Rész, Fezejet
1 I | egyszer a Jézusról.~– Beszélj nekem a Météről.~– Méte, méte =
2 II | telepipázni a szobát?~– Hát már ez nekem így szokásom.~– Mert az
3 II | már volt az abaldóban. De nekem sokkal jobb van. Minden
4 II | is.~– De hát mondd csak nekem, pajtás: – no tudod, előrebocsátom,
5 II | políciának. No hát mondd meg nekem, micsoda abszurdus gondolat
6 II | No, a felét fogod ideadni nekem. Hallgass csak rám, domine
7 II | engedélye van rá.~– No, hát nekem ez az ember gyanús! Én ismerem
8 V | ígérnek s pálcalovat adnak. Te nekem azt ígérted, hogy a Méte-ünnepélyre
9 V | hogy mi benne a tréfa? S te nekem nem a Colombinát ígérted;
10 VII | küzdtél ma itten.”~– De nekem megkétszerezte az erőmet
11 VII | összeverekedtem a saját mesteremmel. Nekem több nem kell a tréfából.
12 VIII | hetykén válaszolt:~– Kell az nekem az aranyakat hova tenni.
13 VIII | Wammána a védencének.~– Mit nekem most minden aranya a világnak?
14 IX | penészes akták porát kell nekem nyelnem, mennyi sportulát
15 IX | a parókához.~– Hát minek nekem a paróka?~– Furcsa kérdés.
16 XII | ha ez a nagy kamasz odaát nekem testvérbátyám volna, én
17 XII | az mind ő neki jutott, nekem nem adatott belőle semmi.”~
18 XII | kérdezé a Sennerhölgy.~– Nekem mondhatom, hogy minden torony
19 XII | kicsikét én hoztam ide. Nekem egy fraj adta át annak a
20 XII | képpel.~– Mért mondta ez nekem: „jó Fülöp?”~Wammána odasúgott
21 XII | súghatta azt senkinek.~– Nekem nincs párom – mondta Wammánának. –
22 XVI | megdicsérte, hogy jó fiú. Nekem pedig azt mondta, hogy nem
23 XVI | vádlókat verette agyon! Nekem pedig meghagyta az erényes
24 XVII | kiálta rá Pelargus.~– Nekem nem szabad elfutnom, mert
25 XX | ki a dádé. Azt kiabálta nekem. Azért mondtam én, hogy „
26 XXIII | magnifice, nem tudná ön nekem megmondani, miféle nagy
27 XXIII | miféle nagy érdemeim lehetnek nekem, amikért én manapság e fényes
28 XXIV, 1 | e minőségeket és címeket nekem, óh Uram, részint egy szabad
29 XXV | az Etna tövében.~– Ah! Az nekem nagyon kedves fog lenni.~–
30 XXV | a tengerbe.~– Ez tetszik nekem! – mondá a rablóvezér. –
31 XXVI | elolvadt, amíg odaér. – Hát nekem most az a gondolatom támadt,
32 XXVII | neked akkor mi marad?~– Nekem pedig marad ez az egész
33 XXVII | énvelem is beéred?~– Nem kell nekem az egész Szicíliából egyéb;
34 XXVII | te. S már most nem börtön nekem ez a sziget; hanem paradicsom.
35 XXVIII | kell – mondá Domenichino.~– Nekem van egy – monda György; –
36 XXVIII | Ha le talál verni, csak nekem kiálts, én majd fölszedlek.~
37 XXIX | tudom, hogy mi dolgom van nekem Törökországgal?~– Azt sem
38 XXIX | közünk nekünk egymáshoz? Nekem meg a jéghajónak.~– Kérdezd
39 XXIX | elfelejtetted már, amit nekem mondtál odafenn a Monte
40 XXIX | innen menekülni. Itt van nekem a mennyországom, az én kis
41 XXX | mentorának~– Hallod-e, Pelargus. Nekem egy jó gondolatom van, ami
42 XXXIV | Tudom! Mindent elmondtak már nekem a hercegről. Alig vártam,
43 XXXIV | zamatos keleti nyelvek! Ez nekem mind végtelenül tetszik.
44 XXXIV | özvegy.~– Oh nagyon sokáig. Nekem addig itt kell maradnom,
45 XXXIV | kegyelmességednek az úton, s nekem azt tetszett mondani, hogy
46 XXXIV | volt valami szava hozzá: nekem mondta el, általam izenteté
47 XXXIV | írószekrénybe. – Most hozták nekem hírül, hogy a hegyek közül
48 XXXIV | még Pelargus sem mondta el nekem.~– Nem tudta.~– Miért nem
|