körülötte. Olyan volt, mint egy kinyílt virág.~
98 XX | odaomlott a Jiló ölébe, olyan volt, mint egy elhervadt
99 XX | pihegett.~György maga is olyan eksztázisban volt, hogy
100 XXI | felkapaszkodtak a mellvédig.~Itt olyan sűrűn verődött már össze
101 XXIV, 1 | Istennek azt, hogy őt egy olyan országba száműzte, ahol
102 XXIV, 1 | hacsak egy napra is), egy olyan fintorképet tudott atyjául
103 XXIV, 2 | lelki tulajdonságaiért, s olyan kiváló magaviseletért, mely
104 XXV | legyenek azok?~– A Malandrinik olyan uraságok, akik maguk nem
105 XXV | rokonoknak. – A Fuggitivik pedig olyan menekültek, akik nincsenek
106 XXV | kísérő katonasággal. Ezek nem olyan kegyetlenek, mint a malandrinik;
107 XXV | hercegi jövedelem. Azonban olyan helyen, ahol nincs mire
108 XXV | Signore Bonaventura aztán olyan szépen elmagyarázta neki,
109 XXV | gesztenyeerdőket, miknek fái olyan terebélyesek, hogy egy század
110 XXV | meg. De a lépcsők közül olyan buján sarjadzott elő a babérfa,
111 XXV | tánchoz. De a zene éppen olyan csúf, mint a hozzávaló tánc.~
112 XXV | egy szolgáló, de annak olyan nagy golyvája van a nyakán,
113 XXV | kolostornak szokás, nem olyan gavalléroknak, mint mi.~–
114 XXV | gesztenyefán?~Györgynek olyan jó kedve volt ez után a
115 XXV | belőle felgomolyog, megint olyan fehér, mint a hófelhő, meg-megvillanva
116 XXV | kirendelt bencésnek az arca olyan ismerősnek tűnt fel György
117 XXV | pedig ezek a dolgok éppen olyan ismeretlenek voltak, mint
118 XXV | országcsere útján. Épp olyan ideiglenes birtoka a császárnak,
119 XXV | kertjeivel, falvaival együtt. Olyan gyorsan jött a pokoltűz,
120 XXVI | Oloferno.~– Oh atyám, az olyan fájdalom volt, aminek nem
121 XXVI | rosszabb a halálnál. – Az olyan, mint az élve eltemettetés.~–
122 XXVII | háta domború, a hangja olyan, mint a lúdgágogás, mint
123 XXVII | hegyi forrásainak az egyike. Olyan kis forrás, hogy útközben,
124 XXVII | félkört tüntetve fel, mely olyan képet mutatott, mintha nagy
125 XXVII | lépcsőnek minden egyes foka olyan magas, hogy emberderékon
126 XXVII | sötétlik.~Ebben a házban olyan ember lakik, aki nem szereti
127 XXVII | volt. A tűzhely környékén olyan forró volt a szikla, mint
128 XXVII | találkoztunk, hogy én is olyan ostoba vagyok, mint te.
129 XXVII | felvittek Bécsbe, s ott rábíztak olyan jó gondviselő kezekre, mint
130 XXVII | kitől tudtam meg? – Pedig olyan közel volt hozzád. – A testvérbátyádtól,
131 XXVII | összegyűlnek s találnak egy olyan nyelvet, amin egymást megértik,
132 XXVII | hogy csókolod az ajkát, olyan közel voltam hozzá, hogy
133 XXVIII | lármával mentek be a házba. Olyan fennhangon beszéltek, hogy
134 XXVIII | közbeszólt Io.~– No ha ti olyan élhetetlenek voltatok, hogy
135 XXVIII | ki. Csakhogy az a puska olyan hosszú volt, hogy a csőnek
136 XXVIII | a facipője csattogását. Olyan könnyedén ugrált, mint a
137 XXVIII | végre a két grófi bátyát olyan felgerjedésbe hozta, hogy
