1-500 | 501-1000 | 1001-1224
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
501 XIV | hisztérikus allotriofagia.~S most ez a vademberek vezére
502 XIV | kész kiállani a színpadra s veszedelmes komédiát játszani
503 XIV | volna, hogy ki az az ember? S mért megy az most oda, ahová
504 XIV | hogy őneki oda kell menni, s kockára tenni életét élet
505 XV | napja a népmulatságé volt. – S ilyenkor egész Bécs az utcán
506 XV | egész Bécs az utcán van, s minden embernek a kezében
507 XV | egész erős rácsozattal, s kívül-belül puskás strázsák
508 XV | csárdává volt átalakítva, s ki hová egy-két széket és
509 XV (1) | a főerdőmester jött oda, s az adta vissza a királyleánynak
510 XV | közben céhzászlókat emelve, s a hírhedett pékbillikomot
511 XV | péklegények nagy muzsikaszóval, s minden pékbolt előtt riadó
512 XV | hercegnő, akinek halálfeje van, s aki férjet keres, – segélyül
513 XVI | fejedelemfiak elszöktetését Bécsből. S azóta is folyvást körülöttük
514 XVI | Bejárta Európa fővárosait, s azoknak a koldusaival éppen
515 XVI | volt a korhely életmódtól s ez a lelkét is eltompítá.~
516 XVI | És mégis odament velük, s mint minden eddigi kalandjainál,
517 XVI | férfi mellett ült egy hölgy, s azokat a bibliai neveiken
518 XVI | az álarcokat, a fátyolt, s mondjátok el igazán, hogy
519 XVI | hajlós ágat az almafáról, s jól végigverte a hátát az
520 XVI | Héva asszony azontúl is. S mikor a paradicsombul kikoptak,
521 XVI | keressen élelmet a gyerekeknek. S míg az ura az erdőn járt,
522 XVI | meg Ádám lett szerelmes. S így élt az első emberpár
523 XVI | visszavezeté Ádámot Hévához, s összebékíté a házastársakat.
524 XVI | fátyolt borított a múltakra, s éltek azontúl jámborul és
525 XVI | azontúl jámborul és kegyesen, s lamentáltak együtt a világ
526 XVI | választotta el a régi asszonyától, s hogy buktatta meg a mindenható
527 XVI | franciák darabot is írtak róla s mindjárt sanszonettet a
528 XVI | Ki is engesztelte szépen. S e kibékülés után tizednapra
529 XVI | protestánsoknál a biblia szent könyv. S a zsoltár a mindennapi vigasztalás.~–
530 XVI | Bethuliába a levágott fejjel s elhitetni az atyafiakkal,
531 XVI | könny gyűlik a szemébe, s a hangja reszket.~Odasúgott
532 XVI | Igazán otthagyta a köpönyegét s maga elmenekült?~A felszólított
533 XVI | úrhölgynek a budoár-titkait. S bár mondaná el az egészet
534 XVI | Én nagy lármát csaptam, s ráfogtam a makacs rabszolgára,
535 XVI | Erre az öreg is előjött, s kérdezte, hogy mi baj? Én
536 XVI | nagy sírás között a mesét, s bizonyítottam a köpönyeggel:
537 XVI | leskelődött a budoárban, s az inasnak fogta pártját. – „
538 XVI | Józsefnek a köpönyegét, s megdicsérte, hogy jó fiú.
539 XVI | mindenért a bíróhoz menni. S ezzel a dolog abban maradt.
540 XVI | Memphisz arról beszélt, s sok papiruszlevelet teleírtak
541 XVI | legtöbbet gúnyolódtak velem, s mikor éppen hámozták a narancsot,
542 XVI | világon az én Józsefem?~S odafordította eléje az arcát,
543 XVI | Zsuzsanna. – Ez az én Abrekhem.~S maga felé fordította György
544 XVI | zöld tüzű sötét szemeivel, s megszorítá a kezét titokban,
545 XVI | megszorítá a kezét titokban, s aztán rákezdte, könnyelműen
546 XVI | tartják. Mindenki odamehet. S mikor eltávoznak, senki
547 XVI | volna el egy is a szappant, s a másik ott maradt volna?
548 XVI | Azért, mert ott volt Abrekh! S a két leskelődő vén bíró
