Rész,  Fezejet

  1   I      |            előttem, hogy „magyar”, egyszerre valami keserű jön fel a
  2  II      |       szóra a mentor és a növendék egyszerre felugrott a kerevetről.~–
  3  II      |     gondoltál?~A konziliárius arca egyszerre hízelgő mosolyra változott. (
  4  IV      |       hézagok a vasrúd fogába mind egyszerre beletaláljanak, akkor a
  5  VI      |       esküt.~A négy ércsisak alatt egyszerre felhangzott a kacagás. A
  6  VI      |          mely végigfutva a leplen, egyszerre lángba borítá az egész alakot;
  7 VII      |          nagy kegytől. A rettegést egyszerre a hála váltá fel a szívében.
  8 VII      |      kerülhetett ily pompás lakoma egyszerre az asztalra? varázslat ez?
  9 VII      |         coeur királyné.~Most aztán egyszerre az elszörnyedés hörgésére
 10 VII      |          hogy az annak a talárjára egyszerre odafesti a keresztnek a
 11 VII      |       hiába bír Herkules erejével: egyszerre ártalmatlanná lesz.~Hanem
 12 VII      |      sisakot leütik, annak az arca egyszerre el van árulva mindenki előtt.
 13 VII      |         ellenfele a kvint parádból egyszerre a fejszúrást irányzá, ő
 14 VII      |        hogy annak az ezüstkondérja egyszerre lerepült a fejéről.~Ott
 15 VII      |           jól csináltad.~Györgyben egyszerre felülkerekedett a gyermeki
 16 VIII     |        hirdető harangszó elzúgott, egyszerre csak föl kezdett emelkedni
 17 VIII     |      Abrekh! Hát mit hívsz tovább?~Egyszerre e paradicsomi kép előtt
 18 VIII     |       mennyországot, s úgy idvezül egyszerre mind a kettőben.~– Nos!
 19 VIII     |       meghódítani.~A fekete kárpit egyszerre eltakará az egész fényes
 20 VIII     |           vágja keresztül a nyakát egyszerre négy helyen, hogy az egy
 21 VIII     |              Giorgió lángoló vérét egyszerre lehűté ez a látvány.~Egy
 22  IX      |            levelet.~Wammána szemei egyszerre felnyíltak.~– Hát ez micsoda
 23  IX      |          hosszúképű komolykodásból egyszerre átcsapott a furfangos nevetésbe.~–
 24  IX      |        Milyen reszketés állt belém egyszerre. Tedd be az ablakot. Fázom.~
 25   X      |           kérdezzen tőlük valamit.~Egyszerre fölemelte a fejét, s a hölgy
 26   X      |             S erre a vakmerő szóra egyszerre mosoly váltotta fel a haragot
 27  XI      |      szikra mindenütt tüzet fogott egyszerre. Népjelmezbe öltözve látogatni
 28  XI      |         vagy keményebb kiejtésérõl egyszerre megismerik, hogy ez tót,
 29  XI      |       ugyan fõbe az ellenfelét, de egyszerre úgy kipenderíti annak a
 30  XI      |          híttak!~Hogy jutott utána egyszerre az a gondolat eszébe: „hova
 31 XII      |          abba a szűk utcába, amint egyszerre segélykiáltozás s összevert
 32 XII      |         meglátta az én stranierám, egyszerre ledobta a fátyolát és a
 33 XIII     |        egyet kiált a legénynek, az egyszerre engedelmeskedik, vissza
 34 XIII     |        Hogy lefőzi ezt a vadembert egyszerre, amint annak a hazája nyelvén
 35 XIII     |       hungarum.3~Erre mind a három egyszerre felugrott.~Hanem a középső (
 36 XIII     |         Mikor odakerül Wammánához, egyszerre hátratoppan: szétfeszíti
