1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3030
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
2001 XXV | György rendbe hozatta magának az emeleten a kiszemelt hálószobáját,
2002 XXV | a nyoszolya.~Hanem amíg az erkélyen bámulta az ezernyi
2003 XXV | amíg az erkélyen bámulta az ezernyi ragyogó csillagot,
2004 XXV | ezernyi ragyogó csillagot, s az azokat el-elfátyolozó vulkánfüstöt,
2005 XXV | el-elfátyolozó vulkánfüstöt, azalatt az ágyát úgy ellepték a kakerlakok (
2006 XXV | medvebőrrel van leterítve az ágya: fekete volt az egész
2007 XXV | leterítve az ágya: fekete volt az egész terítő. Persze: odaszoktak
2008 XXV | ha egy lepedővel kiszórt az ablakon ezret, jött helyette
2009 XXV | azokba állíttatta bele az ágya lábait; hát akkor meg
2010 XXV | végre nagy nehezen elnyomta az álom, akkor meg egyszerre
2011 XXV | ahogy feküdt, kisietett az erkélyre, s kérdezé az udvaron
2012 XXV | kisietett az erkélyre, s kérdezé az udvaron sétáló Bonaventura
2013 XXV | odakinn?~– Semmi baj – mondá az. – Csak a malandrinik bolondoznak.~
2014 XXV | Majd ő maga beszél azokkal az urakkal, ha idejönnek. De
2015 XXV | kirontottak a kapun, s mentek az erdőnek zsiványt fogni.~
2016 XXV | nemsokára kibontakozott az egész harci társaság. Elől
2017 XXV | hátra volt kötve a keze: az ő puskáikat is a malandrinók
2018 XXV | sietett kinyitni a kaput az idetartó uraságok előtt.~–
2019 XXV | uraságok előtt.~– Ah! Ő az, maga a Fra Barbarigo! –
2020 XXV | elvégzem én magam a signorikkal az elvégzendőket.~– De én akarom
2021 XXV | egyezkedni.~– Egyezkedni? Az, uram, nem lehet. A malandrinóval
2022 XXV | nem lehet alkudozni, mert az kegyelen szerzet. Az csak
2023 XXV | mert az kegyelen szerzet. Az csak úgy értekezik az emberrel,
2024 XXV | szerzet. Az csak úgy értekezik az emberrel, hogy a puskacsövét
2025 XXV | Ami cseléd, hajcsár volt az udvaron, annak rögtön hasra
2026 XXV | rögtön hasra kellett feküdni, az arcát a két karja közé rejteni
2027 XXV | és úgy vesztegelni, amíg az urak itt maradnak.~A rablóvezér
2028 XXV | recsegését a falépcsőn.~Az ajtó nyitva volt előttük:
2029 XXV | betörniök. György ott állt, az asztalnak támaszkodva, összefont
2030 XXV | duca, semmi marchese?~– Az mind belefulladt a tengerbe.
2031 XXV | Amit mindjárt megtudnak az urak, mihelyt poharat koccintanak
2032 XXV | véleménye egészen megváltozott az új földesúr irányában. Minthogy
2033 XXV | elöl-hátul párosával kísértek. Az ember egy kis kalandra se
2034 XXV | kalandra se vállalkozhatik. Ki az ördög fog egy szép leány
2035 XXV | gitározástól óvom önt, signore. Az itt nagyon könnyen egy késdöfést
2036 XXV | önök most csinálni ezekkel az elfogott zaffókkal?~– Elvisszük
2037 XXV | száz scudit.~– Száz scudit! Az sok egy zaffóért.~– Hát
2038 XXV | én kifizetem uraságtoknak az illetékes 50 scudit a zaffókért
2039 XXV | A rablóknak tetszett ez az utasítás, s már erre csakugyan
2040 XXV | affárénkról. Signorik valószínűleg az osztalékuk átvételéért kegyeskedtek
2041 XXV | kegyeskedtek idefáradni. Mennyi is az?~– Kerek számban hatszázhuszonöt
2042 XXV | Barbarigo.~– No mert a bérlőnek az a szokása, hogy minden idejövetelünk
2043 XXV | idejövetelünk alkalmával újrakezdi az alkudozást, mintha mi komisz
2044 XXV | hátára, ahány erszényt kitesz az asztalra, s amíg leszámlálja
2045 XXV | miután én magam fizetem az angáriát; s az még nemesember
2046 XXV | magam fizetem az angáriát; s az még nemesember korombul
2047 XXV | Eszerint ön nem sokallja az angáriát?~– Sőt kevesellem.
2048 XXV | beszéd.~– Hallgassák meg önök az én ajánlatomat. Jelenleg
2049 XXV | feltalálójánál.~– Tehát elfogadják az ajánlatot?~– Szíves örömmel.~–
2050 XXV | Szíves örömmel.~– Ezért aztán az önök részéről azt a viszontszolgálatot
2051 XXV | György elé. – Mátul fogva az ön vezényletére állunk.~
2052 XXV | bújnának elő, ott teremnek az én veressipkásaim, s megvédelmezik
2053 XXV | szolgálatot akarok megfizetni. Az Etnának a tetejére akarok
2054 XXV | teszünk semmit. Hanem ha az Etna tölcséréhez akar ön
2055 XXV | Bóvét. Vigye ön magával ezt az én tőrömet: ennek a markolatába
2056 XXV | Calzolaio főzte a vacsorát az úri vendégek számára. Fra
2057 XXV | signori malandrinik meg az új földesúr között létre.
2058 XXV | megvonva tőle a szót.~Végül az új szerződés értelmében
2059 XXV | főnökének!~– Hát nagyon jó. Ha az a maffia engem megvédelmez
2060 XXV | azt hallja, hogy bedűlt az iskolának az oldala. Sietett
