bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 I | fogságba került. Bécsbe vitték őket.~A nagy szabadságharc alatt
2 I | ellenségei, hogy elveszítsék őket.~– Nem igaz! Én magam is
3 IV | hogy a polícia nem bírja őket felfedezni, ez csak arra
4 VI | nagymester. – Ha aláírod őket, beléphetsz a homiliába3
5 VII | igazságot tett.~– Állítsátok ki őket a középre, sértőt és sértettet;
6 VIII | bokrok félig eltakarták őket.~A denevérnek párja is került:
7 VIII | igaznak, mint most, sose látja őket senki. S ki merné annak
8 VIII (2)| De hadd büntesse meg őket ismételten a mi derék Giorgionk
9 IX | Az anyai vér azonban védi őket. Amália princessz rokonságban
10 XII | vert: mentül tovább nézte őket, ama paradicsomi varázskép
11 XII | megbocsátottak.~Én azután elvezettem őket a lakásomig; ott megtalálták
12 XII | a selyemfüggöny takarta őket.~– A két marchese szerencsésen
13 XIII | jött-ment körülöttük s heccelte őket: „Beiss Katze!”~A komédiásbódék
14 XIII | rohannak eléjük, s hívogatják őket a csárdáikba. A katonák
15 XIII | környékére, s ha üldözőbe fogták őket, a sűrű bozótban könnyen
16 XIII | egész úri társaságot, mely őket körülállta, azután egy nagyot
17 XV | Császári lovasság kísérte őket elöl-hátul, közben céhzászlókat
18 XVI | nyugodva.~Ez az ember nem fogja őket elárulhatni.~És semmit azokból
19 XVIII | mintha a föld nyelte volna el őket. A fáklyások egyedül maradtak
20 XIX | asztaltársaság nagy riadallal fogadta őket, s rögtön helyet szorítottak
21 XX | A Malach szidta, átkozta őket. Egyszer aztán azt mondta: „
22 XXI | a magas part eltakarta őket.~Mentül jobban közeledtek
23 XXI | süvegeikről meg lehetett ismerni őket. A Kammesierer utat tört
24 XXI | ember?~De mégsem árulta el őket. Eszébe jutott a Mirikló.~
25 XXIII | ismét visszajön, vezesse őket hozzá. Ezek a marchese di
26 XXIII | fekhelyéről s betakargatta őket. Talán még most is fölkel
27 XXIII | vannak: s ismét betakargatja őket.~
28 XXV | lőni, ha megtámadta volna őket valaki. György az egész
29 XXV | Bonaventura váltig csitította őket: hogy nem kell emiatt oly
30 XXV | elfogott zaffókkal?~– Elvisszük őket a hegyszakadékok közé: ott
31 XXV | Nem kérek belőlük. Tessék őket utasítani, hogy menjenek
32 XXV | bérlő egész a kapuig kísérte őket lámpással.~Mikor visszatért
33 XXVII | geszt mélyéből összehozza őket a „mirabilis jalappának”
34 XXVIII | futó nemes.~Io bebocsátá őket a csapóajtón.~Nagy lármával
35 XXIX | a másikba. Fölébresztik őket a rigók, meg a pacsirták:
36 XXIX | mikor leestek. Lehetett őket látni, mint ív alakban lehulló
37 XXIX | kéngomolyok szépen kikerülték őket leestükben. Itt két szerelmes
38 XXIX | ott ültek a csónakon, mely őket a hajóhoz szállítani készült.~ ~
39 XXX | zsarnokoknak és ízekre tépni őket.~– Ezek mind olyan indulatok,
40 XXX | láncait, felfegyverezzük őket a katonáknak sorba rakott
41 XXX | megfizetve, s kikérdeztem őket a sorsuk iránt, ha nem kívánkoznak-e
42 XXX | sem venék, ha fel akarnám őket szabadítani?~– Sőt bizonyosan
43 XXXI | Eszterházy, Jávorka? Úgy írta le őket, ahogy maga előtt látta –,
44 XXXII | Pelargus magukra hagyta őket.~Mikor aztán senki sem látta
45 XXXII | Mikor aztán senki sem látta őket, akkor egymás nyakába borulhattak,
46 XXXII | De visszataszítóvá tette őket az a hideg dölyf, amivel
47 XXXIII | futnak a cserény felé. Szabad őket megbámulni. Az egész testük
48 XXXIV | Kelemen nem világosította fel őket, hogy ez a kitűnő asszonyi
49 XXXIV | a menyecske ott találja őket marasztani ebédre.~Györgynek
50 XXXIV | nyulak után, ahol meglátta őket, amitől azok mégjobban futottak: –
|