bold = Main text
   Rész,  Fezejet                                 grey = Comment text

 1  II      |       tetszik tudni, hogy rigorózus vagyok, ad amussim2, rigorózus.
 2  II   (1)|              légy jól: én ugyan jól vagyok. Ma tettem le az exament
 3  II      |           Talán én olyan Pámschábel vagyok, mint az a másik két úr,
 4  II      |          hogy én mindenről pontosan vagyok informálva. Nem hiába fut
 5  II      |            Oh, afelől igen bizonyos vagyok. Én éppen olyan régen vagyok
 6  II      |        vagyok. Én éppen olyan régen vagyok informálva afelől, hogy
 7  VI      |         György.~– „Tanítvány”.~– Az vagyok.~– Akarsz az asphaleiába
 8  IX      |    tollseprőt.~– A növendéke? Az én vagyok: Giunchi Giorgio gróf.~–
 9  IX      |           keressem. Én csak egy gép vagyok, aki akkor, arra és odáig
10  IX      |   farkaskölyökre! Én csak azt mondó vagyok, hogy legegyszerűbb volna
11  IX      |         hazug kutya! Hát kisasszony vagyok én, aki míderben jár? Nesze
12  IX      |      gondolva volt.~– Hát nem férfi vagyok én? Mi? Dugd a számba a
13   X      |         éppen olyan ostoba, mint én vagyok. Mi egészen egymáshoz illünk.~
14   X      | díszelőadáson.~– Ohó! Még én is itt vagyok! – kiálta Wammána, Lancelot
15   X      |             a vak koldusa.~– Dehogy vagyok vak!~– Bizonyára az vagy.
16 XII      |       hercegnőnek, hogy „én” is itt vagyok. Mert csak én tudom, hogy
17 XII      |            én mindenesetre Giuseppe vagyok. Nem tagadhattam el.~„Én
18 XII      |             Nem tagadhattam el.~„Én vagyok Giuseppe.”~Azzal a megszólító
19 XII      |        vagyok-e én? vagy valaki más vagyok, akire egy Cornelia várakozik.~
20 XII      |             hogy a bal vállamon meg vagyok sebesítve. A viaskodástól
21 XII      |          Alfonzot feltalálom. Lovag vagyok. Nevem marchese di San Carlo.~
22 XII      |           rábízhatom a titkomat. Én vagyok Parente Cornelia hercegnő.
23 XII      |        azután megnevezi magát:~– Én vagyok Parente Lorenzo herceg.~–
24 XII      |             Cornelia, ahol én jelen vagyok, aki jól tudom, hogyan lett
25 XIII     |            bácsi, de haragos!~– Nem vagyok én haragos, se rátartós,
26 XIII     |             igaz hozzám, ahhoz igaz vagyok. Aztán azt a magyar szót
27 XIII     |      igaziak. Én csak olyan vakarcs vagyok hozzájuk képest.~– De hátha
28 XVI      |         bethuliaiaknál, de én Tamás vagyok benne, hogy egy perzsa ingyen
29 XVI      |         Zsuzsanna vagy.~– Igenis az vagyok.~– Az erényes Zsuzsanna!
30 XVI      |            ura a fakó! Ha én Sámson vagyok, előttem a Herko Páter sem
31 XVII     |             csalogányokra, mikor én vagyok melletted?~És a csók az
32 XVIII    |            György.~– Én Kammesierer vagyok. Diákul is tudok. Vinus,
33 XIX      |           Ferenc, a fejedelem.~– Az vagyok én! A Rákóczy Ferenc, a
34 XIX      |         bajuszod volt!~– Igenis, az vagyok. Az a kutyás ember az én
35  XX      |           ám szebb lenni, mint most vagyok. Nézd: egészen egyedül vagyunk.
36 XXI      |         Carlo! ölelj meg! Testvéred vagyok, San Christina lovag!”~Így
37 XXI      |             át a kardomat. – Foglya vagyok.~A kapitány pedig, ahelyett,
38 XXII     |          György, Rákóczy Ferenc fia vagyok. Atyámat: a koldusok fejedelmét
39 XXIV,  1 |      haragnak gyermeke: por és hamu vagyok.”~S folytatja a porrá és
40 XXV      |             Én igenis Fra Barbarigo vagyok, de hát önt kinek híjják?~–
41 XXVI     |             élő óriástól, hogy mért vagyok én itten?~A szerzetes nagyot
42 XXVI     |        feleletnek lenni, hogy miért vagyok én itt? A levél rólam van
43 XXVII    |        elragadtatással György.~– Én vagyok az „Io”! A te Iód! S végre
44 XXVII    |             hogy én is olyan ostoba vagyok, mint te. Egymáshoz illünk,
45 XXVII    |       szebbnek találod még, mint én vagyok? Találhatod már! Levágták
46 XXVII    |               Most egészen jó helyt vagyok. De mégis tömlöc ez a sziget.~–
47 XXVII    |             magamat elfogni? Én sem vagyok viaszból, azt tudod. S nézd
48 XXVIII   |            Azt tudjátok, hogy én ki vagyok. Nővéretek, az én jegyesem,
49 XXIX     |    feleségem. Most már boldog ember vagyok, s csókolom a kezét a császárnak
50 XXIX     |         ellenségemmel. Senkivel sem vagyok haragban. Egészen itthon
51 XXIX     |            haragban. Egészen itthon vagyok már. Eszemben sincs, hogy
52 XXIX     |              Abban a percben én sem vagyok többé nő: férfivá változom
53 XXIX     |        aztán a nyakába borult.~– Én vagyok Pelargus – mondá az álszerzetes. –
54 XXIX     |           Siess! – kiálta Io. – Nem vagyok feleséged.~De György nem
55 XXIX     |     Letörültem! – Mátul fogva férfi vagyok.~S hogy erős lelkérül bizonyságot
56 XXXII    |          borssal, gyömbérrel.~– Nem vagyok én a szakácsnak szolgája,
57 XXXIV    |              kérdezé a grófné.~– El vagyok bájolva mind a várostul,
58 XXXIV    |         vagy-e, fiam?~– Egészen jól vagyok.~– Mit kívánsz tőlem?~–
59 XXXIV    |            éltem. Én érzem, hogy el vagyok múlva; de Magyarország,