1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3030
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
2501 XXIX | feleségemet? Hisz megver az Isten.~Io most gyöngéden
2502 XXIX | szerelmem. Nem ver meg téged az Isten, ha engem elhagysz.
2503 XXIX | esketett bennünket össze az oltár előtt páter Oloferno?~
2504 XXIX | tudtam magammal bírni, mikor az esküvőnk szertartása lefolyt:
2505 XXIX | való tudatára.~Valóban ő az: csakhogy Bécsben délceg
2506 XXIX | vezér nagy mestere volt az átalakításnak: hajdanta
2507 XXIX | vezérét, a tábora közepén, aki az oláh cigány alakjában nem
2508 XXIX | vagyok Pelargus – mondá az álszerzetes. – Atyád vezére
2509 XXIX | gyermekkorod óta. Engem bíztak meg az ország elégedetlen fejei,
2510 XXIX | a hajótülök szava, mely az indulásra készséget jelenté.~–
2511 XXIX | Ez a könny volt rajtam az utolsó, ami asszonyi! Letörültem! –
2512 XXIX | szólt. Oloferno megkapta az ifjú kezét, s vaserővel
2513 XXIX | alakja eltűnt előle örökre. S az egész boldogság szétfoszlott
2514 XXIX (1) | Azon korbeli szó az „appetitusra”. Lásd „Mikes
2515 XXX | volt valami sejtelme, hogy az a két utazó, aki busás vitelbért
2516 XXX | politikai menekültféle; az egyik barátcsuhában: ez
2517 XXX | alkalmazva. Gályarabok voltak. Az egyik lábuk oda volt békózva
2518 XXX | kiindulásnál nem volt szükség az evezőkre: anélkül is elég
2519 XXX | hajó farában, szótlanul, az elhagyott szigetre bámulva,
2520 XXX | látszott már belőle egyéb, mint az Etna. Naplement után a narancssárga
2521 XXX | rettenetes bálvány! Te haza!~Mire az éj leszállt, már akkor a
2522 XXX | tűzpír jelezte, hogy hol van az ő elvesztett paradicsoma.
2523 XXX | gyökeres orvoslás alá vette az ifjú kedélyét. Mit? Szerelem?
2524 XXX | kedélyét. Mit? Szerelem? Az még ebben a korban csak
2525 XXX | hogy megértse, mit jelent az: egy ország, melyet őseink
2526 XXX | ír, prédikál, tanít; ahol az, aki derék tettekkel kitünteti
2527 XXX | beleszólása van abba, amit az országnagyok tesznek, fel
2528 XXX | áll egy még hatalmasabb, az egész nemzet. S ez a szabadság.~
2529 XXX | kiváló alakoknak, akiket az a nemzet vezérül megválaszt,
2530 XXX | gyújtani a lángot: égett az aztán magátul is. Volt olaja
2531 XXX | adott éles sípszóval. Arra az őrök felrugdalták fektükből
2532 XXX | gályarabokat, s megkezdődött az evezés. György először látott
2533 XXX | felemelik a lapátot, akkor az evezősök mind fölugranak
2534 XXX | előretoppannak, akkor aztán lemerítik az evezőt lapjával élesen a
2535 XXX | hirtelen hanyattvetik magukat az evezőpadra: az emberek nagyot
2536 XXX | hanyattvetik magukat az evezőpadra: az emberek nagyot nyögnek,
2537 XXX | mindenki jól megmarkolja az evezőt, s az izmai feszüljenek.
2538 XXX | megmarkolja az evezőt, s az izmai feszüljenek. Aki nem
2539 XXX | rinoceroszbőr korbács.~S az izmok munkáját jól lehet
2540 XXX | mert ing nincs rajtuk: az egész felsőtestük meztelen,
2541 XXX | övön alul is csak rongy az öltözetük. Hozzá vannak
2542 XXX | gazdájának ügyelni kell rá, hogy az igásmarhája el ne csenevésszen.
2543 XXX | gályaraboknak meg van tiltva az egymás közötti beszéd. Aki
2544 XXX | pihenőóra van, ne danoljanak. Az éneklés szabad. Sőt azt
2545 XXX | mélabús dalra gyújtottak rá az evezősök, amiben fájdalom,
2546 XXX | mély redőin is végigcsorog az a csodálatos víz, aminek
2547 XXX | magyar dal, mindenki ismeri.~Az evezősorbul ez a dal hangzott
2548 XXX | megtanulhatok tetőled magyarul. Az sem lesz nehezebb, mint
2549 XXX | sem lesz nehezebb, mint az írás.~Pelargus aztán elmondta
2550 XXX | Szem” = „Auge”. A magyar az emberi tagoknál sohasem
2551 XXX | megtanulni. De legalább azt az egy nótát megtanulom, hogy
2552 XXX | egy nótát megtanulom, hogy az apám rám ismerjen róla.~
2553 XXX | amikor a gályarabok odalent az evezőpadokon azt a hazai
2554 XXX | keresztülhajolva, beleénekelt az ő kórusukba: amiért azok
2555 XXX | fel hozzá. Hát természetes az észjárás. „Ha rokonszenvezel
2556 XXX | Pedig hát ez a rab életének az egyedüli gyönyörűsége: a
2557 XXX | csendes éjszakákon, amidőn az evezősök lánccsörgésétől
2558 XXX | porig hamvasztottuk. Ennek az a sora.~– No hát az jó volt
2559 XXX | Ennek az a sora.~– No hát az jó volt akkor, amikor hadat
2560 XXX | függ, hogy érzi-e a terhét az, akire rá van mérve vagy
2561 XXX | Többször beszélgettem velük, az őreiket megfizetve, s kikérdeztem
2562 XXX | megszokott rabszolgaság az embernek a lelkéből is szolgát
