Rész,  Fezejet

 1   I     |             felruházott asszonyi állat, akit a pogányhitűek azért emelnek
 2  II     |                 ifjúnak követeli tőlem, akit a sorsa nagyon érdekel.~–
 3  II     |         tudományokat egy inasgyereknek, akit az examen alkalmával, mint
 4  II     |               Amilyennek „ők” kívánják. Akit nem háborgatnak a nagyzás
 5  IV     |                azt meg lehetett érteni; akit mulattatott a tréfa, röhögött
 6   V     |                mint obligát polgárférj, akit mindig megcsal a felesége,
 7  VI     |               esküszöm a Jaldabahóthra, akit nem hiszek, hogy van a világon,
 8  VI,  1 |            szabadítják meg a hívek azt, akit imádnak, a gyilkos szegektül?~
 9 VII     |              helyezi, ha jól betanulta. Akit a szemén találnak, az hiába
10 VIII    |             újat vett föl a talonbul.~S akit hívott, meg is segíté.~– „
11  IX     |                 amelyben feltalálhatod, akit imádsz, s meg van adva az
12 XII     |           bámulásnak, mint egy gyermek, akit először vittek színházba.
13 XII     | társszomszédságban a „cigány-vajdával”, akit Taraszkoi herceg név alatt
14 XII     |               szerint ön az a Cornelia, akit a cseléd említett, hogy
15 XII     |                  Ez a kalap azé az úré, akit ön megvédelmezett.~– A sietségben
16 XII     |             kérni az ellenfele nevében, akit ön becsületében megsértett.
17 XII     |               férfinak a fülébe súgott, akit kísérőül választott magának: „
18 XIII    |              nem olyan, mint a szarvas, akit hátulról meg lehet támadni:
19 XIV     |              ideális bálvány irányában (akit azok hazának neveznek) az
20 XIV     |             annak a rejtélyes embernek (akit eddig csak a kutyás embernek
21  XV     |           jelképezték hivatásuk titkát, akit követett a „Riesen Michel”,
22 XVI     |                   Az erényes Zsuzsanna! Akit csak látni szabad, de hozzányúlni
23 XVI     |                engem megvetett az ifjú, akit szerettem! De Zsuzsannáról
24 XVI     |            játszotta a hetairia2 előtt, akit az apokrif leír: a Dániel
25 XVIII   |              Rákóczy Ferenc fia vagy! – Akit meg akartál ölni, az a bátyád! –
26 XIX     |                 a rajkódat. Tudod, azt, akit elvettek tőled az iltisek,8
27 XIX     |                 a ménesben a paripáját? Akit a kutyás manusz19 kifogott?
28  XX     |                áll annak a szónak, hogy akit veszteni visznek, csakugyan
29 XXI     |                 lovagnak az alakja élt, akit ő még egy nappal előbb versenytársának
30 XXI     |           délceg marchese di San Carlo, akit gyűlölt, halálos párbajra
31 XXI     |            eléje egy ismeretlen fickót, akit ő sohasem látott. Micsoda
32 XXIV,  1|                 másik én”-je az urának, akit az iskolában képviselt.
33 XXIV,  2|              Györgyöt? és egyedül őtet, akit csak a bölcsőben látott
34 XXV     |            adományul. Egy nemesemberét, akit kivertek ősei kastélyábul,
35 XXV     |         ácsorgás. A természet rabja az, akit ide küldtek.~Mivel lehet
36 XXVI    |                 Ez itten Vulkánus ugye, akit megszólítottam? Minő választ
37 XXVII   |              nem hagyom a vőlegényemet, akit vártam.~– Te engem vártál?~–
38 XXVII   |           hozzád. – A testvérbátyádtól, akit viszont marchese di San
39 XXXI    |               közeledtek, de ez nem az, akit Pelargus leírt előtte emlékezete
40 XXXI    |              kebléhez kedves gyermekét, akit a bölcsőben csókolt meg
41 XXXII   |                szól ez? – kérdé György, akit ez a harcias jel egyszerre
42 XXXIV   |                az a mindennapi halandó, akit a többiek mértékével taksálnak.
43 XXXV    |    lengyelországi hűbériség neve után.) Akit a históriaíró „ágyas”-ának