1-500 | 501-1000 | 1001-1238
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 I | császár-király elrendelé, hogy a fejedelemfi rangjához
2 I | kancellárnak gondja volt rá, hogy Giorgio nevelése a szabályoknak
3 I | metódus azt is biztosította, hogy a filozopternek okvetlenül
4 I | Leggyorsabb szorgalmazó.)~– Hogy hívod ezt itt? (A plága.)~–
5 I | meggyőződhetett belőle, hogy a növendék úrfi mindezekben
6 I | volt kötve s lakatra járt, hogy le ne lehessen dobni, s
7 I | Dominus!~Azután következik, hogy az asztalhoz járuljon, a
8 I | S kit értünk az alatt, hogy „de szabadíts meg minket
9 I | kollaudációja, melyekből kiderült, hogy a növendék hány tanórát
10 I | körülforgatni az ujjon. Igaz, hogy csak előkelő rangúaknak
11 I | lakosok annyira éhesek, hogy még a közéjük vetődő idegeneket
12 I | paradicsomi alakzatban, hogy rút példaadásával az embereket
13 I | Wammána úr. – Tetszett látni, hogy amidőn ezt elmondá: behunyta
14 I | volna, ha nem is tudna, hogy e szavakra be kell hunynia
15 I | legkegyelmesebb akarata az, hogy a fejedelemfi a legkitűnőbb
16 I | mondá magában Wammána, hogy azalatt, amíg mi itt őt –
17 I | csak annyi idő telt bele, hogy a rajta levő úri öltönyt
18 I | be a tanterembe.~– Hát te hogy mersz idejönni azzal a pipával,
19 I | Ekkor azonban, ahelyett, hogy a lefegyverzett discipulusnak
20 I | amit irigyelsz a Pétertől, hogy ő tanulta meg tehelyetted?~–
21 I | Bafomet-szertartás?~– Nem tudom, hogy az-e a neve. Ahol az a „
22 I | a Jézust?~– Tudom is én, hogy ki az a Jézus?~– Az emberiség
23 I | templáriusok ellenségei, hogy elveszítsék őket.~– Nem
24 I | medveház előtt. Azt mondta, hogy ez egy magyar.~– No, és
25 I | szót kimondják előttem, hogy „magyar”, egyszerre valami
26 I | Hanem már most akarom, hogy gyere velem oda a Bärenhaushoz,
27 II | neveltetéshez az is megkívántatott, hogy házikápolna legyen helyben.)
28 II | sűrű felleget képezett, hogy a látogató alig látott benne:
29 II | nem volna megengedhető, hogy Giorgiot megtanítsa a dohányzásra.~–
30 II | kötelességemmé van téve, hogy az ifjúcska saját szemeim
31 II | teljesítésében, tetszik tudni, hogy rigorózus vagyok, ad amussim2,
32 II | viseli.~– Tetszik hallani, hogy ő most az ájtatosságát végzi:
33 II | előjön.~– De úgy látom, hogy árt a perillustrisnak a
34 II | augurok? Azt hiszi Wammána úr, hogy én nem látok át a szitán?
35 II | én nem látok át a szitán? Hogy engem lehet az orromnál
36 II | barbieren”.4 S nem tudom hogy az a siheder, aki a mi schédáinkra
37 II | meglévén, a konziliárius úr, hogy bebizonyítsa, mennyire jó
38 II | no tudod, előrebocsátom, hogy én mindenről pontosan vagyok
39 II | is csak úgy vehettem rá, hogy a De Sacy-féle bibliai történetek
40 II | szisztémát csinálsz abból, hogy nem adsz nevelést Giorgio
41 II | vívni tőrrel és karddal, hogy akármelyik gavallérral ki
42 II | Akitől nem lehet félni, hogy mint az apja, otthagyja
43 II | Merész játék! De tudod-e, hogy a saját fejeddel is játszol
44 II | vagyok informálva afelől, hogy te, kedves barátom az én
45 II | nem lehet szupprimálni, hogy ő Rákóczy Ferencnek a leánya;
46 II | adták. Ő pedig jól tudja, hogy neki két férfi testvére
47 II | jungferbe; míg egyszer megtudta, hogy az más diák számára is főz
48 II | a kávét.~– No képzelem, hogy a szittya ivadék milyen
49 II | És az ifjú hős, ahelyett, hogy maga állt volna ki a menzúrába,
50 II | Én is elhallgatom azt, hogy te leveleket írogattatsz
51 II | tettél a tűzre. Azt tudod, hogy György úrfinak nem szabad
52 II | tehet egy lépést anélkül, hogy kontrolléria alatt legyen.~–
53 II | alatt legyen.~– Elhiszem, hogy azokat a magyarokat száz
54 II | orrát.~– Hát azokkal meg hogy tévedne össze a te növendéked?~–
55 II | össze a te növendéked?~– Hogy tévedne össze? Azok mindenféle
56 II | diákunk arra a kérdésre, hogy látott-e már magyar embert?~–
57 II | magyar embert sohasem láttam, hogy a piacon a sokaság előtt
58 II | Ez az első! S nevezetes, hogy éppen ma, az examen után,
59 II | igazi György) arra unszolt, hogy vezessem el őt oda a Bärenhaus
60 II | megszeppent.~– Kívánod, hogy elfogassam azt az embert?~–
61 II | azt az embert, s kitudom, hogy kicsoda? S aztán majd ártalmatlanná
62 III (1) | regényemet. Szerencséjük, hogy nem lehetek. ~J. M.~
63 III (2) | Felvilágosításul szolgál, hogy amikor ez történt, Izraelnek
64 III (3) | szárazon így, hát még zölden hogy?” ~J. M.~