2061 XXV | hogy bedűlt az iskolának az oldala. Sietett az örömét
2062 XXV | iskolának az oldala. Sietett az örömét közölni a Künzli
2063 XXV | tormát rakott a gyomrára. De az sem tetszett neki. Mindig
2064 XXV | skorpiót lenyelt, s most az marja odabelül.~Mindamellett
2065 XXV | amit György elregélt neki az éjjeli kalandról: az elfogott
2066 XXV | neki az éjjeli kalandról: az elfogott zaffókról és a
2067 XXV | malandrino úgy nevezte előtte az Etnát). Csak arra vár, hogy
2068 XXV | Pétert izzadni, s maga felült az öszvérre s elindult egyedül
2069 XXV | kitudakolta, hogy merre az út a tűzhányó felé: azok
2070 XXV | ott majd talál egy várost: az Catania. Ott majd aztán
2071 XXV | egészségnek a legfőbb kritériuma, az írás. Magáról tudta, hogy
2072 XXV | duzzadó izomerő kell, hogy az ember a lúdtollat beledugja
2073 XXV | kalamárisba: hát még azokat az engedetlen ákombákokat a
2074 XXV | s végül el tudni olvasni az embernek azt, amit leírt.
2075 XXV | ügetésre bírni, mint azt az átkozott kalamust. Azért
2076 XXV | nyugtatva a hű mindenesének az állapotja felől, mikor azt
2077 XXV | tedescónak beharangoztak. Az már delíriumban van, s nagy
2078 XXV | dicsekedésére fog válni, ha az estét megéri. Odament hozzá.~
2079 XXV | Giorgio titkai. Tudod, ki az a Giorgio? Azt gondolod,
2080 XXV | hogy Giunchi gróf? Nem az! Talán azt gondolod, hogy
2081 XXV | Christina marchese? Nem az! Annak a Giorgionak a neve
2082 XXV | lázbetegtől, hogy kinek szól az a levél: az mindannyiszor
2083 XXV | hogy kinek szól az a levél: az mindannyiszor leszidta. „
2084 XXV | kormányzóhoz utasítá vele.~– Pedig az nagyon fontos levél lehet –
2085 XXV | levelet.~Aztán papot hivatott, az meggyóntatta a Pétert, feladta
2086 XXV | meggyóntatta a Pétert, feladta rá az utolsó kenetet: estére csakugyan
2087 XXV | ezzel egyes-egyedül maradt az idegen világban.~Amíg a
2088 XXV | elmaradt még a villában: az a halott pajtás odakötötte
2089 XXV | lávadarabokat, akkor elővette az a sivatag egyedüllét érzete,
2090 XXV | sivatag egyedüllét érzete, az a vágy az örök futás után:
2091 XXV | egyedüllét érzete, az a vágy az örök futás után: szaladni
2092 XXV | utáni nap felnyergelteté az öszvérét, s azt mondá a
2093 XXV | ott fogadhat mást.~Ezek az itteni lakosok egynapi járóföldnél
2094 XXV | járóföldnél többet nem ismernek az országukból. Az Etna tövétől
2095 XXV | ismernek az országukból. Az Etna tövétől a tengerpartig:
2096 XXV | szicíliai éjjel nem éjjel, az csak egy fényes álom. Az
2097 XXV | az csak egy fényes álom. Az alkonyég fényváltozatai
2098 XXV | fényváltozatai belenyúlnak az éjszakába. A csillagok vezérei
2099 XXV | firmamentum még folytatja az átborulását a karmazsinból
2100 XXV | év előtti kornak, amikor az istenek emberekké tudtak
2101 XXV | emberekké tudtak lenni s az emberek istenekké.~Egy város
2102 XXV | nagy lehetett – fölfelé? Az a felségesen nyugodt klasszikus
2103 XXV | klasszikus építészi stíl! Azok az emberentúli mértékek!~György
2104 XXV | emberentúli mértékek!~György az egész éjszakát ott töltötte
2105 XXV | ott töltötte a szabadban, az amfiteátrum még fennálló
2106 XXV | romokat, a csillagos eget, az Etnát.~Amint besötétedett,
2107 XXV | tündökölt. György felrázta az alvó kalauzt, követelve
2108 XXV | elmondta nagy álmosan, hogy az ott a láva. Valamikor elöntötte
2109 XXV | ahol húszezer görög tapsolt az olimpi versenyek viadorainak!
2110 XXV | vulkánóriással. A márvány boltívek, az oszlopcsarnokok, a gránit
2111 XXV | fülkékből hiányzanak már az istenszobrok, de szellemeik
2112 XXV | laknak a mohos falak között.~Az emberek nem építenek már,
2113 XXV | nem építenek már, hanem az Etna még mindig épít. Félszázadonkint
2114 XXV | friss tűzfolyamot, s építi az új köröndöt a kráterénél.
2115 XXV | kráterénél. A felhő, melyet az ég felé lódít, lángveres,
2116 XXV | lángveres, s odavilágít az ősanya-vulkán kúpjára. Az
2117 XXV | az ősanya-vulkán kúpjára. Az pedig fényes fehér. Ott
2118 XXV | pedig fényes fehér. Ott az örök jég országa van; csak
2119 XXV | György ott virrasztotta végig az éjszakát a taorminai romok
2120 XXV | belőle, aki lopni szégyenl.~Az első város, melyet Taorminán
2121 XXV | György, volt Aci Reale. Az egész város hét réteg lávaomladékon
2122 XXV | Aci Realén túl emelkedik az út az Etna felé, folyvást
2123 XXV | Realén túl emelkedik az út az Etna felé, folyvást gazdag
2124 XXV | rézkupolái villognak elő. Az út maga fekete. Csupa lávatörmelék.
