Rész,  Fezejet

 1   V      |          a komédia engem untat – monda Giorgio.~– Hát milyen az
 2  VI      |      rajta: én is elviselhetem – monda György.~– Mi legyen a neve? –
 3  VI      |          hallotta.~– Lépj elő! – monda neki a nagymester.~György,
 4  VI      |    kápráztak.~– Charié Abrekh! – monda neki a nagymester, akinek
 5  VI      |        gyertya.~– Idou Abrekh! – monda a nagymester, bemutatva
 6  VI      |          törvényeinket, Abrekh – monda a nagymester. – Ha aláírod
 7 VII      |         értesz hozzá.~– Igenis – monda György. – Wammána urammal
 8 VII      |          Ohó! Athletes Abrekh! – monda a nagymester. – Te azt is
 9 VII      |    akarom látni.~– Látni fogod – monda a nagymester. – Csak legyen
10 VIII     |     zecchinoban megy a játszma – monda a nagymester.~– Áll! – viszonza
11 VIII     |          a tanácsot a mestered – monda neki a megvárakoztatott
12   X      |         módosította a szabályt – monda Wammána; – ha a hölgy nem
13 XIII     |           Meg vannak elégedve? – monda félvállról nézve végig a
14 XIII     |        mit szól a paripájához? – monda a csikós gazda, Györgyhöz
15 XVI      |         Ejh! Beszéljünk másról – monda Dávid. – Beszélj, Judit!
16  XX      |       kijöhetsz. Mind elmentek – monda Mirikló az ifjúnak, s felkötötte
17 XXV      |          a tizenkét fegyverest – monda az alkirály –, megduplázhatom:
18 XXV      |          maga a Fra Barbarigo! – monda feismerve a brigantik vezérét. –
19 XXV      |       volna elajándékozni való – monda György.~Erre a szóra Fra
20 XXV      |       még akkor gyermek voltam – monda a kalauz s tovább aludt.~
21 XXVI     |          a szerzetes.~– Kaptam – monda György. – Az örök tűz egy
22 XXVIII   |   odakapott.~– Maradj veszteg! – monda neki György. – Te meg ne
23 XXVIII   |   Domenichino.~– Nekem van egy – monda György; – de ez az apámrul
24 XXVIII   |         ahhoz az én két függőm – monda Io, lecsavarva a füléből
25 XXVIII   |         arcú férfiúnak találom – monda György.~– Hát hisz „azon”
26 XXVIII   |         már a princnek a gúzs! – monda Satturno Domenichinonak;
27 XXVIII   |         csodatevő férfiú vagy! – monda erre Domenichino, s azzal
28 XXIX     |     elijedve.~– A hegy háborog – monda neki Io. – Sokszor megjön
29 XXIX     |           Hallod ezt a morajt? – monda György Iónak. – Ez egy corricolónak
30 XXIX     |  mutatott fel az égre.~– Nézd! – monda Györgynek. – Ott van az
31 XXX      |       van.~– Ez egy magyar dal – monda Pelargus szomorúan.~– Hát
32 XXX      |       meg engemet erre a dalra – monda György Pelargusnak.~– De
33 XXXII    |      akarok maradni az apámnál – monda György.~Ezért a szóért gyöngéden
34 XXXII    |             Csak aludjál, fiam – monda az apa. – Éjfél után két
35 XXXII    |    kegyelmed akárminő kérdést. – monda Mikes. – Mert az még csak
36 XXXII    |           Dobolnak a palotában – monda György.~– Ez csak az első
37 XXXII    |          indulunk.~– Vadászni? – monda György, s a szemei fellángoltak
38 XXXII    |         mindjárt segítek rajta – monda Mikes, s aztán megmutatta
39 XXXIII   |      férfi!~– Beteg az én fiam – monda a fejedelem a kamarásának.~–
40 XXXIV    |         úgy szeretem a tengert – monda az özvegy –, olyan kedvem
41 XXXIV    |         egy valódi csodanyelv! – monda György. – Egy „l” betűnek
42 XXXIV    | megtanulni, mint egy férfiéből – monda az özvegy –, mert a férfiszájat
43 XXXIV    |      vadászunk még előbb egyet – monda a fejedelem, visszatéve
44 XXXIV    |         pénzbe egy dinár ellen – monda Mikes Kelemen Pelargusnak –,