65 IV | közepén. Ezek akadályozzák, hogy akár az egyik, akár a másik
66 IV | karika úgy van elfordítva, hogy a kívülről nem látható hézagok
67 IV | sorakozni a szomszédjával, hogy ez a mondat jőjjön ki belőle: „
68 IV | tolózár.~Ki volt ez a Méte? Hogy kísért az még a XVIII. század
69 IV | Azt az ég tudja.~Meglehet, hogy mese volt az egész Bafomet-kultusz;
70 IV | Először azt híresztelték, hogy a szabadkőművesek tartják
71 IV | hegyét, s azt hajtották, hogy a jezsuiták ünneplik a Bafometet:
72 IV | minden ember beszél róla. S hogy a polícia nem bírja őket
73 IV | felfedezni, ez csak arra mutat, hogy nagyon jól tudnak titkolózni.~
74 IV | Neki kell felügyelni arra, hogy a Hübschlerinek nem viselnek-e
75 IV | policájnak kell gondoskodni róla, hogy ezt a „megrótt” divatot
76 IV | finom közönség kacagni kezd, hogy valami célzatos scurrillitás
77 IV | tehet a jámbor policáj, hogy a komédiaház ismeretes bejárata
78 IV | Harpendlin2 nem arra való, hogy a Hanswurstnak mutogassák!”
79 IV | kívánják köztudomásra hozni, hogy színházba járnak. Az álarc
80 IV | állt. Azt beszélték róla, hogy a templomosoké volt valaha,
81 IV | templomosok? Azt mondják, hogy az utóbbiak tették. Az a
82 V | összegyűjtött sokaságnak elmondá, hogy mi minden látni és hallani
83 V | metódussal játszának ki, hogy női kantust öltöttek fel,
84 V | azáltal lehetett kiismerni, hogy a színpadi trágárságokon
85 V | szabad támlánnyal bírni, hogy tumultus esetén verekedő
86 V | a bécsiek úgy olvastak, hogy „Armer Straniczky”.) Sziléziai
87 V | akadályozta a nemes urat abban, hogy midőn a cseh zenészek síp,
88 V | előjáték kezdődött azzal, hogy szembejön Hanswurst mesterrel
89 V | Harlekin megrója Hanswurstot, hogy mért ül visszafelé fordulva
90 V | Harlekin kíváncsi megtudni, hogy milyen lehet ez a szamárfegyver,
91 V | naturalizmussal játssza a szerepét, hogy a hölgyek a zsebkendőiket
92 V | a színen kívül jelenti, hogy új szcéna következik.~Jön
93 V | neki: utoljára megvallja, hogy beledobta a vetélytársát
94 V | Azzal gyanúsítja Colombinát, hogy a Harlekin az ő szeretője
95 V | előrészére tett kézzel esküszik, hogy semminemű tilalmas viszonya
96 V | század költőjének zsenije, hogy egy teljesen empirikus maiensicai
97 V | Hanswurst kénytelen elismerni, hogy ez az ő fia.~– No ha a te
98 V | Colombina. – Tőlem elég volt, hogy a világra hoztam.~S odadobja
99 V | módra hozzá kell látni, hogy a csecsemőt nagyra nevelje,
100 V | árulni a közönség között, hogy az újszülött paszitájához
101 V | megölsz engemet.~Kimondja, hogy megöl az asszonynak a szeme.~
102 V | azzal az elmés megoldással, hogy az apa, megelégelvén a kicsapongó
103 V | felkeresni, hazakergetni, hogy öltözzék már át a következő
104 V | jól ügyelve leülés közben, hogy a virágfüzéres rokolyáját
105 V | kicsinált ügyetlenséggel, hogy a girlandos rokolyákkal
106 V | közönségnek tudtul adni, hogy ő most a paradicsomból került
107 V | adnak. Te nekem azt ígérted, hogy a Méte-ünnepélyre fogsz
108 V | ez művészet.~– Meglehet, hogy művészet. De ahhoz magasabb
109 V | magasabb műveltség kell, hogy ezekben az ostobaságokban
110 V | azzal nem bírok. Nem tudom, hogy mi benne a tréfa? S te nekem
111 V | ünnepélyünknek. Arra való, hogy a nagyközönség, a szent
112 V | spionázs mind azt lesi, hogy mit csinál, mit mond a Hanswurst?
113 V | azért észrevette a mester, hogy a tanítványa reszket. Lázban
114 VI | az ember érzi, hallja, hogy jobbrul is, balrul is csattan
115 VI | éppen olyan magas és mély, hogy egy ember állva és fekve
116 VI | annyira a csontjaihoz aszott, hogy inkább hasonlított egy halálfőhöz;
117 VI | mutatták lüktető veréssel, hogy él.~– Nos, hát vak Sámson,
118 VI | Nos, hát vak Sámson, hogy megy az élet? – szólt a
119 VI | megengedik a törvények, hogy ezt tegye valakivel az asphaleia?~–
120 VI | a lélegzet. Ő azt hiszi, hogy az lélek. Helyébe másnak
121 VI | Hahaha! Majd megtudod azt, hogy mért van az ide bezárva!
122 VI | Akarsz titoktartást esküdni, hogy semmit abból, amit közöttünk
123 VI | fölállított: méltó arra, hogy mint a dogma szanhedrin
124 VI | fölött, odahívták Györgyöt, hogy tegye rá a kezét, ahol a
125 VI | Giorgio, aki nem hiszem, hogy Giunchi Giorgiónak hívnak,
126 VI | Jaldabahóthra, akit nem hiszek, hogy van a világon, hogy el nem
127 VI | hiszek, hogy van a világon, hogy el nem árulom a Méte titkait:
128 VI | Erre intének Giorgiónak, hogy vetkőzzék le.~Női öltöny