549 XVI | leöklözte mind a kettőt s maga szépen elmenekült.
550 XVI | elmenekült. A bírák bevádolták s elítélték Zsuzsannát. Ámde
551 XVI | Dániel a két öreg asszesszort s ártatlanná teszi Zsuzsannát!
552 XVI | ettől bölcsen tartózkodott, s a falevelek miatt a vádlókat
553 XVI | mely magával akarja sodorni s felemeli az égbe. Nem akarja
554 XVI | angyalszárnyakat belőle, s tanítják idejekorán embernek
555 XVI | hierodulok apró poharakat hoztak, s azokat megtölték fonott
556 XVI | mint egy szép panthera, s így nyújtá azt Abrekhnek.
557 XVI | csikós felugrott a székéről, s az öklével az asztalra vágva,
558 XVI | belekapaszkodott a karjába, s el akarta csitítani.~– Majd
559 XVI | kosztümjét: az orgona mögött, s azzal elfutott az öltözőbe.~
560 XVI | Ezt az ablakot felnyitá s kinézett rajta. Onnan a
561 XVII | keresztet vetett magára, s itt-ott egy „Jézus Mária!”
562 XVII | dévaj kedv is visszatért, s tovább énekelték a madrigált.~–
563 XVII | szorította át a derekan, s egy másik öv lazán volt
564 XVII | válláról, tíz sor kláris s ugyanannyi ezüst pénzfüzér
565 XVII | tekerccsel volt körülcsavarva. S ugyanannak a könnyű egyiptomi
566 XVII | voltak kötve az álla alatt s körülcsavarva a nyakán;
567 XVII | végigdűlve a kereveten, s teljes fuvolacsengésű hangon
568 XVII | alakját a sötét víztükörben, s egyszerre mind a két kezével
569 XVII | hosszú, dús, leomló hajzatát, s azzal, mint egy tündérpalásttal,
570 XVII | körülrepkedi a fénylő hölgyalakot, s nagy küzdelem támad kettőjük
571 XVII | Akkor aztán elfogja azt, s kegyetlen diadallal veszi
572 XVII | nénédhez – súgja a lepkének, s áthajítja azt Delila sátorába.~
573 XVII | bálványozott hölgye mögé, s félénken, tétovázva egy
574 XVII | int neki, hogy hallgasson. S két szájat egyszerre elhallgattatni:
575 XVII | Hiába! már meghallották, s odalenn a nézőközönség egész
576 XVII | Sámson félrelökte Delilát, s előjött a sátorból, marokra
577 XVII | hogy a viaskodást lássa.~S egyszerre valami fagyos
578 XVII | mereszgesd a szemeidet!~S egyik szemét a másik után
579 XVII | kiszúrni? Abból semmi sem lesz.~S nevető arccal védte magát
580 XVII | csókjával akarta megnémítani, s teljes erejével elkiáltá
581 XVII | kinyújtá azt a hosszú karját, s a bot ólmos vége, mint az
582 XVII | mint aki táncnak indult, s azzal hanyatt vágta magát
583 XVII | sebből kiszökellt a vér, s odahullott Delila arcába,
584 XVII | taszítá el magától Abrekhet, s felszökve az ifjú öléből,
585 XVII | Jacintóm! Szerelmem!”~S megragadta annak a fejét
586 XVII | Sámson odaugrott hozzá, s felrántotta őt fektéből.~–
587 XVII | Egymást akarjátok megölni! – S ezért az asszonyért itt?~
588 XVII | szél befújt az ablakon, s lenyomta a szövétnekek lángját.~
589 XVII | azt a szép hosszú haját, s annál fogva felkapva a levegőbe,
590 XVII | hadai! ahányan vagytok, s próbáljatok ide felhatolni.~
591 XVIII | városból? Bécs város nagy erdő!~S azonfölül be van kerítve
592 XVIII | Nyaktöréssel jár a leugrás. S az árok túlsó oldalán is
593 XVIII | lámpást vitetett maga előtt, s jámbor családapák a zsebükben
594 XVIII | képzelte, hogy futnak utána, s kiabálják mindenfelől: „
595 XVIII | jött e szörnyeteg látására, s a mámor bátorságával nekirohant
596 XVIII | össze a kovácsoszlop előtt, s ott elnyomta az álom. Álmodott
597 XVIII | a föld rázkódott alatta, s pokoli zsivaj hangzott a
