Rész,  Fezejet

 1   I      |          hogy azalatt, amíg mi itt őt – per procura – examináljuk,
 2  II      |          unszolt, hogy vezessem el őt oda a Bärenhaus elé, ahol
 3  VI      |           verve s a falba erősítve őt fogva tartá ezen a helyen:
 4  VI      |     Györgynek, maga előtt bocsátva őt.~Valami sekrestyeforma volt,
 5  VI,  1  |           karjait, s visszavezette őt a sekrestyébe; ott magára
 6  VI,  1  |    teljesen mindegy volt rá nézve. Őt vallásra nem tanították.
 7  VI,  1  |    logikája a legerősebb.~Mi hozta őt ide? Valami ösztön, amit
 8 VII      |      megkínálták.~A két lovag, aki őt idevezette, nem ült az asztalhoz;
 9 VII      |      öntötte arcul a veres borral; őt álarcozta le a társaság
10 VIII     |         Métét meglátták.~– Fogom-e őt valaha föltalálni?~– Az
11  IX      |          van adva az alkalom, hogy őt meghódítsd, ha van hozzá
12   X      |    Zoraidenak. A mesternek kellett őt rendreutasítani. Egyáltalán
13   X      |           a falatját, – most pedig őt választotta lovagjának.~
14   X      |   gyakorlatokat, most felszívhatta őt a lelkébe mind a két szemével.~
15   X      |        nyújthatá a hölgyének, hogy őt a porond közepéig vezesse,
16   X      |         Magában „párjának” nevezte őt már.~A karusszel remeke
17 XII      |       cigányvajdát”, természetesen őt illette meg az asztalfőnél
18 XII      |        migrénje van. Te is ismered őt Szeppl?~– Nagyon is ismerem.
19 XII      |           előkelő hölgynek kellett őt tartanom.~– Ne féljen, signora!
20 XII      |          kérdezősködtem. Felvittem őt magamhoz a szállásomra.~
21 XII      |           hercegé.~– Honnan ismeri őt?~– Nem ismerem. Csak a nevét
22 XII      |            elég ok-e az arra, hogy őt megöljem?~– Valóban elég,
23 XII      |            az én védencem. Menjünk őt fölkeresni.~Erre Lorenzo
24 XII      |   magyarázatát, hogy miért nevezte őt jó Fülöpnek? Giuseppe aztán
25 XII      |            kis Abrekhet? Ne féltse őt; – nagyon jól vív. Én tanítottam
26 XII      |    másfelől Io.~Minő hatalom tudná őt ebből a rabságból kiszabadítani?~
27 XIV      |            megy az most oda, ahová őt hívják?~Hogy ez a csikósgazda
28 XIV      |            életét élet ellen, hogy őt megszabadítsa.~Ha bilinccsel
29 XVI      |           legbátrabb csapatvezére. Őt használta fel a fejedelem
30 XVI      |             nem akadályozták volna őt a fejedelemfi elragadásában,
31 XVI      |           minő hely az, ahová most őt meghívták. Azt is tudta,
32 XVII     |          bot.~Delila odacsalogatja őt maga mellé a kerevetre.
33 XVII     |         nem lehet mást látni, csak őt. Tündéralakját leplezi egy
34 XVII     |            asszonynak a fejét, aki őt forró csókjával akarta megnémítani,
35 XVII     |     odaugrott hozzá, s felrántotta őt fektéből.~– Herceg! – kiálta
36 XVIII    |            Nem tudok.~– Hát „kart”-ot tudsz? Briefelwetzerolni
37 XIX      |           elvezette, megismertette őt így sebes-kutyafuttában
38 XIX      |      apjára, a fejedelemre, akihez őt a kutyás ember utasította.~
39 XIX      |      koldust tud csinálni. Bámulta őt. Büszke lehet az apjára. –
40 XIX      |         Rákóczy Ferenc, amilyennek őt Wammána históriájában leírták,
41 XXIV,  1 |            most egyszerre áttették őt Szicíliába.~Mintha csak
42 XXIV,  1 |     megérkezik, a császári staféta őt megelőzze, a palermói vicekirálynak
43 XXIV,  1 |          és a világi javakat, hogy őt meglátogatta mindenféle
44 XXIV,  1 |      megköszöni Istennek azt, hogy őt egy olyan országba száműzte,
45 XXIV,  2 |         léha kalandhős, amilyennek őt a névtelen író jellemzi;
46 XXIV,  2 |          rá az a kifakadás, amivel őt Mikes Kelemen megbélyegzi: „
47 XXIV,  2 |          6000 livre évi járadékot. Őt ajánlja franciaországi rokonai
48 XXV      |          az alkirály megismertette őt a helyzetével.~– Serenissimének
49 XXV      |       dolgunk, hogy megvédelmezzük őt ellene. Csakhogy az, amelyik
50 XXV      |            jóltevő kéz iránt, mely őt ide átvarázsolta.~Ez az
51 XXV      |        hogy a Péter talpra álljon: őt is viszi magával.~Azután
52 XXV      | vállalkozott rá, hogy elkalauzolja őt egész Taormináig, de már
53 XXVI     |            Olofernot, hogy vezesse őt le magának a tűzhányónak
54 XXVII    |   keseredve a jóltevője iránt, aki őt ennyi kitüntetéssel elhalmozta.
55 XXVII    |       fogható bűbájos teremtés.~És őt most idedobták ez idegen
56 XXVII    |      tájismeretére. Az aztán vitte őt a saját hajlandóságai szerint,
57 XXVII    |    ostromlókat, anélkül, hogy azok őt célbe vehetnék.~Az is megfoghatlan,
58 XXVII    |    ugyanarra az útra visznek, mely őt ifjan megvénítette. – Ki
59 XXVIII   |           voltam; mert én elfogtam őt egymagamban.~Azzal felnyitotta
60 XXIX     |           nyaka köré fűzve elkezdi őt a lapos háztetőn végighengergetni
61 XXIX     |      kötést csináltak ellene, hogy őt fogva tartsák a pogányok
62 XXX      |      kőzáporral, lávafolyóval veri őt ki utolsó menhelyébül.~–
63 XXX      |           s a szelám után meghívta őt magához ebédre, Pelargussal
64 XXXI     |          György fia? Hogy nevelték őt is, éppen úgy, mint a fiát,
65 XXXI     |      legyen: perspektívával hozták őt közelebb a szemeikhez. A
66 XXXII    |  Pelargusra bízta, hogy vezesse el őt ahhoz a házhoz, amely számára
67 XXXII    |         ahogy a nagy száján kifér, őt meg nem ijeszti; bevárja
68 XXXIII   |           únja magát.~– El kellene őt vinni a savanyúvízforrásra.~–
69 XXXIII   |          hogy a fejedelem el fogja őt vinni magával az Ali-kői
70 XXXIV    |           mi baj támadna abból, ha őt az özvegy grófné ott fogná
71 XXXIV    |        magyarok mondják: „keresték őt égen, földön és padláson”.
72 XXXIV    |       tekintettel, senki sem merte őt megszólítani. Ha valakire
73 XXXIV    |          vállát átölelve, bevezeté őt az írószobájába, leülteté