129 VI | kilépve, bámulva látta, hogy minden lépténél lángnyomok
130 VI | félmámorában azt hitte, hogy amióta ő a tűzkeresztségen
131 VI | már nem érte utol az esze, hogy az ötödik alak a keresztes
132 VI | eltakarta. Úgy észlelte, hogy a sisak igen vékony dongájú
133 VI | alakokon, feltűnt neki, hogy azok közül többnek a mellén
134 VI, 1 | a férjét csábíttatni el; hogy visszatorlásbul maga is
135 VI, 1 | vele a felfohászkodást; de hogy kihez? s mi volt az a fohász?
136 VI, 1 | gyermeke. Csak azt tudta, hogy aki imádkozik, az letérdepel.~
137 VI, 1 | aztán elgondolkozott rajta, hogy miért van ő most itt, s
138 VI, 1 | fölkelti azt a tudatot, hogy ember! Egy kérdés, mely
139 VI, 1 | választ.~Azt mondták neki, hogy itt megtalálja, amit megismerni
140 VI, 1 | alatt a protestánsokat), s hogy ezeknek semmi más céljuk
141 VI, 1 | lelkében, mikor azt hallotta, hogy a titkos gyülekezetbe felavatottnak
142 VI, 1 | mit neki az a bárány? – Hogy a felavatottnak a Jézus
143 VI, 1 | Azt a fölséges eszmét, hogy az Isten fia saját akaratából
144 VI, 1 | akaratából vette fel a halált, hogy az emberiséget megváltsa
145 VI, 1 | idevezettetni, s el volt rá szánva, hogy ha kívánják tőle, megtagadja
146 VI, 1 | vadember azt nem tudta, hogy ezeket a dolgokat tiltja
147 VI, 1 | evangéliom: de azt érezte, hogy tiltja a becsület: tiltja
148 VII | A nagymester inte neki, hogy üljön le.~György egészen
149 VII | Az a gondolatja támadt, hogy azokkal a törvényekkel csak
150 VII | amellyel Györgynek int, hogy üljön le, felemelve felejté
151 VII | és olyan meghajlítással, hogy a néma jelnek el kellett
152 VII | volt; s az nem engedte, hogy az ajka is hozzáérjen a
153 VII | össze.~Feltűnt az ifjúnak, hogy a bal oldali szomszédja
154 VII | lakomához, fiam Abrekh, hogy ez a Sabbath Passachkor
155 VII | kristálypoharakból itták a rhénusit, hogy a szép aranyzöld színében
156 VII | sisak megkövetelte azt, hogy aki iszik, a fejét hátra
157 VII | virtust csináltak belőle, hogy egymásnak a gyomrát próbára
158 VII | pávasülttel. György nem tudta, hogy mi módon kell ahhoz hozzányúlni.
159 VII | ilyeneknek az a szokásuk, hogy mentül többet isznak, annál
160 VII | alant: megtudhatták volna, hogy a fejük fölött egy másik
161 VII | A mestered azt állítja, hogy értesz hozzá.~– Igenis –
162 VII (1) | természettudós beszéli, hogy ő evett egy pávasültből
163 VII | ezüst kondérja alól.~– De hogy fizetem én azt vissza? –
164 VII | pecsétnyomó gyűrűmet? Azt mondják, hogy ezen a családi címerem van.~–
165 VII | beváltásárul; ha eszedbe vennéd, hogy a nagykorúvá lett legénynek
166 VII | valamennyi borbul és meggondolja, hogy elfogadja-e a kölcsönt?)~–
167 VII | amíg az ember beleokul, hogy az a három papapály jelenti
168 VII | háta mögött, irigyen nézve, hogy gyűlik meg annak a tálában
169 VII | Abban a biztos hitben tette, hogy ő most ezen a banktartón
170 VII | szálltak és emelkedtek, hogy azt csuda volt látni! Mi
171 VII | ez az intés kellett neki, hogy teljesen beleszédüljön az
172 VII | beleszédüljön az örvénybe.~Ahelyett, hogy a nyereségét beseperte volna,
173 VII | Olyan csendesség volt, hogy onnan alulról fel lehetett
174 VII | bankadónak az az előnye van, hogy ha egyforma kártyák mellett
175 VII | figyelmeztetheté Györgyöt, hogy itt neki mindenki ellensége.~–
176 VII | rágalmazónak a veres bort, hogy az annak a talárjára egyszerre
177 VII | kapkodva. Feltűnő volt, hogy azok a lovagok, akiknek
178 VII | levő háromszögű lyukba, hogy annak az ezüstkondérja egyszerre
179 VII | szemrehányó szóval.~– Azért, hogy bemutassalak a társaságnak.
180 VII | a vívó hőst: „Tudd meg, hogy a legerősebb vívóval küzdtél
181 VII | Nem azért jöttem én ide, hogy belőlem bolondot űzzetek.
182 VII | tréfának nevezed talán, hogy elnyerted a társaságunknak
183 VII | zacskóstul, akkor látom, hogy csupa játéktantuszt szedtem
184 VII | A súlyáról megítélheted, hogy az mind igazi arany. Ha
185 VII | felvilágosítá a védencét, hogy a Méte misztériumait addig
186 VII | boltozat félíve sejteté, hogy azon túl kell még lenni
187 VII | lezárva.~Györgynek feltűnt az, hogy az alsó színház elcsendesültével
188 VIII | közül ötöt kell megnyerni, s hogy ezt kifurfangozza: ott van
189 VIII | az a nyertes. Ritka eset, hogy egy játékossal szemben a
190 VIII | kártyát úgy dobálhasson el, hogy eggyel se csináljon ütést.~
191 VIII | valaki „unot”-t jelent be. Hogy „egy” ütést fog csinálni
