Rész, Fezejet
1 I | úgy tűnjék fel a dolog, mintha előre ki volnának pécézve
2 I | aztán az igazi Rákóczy alak! Mintha csak az apjának a gyermekkori
3 I | megy a fejembül, úgy érzem, mintha el kellene szaladnom, aztán
4 I | bolondság? Úgy tetszik, mintha nagyon kicsiny koromban,
5 VII | ütötte meg a szagérzékét: mintha minden fűszerek és balzsamok
6 VIII | szívét érzi kacagni tőle, mintha azt csiklándoznák. Kicsalja
7 VIII | minden íze, minden tagja mintha külön önmagának élne, úgy
8 VIII | Azok a zöld színű szemek! Mintha a szívembe lőttek volna.
9 X | mely félig nyitva van, mintha mindig tükörbe nézne, s
10 X | frígiai süveg alól kiduzzad. Mintha látta volna már ezt valahol?
11 X | fejbólintást is tett hozzá, mintha megerősítené: „Io Abulfeda”.~–
12 X | úgy tetszett az ifjúnak, mintha azt, meg amazt az arcot
13 XI | homokban, s úgy tesznek, mintha aludnának. Nem ugatnak minden
14 XI | összehúzott szájjal, mély hangon, mintha fújnánk valamit, az „s”
15 XII | olyant is, mikor úgy lép, mintha tojásra hágna, s azután
16 XII | pompásan odaillett az a bajusz, mintha csak onnan nőtt volna ki.~
17 XII | barna csokoládból.~Giuseppe, mintha tudná, hogy ebből neki nem
18 XIII | vagy inkább édes fájdalom. Mintha valaha álmaiban vagy az
19 XIII | vágtató paripák, a fehér ebek mintha egyszer megjelentek volna
20 XIII | féllábát felemeli hozzá, mintha kezet akarna neki nyújtani,
21 XIII | tenyeréből a cukorgalacsint, mintha két hopmester tanította
22 XIII | válláig feltűrve, olyan, mintha egy gladiátor bronzbul öntött
23 XIII | a bojtár úgy ült rajta, mintha hozzá volna nőve. Ekkor
24 XIII | Lodoiszka.~A csikós úgy tett, mintha nem ügyelne rájuk. Kifizetteté
25 XVI | irataiban megörökítve.~– Mintha csak az idén történt volna –
26 XVII | Mutatóujját ajka előtt tartja, mintha a fáknak, virágoknak hallgatást
27 XVII | ember hatalmasan védi magát. Mintha csak ő maga is mester volna
28 XVII | hanem egyszerre alásunyni, mintha a nyakcsigáját szegte volna.~
29 XVII | fölött.~Abrekh borzadozott, mintha a láz törné.~– Ne reszkess,
30 XVIII | hogy felfelé emelkedtek, mintha az égbe akarnának hágni.~„
31 XVIII | elpárolgott az egész csapat, mintha a föld nyelte volna el őket.
32 XIX | Hisz úgy hasonlít hozzám, mintha csak a szájamon köptem volna
33 XIX | is úgy hasonlít hozzád, mintha egy fáról szakítottak volna.
34 XIX | Györgynek úgy rémlett, mintha ezt a sunyi vigyori pofát
35 XX | a szögletbe, olyan volt, mintha a földbül bújt volna elő.
36 XX | együtt volt.~Egyszer aztán, mintha véletlenből, ügyetlenségből
37 XXI | városlakóknak sejtelme sincsen, mintha a föld alól bújnának elő,
38 XXIV, 1 | áttették őt Szicíliába.~Mintha csak egy más planétába tették
39 XXIV, 1 | Uram! és ne vedd olybá, mintha gonoszat akarnék azoknak
40 XXV | keresztbe a hosszúcsövű puska. Mintha az egész világ mind vadászni
41 XXV | újrakezdi az alkudozást, mintha mi komisz szaracénok volnánk,
42 XXV | tapasztalni fogja, hogy egyszerre, mintha a sziklaodúkból bújnának
43 XXV | útféli házak is olyanok, mintha a falaik vasdarabokbul volnának
44 XXV | ismerősnek tűnt fel György előtt! Mintha már valaha, valami nevezetes
45 XXVII | gugás volt, durva bőrű, mintha pácolva volna, a haja fakó,
46 XXVII | mely olyan képet mutatott, mintha nagy kőkoloncokbul volna
47 XXVII | vissza a sziklateátrum, mintha három leány énekelne egymással
48 XXVIII | állt is, úgy nézett ki, mintha ülne. – A Satturno ellenben
49 XXIX | karját tartá Io feje fölé. – Mintha védelem volna az egy ilyen
50 XXXII | attul olyan volt a képe, mintha lárvát hordana.~Amíg az
51 XXXII | nyitott szájjal beszélt, mintha sajnálná a szót vesztegetni.~
52 XXXII | olyan emberforma pofája van, mintha egy óriástul kapta volna,
53 XXXIV | török nők! A férfiak meg, mintha az öreganyjuk szoknyáját
54 XXXIV | sokat évődött, úgy téve, mintha ő járna utána, s az játszaná
55 XXXIV | életét.~A fejedelem úgy tett, mintha mindezekről tudomást sem
56 XXXIV | vérbeli rokona adná a kezébe, mintha egy szimpla nemes teszi
57 XXXIV | herceg úgy beszéli azt, mintha anyanyelve volna. Pro quarto:
58 XXXIV | végig az ételfogásokat, mintha fogadott böjtje volna. György
59 XXXIV | arca olyan halavány volt, mintha valami nagy lázbul kelt
|