138 XXVIII | Iótul.~– Miért nevettél te olyan bomlottul az esketés alatt?~–
139 XXIX | Milyen derék dolog egy olyan kicsi kis aszteroidban élni,
140 XXIX | Mindennap új meg új alak. Olyan a szenvedélye, mint a csodás
141 XXIX | kürtője oda alant a pincében olyan erővel veté föl a gáztömeget,
142 XXIX | odább.~A hamuesőtől azonban olyan sűrű sötétség volt előtte,
143 XXIX | a hamuesőtől: csakugyan olyan, mint Belzebub.~– Ki vagy,
144 XXIX | egymást. Ugye, Giorgio?~S olyan erővel csimpajkodott bele,
145 XXIX | azúrkék, a jóniai hegyek olyan közel látszanak, délnek
146 XXIX | vásárt lehetne szerezni olyan országokban, ahol a jeget
147 XXX | szabadsága meg legyen tartva, olyan kiváló alakoknak, akiket
148 XXX | tépni őket.~– Ezek mind olyan indulatok, melyek a Rákóczy-vérnek
149 XXX | békó, amit a láb visel, nem olyan nehéz, mint az, amit a lélek
150 XXX | nem szoktak-e ahhoz éppen olyan jól, mint ezek itten?~Erre
151 XXXI | Ki volt Rákóczy Ferenc olyan idős korában, mint György
152 XXXI | bajusz nélkül. A többi is olyan volt. Meg kellett azt elébb
153 XXXII | bujdosók helyzetével.~György, olyan magyart találva, aki franciául
154 XXXII | fehérre-pirosra, s attul olyan volt a képe, mintha lárvát
155 XXXII | képzelettül, hogy majd mikor egy olyan sörényes királyi fenevad
156 XXXII | fenevad szembejő rá, aminek olyan emberforma pofája van, mintha
157 XXXII | ízetlenkedett amiatt, hogy a fia olyan vadászhoz nem méltó módon
158 XXXIII | Szicíliában. Mikor egyszer-egyszer olyan nagyot sóhajt, bizonyosan
159 XXXIII | degetbe belépnek, egyszerre olyan feketék lesznek, mint a
160 XXXIII | úgy jöttünk ki, mint az olyan állatok, akik makkot esznek”,
161 XXXIII | annyit nem ivott, de az olyan orvosságra nincsen szüksége,
162 XXXIV | fogakat a „peszmeg”. Ez pedig olyan eledel, hogy a jeget (amit
163 XXXIV | közepén, az áll is éppen olyan gödrös, és azok a módos
164 XXXIV | feleségeében. „Ki lesz neked olyan híved, mint én voltam? édes
165 XXXIV | tengert – monda az özvegy –, olyan kedvem volna egy vitorlás
166 XXXIV | tetszett mondani, hogy ez olyan, mint a fűrészelés.~– Nem
167 XXXIV | egy nap.~– Nono! csak ne olyan mohón! – morgolódék Mikes
168 XXXIV | nem sérti, és azért mégis olyan tiszteletet tud maga iránt
169 XXXIV | pola téti”-vel; egyszerre olyan nagy lingvista lett.~A hátramaradt
170 XXXIV | ki-ki csókolta, ahol érte. Olyan jól esett nekik, hogy a
171 XXXIV | feltűnt az, hogy egyszerre olyan nagy barátja lett a vadászatnak.
172 XXXIV | név, amit én viselek, nem olyan, mint a gyászfátyol, ami
173 XXXIV | viselésben megfakul, hanem olyan, mint az ősz haj, ami évrül
174 XXXIV | esztergályozóműhelyébe ment. Egy olyan széket fundált ki, ami darabokra
175 XXXIV | megállt.~Az ifjúnak az arca olyan halavány volt, mintha valami
176 XXXIV | fővel állt az atyja előtt; olyan magas volt éppen, mint az
177 XXXV | hogy a nagyravágyó ifjú olyan merész társaktul ösztönözve,
178 XXXV | Rákóczy György elé, az még nem olyan szomorú kép, mint az hogy
|