2563 XXX | hazájában lakó magyarnak az is rabszolgaság, ha idegen
2564 XXX | nem kell oda korbács: elég az idegen szó. Annak rabszolgaság
2565 XXX | szó. Annak rabszolgaság az, ha nem a saját bírája,
2566 XXX | nem a saját bírája, nem az ország törvényei szerint
2567 XXX | fölötte. A nemes magyarnak az is zsarnokság, ha törvénytelen
2568 XXX | törvénytelen adót vetnek ki (nem az ő nemesi portájára), hanem
2569 XXX | rabság tehát nem rabság. S az a békó, amit a láb visel,
2570 XXX | visel, nem olyan nehéz, mint az, amit a lélek visel. De
2571 XXX | megszokták már a gályapadot, az evezőlapátot; mert húsz
2572 XXX | magyarok, akik otthon húzzák az igát, nem szoktak-e ahhoz
2573 XXX | itten?~Erre a kérdésére az ifjúnak nem tudott Pelargus
2574 XXX | csomagot.~Annak a levélnek az olvastára rögtön megnyílt
2575 XXX | egyedül maradt.~S aztán egész az Aranyszarv-öbölig építék
2576 XXX | hajóskapitánynak levelet hozott.~Annak az olvastára aztán a kapitány
2577 XXX | megint kevés szavú lett, az a kevés szó abbul állt,
2578 XXX | hanem ugyanazzal a hajóval az apjához kell utaznia haladéktalanul
2579 XXX | csak a kisázsiai parton.~Az a kis véletlen történt időközben,
2580 XXX | palotaforradalom ütött ki: az eddigi nagyvezírt, a becsületes
2581 XXXI | önfeláldozását.~Majd áttért az atyja világtörténelembe
2582 XXXI | rokonsági kapocs kötött úgy az osztrák, mint a francia
2583 XXXI | még csecsemő volt, amidőn az apját leghívebbnek hitt
2584 XXXI | álomképre.)~– Hol van ő most?~– Az égben!~Azután elbeszélte
2585 XXXI | megismerteté Györgyöt azoknak az atyját híven követő vezéreknek
2586 XXXI | híven követő vezéreknek az alakjaival. Milyen Bercsényi,
2587 XXXI | tetszett neki. Sok benne az „e” hangzó; aztán meg az
2588 XXXI | az „e” hangzó; aztán meg az a „nak-nek-nék!”~Legalább
2589 XXXI | meg, hogy a találkozásnál az atyját magyarul üdvözölhesse: „
2590 XXXI | amíg hozzászokott, hogy az egyik „é”-t, meg az egyik „
2591 XXXI | hogy az egyik „é”-t, meg az egyik „á”-t hosszabban kell
2592 XXXI | hogy „mégsem mondom én ezt az apámnak az első találkozásnál:
2593 XXXI | mondom én ezt az apámnak az első találkozásnál: mert
2594 XXXI | aztán Pelargus kiszállt az ázsiai parton, s előrement
2595 XXXI | Szárazföldön rövidebb annak az útja. De Györgynek a hajón
2596 XXXI | maradni s tengeren tenni meg az utat Rodostóig.~A szultán
2597 XXXI | teljes tudatával bírt annak az etikettszabálynak, mellyel
2598 XXXI | Mellesleg (vagy talán főként) az a kötelezettség is meg lett
2599 XXXI | Fekete-tenger partján, ahol már az atyja és a többi magyar
2600 XXXI | vannak. Másként lett volna az, ha a régi nagyvezír (a
2601 XXXI | Egyszer aztán csak véget ért az unalmas gályázás. A kisázsiai
2602 XXXI | evezős hajtott a part felé.~Az ágyúlövésre Rodostó egész
2603 XXXI | férfinépessége kitódult a partra. Az asszonynép felment a háztetőkre.
2604 XXXI | tartoztak, együtt vonultak ki az érkező kedves vendég elé,
2605 XXXI | a parthoz. Már láthatta az embercsoportokat. Már észlelhette,
2606 XXXI | feketesüvegesek, csíkos kabátosok az örmények, a veressipkások,
2607 XXXI | gombos dolmányokban, kard az oldalukon, azok bizonyosan
2608 XXXI | bizonyosan a magyarok.~Már az arcaikat is láthatta. Találgatni
2609 XXXI | kezdte, melyik ezek közül az ő atyja? Az a délceg dalia,
2610 XXXI | melyik ezek közül az ő atyja? Az a délceg dalia, aki eszménye
2611 XXXI | tisztelettel közeledtek, de ez nem az, akit Pelargus leírt előtte
2612 XXXI | bajuszával összefolyik, az is szürke már. – És György
2613 XXXI | hogy melyik ez arcok közül az atyjáé. Valamennyi magyar
2614 XXXI | emelve kiáltott vivátot az érkező elé, csak az az egy
2615 XXXI | vivátot az érkező elé, csak az az egy hosszú ősz szakállú
2616 XXXI | vivátot az érkező elé, csak az az egy hosszú ősz szakállú
2617 XXXI | kiugrott a bárkából, mielőtt az ki lett volna láncolva,
2618 XXXI | alatt felfutott a lépcsőkön.~Az ősz fejedelem széttárta
2619 XXXI | összecsókolta a két arcát, az ajkát, a szemeit, azt a
2620 XXXI | György pedig megcsókolta az atyjának a kezét, letérdelt
2621 XXXI | vitte rá a lelke, hogy azzal az egyetlen szóval, amit betanult,
2622 XXXII | FEJEZET ~„Otthon”~Ez tehát az „otthon”. A száműzöttnek
2623 XXXII | otthon”. A száműzöttnek az otthona.~Egy nagy, födéltelen
2624 XXXII | fejedelem esztergályozta. Az ország nagyjai segítettek
2625 XXXII | segítettek neki benne. Mindjárt az írószobája mellett volt
2626 XXXII | írószobája mellett volt az esztergályosműhelye, azon