 37 XIII     |         elfogja, a vadállat párája egyszerre az emberlélek értelmét veszi
 38 XIII     |        megveregesse a fejét, akkor egyszerre, orozva, nagyot nyal a kezén,
 39 XIII     |      vágtató ménes a közelébe jut, egyszerre gyorsan odaveti közéje a
 40 XIII     |       kiszemelt rézderes fejébe, s egyszerre a nyakára fojtódik. A többi
 41 XIII     |           gatyaszárak. Akkor aztán egyszerre rögtön megállt a ló, megfeszítve
 42 XIV      |            fogékony ifjú beleesett egyszerre a nosztalgiát jelező pyrecticus
 43 XVI      |    kondítja az éjfélt. Akkor aztán egyszerre vége szakad a népünnepélynek,
 44 XVI      |          szomszédnőbe.~Minden szem egyszerre György felé fordult.~– Ah!
 45 XVI      |        egyesítve mind a két dráma. Egyszerre a színpadon Sámson és Delila,
 46 XVII     |           a férfihang hahotájával.~Egyszerre csak a torkába szakadt mindenkinek
 47 XVII     |     alakját a sötét víztükörben, s egyszerre mind a két kezével előrehúzza
 48 XVII     |           hallgasson. S két szájat egyszerre elhallgattatni: annak igen
 49 XVII     |         hogy a viaskodást lássa.~S egyszerre valami fagyos dermenet állta
 50 XVII     |          kell kapni a fejét, hanem egyszerre alásunyni, mintha a nyakcsigáját
 51 XVII     |           vérszomj kéjét szívhatta egyszerre.~A bottal védekező Sámson
 52 XVII     |  párkányában, akkor el van veszve.~Egyszerre eltaszítá magától a szerelmes
 53 XVII     |              Erre a szóra a csikós egyszerre kinyújtá azt a hosszú karját,
 54 XVII     |     csontnak a recsegését.~Wammána egyszerre eldobta a kezéből a spádét.
 55 XVIII    |          bálványistennője átalakul egyszerre egy undok hetérává! – Te
 56 XVIII    |         egy tágas utcába kijutott, egyszerre csak egy szörnyalak állta
 57 XVIII    |          lobbant, s a kék-zöld tűz egyszerre tódult ki a koponya minden
 58 XVIII    |            a fickók a szekérről, s egyszerre elpárolgott az egész csapat,
 59 XIX      |         társaság örömét megzavarta egyszerre egy teljes lovagornátusban
 60 XIX      |          Erre a szóra a kacagásból egyszerre dühordítás lett.~„Zsebrákok!”~
 61 XIX      |            kicsiholna, rágyújtana: egyszerre kívánt csend lenne a házban.
 62 XIX      |     belefújt.~Erre a sivító hangra egyszerre abbahagyta az egész gyülekezet
 63 XIX      |           huszonnyolc nemzetségből egyszerre koldust tud csinálni. Bámulta
 64  XX      |            ébredt fel György, hogy egyszerre csak a pokolban álmodta
 65  XX      |           úgy rugta mellbe a leány egyszerre mind a két lábával, hogy
 66  XX      |          erre egy a cimborák közül egyszerre az orrához kapott. „Te vagy
 67  XX      |           a Molsamer!” kiáltott rá egyszerre minden ember.~– Hát aztán
 68  XX      |       kacagott is, meg ordított is egyszerre. Úgy kellett a csórnak!1
 69  XX      |         meg a szegény bűnössel: te egyszerre felhajítod a tollas süvegedet
 70 XXI      |              ez a jelszó futott át egyszerre a tömegen.~Györgyöt a diákok
 71 XXI      |       dragonyos gyalog is beválik. Egyszerre megtisztult a híd; a csavargóhad
 72 XXII     |     elszörnyedés hangja zúgott fel egyszerre a magas gyülekezetben.~A