598 XVIII | vázak, legfelül a koponyák.~S ezen a csonthalmazon ült
599 XVIII | Beinmann! ne szökj el!”, s visszadobták a szekérre.~
600 XVIII | temető kívül van a városon, s hogy őneki nagyon jó lesz
601 XVIII | legények kaptak a tréfán, s feltették az ifjút a szekérre.
602 XVIII | hogy olyan nagyon didereg, s megkínálta a butykosábul.~
603 XVIII | becsületes emberek között, s ezek bizonyára becsületes
604 XVIII | Részegen feküdni az utcán s felszedetni magadat? Igazi
605 XVIII | nagyon szép gyerek voltál, s eladtak a Mizraimitáknak.
606 XVIII | fognak a Billträgerinekkel.~S az egész díszes társaság
607 XVIII | akiknek csak egy lábuk van, s beszéd helyett a felhúrozott
608 XVIII | táskájából egy eldugott koponyát, s odatartá György elé.~– Hát
609 XVIII | odatartotta a szurokfáklyát, s attul a borszesz lángra
610 XVIII | borszesz lángra lobbant, s a kék-zöld tűz egyszerre
611 XVIII | parton már puszta tér volt, s ágyúlövésnyi távolban kezdődött
612 XVIII | leugráltak a fickók a szekérről, s egyszerre elpárolgott az
613 XVIII | sötét keresetben jártak), s ezzel az alkalmatossággal
614 XIX | vándorbottal járták be a várost, s beszéltek a szentföldön
615 XIX | arról, hogy diákul kántáltak s minden öltönydarabbul ki
616 XIX | hazaszabadult rabok testén, s látható volt a meztelen
617 XIX | arccal jártak a városban, s vezeklésük jeléül nyírfaággal
618 XIX | üldözőik elől menekültek s ajánlólevelekkel voltak
619 XIX | megboldogultak lelkeivel beszélnek, s apró üvegcsékben csodaerejű
620 XIX | szerelemitalt árulnak, s rejtett kincseket segítenek
621 XIX | tolongásban az erszényeket, s a parasztokat rászedik hamis
622 XIX | fel a nehéz vasajtókat, s akik végül emberölésre is
623 XIX | törvényeik, alapszabályaik, s van aki törvényt tart közöttük:
624 XIX | Ezt szabadon választják. S ez tesz igazságot a peres
625 XIX | társaság emlékezetes napjain, s ha valakinek az a fátuma
626 XIX | több üst van beskatulyázva, s azokat árulja úton-útfélen
627 XIX | csavargóhad elhagyja az utcákat, s takarodik haza.~Többfelé
628 XIX | csinálják a haditerveket, s ott tartják a fényes lagzikat.~
629 XIX | hordót; muzsikát csinálnak, s folyik a dáridó világos-virradtig.~
630 XIX | István tornyába felmentek, s annak a balusztrádjáról
631 XIX | kísérte a török tábort, s vásárt ütött a martalék
632 XIX | társadalom megvolt régen, s már két századdal előbb
633 XIX | elbújnak, becsukatják magukat, s aztán felnyitogatják a szentségtartókat,
634 XIX | felnyitogatják a szentségtartókat, s ami szent ezüst és arany
635 XIX | elszeretik a papoktól.~– S a bátyám ezt a mesterséget
636 XIX | ezüstből isszák az áldomást.~– S a bátyám ebben részt vett?
637 XIX | az ajtaját felnyitotta, s azon bevezette Györgyöt.
638 XIX | Kammesierer felhúzta a kútgémet, s beleállt a vederbe.~– No
639 XIX | felcicomázott mamzeleknek, s egypár hegedű és klarinét
640 XIX | muzsikusok nem voltak már vakok s a táncosok nem voltak sánták,
641 XIX | táncosok nem voltak sánták, s aki a colonne-t fennhangon
642 XIX | javában folyt a lakoma, s a bográcsokból nagy cinkanalakkal
643 XIX | arisztokrata szokás szerint, s a férfiak fején keresztül
644 XIX | riadallal fogadta őket, s rögtön helyet szorítottak
645 XIX | összeölelte, csókolta Györgyöt, s odaültette maga mellé a
646 XIX | elhagyta a vidám társaságot, s elment aludni az egyik kemencébe,