2627 XXXII | várt a kedves vendégre, ki az asztalnál az atyja jobbján
2628 XXXII | vendégre, ki az asztalnál az atyja jobbján ült. Az egész
2629 XXXII | asztalnál az atyja jobbján ült. Az egész ebéd alatt hallgatás
2630 XXXII | hogy miről vitatkoznak az urak? de akkor még kevesebbet
2631 XXXII | rodostói száműzöttek sorsára? Az egyik úrnak radikális, a
2632 XXXII | a tányérjára.~De azokkal az ételekkel is úgy volt György,
2633 XXXII | s azután felállt, mire az urak is hátratolták a székeiket,
2634 XXXII | ki vagy a mennyekben!”~Az egész társaság utána mondá
2635 XXXII | egész társaság utána mondá az „Úr imáját”. De a szemével
2636 XXXII | Annak meg sem mozdultak az ajkai.~Rákóczy Ferenc is
2637 XXXII | Ferenc is észrevette azt.~Az ima után kezébe fogta a
2638 XXXII | megérkezésedre, édes fiam!~Az áldomáspoharat mindenki
2639 XXXII | nemzeti nyelvet nem ismer, de az égről sem tud semmit, imádkozni
2640 XXXII | ajkáról.~Másfél óráig tartott az ebéd. Etyepetyéje jó volt
2641 XXXII | börböncét és a pipákat, az urak rágyújtottak. Maga
2642 XXXII | megsúgta Györgynek, hogy az atyja ebéd után a kápolnába
2643 XXXII | egyedül ájtatoskodik félóráig. Az urak addig pipázhatnak.~
2644 XXXII | egyenkint megismerteté Györggyel az atyja asztalánál ült férfiakat.
2645 XXXII | kezet szorítva, búcsút vett az uraktól, melyre az egész
2646 XXXII | vett az uraktól, melyre az egész társaság eloszlott.
2647 XXXII | Én itt akarok maradni az apámnál – monda György.~
2648 XXXII | szóért gyöngéden megveregette az apa a fiának az orcáját,
2649 XXXII | megveregette az apa a fiának az orcáját, s aztán végighúzogatva
2650 XXXII | Majdan kiadta a rendeletet az inasainak, hogy az ő saját
2651 XXXII | rendeletet az inasainak, hogy az ő saját hálószobajába tegyenek
2652 XXXII | Rákóczy Ferenc saját magának az ifjú alakját látta Györgyben
2653 XXXII | Talán a lelke is hasonlított az övéhez, de az még el volt
2654 XXXII | hasonlított az övéhez, de az még el volt rejtőzve, mint
2655 XXXII | nagy emberek vannak itt az atyja körül.~– Mit csinál
2656 XXXII | Mit csinál Bercsényi?~– Az már nyugszik az Úrban. Múlt
2657 XXXII | Bercsényi?~– Az már nyugszik az Úrban. Múlt esztendeje költözött
2658 XXXII | veszteség! És a felesége?~– Az most özvegyasszony.~– Derék
2659 XXXII | György azt hitte, hogy az özvegyi fátyolt az a klasszikus
2660 XXXII | hogy az özvegyi fátyolt az a klasszikus jellemű nő
2661 XXXII | Eszterházy tábornok hol van?~– Az még elébb meghalt, keleti
2662 XXXII | kár. De a két derék fiú, az Eszterházy és Bercsényi
2663 XXXII | legvakmerőbb vitéze atyámnak?~– Az pedig elmenekült innen a
2664 XXXII | fejedelemmel?~– Akiket ma az asztal mellett látott a
2665 XXXII | II-ik Rákóczy Ferencnek az udvara, táborkara és hadserege.~–
2666 XXXII | itt kegyelmetek?~– Várjuk az angyalt, mint a bibliai
2667 XXXII | a Bethesda tavába, mikor az felduzzad.~Künn az udvaron
2668 XXXII | mikor az felduzzad.~Künn az udvaron dobszó hangzott
2669 XXXII | Bizony nem a katonáknak, csak az uraknak meg a cselédségnek,
2670 XXXII | naphosszant többször is.~Az urak ismét összeszedkőztek
2671 XXXII | dobszóra, ismét leültek az étkezőasztalhoz. De a vacsora
2672 XXXII | Erdélyben tíz óráig szokott az tartani (másnap reggel).~
2673 XXXII | Akkor a fejedelem jelt adott az asztalbontásra. Újból imádkoztak,
2674 XXXII | s a fiával együtt átment az ágyasházba.~Se a levetkőzésnél,
2675 XXXII | hálószobában sötét volt, az ablakokat itt vastáblákkal
2676 XXXII | Csak gyertyavilág volt.~Az atyját látta maga előtt
2677 XXXII | Csak aludjál, fiam – monda az apa. – Éjfél után két óra. –
2678 XXXII | keresztül, hogy a fejedelem leül az asztalhoz és ír.~Ez az ő
2679 XXXII | leül az asztalhoz és ír.~Ez az ő rendes életmódja.~Amint
2680 XXXII | megvirradt, ismét megütötték az udvaron a dobot, s arra
2681 XXXII | együtt voltak a tornácban az urak, s követték a fejedelmet
2682 XXXII | is velük akart menni, de az atyja visszamarasztá. „Majd
2683 XXXII | később” alatt azt értette az atyám, ugyebár, hogy ha
2684 XXXII | produkálhatja magát emberek előtt.~Az igaz, hogy elég különös
2685 XXXII | bécsi plundra, megviselve az Etna-mászásban s kiegészítve
2686 XXXII | közelében fogadott szállására.~Az egy örménynek a háza volt,
2687 XXXII | annálfogva ablakai is voltak az utcára. A házigazda szűcs-
2688 XXXII | a felesége volt a szabó. Az anyja pedig aranyhímző.
2689 XXXII | legtökéletesebb szövetség.~Az ismerkedés azon kezdődött,
