bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 XXIV, 2 | van a kezünkben.~Az egyik Mikes Kelemen naplója, melyben
2 XXIV, 2 | az a kifakadás, amivel őt Mikes Kelemen megbélyegzi: „az
3 XXIX (1)| az „appetitusra”. Lásd „Mikes Kelemen levelei”.~J. M.~
4 XXXII | elmosolyodott; ellenben a kamarása, Mikes Kelemen uram nagyon csóválta
5 XXXII | lehetett velük beszélgetni; Mikes Kelemen, a kamarás éppen
6 XXXII | fölébreszteni?~Azután behívatta Mikes Kelement, s rábízta, hogy
7 XXXII | holnap meglátogassuk – mondá Mikes – nagyon fog örülni, ha
8 XXXII | csak fél héttül nyolcig. Mikes Kelemen ezt rövid időnek
9 XXXII | majd megtanulok imádkozni?~Mikes sanyarúan mosolygott.~–
10 XXXII | ifjú termetéről, azalatt Mikes megalkudott az örménnyel
11 XXXII | akárminő kérdést. – monda Mikes. – Mert az még csak három
12 XXXII | Jekdür Allah!” „Allah kérim.”~Mikes megbiztatá Györgyöt, hogy
13 XXXII | első dobolás – nyugtatá meg Mikes. – Még másodszor és harmadszor
14 XXXII | ugyan siessünk! – mondta Mikes. – Mert most már ebédre
15 XXXII | melléje rendelt kamarás, Mikes Kelemen alig bírt vele lépést
16 XXXII | puskavégére kerül. Csak Mikes Kelemen nem húzott nyilat,
17 XXXII | fut a nyúl! – kiálta rá Mikes.~– Hadd fusson szegény.~–
18 XXXII | mindjárt segítek rajta – monda Mikes, s aztán megmutatta Györgynek,
19 XXXII | dörmögé György, amit bizony Mikes nem értett meg.)~– Hát nincs
20 XXXII | menjen tovább a vadászokkal.~Mikes bizony nem mondatta magának
21 XXXII | másikra. Ki-ki magának lő. Mikes meggyőződött róla, hogy
22 XXXII | tartának, ahol Györgyöt Mikes hátrahagyta.~A fejedelem
23 XXXII | vadásztrófeumokkal, ahogy Mikes előre megmondá: minden szíjhurkon
24 XXXIII | varrótű esik is”, ahogy Mikes mondja. A borzasztó fűszeres
25 XXXIII | napján) aztán hírül hozá Mikes a hercegnek, hogy a fejedelem
26 XXXIII | is meg kellett fürödni, Mikes Kelemennel együtt.~„Azt
27 XXXIII | akik makkot esznek”, írá Mikes. „Ott a sok asszony, leány,
28 XXXIII | évvel előbb írt levelében Mikes. (1720. aug. 23.)~Ugyan
29 XXXIII | leányt.~Azt mondja erre Mikes: „a kezdet elég bőséges.
30 XXXIII | ellentmondtak. Különösen Mikes Kelemen. Az ifjú hercegnek
31 XXXIII | argumentumok mellett aztán rábírta Mikes a fejedelmet, hogy ne Györgyöt
32 XXXIV | erélyesen istápolta.1~Arról Mikes Kelemen nem világosította
33 XXXIV | azzal a kikötéssel, hogy Mikes Kelemen is kíséretében legyen,
34 XXXIV | utálatos nyelv, amit beszélnek!~Mikes Kelemen, tapasztalva a herceg
35 XXXIV | hiszi, szakkermentezek.~Mikes nagy megbotránkozással csóválta
36 XXXIV | látja maga előtt. S amint Mikes Kelemen bemutatta, már a
37 XXXIV | tonzúráját vakarta. Ellenben Mikes Kelemen lopva előhúzá a
38 XXXIV | Mikor?~– Holnap mindjárt.~Mikes Kelemen közbevágott:~– Ha
39 XXXIV | olyan mohón! – morgolódék Mikes Kelemen.~– Kezdjük el mindjárt
40 XXXIV | kis Zsuzsika” éppen a jó Mikes Kelemennek a titkos lángja
41 XXXIV | hogy módja van benne.”~Mikes volt a legfiatalabb legény
42 XXXIV | kegyelmedtől imádkozni – magyarul.~Mikes Kelemen ugyancsak zsúrolta
43 XXXIV | megvendégeletlen távoznának.~Mikes Kelemen hasztalan szabódott,
44 XXXIV | szintén a gyöngéje volt Mikes Kelemennek. Ezzel vissza
45 XXXIV | pillanatban megint jókedve volt. Mikes Kelemennel is sokat évődött,
46 XXXIV | bejárt a Propontison.~Szegény Mikes és Pelargus uraimék majd
47 XXXIV | nyelvén imádkozik!~Csak Mikes Kelemen vakarta a füle tövét,
48 XXXIV | Egy napon bátorságot vőn Mikes Kelemen, hogy a hallgató
49 XXXIV | volt szabad ellentmondani.~Mikes Kelemen tudatta az urakkal
50 XXXIV | egy dinár ellen – monda Mikes Kelemen Pelargusnak –, hogy
51 XXXIV | kedve a szót megkezdeni. Mikes Kelemen úgy nézte végig
52 XXXV | hírt nem jegyez fel többé Mikes Kelemen az eltávozott Rákóczy
|