2125 XXV | fekete. Csupa lávatörmelék. S az útféli házak is olyanok,
2126 XXV | városba: ez San Nicolosi.~Az egész város egy sziget,
2127 XXV | melyet körülvesz egy folyam. Az Etnábul kitört láva folyama.
2128 XXV | talpát elszenesíti, amíg az ember keresztül szalad rajta.~
2129 XXV | fogadtatásban részesült, s az igazi vendégszeretet fogalmát
2130 XXV | egy szerzetest. A kalauz az útjárás megmutatására, meg
2131 XXV | útjárás megmutatására, meg az élelmiszerek cipelésére
2132 XXV | csatolva.~Nevelte a barátságot az ajándékul átadott száz scudo,
2133 XXV | malandrinokkal meg szoktak osztani.~Az útitársul kirendelt bencésnek
2134 XXV | útitársul kirendelt bencésnek az arca olyan ismerősnek tűnt
2135 XXV | akkor is csak álca volt az.~Most az a neve, hogy Fra
2136 XXV | csak álca volt az.~Most az a neve, hogy Fra Oloferno.~
2137 XXV | ismeretlenek voltak, mint maga az Etna. Elhallgatta napestig
2138 XXV | eltikkasztja a hőség. Még az öszvér sem szeret ilyenkor
2139 XXV | szeret ilyenkor utazni.~De az idő nem veszett kárba. Először
2140 XXV | nem hallott valami igazat. Az mind mese volt: kápráztatás,
2141 XXV | irányzatos költemény.~Mint az égi malasztot, úgy szítta
2142 XXV | birtoka a császárnak, mint az általa adományozott uradalmak
2143 XXV | általa adományozott uradalmak az új földesuraknak. Ez a föld
2144 XXV | Mind elmúlt róla. Csak az ős siculus marad meg, aki
2145 XXV | roppant vízcsarnokot, mely az Etnáról a hóolvadás áradatát
2146 XXV | cataniai kikötőben, mely az itt termett búzát, gyapotot,
2147 XXV | Egy éjszaka meghasadt az Etna oldala, s a kiömlő
2148 XXV | a kiömlő láva eltemette az egész viruló paradicsomot,
2149 XXV | Oloferno felkészíté Györgyöt az útra. Egy darabon öszvérrel,
2150 XXV | lehetett előrehatolni: odáig az út erdők között visz el.
2151 XXV | erdők között visz el. Ezt az utat éjszaka tették meg.
2152 XXV | sziklaszakadékok közül, az ég skarlátfényétől visszatündöklő
2153 XXV | folyam rohant egymásra! Az lehetett a hősköltemény!
2154 XXV | lehetett a hősköltemény! az lehetett a gigászok harca,
2155 XXV | jeges víz kővé fagyasztá az olvadt salakot. S utoljára
2156 XXV | következik a Val de Bove, az a fölséges sziklaörvény,
2157 XXV | tűzhányó kemenceszádái, melyek az óriás ércfolyamot kiokádták
2158 XXV | pillantás a föld mélyébe, ahol az örök tűz él. A mélységbe
2159 XXV | bölcs is addig tanulmányozta az Etna mélységét, míg egyszer
2160 XXV (1) | még manapság is így van: az „angol ház” vendégkönyvében
2161 XXV | látogatóinak.2~Itt hátrahagyták az öszvért, szamarat, s élelmiszereiket
2162 XXV | óriás kráterhez. Itt már az örök hó és jég országa kezdődik.~
2163 XXV | fenségesen emelkedik ki az örökké élő füstoszlop, fellegüstökös
2164 XXV | nem dűl, folyvást feltolva az égbe. Itt egyedül ő maga
2165 XXV | égbe. Itt egyedül ő maga az élő: körös-körül minden
2166 XXV | körös-körül minden halott. Az anyavulkán oldalait egész
2167 XXV | forog körüle, mint a hold.~Az Etna magasáról mind a három
2168 XXV | nem más, mint fogoly. Ez az egész világ csupán börtön
2169 XXVI | Meg akarom kérdezni ettől az élő óriástól, hogy mért
2170 XXVI | párkányain keresztül annak az ölébe, mely sárga és veres
2171 XXVI | melyen át gomolyogva tör elő az örök tűz a föld alól.~György
2172 XXVI | Kaptam – monda György. – Az örök tűz egy szikrát adott
2173 XXVI | legapróbb körülményekig.~Az utolsó adat volt az, hogy
2174 XXVI | körülményekig.~Az utolsó adat volt az, hogy György szövetséget
2175 XXVI | megszökni készül.~Eszerint az ő kedves gyermekkori jó
2176 XXVI | más, mint egy fizetett kém az udvari kancellária szolgálatában,
2177 XXVI | gyermekkorátul azon kezdte az írásgyakorlatot, hogy denunciált.
2178 XXVI | tacskókutya borzfogónak.~Az a jó cimbora, akivel minden
2179 XXVI | nehezebben feküdt a lelkére az a rettenetes tudat, amit
2180 XXVI | kegylevelek, a grófi címek, az adományozások, a kitüntetések
2181 XXVI | mellette, és figyelemmel nézte az ifjú arcszíne változását
2182 XXVI | nagy füstokádó kráterba.~De az a levél még a pokolnak sem
2183 XXVI | pokolnak sem kellett, még az is visszaokádta, s a hömpölygő
2184 XXVI | neki!~A barát ölébe vette az elalélt ifjút, s úgy vitte
2185 XXVI | a jégre, és megdörzsölte az arcát, karjait hóval. Aztán,
2186 XXVI | kezdett térni, megnedvesíté az ajkait borszesszel, amit
2187 XXVI | barát kezét, s odavonta azt az ajkaihoz és megcsókolá.~–
2188 XXVI | kérdezé Oloferno.~– Oh atyám, az olyan fájdalom volt, aminek