2690 XXXII | ismerkedés azon kezdődött, hogy az ifjabbik hölgy mértéket
2691 XXXII | szemöldökkel. Kár, hogy az arca nagyon ki volt festve
2692 XXXII | szép szattyánszínű bőr.~Az örmény is nagyon félti a
2693 XXXII | török, elég őrizet annak az anyósa szeme. Az idősebb
2694 XXXII | őrizet annak az anyósa szeme. Az idősebb háziasszony is éppen
2695 XXXII | mintha lárvát hordana.~Amíg az ifjú asszony mértéket vett
2696 XXXII | ifjú asszony mértéket vett az ifjú termetéről, azalatt
2697 XXXII | azalatt Mikes megalkudott az örménnyel a teljes öltözet
2698 XXXII | hogy mikorra fog elkészülni az öltözet. Nem kapott semmi
2699 XXXII | kérdést. – monda Mikes. – Mert az még csak három esztendős
2700 XXXII | három esztendős házas, s az örmény asszonynak négy esztendeig
2701 XXXII | háznál, csak ha a férje vagy az anyósa kérdezi.~Az anyós
2702 XXXII | vagy az anyósa kérdezi.~Az anyós aztán megfelelt a
2703 XXXII | Európában is elterjedne! Az alku után az örmény nagylelkű
2704 XXXII | elterjedne! Az alku után az örmény nagylelkű lett, s
2705 XXXII | monda György.~– Ez csak az első dobolás – nyugtatá
2706 XXXII | dobszó?~– A fejedelem és az urak misét hallgatni mennek
2707 XXXII | mennek a kápolnába.~– Mi az a mise?~– Templomi szertartás,
2708 XXXII | dobolunk.~György nem mutatta az arcán, hogy valami kíváncsi
2709 XXXII | a legszebbek Rodostóban. Az asszonyaik is a legszebbek
2710 XXXII | visszataszítóvá tette őket az a hideg dölyf, amivel az
2711 XXXII | az a hideg dölyf, amivel az idegent fogadták. Az mind
2712 XXXII | amivel az idegent fogadták. Az mind oly fennt hordozta
2713 XXXII | mind oly fennt hordozta az orrát, hogy csak a szempillái
2714 XXXII | a szempillái alól nézett az emberre, s csak úgy félig
2715 XXXII | mely ennek a népfajnak az üzletét képezte.~Mizraim
2716 XXXII | szárnyék akol és lakás. Az udvarokban a sátoros ünnepekre
2717 XXXII | megint más metódust követtek az asszonyaik megőrzésében,
2718 XXXII | küszöbére, akiktől aztán az idegen vándornak elment
2719 XXXII | ismét háromszor doboltak; az pedig szólt a délesti misére.
2720 XXXII | után György maga kérte meg az atyját, hogy hadd menjen
2721 XXXII | elmosolyodott.~– Csak maradj te még az éjjel nálam. Holnap elviszlek
2722 XXXII | vadásztam. Milyen lehet az?~A fejedelemnek búsan hanyatlott
2723 XXXII | alá a feje erre a szóra.~Az ő fia még csak vadászni
2724 XXXII | vad. A madárfogó sövény az egyedüli sport.~Eleven eszű
2725 XXXII | fiatalembernél a képzelet pótolja az ismeretet. György alig bírta
2726 XXXII | ismeretet. György alig bírta az éjjel lehunyni a szemét
2727 XXXII | izgatottságában, hogy ő holnap az atyjával együtt vadászatra
2728 XXXII | Itt Ázsiában otthonosak az oroszlánok és a tigrisek.
2729 XXXII | Ő büszkén fogja a lábát az elejtett ellenség fejére
2730 XXXII | fogja mondani: „te valóban az én fiam vagy!” Még almában
2731 XXXII | párduckacagányt, amelynek az eredeti tulajdonosát ő maga
2732 XXXII | a vállán, vadásztáskával az oldalán, vadászkutyája is
2733 XXXII | udvaráról. A papra rázárták az ajtót, hogy szembe ne jöhessen
2734 XXXII | ne jöhessen rájuk, mert az rossz jel a vadásznak.~György
2735 XXXII | felveri a vadat! Hallgatott is az rá! Ha felveri a vadat,
2736 XXXII | felveri a vadat, annak lesz az baj!~A rodostói szőlőhegyeken
2737 XXXII | gunyhó volt. Ez előtt megállt az egész vadásztársaság. Mindenki
2738 XXXII | a fejedelem lovászainak az őrizetére bízták. Aztán
2739 XXXII | őrizetére bízták. Aztán az egész társaság csatárláncot
2740 XXXII | vadat a belsők elhibáznak, az mind a szélső puskavégére
2741 XXXII | nem húzott nyilat, neki az volt a rendeltetése, hogy
2742 XXXII | lőjem meg? Hisz nem bánt az senkit.~– Nem bánt? Nem
2743 XXXII | aki a zodiákus szerint az április hónap szignumát
2744 XXXII | arra, hogy megküzdjön vele az ember. Medve vagy farkas.~–
2745 XXXII | ember. Medve vagy farkas.~– Az sem jár errefelé soha. Róka
2746 XXXII | de annak nyáron vedlett az irhája.~– Hát ezek az urak
2747 XXXII | vedlett az irhája.~– Hát ezek az urak itten csak nyúlra vadásznak?~–
2748 XXXII | és fogoly?~– Biz itt ez az egyedüli vadállomány.~–
2749 XXXII | leheveredett a fűbe, s elkezdett az ostormén-bangitából tilinkót
2750 XXXII | Otthagyta magára, s ment üldözni az elszalasztott nyulat.~A
2751 XXXII | meggyőződött róla, hogy az ő hercege a városi élettől
2752 XXXII | méltó módon viselte magát az egész társaság előtt, azonban
2753 XXXIII | egész kedélye lelankadjon. Az az örökös egyformaság. A