 73 XXIII    |           di San Carlo”. Györgynek egyszerre megtelt a szeme könnyel.~
 74 XXIII    |       izent Józsefnek.~Ki diktálta egyszerre, mind a két fiúnak ugyanezeket
 75 XXIV,  1 |            csak egy Bécs!”~És most egyszerre áttették őt Szicíliába.~
 76 XXIV,  1 |         planétába tették volna át. Egyszerre történt: mert tengeren szállították
 77 XXIV,  2 |   ellenségévé mérgesített, kibékül egyszerre a halálban is elenyészhetetlen
 78 XXV      |      ormait eléri az út, ott aztán egyszerre megnyílik az igazi szicíliai
 79 XXV      |       eltűnik a hegyek mögé, akkor egyszerre harmattá válnak a forró
 80 XXV      |        elnyomta az álom, akkor meg egyszerre puskaropogásra riadt fel.~
 81 XXV      |            tapasztalni fogja, hogy egyszerre, mintha a sziklaodúkból
 82 XXVII    |  kanyarodásánál a sziklafolyosónak egyszerre megnyílt előtte a hegy vápája,
 83 XXVIII   |          nem dialóg, hanem duett). Egyszerre beszél mind a kettő. Mire
 84 XXIX     |            bemenni. Naplement után egyszerre hideg lesz a lég, s csak
 85 XXIX     |       jobban szorítá magához.~Most egyszerre egy minden érzéket megbénító
 86 XXIX     |  hömpölygött végig a föld alatt, s egyszerre tűzfény borítá el a vidéket.
 87 XXIX     |          mely a tenger felől jött, egyszerre félretaszítá a lángveres
 88 XXX      |         karzatra vannak felosztva. Egyszerre kell mind a két oldalon
 89 XXX      | hajóskapitány nagyon beszédes lett egyszerre. Elmondta, hogy milyen parádéval
 90 XXXII    |      György, akit ez a harcias jel egyszerre felvillanyozott.~– Bizony
 91 XXXIII   |         eszébe. A nagy szerelemből egyszerre ideesett megint, mint Klimius
 92 XXXIII   |         kénpárás degetbe belépnek, egyszerre olyan feketék lesznek, mint
 93 XXXIII   |           eddig gyermeke nem volt, egyszerre ikreket szült: két leányt.~
 94 XXXIV    |       eszik a forrót meg a hideget egyszerre.~Györgynek még ezzel sem
 95 XXXIV    |          ez a kívánsága!~Györgynek egyszerre hidege is, melege is kezdett
 96 XXXIV    |   magyarázzák a grammatikát, akkor egyszerre megértem.~– Könnyebb is
 97 XXXIV    |          Nem tud imádkozni? (Aztán egyszerre a szánalom jelent meg az
 98 XXXIV    |           vége szakadni, s az mind egyszerre kedvenc étele lett a hercegnek.
 99 XXXIV    |      elnyelték a lovagokat, György egyszerre nagyon beszédessé vált.
100 XXXIV    |         görögöket „pola téti”-vel; egyszerre olyan nagy lingvista lett.~
101 XXXIV    |         ebből!~– Hogy elfelejtette egyszerre a szép Iót!~– Pedig az azon
102 XXXIV    |            nagy hattyúmadarak.~Itt egyszerre elhallgatott. De mind a
103 XXXIV    |   Mindenkinek feltűnt, hogy György egyszerre átváltozott: jókedvű, kötekedő
104 XXXIV    |            jobban feltűnt az, hogy egyszerre olyan nagy barátja lett
105 XXXIV    |          Hát amint belép az ajtón, egyszerre csak a nyakába ugrik mind
106 XXXIV    |         lépni a nagyvilágba: akkor egyszerre meg fogja tudni, hogy kicsoda?
107 XXXIV    |        keserűvíz a hercegnek; mert egyszerre kiugrott az ágyából; de
108 XXXIV    |       vágta a keserűvizes flaskát, egyszerre kiállt a lábábul a fájás,