2189 XXVI | megszólítottam? Minő választ adott? – Az rosszabb a halálnál. – Az
2190 XXVI | Az rosszabb a halálnál. – Az olyan, mint az élve eltemettetés.~–
2191 XXVI | halálnál. – Az olyan, mint az élve eltemettetés.~– A tűzisten
2192 XXVI | Neptun – ugye?~– Nem fiam. Az Jupiter. Horác írja: „Jam
2193 XXVI | uradalom határába.~– Tehát az enyim.~– Isten őrizzen tőle,
2194 XXVI | De akkor ez a jég is az enyim, ami az Etna csúcsát
2195 XXVI | ez a jég is az enyim, ami az Etna csúcsát fedi.~– Mit
2196 XXVI | körül, amiket, ha megkóstolt az ember, akkor vette észre,
2197 XXVI | Törvény van rá, hogy csak az esztendő három nyári hónapjában
2198 XXVI | öszvérháton hozatni a jeget az urak fagylaltjához és sorbetjéhez,
2199 XXVI | odaér. – Hát nekem most az a gondolatom támadt, hogy
2200 XXVI | ha mi ezt a jeget innen az Etnáról hajóra rakatnánk,
2201 XXVI | jegünk, eladjuk a gazdagoknak az Etna jegét.~– Istennel beszéltél
2202 XXVI | beszéltél fiam!~– Én megteszem az első kísérletet. Rád bízom
2203 XXVI | aztán a jégkereskedésnek az egész hasznát odaadományozom
2204 XXVI | fejedelemfi ezzel a tervével?~Ha az volt páter Oloferno, akinek
2205 XXVI (1) | ezer ducati haszonbért kap az Etna jegéből.~
2206 XXVII | XXVII. FEJEZET ~Az éjjeli pávaszem~A kolostorhoz
2207 XXVII | jégkereskedés tervét; amit az nagy készséggel fogadott.
2208 XXVII | haza, és várja be otthon az utána küldendő értesítéseket.~„
2209 XXVII | fogalom rá nézve?~Hol van az ő otthona? A Del Contrasto
2210 XXVII | malandrinik között? Azon az adományozott birtokon, melyet
2211 XXVII | bitorolja a nevét és címét, míg az igazi nevét és fejedelmi
2212 XXVII | csodatanya koldusai között! Hisz az a bécsi csőcselék még válogatott
2213 XXVII | a szigetlakóhoz képest! Az legalább kedélyes, tréfás,
2214 XXVII | unalmas és kegyetlen.~Folyvást az Etnát látni maga előtt,
2215 XXVII | mosolygó nőarcot nem látni!~Ez az utolsó volt a legszomorúbb
2216 XXVII | György még eddig találkozott, az mind csámpás, csipás, gugás
2217 XXVII | Ezek között töltse ő el az ifjú életét? Amikor a szív
2218 XXVII | Mirikló!~Micsoda alak volt az? Arany testben gyémánt szív!
2219 XXVII | kisujjában több volt a nő, mint az ittenieknek az egész testében.
2220 XXVII | nő, mint az ittenieknek az egész testében. A császárnak
2221 XXVII | volt szüksége kalauzra. Az út folyvást a tengerpart
2222 XXVII | fogadott kalauzt. Rábízta magát az öszvérének a tájismeretére.
2223 XXVII | öszvérének a tájismeretére. Az aztán vitte őt a saját hajlandóságai
2224 XXVII | saját hajlandóságai szerint, az úteltérőnél azt az ösvényt
2225 XXVII | szerint, az úteltérőnél azt az ösvényt választva, ami neki
2226 XXVII | nyeregben ekkorát bólinthasson az ember.~Úgy volt az lehető,
2227 XXVII | bólinthasson az ember.~Úgy volt az lehető, hogy az ösvény egy
2228 XXVII | Úgy volt az lehető, hogy az ösvény egy mély útba vezetett,
2229 XXVII | volt neki, akárhova vezet az út. Másutt sem várja a megérkeztét
2230 XXVII | s a saját jó öklében és az ólmos botjában is bízott
2231 XXVII | kezdett lenni. Egyike volt az az Etna mély repedéseinek,
2232 XXVII | kezdett lenni. Egyike volt az az Etna mély repedéseinek,
2233 XXVII | végződnek. A napvilág már ennek az útnak a fenekét nem éri
2234 XXVII | Nemsokára megtudta György az öszvér eszejárásának az
2235 XXVII | az öszvér eszejárásának az etikai alapját.~Ebben a
2236 XXVII | Ebben a mély útban van az Etna-vidék gyér hegyi forrásainak
2237 XXVII | Etna-vidék gyér hegyi forrásainak az egyike. Olyan kis forrás,
2238 XXVII | völgyet nedvesít meg, s az tele van édes bogáncs- és
2239 XXVII | mozdult ki onnan. Régi dolog az már. Bálám óta mindig, valahányszor
2240 XXVII | leszállva a nyeregből, otthagyta az öszvért, a kantáránál fogva
2241 XXVII | elindult gyalog, tovább az ösvényen valami éjszakára
2242 XXVII | hegy vápája, magasan fenn az Etna füstölgő csúcsát mutatva,
2243 XXVII | csúcsát mutatva, alant pedig az út mentében egy amfiteátrumszerű
2244 XXVII | megtűzött a napsugár, s az mint egy tűznégyszög világított
2245 XXVII | papiruszsással volt födve. Az útról a házig egy, a sziklába
2246 XXVII | egyre nagyobb talány lett az előtte.~Legelőször maga
2247 XXVII | emberderékon fölül ér; arra az ember nem lép, hanem szökell.
2248 XXVII | segítségével lehet feldobálni magát az embernek. Ha odafenn azt
2249 XXVII | kőpadrul a másikra, mint az egyiptomi piramisok megmászásánál.~
