bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 I | származott embert?~Az ifjú ember e kérdésre hüledező képpel
2 I | Hol látta őtet?~Az ifjú ember tátva maradt szájjal tekinte
3 I | volna?~– Hát mehet oda olyan ember is, aki nem tartozik a Bafomet-imádók
4 I | a keresztrül ha olyan jó ember?~– Oktondi! No megállj!
5 II | Árgus-szemei mellett semmi gyanús ember be nem jöhet a lineákon,
6 II | rá.~– No, hát nekem ez az ember gyanús! Én ismerem a világcsalók,
7 III | megbotránkozást.~– Hát mit olvasna az ember egyebet a kápolnában, mint
8 IV | a dologban; mert minden ember beszél róla. S hogy a polícia
9 V | borbély, úridáma, fej nélküli ember, veres barát, kínai mandarin,
10 VI | akár balra fordítja az ember, semmiképp sem nyitja ki
11 VI | tízszer is egymásután; az ember érzi, hallja, hogy jobbrul
12 VI | magas és mély, hogy egy ember állva és fekve elférhessen
13 VI | benne.~Abban lakott egy ember. Egy vak ember. Az volt
14 VI | lakott egy ember. Egy vak ember. Az volt a závár őre.~A
15 VI | emberi lénynek.~– Micsoda ember ez itt?~– Ez a „Korax”.~–
16 VI | Vánszorgáskor lecsúszott a vak ember térdéről a pokróc, s előtűnt
17 VI | már a rozsdátul.~– Ez az ember büntetésből van itt? – kérdé
18 VI | lesz előre tudnod. Ez az ember el lett ítélve megvakításra
19 VI | visszafordulhatsz az ajtóbul. Ez az ember itten dali legény volt,
20 VI | pillantást vetett a vak ember odújára.~– Honnan kap ez
21 VI, 1 | fölkelti azt a tudatot, hogy ember! Egy kérdés, mely a szívet
22 VII | kell tanulmányozni, amíg az ember beleokul, hogy az a három
23 VII | hagyta a tételét.~Az ittas ember vakmerőségével játszott.~
24 VIII | az adu volt.~Ilyenkor az ember tanácsot szokott tartani
25 VIII | tetszése szerint lásson az ember keveset, sokat vagy semmit.~
26 VIII | pokoli gyönyöröknek: az ember a szívét érzi kacagni tőle,
27 VIII | amerikai boxerhez, melyet az ember a négy gyűrűjével a jobb
28 VIII | látvány.~Egy penésszé vált ember, sárga halálfej arccal,
29 VIII | gyönyöreiben dúskálkodtak.~Egy ember, akinek itt kellett elmúlni
30 IX | mikor még minden becsületes ember aluszik?~– No majd mindjárt
31 IX | zecchinókat. Akkor aztán a részeg ember logikájával azt következtetve,
32 IX | meg a heringet.~Praktikus ember volt a prefektus úr!~Kivitte
33 IX | a tükörbe nézett, egy új ember üdvözlé abból.~– Willkommen
34 X | mondá a társnőjének.~Miféle ember lehet ez, aki az egész illusztris
35 X | az arcát:~„Hogy mer ez az ember énhozzám hasonlítani?”~Ez
36 X | Arra való a szem, hogy az ember meglássa azt a beszédet,
37 X | van már szemelve!~– Vak ember?~– Még nem, de majd az lesz.~–
38 XI | egy (uram, bocsá!) magyar ember nyerte el a népszerûség
39 XI | népszerûség pálmáját: a „kutyás ember”.~Enyhítõ körülményül legyen
40 XI | együtt jött fel a kutyás ember is kísérõnek.~Ha valaki
41 XI | komondorával. Ez a három ember és három eb tart rendben
42 XI | a bámulására. S a kutyás ember legyõzetlen maradt. Ez is
43 XII | szót felelj. Tagja ez az ember a mi asphaleiánknak? Ott
44 XII | nem fogja megérni az az ember.~– Tudtod nélkül nem történik
45 XII | megbízottai. – Vezetőjük a kutyás ember. – Hatalommal nem lehet
46 XIII | XIII. FEJEZET ~A kutyás ember~A bécsi vásár utolsó hetében
47 XIII | felvásárolt új földesúrét.~Más ember, más ló el is pusztult volna
48 XIII | Bizonyosan világlátott ember. Írni, olvasni is tud, s
49 XIII | leszálltak az uraságok. A kutyás ember eléjük jött, a három komondor
50 XIII | előtte a szó és a beszélő ember. És mégis valami álmatag
51 XIII | húzza magához. Mikor ez az ember ott áll a síkon, két lábát
52 XIV | Carlo helyett – a kutyás ember! – Nem példátlan a hölgyeknél
53 XIV | tudta volna, hogy ki az az ember? S mért megy az most oda,
54 XV | jött egy csapat rongyos ember, ezek képviselték a szegény
