Rész,  Fezejet

 1   I      |          babérkoszorú csakhamar lerepült Györgynek a fejéről, s egy művészi
 2  VI      |       félrefordult.~– Beléphetsz – mondá Györgynek, maga előtt bocsátva őt.~
 3 VII      |         nagymester azt a kezét, amellyel Györgynek int, hogy üljön le, felemelve
 4 VII      |             álarcos mulatságban szokták. Györgynek csodaerős organizmussal
 5 VII      |                szájába tömte.~Most aztán Györgynek sem lehetett finnyáskodni:
 6 VII      |               Aztán átadott egy erszényt Györgynek, melyben tíz göngyöleg volt,
 7 VII      |             ugyanaz a figura jutott, ami Györgynek: egy királyné. Amannál volt
 8 VII      | aranycsomagjaival együtt.~Most aztán már Györgynek gavalléri kötelessége lett
 9 VII      |                 a fejet szabad találni.”~Györgynek eszébe jutott a mesterfogás,
10 VII      |            ólompecséttel voltak lezárva.~Györgynek feltűnt az, hogy az alsó
11 VIII     |              joga, nem tűrni a nézőt; de Györgynek tetszett az, hogy bámulják.
12 XII      |                    vágott vissza hetykén Györgynek. Ezért a szóért Io a szájára
13 XVIII    |               maguknak hazavilágítottak.~Györgynek a fejét a valóban átélt
14 XVIII    |          asszonyod? Abrekh volt a neved?~Györgynek a feje még jobban elkábult
15 XIX      |          vásártéren, megláthattad volna.~Györgynek rémledezett a tegnapi nap
16 XIX      |                  a széló6 a menyasszony.~Györgynek a szeme előtt kezdett veres
17 XIX      |         szerettelek, mikor kicsi voltam.~Györgynek nem is esett rosszul ez
18 XIX      |              kihúzta a kardját, s átadta Györgynek.~Nagy hahota lett belőle.
19 XIX      |            odavilágítva az ifjú arcába. (Györgynek úgy rémlett, mintha ezt
20 XIX      |                Végre teljesen helyreállt Györgynek a hódolata a hatalmas Malach
21  XX      |            óegyiptomi maskarátul kellett Györgynek megválni.~A phéna segített
22 XXI      |                     kiáltá a Kammesierer Györgynek.~– Ez az én phrálom? – hebegé
23 XXII     |     kancelláriában első műtét volt, amin Györgynek keresztül kellett esni,
24 XXII     |                 udvaronc, a konziliárus, Györgynek a vállára tette a kezét,
25 XXIII    |               hátramaradt főurak siettek Györgynek jókívánataikat kifejezni.
26 XXIII    |               egy óráig. Ön nem jött el.~Györgynek a válasza ez volt.~– Force
27 XXIII    |               kalapjából, s átnyújtá azt Györgynek.~– Marchese di San Carlo
28 XXIII    |                  Marchese di San Carlo”. Györgynek egyszerre megtelt a szeme
29 XXIII    |            könnyel.~József ugyanazt írta Györgynek, csaknem szó szerint, amit
30 XXIV,  1 |                 már a Kelethez tartozik.~Györgynek ez út alatt bőséges ideje
31 XXV      |                  alatt, amennyibe került Györgynek Bécstül a palermói alkirályi
32 XXV      |             szicíliai patécsot.~Márpedig Györgynek meg kellett vallani, hogy
33 XXV      |                   Ezt el kellett fogadni Györgynek föltétlenül.~Az alkirály
34 XXV      |                 is lehetett volna utazni Györgynek; de az alkirály utasításában
35 XXV      |                  lakosa visszaemlékezik.~Györgynek nem volt szabad ebben a
36 XXV      |             kötött ércsípját, s átnyújtá Györgynek.~– Hordja ön ezt magával,
37 XXV      |       haramiavezér még a kését is átadta Györgynek.~Akkor aztán szép egyetértésben
38 XXV      |                ugyanazon a gesztenyefán?~Györgynek olyan jó kedve volt ez után
39 XXV      |               borókabogyón: úgy adtak át Györgynek.~A levél le volt pecsételve,
40 XXVII    |            Utoljára is azt kellett tenni Györgynek, hogy leszállva a nyeregből,
41 XXVIII   |                 pinceajtót, s lekiáltott Györgynek.~– Hercegem, jöjj elő.~A
42 XXVIII   |                  a csőnek a vége túlment Györgynek a fején, s a szűk szobában
43 XXVIII   |            megtette a hatását. Aztán meg Györgynek a két hatalmas ökle.~– Én
44 XXIX     |                 Nem ő maga haragszik.~De Györgynek ez is elég volt.~A háztetőről
45 XXIX     |                 az égre.~– Nézd! – monda Györgynek. – Ott van az égi jel, ami
46 XXIX     |              szól Io, erősen megszorítva Györgynek a kezét.~– Látom. Kétárbocos
47 XXIX     |                hogy eredj!~Ezt Io mondta Györgynek.~György nagyot bámult kedvesére.~–
48 XXX      |          magyarok hazájuk szabadságáért.~Györgynek elég gyors felfogása volt,
49 XXX      |                 vágy van kifejezve, hogy Györgynek a szemébe szökött a könny,
50 XXXI     |               rövidebb annak az útja. De Györgynek a hajón kellett maradni
51 XXXII    |            társaságot. Pelargus megsúgta Györgynek, hogy az atyja ebéd után
52 XXXII    |             öltöny, csizma feszesen jár.~Györgynek nem kellett ringatás. A
53 XXXII    |                  ki hol álljon a sorban? Györgynek a szélső jobb jutott. Nagyon
54 XXXII    |                Mikes, s aztán megmutatta Györgynek, hogyan szoktak a vadászok
55 XXXIII   |                FEJEZET ~A közös fürdőben~Györgynek elég volt egy hónap Rodostóban
56 XXXIII   |           fejeikkel valának a szabadban.~Györgynek nagyon jó előérzete volt,
57 XXXIV    |                 meg a hideget egyszerre.~Györgynek még ezzel sem találták kedvét.
58 XXXIV    |                  őket marasztani ebédre.~Györgynek sehogy sem ment a fejébe,
59 XXXIV    |               mint a fejedelem kastélya.~Györgynek a kedélye még mindig az
60 XXXIV    |           teljesülhetett ez a kívánsága!~Györgynek egyszerre hidege is, melege
61 XXXIV    |              aztán felülének a lovaikra.~Györgynek a paripája azt követte,
62 XXXIV    |              felverni a nádasból. Ez még Györgynek is örömet okozott. Az az
63 XXXIV    |               kopók nagyhamar fölverték. Györgynek kedvezett a szerencse: az
64 XXXV     |                  tévedésbe, hogy Rákóczy Györgynek, mint a király vér szerinti