2754 XXXIII | kedélye lelankadjon. Az az örökös egyformaság. A túlságos
2755 XXXIII | borzasztó fűszeres ételek. Az ismeretlen nyelven folytatott
2756 XXXIII | fegyencházban. Csupa férfi!~– Beteg az én fiam – monda a fejedelem
2757 XXXIII | kamarásának.~– Nem beteg biz az, hanem únja magát.~– El
2758 XXXIII | hogy jobban szomjúhozza az a meleg, édes forrást. (
2759 XXXIII | egy idegen planétára, ahol az asszonyok élőfábul vannak,
2760 XXXIII | a fára mászót pofonütik az ágaikkal.~Egy szép kánikulai
2761 XXXIII | el fogja őt vinni magával az Ali-kői fürdőbe, ahol a
2762 XXXIII | sem mosolyodott már erre az érzékizgató biztatásra.
2763 XXXIII | Előre sejté, hogy ebből is az lesz, ami a vadászatból.
2764 XXXIII | megérkezett, éppen javában volt az évad.~Egy völgyteknő mélyében
2765 XXXIII | alatt, bekerítetlenül, csak az alsó részén, ahol a víznek
2766 XXXIII | fog a vadászat örömeihez. Az Ali-kői tó sárfürdővel szolgál.
2767 XXXIII | tó sárfürdővel szolgál. Az egész egy iszapmedence,
2768 XXXIII | Szabad őket megbámulni. Az egész testük be van zománcozva
2769 XXXIII | hogy úgy jöttünk ki, mint az olyan állatok, akik makkot
2770 XXXIII | magokat és akik olyanok, mint az ijesztők, sárosan, de nem
2771 XXXIII | hozzáillik a sárfürdőhöz, mert ha az egyik utálatos, a másik
2772 XXXIII | nem savanyú, hanem sós, az is rossz ízű, zavaros.”~„
2773 XXXIII | hercegünk annyit nem ivott, de az olyan orvosságra nincsen
2774 XXXIII | francia nagykövet tudatá vele az örvendetes eseményt, mely
2775 XXXIII | ha fiún kezdett volna. De az a jó ájtatos királyné a
2776 XXXIII | királyné a fiúra is kiszerzi az engedelmet”.~Szóba került,
2777 XXXIII | egyéb dolgairól is beszélhet az internált fejedelemnek a
2778 XXXIII | a francia király előtt. Az most bizonyosan királyi
2779 XXXIII | Különösen Mikes Kelemen. Az ifjú hercegnek nem jó iskola
2780 XXXIII | imádkozni sem tud, s sem az Ó-, sem az Új-Testamentomot
2781 XXXIII | sem tud, s sem az Ó-, sem az Új-Testamentomot nem ismeri.
2782 XXXIII | Új-Testamentomot nem ismeri. Az elmulasztott oktatást megadhatja
2783 XXXIII | elmulasztott oktatást megadhatja az ifjúnak a fejedelem udvari
2784 XXXIII | Györgyöt küldje Versailles-ba az üdvözlő irattal, hanem Pelargust.~ ~
2785 XXXIV | időközben csoda is történt! Az örmény szabó elkészítette
2786 XXXIV | örmény szabó elkészítette az új öltözet ruhát. „Csak”
2787 XXXIV | Csak” két héttel késett az ígért határidőn felül, ami
2788 XXXIV | Erre a nagy napra, hogy az öltözet teljesen elkészült,
2789 XXXIV | magyar faj rendelkezik. Az örményeknek vasfogaik vannak.
2790 XXXIV | Pelargus, azt hitte, hogy mikor az özvegy Bercsényi grófnőrül
2791 XXXIV | grófnőrül beszélnek, hát az nem más, mint az a nagylelkű
2792 XXXIV | beszélnek, hát az nem más, mint az a nagylelkű hősnő, aki férjét
2793 XXXIV | meghalálozott, s hat hónappal később az özvegy Bercsényi gróf újra
2794 XXXIV | beszélnek egymás között az özvegy asszonyságról. Ki-ki
2795 XXXIV | a másik értesítette már az új állapotról Györgyöt és
2796 XXXIV | Pelargust.~Másnap, amint az új köntös elkészült, engedelmet
2797 XXXIV | engedelmet kért György az atyjától, hogy az özvegy
2798 XXXIV | György az atyjától, hogy az özvegy Bercsényi grófnét
2799 XXXIV | A fejedelem megadta rá az engedélyt, de azzal a kikötéssel,
2800 XXXIV | baj támadna abból, ha őt az özvegy grófné ott fogná
2801 XXXIV | Bercsényiék lakása éppen az ellenkező végén volt Rodostónak,
2802 XXXIV | Györgynek a kedélye még mindig az Ali-kői keserűvíznek az
2803 XXXIV | az Ali-kői keserűvíznek az üdvös hatása alatt állhatott.
2804 XXXIV | házak, gaz nő a kövek közt! Az utcákon folyik a sár! Unalmas
2805 XXXIV | Unalmas egy vidék! Ezek az egyforma zöld szőlőhegyek!
2806 XXXIV | egyforma zöld szőlőhegyek! Az a szomorú zöld színű tenger!
2807 XXXIV | bivalyfogataival elállja az utcát! Alig lehet a piacon
2808 XXXIV | a faképű görögök! Kivált az asszonyfélék! A mumusnak
2809 XXXIV | nők! A férfiak meg, mintha az öreganyjuk szoknyáját vették
2810 XXXIV | viselnének a fejükön! Meg ezek az örmények! Másutt a kéményseprők
2811 XXXIV | megkísérté másfelé téríteni az eszejárását, s útközben
2812 XXXIV | hogy a latin grammatikában az első igehajtogatás az „amo”-
2813 XXXIV | grammatikában az első igehajtogatás az „amo”-val kezdődik. A magyarok
2814 XXXIV | mint mikor két ács húzza az öreg fűrészt előre-hátra!
2815 XXXIV | rögtön bekötötték a lovakat az istállóba, első tekintetre