192 VIII | elesik attól az előnyétől, hogy az ellenfél ütéseit megossza;
193 VIII | nézve az a hátrány is volt, hogy amíg ellenfele az ő arcvonásaiból
194 VIII | Wammána ugyan figyelmezteté, hogy tegye fel a játékhoz az
195 VIII | ezüstsisakját: de annak azt felelte, hogy melege van, izzad a feje
196 VIII | is lovagiasan megkínálá, hogy a viadal egyenlő volta végett
197 VIII | félkörben a hátával felfordítva, hogy mindenki szemügyre vehesse.
198 VIII | lenni a kártya hátlapjának, hogy azon semmi áruló tűszúrás,
199 VIII | használni először azért, hogy az ujjaik nedvességével
200 VIII | csinálhassanak, másodszor, hogy a középujjuk hegyével a
201 VIII | be lehet tanítani arra, hogy az ujjaik hegyével betűket
202 VIII | is ki tudják tapintani, hogy mi van a kezük alatt.~És
203 VIII | És végül az a szabály, hogy a keverésnél nem szabad
204 VIII | remekelt. Lehet rá fogadni, hogy több prelátus ismerte Le
205 VIII | asztalkát úgy helyezték el, hogy Giorgio arccal fordulva
206 VIII | nyolc kártyájából azt látta, hogy ha ő „l’hombre”-t mond,
207 VIII | kedvező helyzet jutott, hogy egy nagy fekete kárpit volt
208 VIII | szempillákat azért adta a teremtő, hogy tetszése szerint lásson
209 VIII | művészi mutatvány volt. – S hogy ölelte egymáshoz azt a két
210 VIII | szomjaztam meg.~– Azt gondoltam, hogy égsz. – Láttad?~– Láttam;
211 VIII | valami olyan kínzó bűbáj van, hogy aki azt hallgatja, idegrohamokat
212 VIII | hallja, de csak azt siratja, hogy a szerelem gyönyöre nem
213 VIII | a talont?~– Engedd meg, hogy gondolkozzam rajta.~– No
214 VIII | rajta.~– No hát gondold meg, hogy mit tégy?~A gineceum ajtajánál
215 VIII | dörmögé Giorgio.~– Megengedem, hogy vidd oda a kártyáidat a
216 VIII | márványarccal úgy tud nézni, hogy senkit sem lát meg: ki merné
217 VIII | No hát csak ügyelj rá, hogy mit csinál, ha egyszer majd
218 VIII | egyszer majd rákerül a sor, hogy te játszd a szerepét. Tetszik
219 VIII | de Györgynek tetszett az, hogy bámulják. A hatodik játszmában
220 VIII | istennő.~Oly vakító fehér, hogy szinte világosságot vet
221 VIII | Olyan tökélye a szépségnek, hogy kényszeríti a ránézőt a
222 VIII | gazdag zsidó főúr kertjébe, hogy ők, a fogságban élő Izrael
223 VIII | még azután is hangzott, hogy a terem üres lett. A lovagok
224 VIII | elvesztették már azon a lelküket, hogy a Métét meglátták.~– Fogom-e
225 VIII | mellettem ült. Az egy nő volt?~– Hogy nem találtad ki a termetéről?~
226 VIII | homlokát. – Óh én kapubálvány! Hogy ezt nem éreztem meg!~– Ördög
227 VIII | Ördög volt, aki kigondolta, hogy halálfejekkel takarja el
228 VIII | innen el?~– Úgy hiszem, hogy nem szenvednek semmiben
229 VIII | szerszám, mely arra való, hogy pillanat alatt öljön. Hasonló
230 VIII | nyakát egyszerre négy helyen, hogy az egy kiáltás nélkül marad
231 VIII | mindegyik azt mondá magában: hogy „no, most már a vak Sámson
232 VIII | Sámson ismét lát!” „Ha igaz, hogy van másvilág!” Giorgió lángoló
233 VIII (2) | hallott mint szájhagyományt, hogy ez a két bírói hivatalt
234 VIII (2) | felfedezett, azzal elhitette, hogy ő van hivatva a fogságból
235 IX | ásítozott.~– Mi az ördög lelt, hogy ilyen korán bezakatolsz,
236 IX | fecsegtél ennek a kölyöknek, hogy Giunchi Giorgio gróf nincsen
237 IX | az nem él”. De mondhatom, hogy most jöttem a szobáján keresztül,
238 IX | keresztül, úgy aluszik, (igaz, hogy az ágy alatt) ahogy csak
239 IX | őrizzenek meg engem attól, hogy én a nagyok tetteiben az
240 IX | amit nem tiltottak meg, hogy előtted elmondjam. Marchese
241 IX | csinált már a külföldön, hogy tökéletesen bevégezettnek
242 IX | nagylelkűen, s megengedte, hogy itt maradjon a szép fővárosban.~–
243 IX | figyelmeztette ő főtisztelendőségét, hogy ne nyúljon a temploma kilincséhez,
244 IX | francia befolyás. Az a hír, hogy Arddinnél hadsereget húz
245 IX | mind egybevetve, elismered, hogy az én nevelési metódusom
246 IX | célszerű.~– Megsúghatom, hogy most látják el akvarellfestésű
247 IX | Én csak azt mondó vagyok, hogy legegyszerűbb volna a fejeiket
248 IX | a veszedelmes fajzatot, hogy röviden el nem bánhatunk
249 IX | marad az a bölcs közmondás, hogy „todte Hunde beissen nicht”.~
250 IX | rám tátja a száját? Nézd, hogy vicsorgatja a fogait!~–
251 IX | Mindjárt úgy vágom a fejedhez, hogy nem fogod ridikülnek találni.~–
252 IX | álmodtál?~– Azt álmodtam, hogy a komédiában voltam. Leányruhában.~