2250 XXVII | piramisok megmászásánál.~Aztán az egész egyenes vonalú lépcső
2251 XXVII | megy a ház ajtajának, hanem az utolsó foknál megtörik.
2252 XXVII | sziklákkal agyonzúzhatja az ostromlókat, anélkül, hogy
2253 XXVII | azok őt célbe vehetnék.~Az is megfoghatlan, hogy hogyan
2254 XXVII | is sejthette György, hogy az út zsákutcává záródik e
2255 XXVII | visszafordul innen, felkeresi az öszvérét, s míg az éj itt
2256 XXVII | felkeresi az öszvérét, s míg az éj itt nem lepi, vágtat
2257 XXVII | vágtat vissza hegynek alá az útválasztóig, ahol a járt
2258 XXVII | mint a másik.~Nemsokára az alakjából is láthatott meg
2259 XXVII | is láthatott meg valamit az éneklőnek. Egy fürtökkel
2260 XXVII | meglássa ennek a dalnak az éneklőjét?~Az Etnában sem
2261 XXVII | ennek a dalnak az éneklőjét?~Az Etnában sem ég akkora tűz,
2262 XXVII | hiába volt minden fáradsága.~Az utolsó lépcsőfoknál, derékszögben
2263 XXVII | megszakít egy mély verem, aminek az oldalába kaszák vannak verve. –
2264 XXVII | építve maga a ház is.~De az a nagy gesztenyefa felhatolt
2265 XXVII | felhatolt a lombjaival egész az üreg boltozatáig, onnan
2266 XXVII | számára. Csodatenyészet van az Etna körül, aminek a titkába
2267 XXVII | szakadatlan esőcseppekben az Etna jegének olvadéka, mely
2268 XXVII | elragadtatással György.~– Én vagyok az „Io”! A te Iód! S végre
2269 XXVII | A te Iód! S végre te is az én Abrekhem vagy!~Többet
2270 XXVII | a „mirabilis jalappának” az illata.~Egy darab paradicsom
2271 XXVII | gondoltak ezek mostan se az életre, se a halálra, se
2272 XXVII | sóhajtás suttogta: „te vagy az én Iom! Te vagy az én Abrekhem.
2273 XXVII | vagy az én Iom! Te vagy az én Abrekhem. Te vagy az
2274 XXVII | az én Abrekhem. Te vagy az én szerelmem!”~Ilyen nagy
2275 XXVII | Misztikus romanticizmus? Az olympi istenek fenséges
2276 XXVII | ide.~– Akkor a szamár volt az okos. Eressz, hadd öltözzek
2277 XXVII | Adott neki egy fricskát az orrára. S elfutott toalettet
2278 XXVII | Egyetlen szobábul állt az egész lakás. A falak simára
2279 XXVII | borókabozótot meg a medveszőlőt. Az egész esztendőben rakva
2280 XXVII | minálunk a baromfiudvar. Az olasz úgy híjja a kerítését,
2281 XXVII | Eszerint most is megtörténik az a csoda, hogy fürjek hullanak
2282 XXVII | csoda, hogy fürjek hullanak az égből?~– És manna: gesztenyealakban.
2283 XXVII | gesztenyealakban. És olaj csordul ki az özvegyasszony kifogyhatlan
2284 XXVII | csurog le a forrás vize, az olvadó jégből a sziklahasadékon
2285 XXVII | folyton nem csorogna belé az a felülről jövő vízsugár.
2286 XXVII | puzzuoli solfatara körül. Az üstben folyvást forrott
2287 XXVII | amennyi elpárolgott belőle. Ha az olajjal telt serpenyőt föléje
2288 XXVII | serpenyőt föléje tartották, az olaj is forró lett, s lehetett
2289 XXVII | lehet. Én magam: egy leány, az alkirály valamennyi katonáját
2290 XXVII | sem lehet ennek a várnak az urát, mert itt egész esztendőben
2291 XXVII | van elég, ugye, jó volt az a narancssorbet, amit a
2292 XXVII | De hát ki ennek a várnak az ura?~– Hallgass! Ne kérdezz!
2293 XXVII | a szádat: – egy csókkal.~Az ilyen fenyegetés hasonlít
2294 XXVII | rád! Hisz ez a Giunchi név az én családomnak a birtokneve.
2295 XXVII | Giunchinak. Akkor teneked az én bátyámnak kellene lenned.
2296 XXVII | pedig nem akartam, hogy te az én bátyám légy. Én tudok
2297 XXVII | birtokkal együtt elvették az én családomtul, azért, mert
2298 XXVII | mindazoknak a tartományoknak az előkelő fiai és leányai,
2299 XXVII | szicíliai királyságban lobognak az ő kétfejű sasai. S mikor
2300 XXVII | a római császárnak mind az öt trónusával. – Hűsítőt
2301 XXVII | De van két fia. József az öregebb. Az már férfi. Hanem
2302 XXVII | fia. József az öregebb. Az már férfi. Hanem egy baja
2303 XXVII | férfi. Hanem egy baja van. Az, hogy halott. Korán kezdett
2304 XXVII | hogy téged is ugyanarra az útra visznek, mely őt ifjan
2305 XXVII | azt láttam, hogy csókolod az ajkát, olyan közel voltam
2306 XXVII | voltam hozzá, hogy ezt a tőrt az oldaladba fúrjam. Még most
2307 XXVII | fogta a tőrt, s elkezdte azt az ifjú bőrébe lassan benyomni
2308 XXVII | folytatta a regemondást.~– Az a kutyás ember a bátyád
2309 XXVII | azt fel a bécsi vásárra. Az volt a tervük, hogy téged
2310 XXVII | gúnyolva. – Wammána ezt az embert akarta ártalmatlanná
2311 XXVII | A csikós agyonüté bottal az ellenfelét. Maga is híres
2312 XXVII | Tehát ezt megtudtad?~– Igen. Az általános zűrzavarban néhány