2816 XXXIV | ültetett virágok mindjárt az elfogadóteremben. De mindez
2817 XXXIV | életvidám arcához úgy illik az ellentét: a fekete gyászruha
2818 XXXIV | fekete gyászruha és fátyol. Az a derült sima homlok, az
2819 XXXIV | Az a derült sima homlok, az a finom orr, az a rózsaszínű
2820 XXXIV | homlok, az a finom orr, az a rózsaszínű orca, az elrejthetetlen
2821 XXXIV | orr, az a rózsaszínű orca, az elrejthetetlen kis gödröcskékkel
2822 XXXIV | gödröcskékkel a közepén, az áll is éppen olyan gödrös,
2823 XXXIV | azok a módos mozdulatok, az a gyermeteg mórikálás! György
2824 XXXIV | hitte, hogy Bercsényinének az unokáját látja maga előtt.
2825 XXXIV | Isten, György herceg! Oh az én boldogult férjem, Bercsényi
2826 XXXIV | kezdett lenni. – Hát ez az a tiszteletreméltó matróna?
2827 XXXIV | tiszteletreméltó matróna? az a hősnő? a Bercsényi özvegye? –
2828 XXXIV | özvegy könnyekre fakadjon. S az még jobban illett az arcához!~
2829 XXXIV | S az még jobban illett az arcához!~Elmondá a végpillanatait
2830 XXXIV | hogy meglátogasson – felelt az özvegy meglehetős németséggel;
2831 XXXIV | németséggel; s aztán leülteté az urakat a kerevetre, Györgyöt
2832 XXXIV | virágoskertekké alakítva: körül az üdezöld, mosolygó szőlőhegyek.
2833 XXXIV | mosolygó szőlőhegyek. Ez az eleven élet az utcákon,
2834 XXXIV | szőlőhegyek. Ez az eleven élet az utcákon, a piacokon. Ez
2835 XXXIV | végtelenül tetszik. Hát még az a fölséges tenger! melyet
2836 XXXIV | szeretem a tengert – monda az özvegy –, olyan kedvem volna
2837 XXXIV | herceg itt maradni? – kérdezé az özvegy.~– Oh nagyon sokáig.
2838 XXXIV | szép szót mondott a grófné az elébb: „szeretlek”.~De már
2839 XXXIV | mondtam kegyelmességednek az úton, s nekem azt tetszett
2840 XXXIV | fűrészelés.~– Nem igaz! Nem az a szó volt. Kendnek a szavai
2841 XXXIV | volt, mikor nevetett.) – Az ám, édes hercegem, mert
2842 XXXIV | hogy „ich liebe”; de ha már az az „l” betű is közbeszúródik,
2843 XXXIV | ich liebe”; de ha már az az „l” betű is közbeszúródik,
2844 XXXIV | közbeszúrása egy szerelmi vallomás. Az imádónak a magyar hölgytül
2845 XXXIV | mint egy férfiéből – monda az özvegy –, mert a férfiszájat
2846 XXXIV | a férfiszájat eltakarja az a csúnya bajusz, de az asszony
2847 XXXIV | eltakarja az a csúnya bajusz, de az asszony szájának minden
2848 XXXIV | grammatica viva”.~– Mi az? – kapott a szón György. –
2849 XXXIV | Kezdjük el mindjárt ma. Mi az, amit megfogtam? – kérdezé
2850 XXXIV | kérdezé György.~– Ez az én kezem.~– „Az én kezem.”~–
2851 XXXIV | György.~– Ez az én kezem.~– „Az én kezem.”~– Nem a kegyelmed
2852 XXXIV | a kegyelmed keze, hanem az enyim.~– „Az enyim.” – „
2853 XXXIV | keze, hanem az enyim.~– „Az enyim.” – „Kezem.” – „Enyim!”
2854 XXXIV | határozottan érintette ajkaival az etimologizált tárgyat.~–
2855 XXXIV | kétélű tőröket forgat meg az ő kísérője szívében. A „
2856 XXXIV | így tűrnie kellett, hogy az aggastyán fővezér grófnét
2857 XXXIV | Mert nem azért házasodik az ember, mivel szüksége van
2858 XXXIV | hogy azalatt őrizze meg az özvegy asszonykát, ami az
2859 XXXIV | az özvegy asszonykát, ami az ő szívének nagyon is jólesett.
2860 XXXIV | várban.~– Hadd doboljanak! Az a misére szól. Én nem tudok
2861 XXXIV | Én nem tudok imádkozni.~Az özvegynek az arca e szóra
2862 XXXIV | imádkozni.~Az özvegynek az arca e szóra a legőszintébb
2863 XXXIV | egyszerre a szánalom jelent meg az arcán.) Szegény kis herceg!
2864 XXXIV | megtanítom kegyelmedet imádkozni. Az lesz a legelső. Holnap mindjárt.~–
2865 XXXIV | görög kápolnába. Ott van az én áldott férjem eltemetve.~–
2866 XXXIV | padlót. Ideje volna már az elmenetelnek.~Az özvegy
2867 XXXIV | volna már az elmenetelnek.~Az özvegy olvasta az arcárul
2868 XXXIV | elmenetelnek.~Az özvegy olvasta az arcárul a kamarásnak a nyughatatlansagát,
2869 XXXIV | kegyelmeteknek, tőlem el nem mennek. Az volna szép! Ha a látogatók
2870 XXXIV | látogatók egy magyar asszonynak az asztalától megvendégeletlen
2871 XXXIV | szabódott, hogy ők most végezték az ebédet; meg hogy az Ali-kői
2872 XXXIV | végezték az ebédet; meg hogy az Ali-kői keserűsós kúra után
2873 XXXIV | szabad és mit használatos az Ali-kői fürdő után az asztalra
2874 XXXIV | használatos az Ali-kői fürdő után az asztalra hozni. Betanított
2875 XXXIV | hozni. Betanított engem arra az én megboldogult nevelőanyám,
2876 XXXIV | ti. a galamb máját. De az ő porciója keserű volt.
2877 XXXIV | Bizonyosan rábocsátotta az epét a szakácsné! Azok a