647 XIX | nyúl. Odament a pesteshez, s megcsiklandta a leánynak
648 XIX | A Sosoj szót fogadott, s kihúzta a leányt a kemencéből,
649 XIX | macska, összehúzva tartja, s a két öklével dörzsöli.
650 XIX | Nem találom. Alhatnám.~S kiráncigálta a kezeit a
651 XIX | vajda ugrott oda hozzá, s megfogta a kezét.~– No te
652 XIX | a két kezével az arcát, s elkezdett jajgatni.~– Jáj!
653 XIX | szemei. Nagy karikaszemek! S amint meglátta Györgyöt,
654 XIX | mint a felriadt vadmadár, s odarohant hozzá, ölébe vetette
655 XIX | átkarolta két szívós karjával, s elkezdte csókolni a szemeit,
656 XIX | Cigánycsók volt: hazugság volt. S mégis mennyivel igazabb
657 XIX | ember a fogával harapja el, s aztán a phéna a két kezével
658 XIX | falatokat, „egyél, kedves Jiló!” S minthogy a kenyérevés nem
659 XIX | odajöttek a hátuk mögé, s most már az ő fülükbe húzták
660 XIX | ájtatoskodás közben elaludt, s nem vette észre, hogy az
661 XIX | ott van a siralomházban, s a nyakravalójának a vége
662 XIX | csókot kapott Miriklótul.~S a csókok még jobban feltüzelték.
663 XIX | asztalhoz vágta a süvegét, s elkezdett jajveszékelni.~–
664 XIX | Ugyan húzd ki a kardodat, s add oda neki, hogy menjen
665 XIX | teketóriával kihúzta a kardját, s átadta Györgynek.~Nagy hahota
666 XIX | a fakardot az asztalra, s beleordított a kacajba.~–
667 XIX | kihúzva a bogrács alul, s annak a tüzes végével odavilágítva
668 XIX | ezüstkupakos tajtékpipát, s elvéve a vén kovács cigány
669 XIX | egy öblös tajtékpipája, s mikor már nagy a haddelhadd
670 XIX | indulatok. Mindenki rágyújtott, s akkor aztán lehetett csendesen
671 XIX | lehetett csendesen tanácskozni s sikerrel biztató határozatokat
672 XIX | petárdát sütnek el az utcán, s aztán felgyújtják a vásári
673 XIX | felgyújtják a vásári bódékat, s a tűzi veszedelem alatt
674 XIX | szekeréről a Csercsent, s azzal aztán „usgye fore!”
675 XIX | felnyitotta kerekre a száját, s átszítta a füstöt, amit
676 XIX | Dologra minden ember!” s egy éles hangú ércsípba
677 XIX | barátok, apácák képében, s eltünedeztek a titkos kijáratok
678 XIX | A csőcselék fejedelme.~S ő becsülte ezt a csőcseléket!~
679 XX | leány felhúzta a lábszárait, s fejét a két karjával átfont
680 XX | szemeit karikára felnyitva s fehér fogsorait rávicsorítva.
681 XX | világítottak a sötétben.~S aztán, hogy a rossz gyermek
682 XX | gyermek nem fogadott szót s nem akart tovább alunni:
683 XX | rátérdelt, hanyattvágta, s egy perc alatt úgy bepólyázta
684 XX | Ácsi! – szólt a Malach. S aztán csendes, halk hangon
685 XX | monda Mirikló az ifjúnak, s felkötötte neki a lábaira
686 XX | annak, aki áruló volt!” S erre egy a cimborák közül
687 XX | oda arra a keresztvasra, s aztán a bajuszát, meg a
688 XX | szálankint húzogatták ki, s azalatt meg a talpait csiklandozták.
689 XX | a fejére a szentencia.~– S nem tesznek semmit a megszabadítására?~–
690 XX | többi mesterlegényeket, s meg akarják ostromolni a
691 XX | fejét, lehúzták a bőrét, s aztán a nyúzott medvét felakasztották
692 XX | van dühödve a hentesekre, s rombolja szét a bódéikat.~–
693 XX | utat a csatorna hídjánál, s mikor jön a hídra a szekér,
694 XX | amitől a lovak megsántulnak, s aztán a Csercsent kiszabadítják:
695 XX | beledobják egy csónakba, s elmenekülnek vele a Dunára.~–
696 XX | csakugyan a Trenk Frigyes, s nem valami zsivány? Ki ismeri
697 XX | felhajítod a tollas süvegedet s elkiáltod magadat: „frater