2313 XXVII | hogy San Carlo marchese az én bátyám. S aztán sietett,
2314 XXVII | sietett, hogy fussak onnan az ablakon át leereszkedve
2315 XXVII | ismersz-e? Hogy hínak?~– Te vagy az én Iom.~– Bizony mégis megvan
2316 XXVII | rendőrség fel volt lármázva már: az egész Méte-ünnepély denunciálva
2317 XXVII | császárhoz intézett levélben.~– Az a levél az én nevemben volt
2318 XXVII | intézett levélben.~– Az a levél az én nevemben volt írva. De
2319 XXVII | kitalálnod ugye, hogy ki volt az a nagylelkű ember, aki helyetted
2320 XXVII | súgja meg a szíved, hogy az a bátyád volt: József?~–
2321 XXVII | mentek fel védekezni, s az elfutottakra hárítani a
2322 XXVII | törvényszék elé kerüljön az óriási botrány. Többet a
2323 XXVII | te gondviselésed. Ő volt az, aki azt a dicső nagy szerepet,
2324 XXVII | hűbérül a császártól, amelyet az én családomtul koboztak
2325 XXVII | Téged megölnének itten az én bátyáim, rokonaim az
2326 XXVII | az én bátyáim, rokonaim az első holdvilágtalan éjszakán,
2327 XXVII | takargatnálak.~S betakargatta az ifjút hosszú aranyba játszó
2328 XXVII | szerencse hozta úgy; meg az a viaszgyertya, melyet a
2329 XXVII | elégettem, hogy tégedet az öszvéred félretérített a
2330 XXVII | bőrük. Kár volt velük azt az alkut kötnöd. Az uradalmad
2331 XXVII | velük azt az alkut kötnöd. Az uradalmad jövedelmének egyharmadát
2332 XXVII | Nekem pedig marad ez az egész világ, amit most a
2333 XXVII | beéred?~– Nem kell nekem az egész Szicíliából egyéb;
2334 XXVII | majd ha én küldelek.~Az édes álmokat egy puskalövés
2335 XXVII | a két bátyám közül.~– S az ide fel fog jönni?~– Ez
2336 XXVII | közös menedékünk.~– S ha az engem meglát?~– Ki fogja
2337 XXVII | el, míg feltámasztalak.~S az ifjú el hagyta magát temetni,
2338 XXVIII | arany veretű betűkkel.~Az egyik közülük volt Domenichino;
2339 XXVIII | Elszalajtottuk a madarat – szólt az a vékony tenorhang, mely
2340 XXVIII | a háztűznéző vőlegénynek az öszvérét, s azzal tartja
2341 XXVIII | nehéz ahhoz hozzájutni. – Az átkozott görög nem akar
2342 XXVIII | lisztet; a zecchinok pedig az utolsóig mind elfogytak.~–
2343 XXVIII | Hát kitől mástól, mint az én vőlegényemtől.~– Ha a
2344 XXVIII | polenta nincs hozzá. Pap van az esketéshez, de vőlegény
2345 XXVIII | egymással beszél, akkor az nem párbeszéd, hanem párdal (
2346 XXVIII | a nyelve felelt rá. S ha az egyik elhallgat, akkor a
2347 XXVIII | a bámulattól, amint ezt az idegen alakot meglátták
2348 XXVIII | karokkal; s úgy be volt az arca nőve szakállal, bajusszal
2349 XXVIII | tőrét rántotta ki. Csakhogy az a puska olyan hosszú volt,
2350 XXVIII | puskával, mert kiütöd a fogadat az agyával. Én lovagias szándékkal
2351 XXVIII | én ki vagyok. Nővéretek, az én jegyesem, jól ismeri
2352 XXVIII | malandrinoktul megmarad: az legyen a tietek. Azonkívül
2353 XXVIII | tietek. Azonkívül móringolok az én menyasszonyomnak ezer
2354 XXVIII | házikóból, futtában címezve az ínyencségeket, amikkel a
2355 XXVIII | vendégség lesz ma itten. Az albergo csak egy futamodás,
2356 XXVIII | négyen maradtak a házban.~– Az eljegyzéshez azonban két
2357 XXVIII | monda György; – de ez az apámrul rám hagyott címeres
2358 XXVIII | amidőn visszaváltottam az uzsorás zálogából.~– Jó
2359 XXVIII | zálogából.~– Jó lesz ahhoz az én két függőm – monda Io,
2360 XXVIII | pedig eltörtem – menté magát az ifjabb bátya.~– Hát talán
2361 XXVIII | mikor a barátot meglátta. Az etnai vezetőjére ismert
2362 XXVIII | kezét, odarajzoltatta vele az írás alá szép öreg betűkkel:
2363 XXVIII | vezette a papíron, elolvasá az okiratot.~Egy szimpatetikus
2364 XXVIII | szimpatetikus recept volt az a sáskák ellen.~György furcsán
2365 XXVIII | furcsán nézett erre a barátra.~Az pedig őutána a menyasszony
2366 XXVIII | kiverte a tollát, s átadta az írást Satturnonak.~Io az
2367 XXVIII | az írást Satturnonak.~Io az egész műtét alatt folyvást
2368 XXVIII | azon?~– Mit nevetsz ezen az íráson? – kérdezé Iótul
2369 XXVIII | Iótul német nyelven.~– Nem az íráson; hiszen nem tudom
2370 XXVIII | a pofáján. Nézd csak ezt az arcot!~– Én nem találok
2371 XXVIII | félreforgatta a fejét.~– Az ördög látott ilyen menyasszonyt –
2372 XXVIII | nem mondja el a pap után az esketési formulárét.~Csak
2373 XXVIII | vademberek között hirdeti az igét. Mikor fejét lehajtá,
2374 XXVIII | tonzúra képezett.~Megáldá az ifjú párt, s kötelességükké
2375 XXVIII | ceremóniának. – Legyen neki az ő hite szerint! – dörmögé