2878 XXXIV | kínálkozó kétágú villák mind az ő szívén jártak keresztül.
2879 XXXIV | kitűnő konyhája is volt az özvegy grófnénak.~A rövid
2880 XXXIV | alig akart vége szakadni, s az mind egyszerre kedvenc étele
2881 XXXIV | eszébe jutott, hogy ez volt az ő szeretett Miklósának is
2882 XXXIV | mintha ő járna utána, s az játszaná a bibliai Józsefet.~
2883 XXXIV | játszaná a bibliai Józsefet.~Az meg aztán bosszújában annál
2884 XXXIV | többet evett.~– No ha mink az éjjel tüzes tatárokkal nem
2885 XXXIV | dörmögé a kamarás úr, az ozsonna végén szürcsölve
2886 XXXIV | szakadt a rövid ozsonnának. Az urak búcsút vevének a háziasszonytól,
2887 XXXIV | egyszerre a szép Iót!~– Pedig az azon kezdte, hogy a nyakába
2888 XXXIV | fejedelem nem tett semmi szót az elmaradás miatt. Csak a
2889 XXXIV | hogy György hozzá sem nyúl az ételhez, a két kísérő úr
2890 XXXIV | alatt úgy eltűnt a herceg az étkesteremből, hogy senki
2891 XXXIV | visszavigye, akkor jöttek rá, hogy az új ruhái mind le vannak
2892 XXXIV | osont el.~Nosza futott szét az egész társaság herceget
2893 XXXIV | akkor annak nyitva volt az ajtaja; egy nagysüveges
2894 XXXIV | nagyszakállas barát már ott várta az ajtóban; kevéssel beérte:
2895 XXXIV | befalazott síremlékéhez.~Az özvegy már ott volt a márványkő-szarkofág
2896 XXXIV | György figyelmesen nézte az asszony imádságos kis száját,
2897 XXXIV | a nem értett szavakat.~(Az, akihez e szavak felküldetnek,
2898 XXXIV | azokat.)~Azután elimádkozá az özvegy az „Ave Máriát”,
2899 XXXIV | Azután elimádkozá az özvegy az „Ave Máriát”, majd a „Credót”,
2900 XXXIV | Akkor megint elől kezdte az özvegy a Miatyánkon, folytatta
2901 XXXIV | a Miatyánkon, folytatta az Üdvözleten, végezte a Hiszekegyen,
2902 XXXIV | azt hitte, hogy ez mind az ő oktatására történik.~Mikor
2903 XXXIV | áhitatteljes arccal néze a szemébe az özvegy, s halkan szólt hozzá:~–
2904 XXXIV | gondolja azt a herceg, hogy az imákat a kegyelmességed
2905 XXXIV | oktatására mondám fel: én az én megdicsőült uramnak a
2906 XXXIV | Akkor állt fel a térdéről az asszony.~S már akkor másfél
2907 XXXIV | nyújtva, azt kérdezé György az özvegytől:~– Így megy ez
2908 XXXIV | koromban hozott el a hazámbul az én nevelő anyám, Krisztina
2909 XXXIV | most kezdett elbámulni.~Ez az asszony nem a Lodoiszkák
2910 XXXIV | asszony nem a Lodoiszkák s nem az Iók képmása. Ez valami másforma
2911 XXXIV | Ebéd után, mikor felálltak az asztaltul, ő maga kezdte
2912 XXXIV | asztaltul, ő maga kezdte el az imádkozást, s szép tiszta
2913 XXXIV | kiejtéssel mondá el magyarul az Úr imáját.~A fejedelem keblére
2914 XXXIV | keblére ölelte a fiát, s az urak odatódultak hozzá,
2915 XXXIV | nekik, hogy a fejedelemfi az ő apáik nyelvén imádkozik!~
2916 XXXIV | etikettszabályok szerint, ha az ember valamely úri háznál
2917 XXXIV | lovaikat be sem köttették az akolba.~Magyar szavak tanulásáról
2918 XXXIV | címzett; de még jobban feltűnt az, hogy egyszerre olyan nagy
2919 XXXIV | amikor a fejedelemmel együtt az egész udvar cserkészni indult,
2920 XXXIV | Mikesnek nagyon gyanús volt ez az agarászás.~Annál inkább,
2921 XXXIV | lakására. Hát amint belép az ajtón, egyszerre csak a
2922 XXXIV | hogy György szerelmes, az egyetlen szép asszonyba,
2923 XXXIV | De beleszeretett volna az Zsuzsikába anélkül is.~Igazi
2924 XXXIV | is.~Igazi ős tipusa volt az a magyar asszonynak, amilyenek
2925 XXXIV | nem teszi. Nem bíráskodik az a mások erkölcse fölött,
2926 XXXIV (1)| hazájából és otthonában boldog. Az Úrban csendesen elszunnyadva,
2927 XXXIV (1)| elszunnyadva, átköltözött az örökkévalóságba. Rodostóban,
2928 XXXIV | megtartja a jót.2~Egyszer az egyedül folytatott társalkodás
2929 XXXIV | Ki kényszeríti rá?~– Az a név, amit én viselek,
2930 XXXIV | megfakul, hanem olyan, mint az ősz haj, ami évrül évre
2931 XXXIV | hogy kicsoda? Kegyelmed nem az a mindennapi halandó, akit
2932 XXXIV | egy nőt megszeret: legyen az grófnő, hercegnő, márkinő:
2933 XXXIV | kiütött is Rodostóban, hogy az egész fejedelmi udvar kényszerült
2934 XXXIV | halt pestisben. S mikor az özvegye odajött hozzánk
2935 XXXIV | kegyelmed sorsában annyi az irigyelni méltó, mint a
2936 XXXIV | kötelezi a születése. Nem az atyai vérnél fogva. Rákóczy
2937 XXXIV | hűbéres fejedelem; hanem az édesanyja egy kicsiny német
2938 XXXIV | ennek a „vére” nemesíti meg az ön szívét annyira, hogy
2939 XXXIV | uralkodó fejedelmi sarjnak. Az lehet kancsal, csámpás,