253 IX | azért, mert azt mondtad, hogy… – itt elakadt a szava.~–
254 IX | mutatóujját az orra előtt.~– Hogy tovább mit álmodtam, azt
255 IX | adtam rá valakinek álmomban, hogy titokban tartom, amit láttam.~
256 IX | voltál, neked is tudnod kell, hogy mit álmodtam.~Ekkor Péter
257 IX | logikájával azt következtetve, hogy még mindig álmodik, visszafeküdt
258 IX | arra a meggyőződésre jutni, hogy mégis a valóságos világban
259 IX | azt szerette volna tudni, hogy miért fáj neki olyan nagyon
260 IX | haja.~Wammána megbiztatá, hogy majd mindjárt jön a borbély,
261 IX | Wammána tudta praxisból, hogy az alkohol delíriumát ismét
262 IX | de azért nagyon elhihető, hogy egy ilyen nap nincsen planéta
263 IX | Hát igaz az? Nem álom? Hogy én egy titkos szövetségnek
264 IX | tagjául fel lettem avatva? Hogy tűzkeresztségben Abrekh
265 IX | tűzkeresztségben Abrekh nevet kaptam? Hogy együtt lakomáztam a tündérekkel?
266 IX | Léteznek és meg is tartatnak. Hogy lássad, mennyire ura a szavának
267 IX | meg van adva az alkalom, hogy őt meghódítsd, ha van hozzá
268 X | azt el kellett ismerni, hogy a legkiválóbb szépségeket
269 X | külföldre elágazó cselszövény. S hogy ehhez a pártok a legszebb
270 X | jelmezeikről ismerve meg egymást, hogy ki melyiknek a párja, ami
271 X | lett eldöntve. Tudniillik, hogy a hölgyek húztak sorsot
272 X | páncéltörő dákossal eltalálni, hogy annak a hegye a szerecsenfő
273 X | megszégyenítették a lovagjukat, azáltal, hogy oda tudtak találni a célba,
274 X | becsületbeli dolognak vette, hogy a játékmester utasításait
275 X | átgaloppírozott, egészen elfelejtette, hogy szerepet játszik, s ellenséges
276 X | fordítá egymás felé az arcát:~„Hogy mer ez az ember énhozzám
277 X | lehajtott arccal, s csak azután, hogy a hölgy is átnyújtá a kártyáját,
278 X | legelőször is azt látta meg, hogy Zenobia férfi módra ül a
279 X | marabú tollakkal prémezve.~Hogy igazán ilyen volt a Palmyra
280 X | arcát annyira felemelni, hogy a hölgy arcát is egyenes
281 X | nem volt vele tisztában, hogy Zenobia-e ez itt, vagy valaki
282 X | majd megtudja mindjárt, hogy kinek hívják?~A delnő viszonzá
283 X | megmagyarázta volna neki, hogy ki volt az az Io kisasszony?
284 X | korszakában? meg azután, hogy miféle nagy hős és históriaíró
285 X | legkevésbé értette volna meg, hogy miképpen kerül ez a két
286 X | kerül ez a két név együvé? hogy keresztelnek egy hercegasszonyt
287 X | hercegasszonyt Io névre? s hogy jut ennek a névnek a viselője
288 X | szempillák mind azt mondták neki, hogy „bizony Io Abulfeda”. Még
289 X | akkor nem jutott eszébe, hogy kérdezzen tőlük valamit.~
290 X | magunknak – s azt hisszük, hogy ígérve van már!~A ceremóniamesternek
291 X | Giorgiot figyelmeztetni, hogy álljon már a sorba, ne bízza
292 X | bízza a lova szeszélyére, hogy mit csináljon?~Eddig csak
293 X | kezét nyújthatá a hölgyének, hogy őt a porond közepéig vezesse,
294 X | kegyetlenséggel!~A vége az, hogy a lovagok hölgyet cserélnek
295 X | volt.~– Mondja csak ön: hogy híjják önt?~– Hiszen átnyújtottam
296 X | Én meg azt sem tudom, hogy szükséges-e az embernek
297 X | figyelmét az foglalta el most, hogy az a bitorló ellenfél, az
298 X | arra dobogott a szíve, hogy ismét a párjához kerüljön.~
299 X | kísérve választó hölgyét.~Hogy Wammána kitűnő kardforgató,
300 X | a szíve nem engedte meg, hogy még allegóriában is megvakítson
301 X | került a sor, ahelyett, hogy feléje szúrt volna, gráciát
302 X | Good bye Mungo”. Tudta, hogy a szerecsenek angolul beszélnek.~
303 X | döféssel győzni. Fő dolog, hogy mind a két szem lobogjon.~–
304 X | gondolja meg a marchese, hogy a mai próbán üresek voltak
305 X | lovag szeme úgy elkáprázik, hogy nem találja el a második
306 X | kiváltsága volt minden lovagnak, hogy a hölgyét lesegítse a nyeregből.~
307 X | lelkét, amit elhatározott, hogy megteszi, ha mindjárt az
308 X | bocsátkoznia az amazon mellé, úgy, hogy a felemelt térde támaszt
309 X | lábának talpa alá tenni, hogy azt a nyeregfogantyúból
310 X | Támaszul szolgált neki, hogy könnyebben lebbenhessen
311 X | jobb kezét nyújtá neki, hogy bal lábát is kivehesse a
312 X | fülébe.~– Meg…~– Tudod, hogy az életeddel játszottál
313 X | Azt szerencséltetted, hogy oda fogsz jutni a vak Sámson
314 X | holtig!~– Igaz. De hát te hogy tudod ezt? Hallottad?~–
315 X | Láttam. Arra való a szem, hogy az ember meglássa azt a