2376 XXVIII | a lakomát vezetni, mert az a násznagyok kötelessége.
2377 XXVIII | tőbül levágatnod. Különösen az Io hugomnál nagyon kell
2378 XXVIII | Most már aztán Giorgio volt az, aki nem állhatta meg, hogy
2379 XXVIII | természetét. Őtet nem zavarta az meg, hogy a menyasszony
2380 XXVIII | menyasszony folyvást nevet az esküvő alatt, sem az, hogy
2381 XXVIII | nevet az esküvő alatt, sem az, hogy a vőlegény nevet az
2382 XXVIII | az, hogy a vőlegény nevet az esküvő után. A csuklyájában
2383 XXVIII | csuklyájában volt egy nagy zseb, az tele volt amulettekkel,
2384 XXVIII | amulettekkel, aminőknek a hatása az ilyen alkalmaknál mindig
2385 XXVIII | másikat a vőlegényébe. Az első arra szolgál, hogy
2386 XXVIII | nyilvánult, mert azoknak az erejétől a menyasszony szelíden
2387 XXVIII | keblére, s elszívelte, hogy az egy hosszú, forró csókot
2388 XXVIII | hosszú, forró csókot szívjon az ajkairól.~– Oloferno! Te
2389 XXVIII | baráttal együtt magukra hagyá az egybekelt szeretőket. –
2390 XXVIII | nevettél te olyan bomlottul az esketés alatt?~– Azt majd
2391 XXIX | nem élnek ezen a planétán.~Az a sziklai barlangkastély,
2392 XXIX | csodálatos függőkertjével, az volt az ő egész világa.~
2393 XXIX | függőkertjével, az volt az ő egész világa.~Az uccelaio,
2394 XXIX | volt az ő egész világa.~Az uccelaio, a gesztenyék,
2395 XXIX | gesztenyék, a fügefák, a cardik, az articsókák kiszolgáltatták
2396 XXIX | kézzel, mint aminő Iónak az istennői termete, a kondor
2397 XXIX | mindennap más nő. Egyszer sem az, ami tegnap volt. Mindennap
2398 XXIX | kövér leveleiről csepeg az izzatag harmat; a mannafán
2399 XXIX | válik a gyógyerejű mézga. Ez az álmok ideje. A vízkárpit
2400 XXIX | Emberhang nem téved e helyre; de az ezernyi énekes madár zenéje
2401 XXIX | pihenőhelyük. Itt találnak tápszert az arbutus erdők mindig érő
2402 XXIX | csillagaival. Majd feljön a félhold az égre, s behinti ezüsttel
2403 XXIX | György áhítattal hallgatja az új Seherezádét, míg mind
2404 XXIX | kettőnek a szemeit lezárja az éjfél, s fut a hold csónakja
2405 XXIX | nevét.~Egy éjjel, mikor ott az égmennyezet alatt feküdtek,
2406 XXIX | legurulnak a pázsitos lejtőn; hol az egyik van felül, hol a másik.
2407 XXIX | túlsó oldalra Iót, akkor meg az érintkezett gyöngédtelenül
2408 XXIX | álmodtam is. Ott jártam veled az égben.~Erre mind a ketten
2409 XXIX | mind a ketten fölnéztek az égre.~– Nézd! Nézd! – suttogá
2410 XXIX | Hát ki lopta el a holdat az égről?~– Aztán meg a csillagokat?~
2411 XXIX | Azért mégis világított az ég: csakhogy az a fény tűzveres
2412 XXIX | világított az ég: csakhogy az a fény tűzveres volt.~Egyszer
2413 XXIX | Egyszer aztán megszólalt az, aki ezt a játékot csinálta
2414 XXIX | mely úgy megrázta alattuk az egész házat, hogy minden
2415 XXIX | Sokszor megjön ez.~Ami az égről letörülte a holdat
2416 XXIX | Frumento.~Ez csak a kisöccse az öregnek. Nem ő maga haragszik.~
2417 XXIX | levinni Iót a háztetőrül.~Az egész ház recsegett, ropogott:
2418 XXIX | gáztömeget, hogy kidobta az elzáró üstöt, s azzal az
2419 XXIX | az elzáró üstöt, s azzal az egész épületet megtölté
2420 XXIX | paradicsomnak; itt volt az angyal a lángpallossal az
2421 XXIX | az angyal a lángpallossal az ősembert kiverni a maga
2422 XXIX | kiverni a maga boldogságából.~Az a csendesen hulló csermelysugár
2423 XXIX | átalakult harsogó zuhataggá, s az aláomló víz fekete volt.~
2424 XXIX | elkezdett hullani valami eső. De az nem enyhített, áztatott,
2425 XXIX | hamuzápor meg ne fojtsa.~Az égre emelkedő tűzoszlop
2426 XXIX | György nem szólt semmit, csak az ölébe kapta a szerelmesét,
2427 XXIX | borítá el a vidéket. Maga az öreg szólalt meg: a Monte
2428 XXIX | mely Taormina felé visz.~– Az úton vagyunk már! – rebegé
2429 XXIX | kettőjüknek fekete volt az arca, mint az ördögé. Iszonyat
2430 XXIX | fekete volt az arca, mint az ördögé. Iszonyat volt egymásra
2431 XXIX | Nemsokára bekövetkezett az, amitől Io tartott.~Fenn
2432 XXIX | dörgéséhez, annál huzamosb. Az Etna által az égbe felhányt
2433 XXIX | huzamosb. Az Etna által az égbe felhányt kődarabok
2434 XXIX | Mintha védelem volna az egy ilyen pokolbeli meteor
2435 XXIX | pokolbeli meteor ellen!~Az izzó kövek egyre sűrűbben
2436 XXIX | jó lesz. Itt mossuk meg az arcainkat, hogy ne menjünk
2437 XXIX | kútmedence elé, s megmosták az arcaikat szép fehérre, pirosra.~
2438 XXIX | felszárították egymásnak az arcát a csókjaikkal.~Akkor