698 XX | előrerohannak a kardjaikkal, s megszabadítják a Csercsent.~–
699 XX | a bátyámat ölni viszik, s nem szomjazom most a csókot,
700 XX | körüljárta a csodapalotát, s meggyőződött róla, hogy
701 XX | Sűrű fekete haja szétszórva s a homlokán egy ezüstabronccsal
702 XX | lába ujjai közé csiptetve, s úgy szedve fel a kezébe,
703 XX | úgy szedve fel a kezébe, s valamennyiből egy koszorút
704 XX | fejéről az ezüstabroncsot, s átkötötte vele a derekát. (
705 XX | csengett rajta a száz csörgő, s mikor sebesen körülforgott,
706 XX | mint egy kinyílt virág.~S aztán a tánc végeztével
707 XX | eredj. Nem tartalak vissza.~S azzal ledobta a fejérül
708 XX | ismét bement a vasajtón. S nemsokára visszatért a keresett
709 XX | kell teneked elveszned?~S aztán végigcsókolta, a szemein
710 XX | elvezette a csapóajtóig, s azt felnyitotta előtte.~
711 XXI | ráveti a szeges párkányra, s szépen keresztülhág rajta.~
712 XXI | föld alól bújnának elő, s mint a patkányok táborszámra,
713 XXI | azt kőzáporral fogadták, s aztán nagy üvöltéssel rohantak
714 XXI | beleugrottak a csónakba, s evezőkre kapva, sebesen
715 XXI | kiugráltak a csónakból, s a labodával benőtt szemetes
716 XXI | felkapaszkodtak a hídfő oszlopára, s készen tartották a hegyes
717 XXI | egy-egy új sátor gyulladt meg, s a felhalmozott zsiradék
718 XXI | mer hasonlítani arcban, s azért mert az ő ideáljához
719 XXI | kiszabadítja az ellenség kezéből, s ekkor megismerteti magát
720 XXI | képzelte azt el magában.~S íme itt hoznak eléje egy
721 XXI | ábrázat! Barna, mint a diófa s még azon kívül ragyaverte,
722 XXI | feketébbé tették az arcát, s a felső ajkának az egyik
723 XXI | homloka közepéig lenőtt, s a két füle mellett eláll
724 XXI | ezüst karikafüggő akasztva.~S ez akar San Carlo József
725 XXI | hanem a földhöz vágta, s odakiáltott a diákoknak.~–
726 XXI | magára hagyatva mindenkitől.~S amint a lovasság élén közeledett
727 XXI | lépett, kihúzta a kardját, s markolatával nyújtá a tiszt
728 XXI | serenissime – mondá a tiszt, s aztán üljön fel egy lóra,
729 XXI | aztán üljön fel egy lóra, s csatlakozzék ide mellém.~
730 XXI | karabélyát vette a kezébe, s gyalog sorakozva vonult
731 XXI | csavargóhad leugrált a vízbe, s igyekezett a partra kiúszni.
732 XXI | leszállt néhány rota a lórul s azok is puskával a kézben
733 XXI | csodapalota történetét, s azzal megint nagy szolgálatot
734 XXI | ez csakugyan az ő apja. S akkor a Mirikló megint csak
735 XXII | az oldalajtó megnyílt, s belépett, kancellárjaitól
736 XXII | magatartása által kivált, s halk, melankolikus hangon
737 XXII | fel a homlokát az ifjú, s halkan, de hallható hangon
738 XXII | kezével; arra csend lett, s aztán három ujjával az ifjúra
739 XXII | születésének kitűnő fénye s jeles lelki tulajdonságai
740 XXII | tulajdonságai felette ajánlanak s kit már gyermekkorától fogva
741 XXII | felséges házunk gyámságába s pártfogásába vettünk, s
742 XXII | s pártfogásába vettünk, s ki hűséges magaviselete,
743 XXII | magaviselete, engedelmessége s jóakarata által kegyelmes
744 XXII | indulatunkat magára vonta – s akinek mi kiváló érdemeiért
745 XXII | szicíliai grófsággá tesszük, s adományosát a szicíliai
746 XXII | előjogaival felruházzuk: s ez adományt annak minden
747 XXII | Györgyöt Di Giunchi grófot s minden utódait elidegeníthetetlenül
748 XXII | elidegeníthetetlenül megillesse, s az alkirály engedelme nélkül
