bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 VI | Wammánától, a keresztapától.~– „Abrekh.”~– Jól van! legyen Abrekh;
2 VI | Abrekh.”~– Jól van! legyen Abrekh; akkor lesz belőle még majd „
3 VI | szemei kápráztak.~– Charié Abrekh! – monda neki a nagymester,
4 VI | égett egy gyertya.~– Idou Abrekh! – monda a nagymester, bemutatva
5 VI | üdvözlék.~– Charié! Charié Abrekh!~Azzal mindenki leült a
6 VI (1)| Józsefnek, a Jákob fiának: „Abrekh” jelent „ifjú atyát” – „
7 VI | meg a mi törvényeinket, Abrekh – monda a nagymester. –
8 VI, 1 | a syngraphe törvényeit, Abrekh? – kérdé a nagymester.~–
9 VII | Úgy láss e lakomához, fiam Abrekh, hogy ez a Sabbath Passachkor
10 VII | lehetett anélkül tökéletes.~– Abrekh fiam – szólt a nagymester –
11 VII | A nagymester meginté.~– Abrekh metastes. Most visszavonulhatsz.~
12 VII | rákiált Györgyre.~– Hohó! Abrekh! Te csalsz! Alulról húztál
13 VII | meg, ki lakik benned. Idu Abrekh! – Idu Czafénáth Panéákh!~
14 VII | eresszetek haza.~– Ohó! Athletes Abrekh! – monda a nagymester. –
15 VIII | emelkedett.~– Hehej! Athletes Abrekh! Tán a szenteket hívod segítségül? –
16 VIII | egész testén, lelkén.~– Abrekh! Hívj ki!~– Hívok. Coeur
17 VIII | elállt: úgy bámult.~– Nos Abrekh! Hát mit hívsz tovább?~Egyszerre
18 VIII | kettőben.~– Nos! Athletes Abrekh, hát nem veszed fel a talont?~–
19 VIII | nagyon. Az a druszád. Az Abrekh. No hát csak ügyelj rá,
20 VIII | visszafordultak nevetni.~Szegény Abrekh!~– Szedd össze az aranyaidat –
21 VIII | hosszú asztalon.~– Nos, Abrekh! – dörmögé a nagymester, –
22 IX | avatva? Hogy tűzkeresztségben Abrekh nevet kaptam? Hogy együtt
23 X | ő is súgva mondá neki:~– Abrekh! Korax akarsz-e lenni?~–
24 X | hagy mit mondott ő neked: „Abrekh! Korax akarsz lenni?”~–
25 XII | embert én elvállalom: – Abrekh az ön rabja. Ma éjjel Méte-ünnepet
26 XVI | Dávid, Ahasvér, Ammon.~Abrekh mellett ült egyfelől Zsuzsanna,
27 XVI | gúnyos csodálkozás szava. – Abrekh! Így van a dolog?~Abrekh
28 XVI | Abrekh! Így van a dolog?~Abrekh egész zavarba jött, és elpirult
29 XVI | nevetéssel csípett bele Abrekh piros orcájába.~– Nos. Hát
30 XVI | De hát minek neked az Abrekh? – felelt Koleikháb, gömbölyű
31 XVI | kölcsönösen óvták a tenyereikkel Abrekh arcát, nehogy a másik megcsókolhassa.~–
32 XVI | szolgálók? Azért, mert ott volt Abrekh! S a két leskelődő vén bíró
33 XVI | Zsuzsanna leszürcsölte Abrekh színig töltött poharáról
34 XVI | legutóbbi teátrumra, mikor az Abrekh innen a nézőtérről poharakkal
35 XVI | megértett.)~– Mit szólsz, Abrekh? – kérdezé Zsuzsanna, szemeinek
36 XVI | Györgyöt az öltözőbe, ahol az Abrekh jelmeze el volt számára
37 XVII | Elősettenkedik a mirtuszbokrok közül Abrekh: az ifjú szerelmes.~A híres
38 XVII | nem szabad visszaütni.~Abrekh, még a varázslat mámorában
39 XVII | nézz! ott a te halálod!~De Abrekh mindenképpen kiszabadítá
40 XVII | semmibe a Sámson feje fölött.~Abrekh borzadozott, mintha a láz
41 XVII | megújított támadások ellen. Abrekh vonaglott az ölelő hölgy
42 XVII | fordított rajta, úgyhogy Abrekh jutott háttal a viaskodók
43 XVII | támadó ellenféllel szemben: Abrekh már közeledni hallá a lábdobogását.
44 XVIII | Putifárné volt az asszonyod? Abrekh volt a neved?~Györgynek
45 XX | szandáljait. (György az egyiptomi Abrekh jelmezében jött ide.)~Akkor
|