2439 XXIX | nem féltek többé.~Amint az ki volt mondva, hogy „meghalunk”,
2440 XXIX | mint egy felséges látvány.~Az isteni tűzbálvány, mely
2441 XXIX | visszaragyog két szempár tükrében! Az ember nem tudja, melyik
2442 XXIX | miért ne csókolóznánk? S az égbül alázuhanó kövek, az
2443 XXIX | az égbül alázuhanó kövek, az égő meteorok, a lángoló
2444 XXIX | csak úgy is maradtak. Jó az ember fejének a földön.~–
2445 XXIX | melyet két szamár vontat; az ülésben egy barátforma alak
2446 XXIX | csuklyája a fejére húzva. Az égi tűzfényben ember és
2447 XXIX | éles árnyék vonul utánuk az úton.~– Nézd! Ott jön az
2448 XXIX | az úton.~– Nézd! Ott jön az ördög, aki elvisz bennünket! –
2449 XXIX | szövetségben lenni annak az élő teremtésnek, aki ezen
2450 XXIX | meginduljon fölfelé azon az úton, mely az Etna felé
2451 XXIX | fölfelé azon az úton, mely az Etna felé vezet. Aki Istennel
2452 XXIX | vezet. Aki Istennel van, az menekül innen inkább, ahogy
2453 XXIX | corricolostul a vízmedencéhez.~Az a csuklyás alak pedig, a
2454 XXIX | szekéren, amint meglátja az ifjú párt, leugrik a kocsirul,
2455 XXIX | jöttem!~Annak még fekete az arca a hamuesőtől: csakugyan
2456 XXIX | engedik meghalni? S biztatta az égből hulló köveket, hogy
2457 XXIX | köveket, hogy oda sújtsanak le az ő fejére, de amit azok hallatlanná
2458 XXIX | azok hallatlanná tettek.~Az Etna lángoszlopa egész felleget
2459 XXIX | lángveres füstkárpitot, mellyel az ég be volt terítve, s átverte
2460 XXIX | volt terítve, s átverte az Etna déli oldalára.~Az ég
2461 XXIX | átverte az Etna déli oldalára.~Az ég egyik felét ismét elfoglalták
2462 XXIX | nagyot sóhajtva mutatott fel az égre.~– Nézd! – monda Györgynek. –
2463 XXIX | monda Györgynek. – Ott van az égi jel, ami teneked szól.
2464 XXIX | teneked szól. Tudod, mi az a félhold, azzal a csillaggal?~–
2465 XXIX | csillaggal?~– Nem tudom.~– Az Törökországnak a címere.~–
2466 XXIX | kevesebb volt a veszély.~Ezen az oldalon tiszta volt az ég,
2467 XXIX | Ezen az oldalon tiszta volt az ég, az óriási fák zöld boltozatain
2468 XXIX | oldalon tiszta volt az ég, az óriási fák zöld boltozatain
2469 XXIX | Mikor hegynek fölfelé vitt az út, a két szamár csendesen
2470 XXIX | Isteni gondviselés volt az, atyám, hogy te értünk jöttél
2471 XXIX | ezzel a corricolóval.~– Az volt, fiam.~– Honnan jöttél?~–
2472 XXIX | A kolostorból.~– De hisz az nagyon messze van ide.~–
2473 XXIX | Mire a corricolo feljutott az út legmagasabb pontjára,
2474 XXIX | Csodálatos hajnal! Keleten sárgul az ég alja, majd bíborszínbe
2475 XXIX | melyet tűzoszlopként támogat az Etna kitörő lángja. A hegyrepedésen
2476 XXIX | tündökölnek a hajnalfénytől. Az öbölben egy kétárbocos gálya
2477 XXIX | behúzott vitorlákkal. S fenn az égen még látszik a félhold,
2478 XXIX | csillaggal. Annak a hajónak az árbocán ugyanazt a jelt
2479 XXIX | Kétárbocos török schooner.~– Az a jéghajó.~– Hát mi közünk
2480 XXIX | Emlékezzél rá, fiam, hogy amidőn az Etna tölcséréhez felvezettelek,
2481 XXIX | fogja szállítani.~– Hát az igen derék dolog. A te kolostorod
2482 XXIX | hajó már meg van terhelve az egész jégrakománnyal. S
2483 XXIX | abból a levélből megtudtál, az annyira kétségbe ejtett,
2484 XXIX | hogy bele akartál rohanni az Etna kráterébe.~– Emlékszem
2485 XXIX | kráterébe.~– Emlékszem rá. Az volt abban a levélben, hogy
2486 XXIX | tanácsot kérve, s attul jött az a gondolatod, hogy az Etna
2487 XXIX | jött az a gondolatod, hogy az Etna jegével kereskedést
2488 XXIX | van nekem a mennyországom, az én kis feleségem. Most már
2489 XXIX | énnekem hazám? Hogy híják ezt az országot?~– Magyarország.~–
2490 XXIX | azokbul áll a te nemzeted! Az a délceg, vitéz, nemes faj,
2491 XXIX | szabadságnak, s most nyög az idegenek uralma alatt.~–
2492 XXIX | atyád száműzetésben él. Az ő neve, a Rákóczy név maga
2493 XXIX | föld megrendül alatta, s ha az ébresztő szót elkiáltja,
2494 XXIX | láncait.~– Hát mért nem megy az atyám oda?~– Azért, mert
2495 XXIX | adott neki, a török szultán, az egyúttal az ő börtönőre,
2496 XXIX | török szultán, az egyúttal az ő börtönőre, aki vigyáztat
2497 XXIX | hagyhassa. De ha te odamégy az atyádhoz, hogy ő átadhassa
2498 XXIX | amelyben dicső atyád állt az ő nagyatyjával, s hadsereg
2499 XXIX | Szabadítsd fel a hazádat! Akkor az én hazám is felszabadul.~–
2500 XXIX | Hát elhagyjalak hűtlenül? Az esküdt feleségemet? Hisz
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3030 |