Rész,  Fezejet

 1   I      |       olyan furcsa érzés bennem. – Amint ezt a szót kimondják előttem,
 2  II      |         elkezdett prüszkölni tőle, amint az ajtón belépett.~Azalatt
 3  II      |     megapprehendált a domicella, s amint a Jóska egyszer elsétált
 4 III      |           egy suhanc ifjú kezében!~Amint Wammánát meglátta, ijedten
 5   V      |            színpad közepére jutva, amint a közönség hallórivallása
 6   V      |         odalenn a publikum között, amint puszedlit osztogat. Keresztülugrik
 7   V      |        csábítón pislogatnak hozzá, amint ott ül az ölében.~– Nos?
 8  VI      |            állítok. Az ő feladata, amint mi beléptünk az ajtón, ismét
 9 VII      |            azt azonnal a metastes, amint a legelső étekfogással megkínálták.~
10 VII      |           a lakomát a hímes tojás.~Amint azt feltörte György, annak
11 VII      |           Valami kísérteties volt, amint egy hosszú asztal vendégei
12 VII      |             melyet a hierodulosok, amint kiürült, rögtön teletöltöttek
13 VII      |     többiek között igazságot tesz.~Amint egy lovag, aki minden pénzét
14 VII      |       hagyta történni magán.~Hanem amint a ceremóniát folytatá a
15 VIII     |           jelent az invokációjára. Amint az éjfélt hirdető harangszó
16 VIII     |            azonnal visszahúzódott, amint a nőalakot meglátta.~– Nehéz
17 VIII     |        cicázását lehetett hallani, amint végigszaladgálnak a padláson.~
18   X      |       Giorgio szinte visszahőkölt, amint az átellenese arcát megpillantá.~
19  XI      |      tartozik a hajójára felvenni.~Amint azonban a békességes idõk
20 XII      |          először vittek színházba. Amint egyenkint eléje kerültek
21 XII      |         köztük az eget. Egy éjjel, amint hazafelé bandukolok, egy
22 XII      |            egy Cornelia várakozik.~Amint a csomagot elkezdtem bontogatni,
23 XII      |        signora el volt ragadtatva, amint a drága csipkéket megpillantotta,
24 XII      | kanyarodtam be abba a szűk utcába, amint egyszerre segélykiáltozás
25 XII      |        teljes legyen a szerencsém, amint a sötét sikátorban továbbhatolok,
26 XII      |           s a kicsikét ápolta. Hát amint ezt meglátta az én stranierám,
27 XIII     |        beszédét nem lehet hallani.~Amint ezek elhaladtak: jön nagy
28 XIII     |         jöttek a fürdőpavilonba, s amint a koszorú- és pénzdobálás
29 XIII     |     bizonyosan az apja lehet, mert amint egyet kiált a legénynek,
30 XIII     |         ezt a vadembert egyszerre, amint annak a hazája nyelvén megszólal.~–
31 XIII     |        Ekkor Györgyre kerül a sor. Amint a komondor az alakját meglátja,
32 XIII     |          betűt kiált oda: „G. S.”.~Amint aztán sebesen a vágtató
33 XVI      |           behorpadt az ezüstpohár, amint elnézte, hogy tépik ki ezeket
34 XVII     |        karzatnak előjön Zsuzsanna. Amint megjelenik, nem lehet mást
35 XVII     |   asphaleia Delilája önző volt. Ő, amint tapasztalá, hogy Sámson
36 XVII     |          már. Az ablak csörömpölt, amint kivágta.~A hideg szél befújt
37 XVIII    |        mindenfelől: „fogjátok el!”~Amint aztán egy tágas utcába kijutott,
38 XVIII    |          zsivaj hangzott a fülébe.~Amint felnyitá a szemeit, a rémálom
39 XVIII    |        válthatta be a szavát, mert amint a szájához akarta vinni
40 XIX      |      kanyargott fel a csapóajtóig. Amint azt a fejével felemelte
41 XIX      |       szemei. Nagy karikaszemek! S amint meglátta Györgyöt, nagyot
42 XXI      |         szépen keresztülhág rajta.~Amint azonban a vásártér közelébe
43 XXI      |           tele torokkal a hangját, amint egy-egy új sátor gyulladt
44 XXI      |            hagyatva mindenkitől.~S amint a lovasság élén közeledett
45 XXV      |       maleficiuma van. Az idegent, amint letelepül azon a vidéken,
46 XXV      |          hordó is, egy személyben.~Amint az utazók és a házbeliek
47 XXV      |          megszűnt a zápor. György, amint kitekintett a szőlőlugassal
48 XXV      |         itt a mindennapi mulatság.~Amint aztán a nap eltűnik a hegyek
49 XXV      |           a szomorú helyhez; hanem amint ráhányták a koporsóra a
50 XXV      |          csillagos eget, az Etnát.~Amint besötétedett, a tűzhányó
51 XXV      |         gyapot, se cukornád többé.~Amint a sirokkó elmúlt, páter
52 XXVII    |         vissza a teherhordó állat.~Amint a forráshoz ért, nagy röhögéssel
53 XXVII    |          vezetett fel meredélyben.~Amint közelebbről nézte ezt a
54 XXVII    |        azok nem lehetnek banditák.~Amint tovább hallgatta a dalt:
55 XXVII    |      kertben azonnal elhallgatott, amint György elkezdett a lépcsőkön
56 XXVII    |         régi görög mítosz istenei!~Amint ott elámulva állt, egyszer
57 XXVII    |            munkához volt vetkőzve. Amint azonban meglátta maga előtt
58 XXVIII   |          szeme-szája a bámulattól, amint ezt az idegen alakot meglátták
59 XXVIII   |         fele?~A két előkelő nemes, amint tudomására jutott annak
60 XXVIII   |           Satturno Domenichinonak; amint vége volt a ceremóniának. –
61 XXIX     |            aztán nem féltek többé.~Amint az ki volt mondva, hogy „
62 XXIX     |          gördülése ez, jól hallom.~Amint aztán felemelték a fejüket
63 XXIX     |            alak pedig, a szekéren, amint meglátja az ifjú párt, leugrik
64 XXXII    |           is úgy volt György, hogy amint egy falatot a szájába vett
65 XXXII    |           annyira elcsigázta, hogy amint letette a fejét, azonnal
66 XXXII    |          Ez az ő rendes életmódja.~Amint megvirradt, ismét megütötték
67 XXXII    |            ismét lovon ülhetett, s amint a mezőre kiértek, előrevágtatott
68 XXXIII   |            arcfestéket használnak, amint ebbe a kénpárás degetbe
69 XXXIV    |     Györgyöt és Pelargust.~Másnap, amint az új köntös elkészült,
70 XXXIV    |       unokáját látja maga előtt. S amint Mikes Kelemen bemutatta,
71 XXXIV    |   logikának hatalma! Másnap reggel amint a misére hívó dobszó harmadszor
72 XXXIV    |          Bercsényiné lakására. Hát amint belép az ajtón, egyszerre
73 XXXIV    |          tomporában, sántított, de amint a herceg a hátához vágta