2940 XXXIV | kancsal, csámpás, görbe, mégis az öné. Más között nem válogathat.~–
2941 XXXIV | bujdosó szegény lányát?~– De az a bujdosó egy elűzött király!
2942 XXXIV | kegyelmed a sorsát: örüljön az életnek, s ne rontsa el
2943 XXXIV | s ne rontsa el a másét.~Az ellenállás csak még jobban
2944 XXXIV | szélben, viharban kockára téve az életét.~A fejedelem úgy
2945 XXXIV | leírta. Ami ideje maradt az ájtatoskodásból, azt délelőtt
2946 XXXIV | kézimunkával tölté. S mikor ott ült az asztalfőn étkezés alatt
2947 XXXIV | Panaja-kápolnába, elébb, mint az özvegy odajövetelének az
2948 XXXIV | az özvegy odajövetelének az ideje volt, s oda annak
2949 XXXIV | fejedelmet megszólítsa abból az alkalomból, hogy a francia
2950 XXXIV | fejedelem szó nélkül felnyitá az íróasztala tetejét, s kivette
2951 XXXIV | quarto: György hercegnek az itteni lézengése valóságos
2952 XXXIV | megszabadítója állhatna elő, ha annak az ideje eljön.~A fejedelem
2953 XXXIV | a fejedelem, visszatéve az iratot, és az erszényt az
2954 XXXIV | visszatéve az iratot, és az erszényt az írószekrénybe. –
2955 XXXIV | az iratot, és az erszényt az írószekrénybe. – Most hozták
2956 XXXIV | vetődött a tanyák közé, s az a nádasba vette magát, ahonnan
2957 XXXIV | Bizony pedig nem ártana! Mert az ilyen fiatal szív, a maga
2958 XXXIV | képes hanyatt-homlok ragadni az emberét.~– Efelől legyen
2959 XXXIV | lehet más. György fiamnak az erényére ugyan ne adjon
2960 XXXIV | ellentmondani.~Mikes Kelemen tudatta az urakkal az örvendetes vadászhírt,
2961 XXXIV | Kelemen tudatta az urakkal az örvendetes vadászhírt, hogy
2962 XXXIV | Györgynek is örömet okozott. Az az állat, mely kosokat tép
2963 XXXIV | Györgynek is örömet okozott. Az az állat, mely kosokat tép
2964 XXXIV | hajítókelevézzel.~Másnap kivonult az egész úri társaság, valamennyi
2965 XXXIV | Györgynek kedvezett a szerencse: az ő kelevéze találta el a
2966 XXXIV | fejedelem is megdicsérte. Az gyönyörű kelevézhajítás
2967 XXXIV | hogy ennek a párducnak az irháját a Zsuzsika fogja
2968 XXXIV | tengeren tovavitorlázott. Az urak hazaérkezve a fejedelmi
2969 XXXIV | lovával a zsidóhoz: begyógyul az a seb magátul is; átkocogott
2970 XXXIV | özvegynek.~Szép holdvilágos volt az éjszaka. – No hiszen a ház
2971 XXXIV | keresztülsütött rajtuk.~Az a szállitmány, amit a francia
2972 XXXIV | Kelemen úgy nézte végig az ételfogásokat, mintha fogadott
2973 XXXIV | mert egyszerre kiugrott az ágyából; de még jobban bevált
2974 XXXIV | cserépbül volt, hanem kobakbul.~Az ebéd utáni rövid ájtatoskodást
2975 XXXIV | fejedelem rendes szokása szerint az esztergályozóműhelyébe ment.
2976 XXXIV | ágynak is elnyújtható. Mikor az eszterga kerekét hajtotta,
2977 XXXIV | mögött, mikor egy percre az eszterga megállt.~Az ifjúnak
2978 XXXIV | percre az eszterga megállt.~Az ifjúnak az arca olyan halavány
2979 XXXIV | eszterga megállt.~Az ifjúnak az arca olyan halavány volt,
2980 XXXIV | is esztergályozni.~Ebben az egy szóban annyi kétségbeesés
2981 XXXIV | fejedelemnek a szíve elszorult. Az a nagy szív, mely egy ország
2982 XXXIV | fogadni: nem volt elég ennek az egy szónak! Keblére ölelte
2983 XXXIV | Nem! fiam. Te nem fogod az apádnak a mostani mesterségét
2984 XXXIV | mester volt hajdan. Jer velem az írószobámba.~Azzal a fejedelem
2985 XXXIV | vállát átölelve, bevezeté őt az írószobájába, leülteté maga
2986 XXXIV | átnyújtá neki:~– Olvasd el ezt.~Az volt II. Rákóczy Ferencnek
2987 XXXIV | végrendelete.~György felnyitá az írást, s meglátva annak
2988 XXXIV | annak a címét, megcsókolá az aláírt nevet, s ismét összehajtva
2989 XXXIV | pergament, visszanyújtá az atyjának.~S aztán a keblébe
2990 XXXIV | keblébe nyúlva, elővevé annak az iratnak a mását.~– Szívem
2991 XXXIV | szomorodni rajta.~– Nem, fiam. Az én végrendeletem ne szomorítsa
2992 XXXIV | végrendeletem ne szomorítsa el az én hazám szülötteit. Csak
2993 XXXIV | én hazám szülötteit. Csak az én életemnek a zárószava
2994 XXXIV | zárószava ez, nem annak az ügynek, amelyért éltem.
2995 XXXIV | fog küldeni mást, amikor az idők teljessége eljön. Sújtja
2996 XXXIV | Megérthetted belőle, hogy az a had, mely Magyarország
2997 XXXIV | volt, fegyverfogható férfi, az mind elment az ifjú Eszterházy
2998 XXXIV | fegyverfogható férfi, az mind elment az ifjú Eszterházy és Bercsényi
2999 XXXIV | tetteim, erős dolgaim, amiket az ő javukra tettem, ma már
3000 XXXIV | bűnszámba mennek. Bízom az Istenben, ha megengedte,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3030 |