749 XXIII | király leszállt a trónrul, s visszavonult a lakosztályába.~
750 XXIII | konziliárius ottmaradt mellette, s sugdosta a fülébe, hogy
751 XXIII | részint proskribáltattak, s ezáltal egy nagy morális
752 XXIII | főváros és a birodalom.~– S ezt én fedeztem volna fel, –
753 XXIII | respondeálni ex historia hungarica, s a kalligráfiai exercitiumait
754 XXIII | policia azonnal interveniált, s deteneálta az egész kollégiumot.
755 XXIII | azon túl is vele maradt. S őrajta kívül még két polgári
756 XXIII | szépen ezt a gondoskodást, s nem talált benne semmi kifogásra
757 XXIII | Künzli Pétert otthon találta, s a régi jó pajtási viszony
758 XXIII | elolvastatá Péterrel a két nevet, s aztán azt mondá neki, hogy
759 XXIII | a sértésért megkövetem, s a kihívást visszavonom.
760 XXIII | levelet vett elő a kalapjából, s átnyújtá azt Györgynek.~–
761 XXIII | György feltörte a levelet, s átadta a lovagnak, az felolvasá.~„
762 XXIII | megkövetem önt a sértésért, s ezzel adok önnek elégtételt.
763 XXIII | éjjel felkölt a fekhelyéről s betakargatta őket. Talán
764 XXIII | fiának rossz álmai vannak: s ismét betakargatja őket.~
765 XXIV, 1 | Olaszországon visz keresztül, s Olaszországban könnyen el
766 XXIV, 1 | hajó a legbiztosabb börtön, s a tenger a leghívebb porkoláb.~
767 XXIV, 1 | árucikkeket kirakni és felvenni, s friss ivóvízzel ellátni
768 XXIV, 1 | mely a napot eltemeti, s a holdat megszüli, s a háborgó
769 XXIV, 1 | eltemeti, s a holdat megszüli, s a háborgó tengert, mely
770 XXIV, 1 | mely a zivatarral harcol, s e harc közben a nyomorult
771 XXIV, 1 | oldaláról a másikra dülöng s a világító tengert, mely
772 XXIV, 1 | tengeri betegséget kapott, s akkor nem lehetett szavát
773 XXIV, 1 | felmászott az árbockosárba s ott hintáltatta magát –
774 XXIV, 1 | elővették az a-bé-abot, s amit Wammána elmulasztott,
775 XXIV, 1 | Fejedelme, Rákóczi-fejedelem, s a Római Szent Birodalom
776 XXIV, 1 | gyermeke: por és hamu vagyok.”~S folytatja a porrá és hamuvá
777 XXIV, 1 | világ nagyjaitól szenvedett. S megköszöni Istennek azt,
778 XXIV, 1 | csak a pap kedvéért van; s a pap maga gúny tárgya.~
779 XXIV, 1 | ítéleteid voltak azok fölöttem, s az emberek csak végrehajtók
780 XXIV, 2 | méltó sorsát megtalálja! s él azontúl a világ legboldogabb
781 XXIV, 2 | Igaz-e az, ami megtörtént? s ha igaz, miért igaz? hogy
782 XXIV, 2 | bizonyíték már! Hátha falzum? S ilyen pergamen is csak kettő
783 XXIV, 2 | lelki tulajdonságaiért, s olyan kiváló magaviseletért,
784 XXIV, 2 | mely egy szicíliai grófság s hatalmas pénzbeli apanázs
785 XXIV, 2 | Györgyöt futásra bírta, s maga hátramaradt, az ifjú
786 XXIV, 2 | folyamán rátalálunk megint. S akkor az egész világos lesz
787 XXIV, 2 | is fejedelmi udvart tart, s a francia kormánnyal érintkezik.~
788 XXV | bécsi kormány utasításait, s rangjához illő tisztességgel
789 XXV | palotájában volt elszállásolva, s annak a hintaján járta be
790 XXV | völgybe épített villában.~– S miért nem laktak fenn a
791 XXV | szoktak ragadni magukkal, s nagy váltságdíjért szabadon
792 XXV | jószágaikat elkobozták, s akik szintén ott tanyáznak
793 XXV | hozzájárulhatlan barlang, s időnkint onnan törnek elő
794 XXV | postaszállítmányait elrabolni, s egész harcokat vívnak a
795 XXV | be a hálószoba ajtaján, s csontujjaival összeszorítja