316 X | szemlobbanásod beszélte, hogy te Lodoiszka hercegnőnek
317 X | megsúgtad a Méte titkát: hogy ráismertél. A válasz, amit
318 X | aki beléd látok, s tudom, hogy mit érzesz.~– Láttad az
319 X | Ő az enyim.~– Mondhatom, hogy jobban egymáshoz vagytok
320 X | Most azután arra vigyázz, hogy a titkodat más előtt el
321 X | áron megváltani.~– Látszik, hogy ez a kép sokszor elrontja
322 X | tőle.~– Majd megpróbáljuk, hogy melyikünk tanít a másiknak
323 X | az az adoma terjedt szét, hogy a délelőtti nagy katona-manőver
324 X | a pasa azt jegyzé meg, hogy ez tréfának sok, komolynak
325 XI | forgalomba a vásáron, s kisült, hogy azt õ maga fabrikálta: annak
326 XI | annak az volt a büntetése, hogy egy fényes pléhdarabot megtüzesítettek,
327 XI | közel tartották a szeméhez, hogy megvakult bele.~Sokáig szüneteltek
328 XI | megcsökkent, gabona annyi termett, hogy otthon is elfogyott, s a
329 XI | pedig törvényül volt téve, hogy aki magyar bort szállít
330 XI | Mux uram nagyra volt vele, hogy ez a dicsõ felújítása a
331 XI | titkaiba, azok jól tudták, hogy ezt az indítványt Wammána
332 XI | sõt alapos a föltevés, hogy magát az asphaleia titkos
333 XI | finomul tudta vinni a dolgát, hogy az õ neve sehol sem fordult
334 XI | dolgot abbul a szempontbul, hogy egy ilyen sokadalom mindenféle
335 XI | hirdeté ki a vásártéren, hogy akik bíznak az inaikban,
336 XI | akik bíznak az inaikban, hogy a lórul le nem maradnak:
337 XI | körülményül legyen beszámítva, hogy a „Der Mann mit den scythischen
338 XI | annak majd elmondta volna, hogy nem jött õ ide komédiát
339 XI | elszaladt ménest. Tudják jól, hogy csak a kolompviselõ vezérmént
340 XI | bojnyikoktól?”~Erre azt felelte, hogy helytáll õ egymaga három
341 XI | legyen.~Meg is mutatta, hogy mit tud?~A hosszú ólmos
342 XI | a bámuló legények közül, hogy próbálják õt megütni bottal. (
343 XI | támadt. Utoljára kihirdették, hogy száz forint jutalmat kap
344 XI | vállalkozik?~Az a kérdés, hogy kinek mi illik inkább az
345 XI | eltávolítani az arcokról, hogy megítélhetõ legyen, melyikhez
346 XI | kiejtésérõl egyszerre megismerik, hogy ez tót, ez német, ez rác,
347 XI | vásáron: annál az a szokás, hogy a botviadal közepett õ folyvást
348 XI | annak a kezébõl a botot, hogy az kalimpálva repül a levegõbe.
349 XI | volt; az rögtön deprekált, hogy õ nem képes a nyelvét ennyire
350 XI | rezegni kell a kimondásra, hogy „zs”-hez közelítsen. És
351 XI | keményen hangzik, azt jelenti, hogy rézkondér. Ekkor aztán Giorgio
352 XI | el a tapsot. Azt hitte, hogy álmodik most. S amíg a végstrófa
353 XI | azt mondja: „Azon volnék, hogy nevének Nagy ünnepet szentelnének”,
354 XI | nak, kedveskémnek” híttak!~Hogy jutott utána egyszerre az
355 XII | kosztümözött lakáj jött jelenteni, hogy „Exzellenz”, „Durchlaucht”, „
356 XII | bodor huncutkák, ki tudná, hogy mennyi?~A férfiak is mind
357 XII | hebegé Giorgio.~– Gondold, hogy l’hombre-t játszol most
358 XII | most látja csak először, hogy milyen szépek ezek a mi
359 XII | forrpontját a szerelem, hogy meg akar halni. Alább nem
360 XII | irigységtől felbőszülve nézte el, hogy az a másik fickó, akinek
361 XII | képéhez, sorba minden hölgynek hogy udvarol, a füleikbe suttog;
362 XII | szemtelenséget is elköveti, hogy odajön Lodoiszka hercegnőhöz,
363 XII | kihozta a sodrábul Giorgiot.~Hogy mer az ő istennője előtt
364 XII | van a nagy sanhedrinben, hogy ki vétessék föl mathetesnek,
365 XII | díszruhában) bejött jelenteni, hogy a „repas”1 fel van tálalva.~
366 XII | a vajda beszélt. Várta, hogy mikor mondja: „grandissimo!”~
367 XII | őrizte az ajkait Giorgio, hogy egy szót ki ne szalasszanak.
368 XII | lakoma arra is szolgált, hogy ki-ki beletanuljon a szerepébe,
369 XII | kettő nagyra volt vele, hogy sok országot-világot bejárt,
370 XII | hivatkozott arra az előnyére, hogy ő a népeket első kútforrásbul
371 XII | megnyomja a földet a lépésével, hogy szinte horpad alatta: csak
372 XII | a jobb karját felemeli, hogy a széles ingujja könyökig
373 XII | Hát arra megtanított-e, hogy mikor a magyar legény legyeskedni
374 XII | lopott a szép menyecske felé, hogy annak eszébe jutott az a
375 XII | volt.~– No most mondd azt, hogy „láncos, lobogós teringette!” –
376 XII | produkáljuk a Beisskatzét!3 Kár, hogy nem jött el az én veszekedőtársam:
377 XII | Giuseppe.~– Kimentette magát, hogy migrénje van. Te is ismered
