Rész, Fezejet
1 XIV | legvitézebb ezredeskapitánya, Pelargus, aki azért jött ide, hogy
2 XVI | Úgy intézkedtek felőle…~Pelargus volt a Rákóczy-hadjárat
3 XVI | emigránsoknak. Végre eljutott Pelargus a céljához. Találkozott
4 XVI | keresztül a merényletét Pelargus. Azok a fegyveres urak,
5 XVI | utolsó Zrínyi elsorvadt.~Pelargus tudta azt jól, hogy minő
6 XVI | nyelve.~Jól értette azt Pelargus. Volt többször követségben
7 XVI | angyal. Szárnyai vannak. Pelargus öklében behorpadt az ezüstpohár,
8 XVI | megtanultak görögül, zsidóul. Pelargus mindent megértett.)~– Mit
9 XVI | azzal elfutott az öltözőbe.~Pelargus, az orgona mögé lépve, körültekintett.
10 XVII | küldelek apádhoz. – Nevem: Pelargus. – Vezér voltam apád alatt. –
11 XVII | nem sietsz? – kiálta rá Pelargus.~– Nekem nem szabad elfutnom,
12 XXIV, 2 | Mi szerepet játszott itt Pelargus: a kuruc vezér?~Mi lett
13 XXIV, 2 | József volt a közvetítő Pelargus és György között. Talán
14 XXIV, 2 | Hogyan vállalkozhatott Pelargus arra a vakmerő kockázatra,
15 XXVII | Tudom. Atyám vezére volt. Pelargus a neve.~– Tehát ezt megtudtad?~–
16 XXIX | megmentőd, a te védelmeződ, Pelargus.~György ekkor ébredt a való
17 XXIX | nyakába borult.~– Én vagyok Pelargus – mondá az álszerzetes. –
18 XXX | elvesztett paradicsoma. Pelargus gyökeres orvoslás alá vette
19 XXX | meghallá.~Elszégyenlette magát Pelargus előtt ezért a gyöngeségért,
20 XXX | akkor aztán azt látta, hogy Pelargus barázdás arcának a mély
21 XXX | Ez egy magyar dal – monda Pelargus szomorúan.~– Hát e rabszolgák
22 XXX | nehezebb, mint az írás.~Pelargus aztán elmondta neki németül
23 XXX | mondatokat egyes szavankint.~Pelargus hozzáfogott.~– Szememből = „
24 XXX | a mentorának~– Hallod-e, Pelargus. Nekem egy jó gondolatom
25 XXX | kérdésére az ifjúnak nem tudott Pelargus mit felelni. A választ erre
26 XXX | Tökéletes a diadalunk! – mondá Pelargus, mikor Györggyel egyedül
27 XXX | történt időközben, ahogy Pelargus a csausztól kitudta, hogy
28 XXX | helyzet gyors megváltozása.~Pelargus kiszállt, és előresietett
29 XXXI | alatt nevelése alá vette Pelargus a védencét. Legelébb is
30 XXXI | égben!~Azután elbeszélte Pelargus a szabadságharc történetét.
31 XXXI | És a kivándorlást.~Leírta Pelargus György előtt atyjának daliás
32 XXXI | Azonkívül abban is fáradozott Pelargus, hogy Györgyöt bevezesse
33 XXXI | mégsem ment semmi a fejébe.~Pelargus elmondott előtte magyarul
34 XXXI | kezdjem el azt magyarul”.~Pelargus azt mondta rá: „igazad van”.~
35 XXXI | A Dardanelláknál aztán Pelargus kiszállt az ázsiai parton,
36 XXXI | több nap előtt megérkezett Pelargus annyi csodadolgot regélt.
37 XXXI | közeledtek, de ez nem az, akit Pelargus leírt előtte emlékezete
38 XXXII | értett. Mellette ült ugyan Pelargus, aki halkan tolmácsolta
39 XXXII | Ferenc elhagyta a társaságot. Pelargus megsúgta Györgynek, hogy
40 XXXII | addig pipázhatnak.~Azalatt Pelargus egyenkint megismerteté Györggyel
41 XXXII | egy ágyat a fia számára.~Pelargus magukra hagyta őket.~Mikor
42 XXXII | hercegre más köntöst – mondá Pelargus. – Szabómesternél fogadtunk
43 XXXII | S arra foglalót is adott Pelargus, aki a világ minden nemzetének
44 XXXIII | saját szavai Mikesnek.)~Pelargus elmondta már, hogy György
45 XXXIV | szabó gazda. A herceg és Pelargus együtt részesült abban a
46 XXXIV | György, éppen úgy, mint Pelargus, azt hitte, hogy mikor az
47 XXXIV | a Bercsényi özvegye? – Pelargus sem tudott egyebet tenni,
48 XXXIV | mozdulatát lehet látni.~Pelargus közbeszólt~– Ezt úgy hívják,
49 XXXIV | szétoszlása idején, mikor Pelargus kereste, hogy visszavigye,
50 XXXIV | Propontison.~Szegény Mikes és Pelargus uraimék majd megőszültek
51 XXXIV | indulatban fog lenni. Pro tertio: Pelargus nem is tud jól franciául,
52 XXXIV | bécsi pártfogók? Ezt még Pelargus sem mondta el nekem.~– Nem
53 XXXIV | dicsőségnek. Elmondta előtted Pelargus szabadságharcunk történetét.
54 XXXV | társaktul ösztönözve, mint Pelargus és Jávorka, a saját szakállára
|