796 XXV | önt az uradalmáig kísérni, s azok ott maradnak a serenissime
797 XXV | kifizette neki az apanázsát, s aztán a tizenkét fegyveres
798 XXV | álmodni, még tovább álmodni, s aztán végképp elaludni.~
799 XXV | felváltva uralta a várost. S e városnak harci eseményekben
800 XXV | eseményekben gazdag története van. S arra minden lakosa visszaemlékezik.~
801 XXV | szokott esni Szicíliában, s ha a Fiumárák megdagadnak,
802 XXV | országutakat megszállva tartja s valóságos plágája az utazónak;
803 XXV | árult szent szobrocskákat, s még a megáradt Fiumárát
804 XXV | Fiumárát is átúsztatta, s nem tágított addig, amíg
805 XXV | le a bajuszát, szakállát, s kecskebőr harisnyát hord.~
806 XXV | letakarják egy nagy lapos kővel, s aztán meregetik kobakkal,
807 XXV | a jó puha harasztágyba, s a bérlő és György egyedül
808 XXV | védelmére vannak rendeltetve, s annálfogva azoknak az élelmezése
809 XXV | a szögletbe a puskáját, s megint elnyújtózott a lehevert
810 XXV | egészségesebb mulatság, s ha már éppen szép kilátást
811 XXV | tudja táplálni valamennyit, s minden liget körül szőlőlugassal
812 XXV | amik hasznot hajtanak, s azokat gondozza, tenyészti:
813 XXV | a szeme, ott újra kikel s jószántábul ismét aratást
814 XXV | elég. Azt ontja a tenger, s azzal minden ház el van
815 XXV | felnyergeltetett a bérlő, s aztán azokon folytatták
816 XXV | kecskéket sem bocsátották be, s annálfogva a tarka levelű
817 XXV | a tarka levelű akantusz s az árticsóka dúsan burjánzott
818 XXV | leszálltak az öszvérekről, s folyvást a négy zaffo kísértében
819 XXV | ajtókat értékesítették, s az ablakfák elrohadtak.
820 XXV | a termeken a denevérek.~S milyen pompa, mennyi fennkölt
821 XXV | monumentális épületet fenntartani, s leköltöztek a völgybe, egy
822 XXV | együtt a fegyvereseivel, s osztozik az erdei zsiványokkal
823 XXV | összehúzódva, mint a tüskés borz, s nyomorultnak vallotta magát.
824 XXV | lehet. A nap forrón süt s a múlt napi zivatar után
825 XXV | harmattá válnak a forró ködök, s rögtön hideg lesz a völgyben.~
826 XXV | kecskepásztor tud dudálni, s a béresek értenek valami
827 XXV | ezernyi ragyogó csillagot, s az azokat el-elfátyolozó
828 XXV | kisietett az erkélyre, s kérdezé az udvaron sétáló
829 XXV | erőszakosan kirontottak a kapun, s mentek az erdőnek zsiványt
830 XXV | vén gesztenyefák kinőttek, s a szép holdvilágnál nemsokára
831 XXV | malandrino csak malandrino, s a zaffo csak zaffo.~S azzal
832 XXV | malandrino, s a zaffo csak zaffo.~S azzal sietett kinyitni a
833 XXV | váltott halkan a bérlővel, s aztán kiválasztott még két
834 XXV | két rablót a társai közül, s nemsokára lehetett hallani
835 XXV | én is ott leszek akkor. S mit fognak önök most csinálni
836 XXV | bezárjuk egy sziklavölgybe, s ott tartjuk, amíg a messinai
837 XXV | hogy megszabadultam tőlük, s nem taposnak többé a sarkamra.~
838 XXV | tetszett ez az utasítás, s már erre csakugyan nagyot
839 XXV | komisz szaracénok volnánk, s addig soha sem fizet, amíg
840 XXV | erszényt kitesz az asztalra, s amíg leszámlálja a scudikat,
841 XXV | magam fizetem az angáriát; s az még nemesember korombul
842 XXV | Lökjük ki ezt magunk közül, s osszuk fel a jövedelmet
843 XXV | kerek számmal kilencszázat, s mi másik ketten is olyanformán
844 XXV | ön vezényletére állunk.~S hogy ígéretét biztosítsa,
845 XXV | zsinórra kötött ércsípját, s átnyújtá Györgynek.~– Hordja