378 XII | migrénje a szép hercegnőnek, hogy „én” is itt vagyok. Mert
379 XII | vagyok. Mert csak én tudom, hogy mi módon lett a bájos Parente
380 XII | körülfogták Giuseppét, kérve, hogy mesélje el nekik azt a történetet.~
381 XII | Hízelgett a hiúságának, hogy egy előkelő kalandot mondhat
382 XII | történetet.4~– Hát a múlt évben, hogy Norimbergában megkaptam
383 XII | Sennerhölgy.~– Nekem mondhatom, hogy minden torony félre volt
384 XII | eltévedtem. Az is igaz, hogy a Lacrima Christi a legrosszabb
385 XII | házak pedig oly magasak, hogy alig látni meg köztük az
386 XII | egészen tisztában vele, hogy én vagyok-e én? vagy valaki
387 XII | csak akkor vették észre, hogy nincsenek legyezőik, amelyekkel
388 XII | belőle?)~– Az lett belőle, hogy én nem tudtam, hol van az
389 XII | logikával azt találtam ki, hogy legjobb, ha hazaviszem a
390 XII | a fülemet, s azt látom, hogy a kötélen lógó lámpától
391 XII | s csak ott vettem észre, hogy a fejemre csapott kalap,
392 XII | azután azt is észrevettem, hogy a bal vállamon meg vagyok
393 XII | csak ezt kaptam volna!~De hogy teljes legyen a szerencsém,
394 XII | gyermekem”, s nem törődött vele, hogy hallja-e, látja-e azt valaki.~
395 XII | akit a cseléd említett, hogy vissza kell hozzá térnem?~
396 XII | meghagytam a gazdasszonyomnak, hogy gondoskodjék róla; magam
397 XII | Gyakorlatból tudtam már, hogy tíz óra tájon az egész úri
398 XII | Nettunon. Bizonyosra vettem, hogy ha én a piacon hemzsegő
399 XII | Nem elég ok-e az arra, hogy őt megöljem?~– Valóban elég,
400 XII | a cselédei azt mondták, hogy kilovagolt a Certosa felé.
401 XII | Alfonzoval. Én kértem Lorenzot, hogy engedjen engemet előrevágtatni,
402 XII | engedjen engemet előrevágtatni, hogy elébb szólhassak Alfonzoval.~
403 XII | gyalázatot le nem törli azzal, hogy Cornelia hercegnőt rögtön
404 XII | tudta magát tartóztatni, hogy az észrevételét ki ne mondja
405 XII | ki.~– De mért mondta azt, hogy jó Fülöp?~– Eredj. Kérdezd
406 XII | Giuseppe, mintha tudná, hogy ebből neki nem kell venni,
407 XII | volt ez.~Arra szavaztak, hogy felavassák-e marchese di
408 XII | fölött?~– Giuseppe dühös, hogy leszavazták a kandidatúráját:
409 XII | tőle annak a magyarázatát, hogy miért nevezte őt jó Fülöpnek?
410 XII | eltűrhetetlennek találta, hogy az ő istennőjét összehasonlításba
411 XII | Szentek leszünk?~– Mondom, hogy őrültség volt, ami történt.
412 XII | Most értesültem Lembergből, hogy a külföldön levő összeesküvők
413 XII | bizonyítványaik vannak, hogy ők Harucker ménesének a
414 XII | van.~– Akkor átláthatod, hogy az összeesküvők kezére dolgozol
415 XII | én pókhálóm erősebb, mint hogy azt egy darázs keresztülszakítsa. –
416 XII | kényszerít megjelennem.~– Hogy véredet ontsd értem?~– Nem
417 XII | Nem tehetek jobbat, mint hogy meghaljak, ha egyszer ölelhettelek.~
418 XIII | Azokon csak egy akkora lyuk, hogy egy emberfő kifér rajta.
419 XIII | lyukon. Olyan közel voltak, hogy csaknem az orruk érte egymást.
420 XIII | felköszöntésnek; de olyan rekedt már, hogy a beszédét nem lehet hallani.~
421 XIII | mantill a vállukon tudatja, hogy ezek „ne bántsd virágok”
422 XIII | Ezeknek nem kell muzsika, hogy utat nyisson előttük a tömeg.
423 XIII | a víz színén lebegtetve, hogy magával Venus Anadyomenével
424 XIII | is felszólíták a nézőket, hogy pénzdarabokat hajítsanak
425 XIII | senkinek nem jutott eszébe, hogy e mulatságban valami szégyenelni
426 XIII | valcertáncolást.~Csak éppen hogy a papoknak és barátoknak
427 XIII | csak a nagyapáiktól hallák, hogy ott valamikor, Kara Musztafa
428 XIII | kedélyes mulató kolnákkal, s hogy az a nagy tér, amit „Sziget”-
429 XIII | tájék! Annyival kedvesebb, hogy itt nem bántja a sok bögöly-
430 XIII | más. Úgy ülnek a lovon, hogy a nyergük nincsen terhelővel
431 XIII | bajuszpár sem arra való, hogy röhögésre táncoljon.~A másik
432 XIII | elkaphatott, dugta a szájába, hogy a testvérek el ne vegyék.~
433 XIII | karámban. Inkább nem tette fel, hogy le ne kelljen neki venni.~
434 XIII | tud a csikósok nyelvén. Hogy lefőzi ezt a vadembert egyszerre,
435 XIII | csikós bácsi, abban járunk, hogy egy paripát szeretnék venni
436 XIII | megmondani, ha ránézek, hogy miféle nemzet? Hogy pedig
437 XIII | ránézek, hogy miféle nemzet? Hogy pedig nem paraszt, azt kimutatja
438 XIII | paraszt, azt kimutatja azzal, hogy a legénynek a jobb karjába
439 XIII | Buda! Tudom én azt jól, hogy lóvásárnál csalni gavalléros