55 XVI | voltak felőle nyugodva.~Ez az ember nem fogja őket elárulhatni.~
56 XVI | szenteskedjetek. Minden okos ember tudja, hogy amit a bibliában
57 XVII | megnyomorítsák?~De ez az ember hatalmasan védi magát. Mintha
58 XVIII | mesterét agyonüti az idegen ember! – A bálványistennője átalakul
59 XVIII | Tisztességes éjjel járó ember lámpást vitetett maga előtt,
60 XVIII | csonthalmazon ült egy csoport ember, amennyi csak ráfért, őrületes
61 XVIII | Honnan tud ez az idegen ember ilyen titkokat?~– No lesz
62 XIX | megjelenik a piacon, minden ember mutogat rá: „Ott megy a
63 XIX | köröndben úgy nyüzsgött az ember, mint valami országos vásárban.
64 XIX | fejedelemre, akihez őt a kutyás ember utasította.~Ez az egész
65 XIX | nem enged az inas rész, az ember a fogával harapja el, s
66 XIX | az vagyok. Az a kutyás ember az én apámnak, Rákóczy Ferencnek
67 XIX (19)| Ember – cigányul.~
68 XIX | upre púpos! Dologra minden ember!” s egy éles hangú ércsípba
69 XX | kiáltott rá egyszerre minden ember.~– Hát aztán mit csináltak
70 XX | ahogy nem megy vissza az ember az álmába soha, ha egyszer
71 XXI | szegélyezve, hanem okos ember tud magán segíteni. Összegöngyölíti
72 XXI | váll a másikat érte. Az ember kénytelen volt a szomszédjának
73 XXI | leugráltak a lovaikról; két ember közül egy a két ló kantárát
74 XXI | Kinek higgyen még az ember?~De mégsem árulta el őket.
75 XXIV, 2 | valamint egy régi nagy ember felől mondták volt: hogy
76 XXV | dolgoznak semmit; hanem amit más ember összegyűjtött, azt erővel
77 XXV | egész Etna arra, hogy az ember a csizmatalpát elszaggassa
78 XXV | Az ebéd utáni időt minden ember alvással tölti. Egész estig
79 XXV | elöl-hátul párosával kísértek. Az ember egy kis kalandra se vállalkozhatik.
80 XXV | duzzadó izomerő kell, hogy az ember a lúdtollat beledugja a
81 XXV | egész Cataniát. Húszezer ember ott veszett benne. Még most
82 XXV | talpát elszenesíti, amíg az ember keresztül szalad rajta.~
83 XXV | találkozott. Ez egy szelíd, komoly ember volt: több nyelvet beszélt,
84 XXV | ezernyi meg ezernyi boldog ember tanyája. Volt egy hercege,
85 XXV | hasmánt csúszva mer halandó ember közelíteni. A szédítő mélységben
86 XXVI | amiket, ha megkóstolt az ember, akkor vette észre, hogy
87 XXVII | ekkorát bólinthasson az ember.~Úgy volt az lehető, hogy
88 XXVII | emberderékon fölül ér; arra az ember nem lép, hanem szökell.
89 XXVII | elvágják, akkor már két ember kell hozzá, aki egymást
90 XXVII | megtörik. Úgy, hogy ott egy ember, aki bízik a jó két öklében,
91 XXVII | sötétlik.~Ebben a házban olyan ember lakik, aki nem szereti a
92 XXVII | látogatókat.~Ha rendes észjárású ember lett volna, azt teszi, hogy
93 XXVII | körül, aminek a titkába ember nem képes lehatolni. A füge
94 XXVII | ide? Oloferno? Akkor okos ember volt.~– Nem. A szamaram
95 XXVII | kezdeni? – A fejedelem öreg ember, lemondott a világról. Messze
96 XXVII | regemondást.~– Az a kutyás ember a bátyád szövetségese volt.
97 XXVII | hogy ki volt az a nagylelkű ember, aki helyetted és nevedben
98 XXIX | két szempár tükrében! Az ember nem tudja, melyik felségesebb?
99 XXIX | csak úgy is maradtak. Jó az ember fejének a földön.~– Hallod
100 XXIX | húzva. Az égi tűzfényben ember és állat feketének látszik,
101 XXIX | feleségem. Most már boldog ember vagyok, s csókolom a kezét
102 XXIX | leányra. Oda nem kell boldog ember. Abban a percben én sem
103 XXX | öles evezőlapátot három ember emeli és húzza, akik három
104 XXXII | hogy megküzdjön vele az ember. Medve vagy farkas.~– Az
105 XXXIV | Mert nem azért házasodik az ember, mivel szüksége van rá,
106 XXXIV | etikettszabályok szerint, ha az ember valamely úri háznál vendégségben
107 XXXIV | mind a világból kimaradt ember, jó keresztény, becsületes
|