Rész,  Fezejet

 1   X      |      értett volna belőle Giorgio.~„Io Abulfeda, princessz.”~És
 2   X      |           neki, hogy ki volt az az Io kisasszony? minő szerepet
 3   X      |    keresztelnek egy hercegasszonyt Io névre? s hogy jut ennek
 4   X      |         mondták neki, hogy „bizony Io Abulfeda”. Még fejbólintást
 5   X      |       hozzá, mintha megerősítené: „Io Abulfeda”.~– No hát ez az
 6   X      |        Marchese San Carlo megkapta Io Abulfeda jegyét, Giorgio
 7   X      |          fecseg egymással.~Giorgio Io princesszel volt az együtt
 8   X      |            az együtt várakozó fél.~Io princessz fecsegő kedvében
 9   X      |       Visszacserélni a hölgyeket.”~Io Abulfeda egész szenvedéllyel
10   X      |     legtöbb nevetés szokott lenni.~Io princessza meg a lovagja
11 XII      |            balján.~Átellenben vele Io Abulfeda princessz, s annak
12 XII      |   tudományos intézet? – szólt bele Io.~– Nem. Az egy nevezetes
13 XII      |          Györgynek. Ezért a szóért Io a szájára ütött a tenyerével.
14 XII      |          este. Komédia után.”~Csak Io nem súghatta azt senkinek.~–
15 XII      |    Lodoiszka fogta karon, másfelől Io.~Minő hatalom tudná őt ebből
16 XII      |            leszek Delila – suttogá Io balrul a fülébe.~– Én leszek
17 XIII     |       egyet taszított a könyökével Io hercegnőn.~– A szép asszony
18 XIII     |           szólt a csikós, odalépve Io elé s bal karját nyújtva
19 XIII     |         kezében a fegyverét tartá.~Io belekapaszkodott, dévajul
20 XIV      |          aki azt elfogadta. A szép Io hercegnő olyan kész volt
21 XVII     |         románcot. (Delila szerepét Io Abulfeda hercegnő játszotta:
22 XVII     |            pávaszem pillangónak is Io a neve.~Most megjelenik
23 XXVII    |            rohantak egymás elé. – „Io!” – kiálta elragadtatással
24 XXVII    |            György.~– Én vagyok az „Io”! A te Iód! S végre te is
25 XXVII    |      pávaszem pillangó: a „papilio Io” ráismer egymásra, mikor
26 XXVII    |           tudni, hogy jutott ehhez Io?~– Te csak egyél. Én tudom,
27 XXVII    |     vízsugár. Gyere, tekintsd meg.~Io felemelt egy csapóajtót,
28 XXVII    |            igazán ne szólj semmit.~Io úgy találta, tüzet oltani
29 XXVII    |         elkezdett hangosan kacagni Io.~– Hogy mi lett Pelargusból?
30 XXVIII   |                   XXVIII. FEJEZET ~Io lakodalma~A sziklalépcsőkön
31 XXVIII   |         szintén valami futó nemes.~Io bebocsátá őket a csapóajtón.~
32 XXVIII   |         benneteket! – kötődék vele Io.~– Ahá! Elárulta a kelepcét
33 XXVIII   |           tartja ki a lakodalmat.)~Io nagyon jót nevetett a vadászkalandon.~–
34 XXVIII   |           de vőlegény nincs hozzá!~Io nevetett a bátyjai kétségbeesésén.~
35 XXVIII   |           felhasználva, közbeszólt Io.~– No ha ti olyan élhetetlenek
36 XXVIII   |           az én két függőm – monda Io, lecsavarva a füléből a
37 XXVIII   |          nem tudom a tollat fogni.~Io közbenevetett.~– No akkor
38 XXVIII   |  Felsővadász.~Azt senki sem tudta (Io sem), hogy György a tengeri
39 XXVIII   |       átadta az írást Satturnonak.~Io az egész műtét alatt folyvást
40 XXVIII   |      esketni viszik. Ez meg röhög!~Io, még akkor is, mikor a szerzetes
41 XXVIII   |           levágatnod. Különösen az Io hugomnál nagyon kell vigyáznod.
42 XXIX     |    mindennapi lakomájukat, amelyet Io tündérkeze ízletessé tudott
43 XXIX     |            menhelyet, mint amilyen Io sziklafészke volt.~Magasan
44 XXIX     |        ezüsttel a komor sziklákat.~Io meséket mond a szerelmesének,
45 XXIX     |            ébredt fel György, hogy Io karjait a nyaka köré fűzve
46 XXIX     |          gurigázta vissza Györgyöt Io, s annak a feje is nagyot
47 XXIX     |            szeretem – válaszolt rá Io.~– Hát akkor minek csinálod?~–
48 XXIX     |          hegy háborog – monda neki Io. – Sokszor megjön ez.~Ami
49 XXIX     |        által.~– Ne félj! – biztatá Io Györgyöt. – Ez csak a Monte
50 XXIX     |             Fussunk innen – kiálta Io, megragadva György kezét. –
51 XXIX     |          földrengés ledöntögetett.~Io csakhamar elfáradt a futásban,
52 XXIX     |         hagyj itt vesznem! – nyögé Io.~György annál jobban szorítá
53 XXIX     | megmenekülünk.~– Várj csak – mondá Io. – Majd megtudod nemsokára,
54 XXIX     |        hamutalaj végetért, ott már Io leszállhatott György öléből,
55 XXIX     |           bekövetkezett az, amitől Io tartott.~Fenn a légben elkezdett
56 XXIX     |            György két karját tartá Io feje fölé. – Mintha védelem
57 XXIX     |          kútnál megállítá Györgyöt Io.~– Nem futunk tovább. Meg
58 XXIX     |             szólt dévaj nevetéssel Io.~Csakugyan a földalattiakkal
59 XXIX     |           dörgő hangon szól:~– Ah! Io! Giorgio! Értetek jöttem!~
60 XXIX     |             kiálta kétségbeesetten Io. – Mondtam ugye, hogy a
61 XXIX     |         siessünk Taormina felé.~De Io makacskodott.~– Nem! Nem!
62 XXIX     |           akiket veszteni visznek.~Io egyre kiabált és sírt, hogy
63 XXIX     |           Jupiter fényes csillaga.~Io nagyot sóhajtva mutatott
64 XXIX     |               Hát hol van itt jég?~Io értette már ezt.~– Hát nem
65 XXIX     |          azt a hajót ottan? – szól Io, erősen megszorítva Györgynek
66 XXIX     |           hangos csókot cuppantott Io könnyező szemére.~– Nem
67 XXIX     |        mondom azt, hogy eredj!~Ezt Io mondta Györgynek.~György
68 XXIX     |       engem?~– Én Giunchi Abulfeda Io! A mór fejedelmek utóda;
69 XXIX     | feleségemet? Hisz megver az Isten.~Io most gyöngéden borult György
70 XXIX     |        oltár előtt páter Oloferno?~Io mosolygott, de már a szemeiben
71 XXIX     |   kacagással keverve rikácsolt fel Io.~– Hát te vaksi! Hol van
72 XXIX     |         jelenté.~– Siess! – kiálta Io. – Nem vagyok feleséged.~
73 XXIX     |     egyszer át ne ölelje kedvesét.~Io visszatiltá.~– Vége van!
74 XXIX     |         magával le a parti lejtőn. Io alakja eltűnt előle örökre.
75 XXXIII   |          sóhajt, bizonyosan a szép Io jut eszébe. A nagy szerelemből