440 XIII | De akiről én észreveszem, hogy engem meg akar csalni, azt
441 XIII | csalom meg. Azt mondják, hogy a római pápa csalhatatlan:
442 XIII | vásárolni, majd akkor tudja meg, hogy igaz-e az?~Lodoiszka nevetett
443 XIII | A kiejtésérül megtudom, hogy lengyel. Én tudok németül.
444 XIII | a többi Herrschaftok is, hogy miben alkuszunk meg?~György
445 XIII | ábrándozásnak. Ő is megmutatta, hogy járt Magyarországon, németül
446 XIII | buta pofájával. Azon volt, hogy megnyerje maga iránt a jó
447 XIII | A hölgyeknek megengedi, hogy a fejét megcirógassák; de
448 XIII | komondorrul azt föltételezni, hogy az meg hagyja magát vesztegetni.
449 XIII | ki elutasító véleményét, hogy a két hátulsó lábával hátrakapar,
450 XIII | hátracsapva: úgy kínálja, hogy vakarja meg; aztán leheveredik
451 XIII | ugrik, megrázza a bundáját, hogy csak úgy zörög a szeges
452 XIII | aztán az ifjú lehajol hozzá, hogy megveregesse a fejét, akkor
453 XIII | nyakán, úgy megtéríteni, hogy a vásárló urak felé vezesse
454 XIII | Ez még azt tudja magáról, hogy ő a teremtés remeke, akiért
455 XIII | szorítá le, kettő a lábait, hogy meg sem tudott moccanni.
456 XIII | csak azt látják az urak, hogy szép lovat vettek, szemrevalót,
457 XIII | szemrevalót, de azt nem tudják, hogy jó lovat vettek-e? Nincs-e
458 XIII | leckéztetésért, ő azt hitte, hogy senki a világon nem ért
459 XIII | billogzott vad csikóra, hogy kipróbálja?~– Eredj, fiam,
460 XIII | futásra. Úgy elnyargalt, hogy néhány perc múlva még a
461 XIII | az utolsó mesterfogása, hogy egyszer-egyszer hirtelen
462 XIII | fejét azzal a szándékkal, hogy a lovasának felüsse az állkapcáját.
463 XIII | kezdett, azt is megmutatta, hogy milyen a rövid galopp. S
464 XIII | dobogóhídon átrobogott, anélkül, hogy visszatorpant volna. És
465 XIII | visszatorpant volna. És hogy a szerepe végén bemutassa,
466 XIII | vissza az úri társaság elé, hogy többet járt a két hátulsón
467 XIII | a fejét, mint aki tudja, hogy megilleti a dicséret.~–
468 XIII | uram, hát most mondja meg, hogy mit szól a paripájához? –
469 XIII | akiről föl se tette talán, hogy nyalka kuruc hajdú létére
470 XIII | abból. Mégis megértette az, hogy mit mondtak neki.~A nagy
471 XIII | vásárban azt dobolták ki, hogy kend olyan jól tud a botviadalhoz,
472 XIII | jól tud a botviadalhoz, hogy aki kendet bottal meg tudja
473 XIII | meg tudja ütni, anélkül, hogy kend visszaütné az ellenfelét,
474 XIII | csak az az egy esélye volt, hogy az ellenfele botját kiröpítse
475 XIII | György.~A vége az volt, hogy szokás szerint a csikós
476 XIII | válogatott úri társaság előtt, hogy milyen hatalmasan tud védekezni
477 XIII | dévajul nevetve.~– No látod, hogy már van párod! – szólt enyelegve
478 XIV | azonosak.~Az orvosok úgy híják, hogy „nosztalgia”. A poéták s
479 XIV | fogalmak közt élnek, úgy híjak, hogy „honvágy, hazaszeretet”.~
480 XIV | Voltaképpen nem lehet eltagadni, hogy ez az ideges affekció realiter
481 XIV | alapján konstatáltatott, hogy ez a nervózus ragaszkodás
482 XIV | menedékjogot, dacára annak, hogy Svájc regényes tájai, magnetikus
483 XIV | ismerősei által rajtakapatni, hogy esti sétái közben a mezőrül
484 XIV | vannak szítva, s hallgatja, hogy mit beszélnek a szittya
485 XIV | sima, harmóniás, hangzatos.~Hogy tud bánni a fegyverével!
486 XIV | még hetykén elő mer állni, hogy a botjával kard ellen is
487 XIV | Pedig tudta, kitalálta, hogy ezek a népies öltözetű menyecskék
488 XIV | Méte-ünnepélyen csak azért, hogy azt mondhassa arról a tündérnőről: „
489 XIV | még ha azt tudta volna, hogy ki az az ember? S mért megy
490 XIV | most oda, ahová őt hívják?~Hogy ez a csikósgazda Rákóczy
491 XIV | Pelargus, aki azért jött ide, hogy fejedelme fiát elvigye magával.~
492 XIV | Ő pedig szintén sejti, hogy őneki oda kell menni, s
493 XIV | tenni életét élet ellen, hogy őt megszabadítsa.~Ha bilinccsel
494 XIV | előláza. – Ezt úgy hívják, hogy incubatio. Akik értenek
495 XV | is hítták a bécsi népet, hogy „Flaschenträger”.~Aztán
496 XV | kívül-belül puskás strázsák őrzik, hogy valami vadorzó be ne lopódzon.
497 XV | Ezek a fickók olyan okosak, hogy nem puskával lövik a császári
498 XV | polgárnak meg volt engedve, hogy a saját házában bort mérjen
499 XV (1) | Megtörtént, hogy egyszer Mária Terézia főhercegnő,
500 XV | emelt kardokkal esküdve, hogy míg a nap az égen jár, nem
1-500 | 501-1000 | 1001-1238 |