846 XXV | ön ezt magával, signore. S akárhol jár ezentúl, ha
847 XXV | csak ezt a sípot fújja meg, s tapasztalni fogja, hogy
848 XXV | teremnek az én veressipkásaim, s megvédelmezik önt akár a
849 XXV | visszatérnek erőhatalommal, s azok akkor engem felakasztanak.~–
850 XXV | ő egy skorpiót lenyelt, s most az marja odabelül.~
851 XXV | hagyta a Pétert izzadni, s maga felült az öszvérre
852 XXV | maga felült az öszvérre s elindult egyedül a környékben
853 XXV | másiknak a farkához hozzákötni, s végül el tudni olvasni az
854 XXV | Az már delíriumban van, s nagy dicsekedésére fog válni,
855 XXV | Györgyöt nézte saját magának, s beszélt hozzá, mint Künzli
856 XXV | felnyergelteté az öszvérét, s azt mondá a bérlőjének,
857 XXV | agyonüthetik a fuggitivik, s akkor majd jön helyette
858 XXV | vezérei már odafenn ragyognak, s a firmamentum még folytatja
859 XXV | istenek emberekké tudtak lenni s az emberek istenekké.~Egy
860 XXV | voltam – monda a kalauz s tovább aludt.~Arra a kérdésére,
861 XXV | hasadékaiból a friss tűzfolyamot, s építi az új köröndöt a kráterénél.
862 XXV | ég felé lódít, lángveres, s odavilágít az ősanya-vulkán
863 XXV | időközönkint a föld alatti tűztől; s ez a fehér füst megáll a
864 XXV | taorminai romok között, s csak a pirkadó hajnal figyelmezteté
865 XXV | fekete. Csupa lávatörmelék. S az útféli házak is olyanok,
866 XXV | izzó fényt sugárzik ki, s a facipő talpát elszenesíti,
867 XXV | fogadtatásban részesült, s az igazi vendégszeretet
868 XXV | volt: több nyelvet beszélt, s jártas volt a történelemben,
869 XXV | Olvasta a régi klasszikusokat, s a görög és római mitológiát.
870 XXV | meghasadt az Etna oldala, s a kiömlő láva eltemette
871 XXV | egy útjában álló hegyen; s két új hegyet torlasztott
872 XXV | Onnan lerohant a tengerbe, s a kikötőt megnépesíté –
873 XXV | egy éjszaka koldussá lett. S azóta nem járnak a kikötőbe
874 XXV | hegy ormát borító jégtömeg, s aztán ez a két folyam rohant
875 XXV | oszlatta a vízáradatot, s a jeges víz kővé fagyasztá
876 XXV | fagyasztá az olvadt salakot. S utoljára is a víz maradt
877 XXV | magának a lávatömegben, s azt megtölté színültig.
878 XXV | hátrahagyták az öszvért, szamarat, s élelmiszereiket a kalauz
879 XXV | földtül külön van szakítva, s forog körüle, mint a hold.~
880 XXV | mely a szigetet körülveszi, s még a tengeren túl a távol
881 XXVI | mely lemegy a föld mélyébe, s melyen át gomolyogva tör
882 XXVI | tudta ráírni a borítékra, s öt nevet elsorolt előttem,
883 XXVI | elzáratta és fogva tartja, s a szigetről megszökni készül.~
884 XXVI | belegöngyölte azt a levélbe, s aztán levelestül együtt
885 XXVI | még az is visszaokádta, s a hömpölygő füstoszlopban
886 XXVI | vette az elalélt ifjút, s úgy vitte ki a mély sziklaköröndbül.
887 XXVI | hordott.~György föleszmélt, s mind a két kezével megragadta
888 XXVI | megragadta a barát kezét, s odavonta azt az ajkaihoz
889 XXVI | fagylaltjához és sorbetjéhez, s annak is a fele elolvadt,
890 XXVII | kért a kolostor perjelétől, s közölte vele a jégkereskedés
891 XXVII | feketecukor-gyártó Calzolaionál, s annak a csontváz feleségénél
892 XXVII | hegyszakadékok barlangjaiban él? S akinek ő most bitorolja
893 XXVII | árkádok alatt ellovagolt, s amíg a nyeregben ülve egyet
894 XXVII | csodaerővel kell bírni; s a saját jó öklében és az
895 XXVII | tágas völgyet nedvesít meg, s az tele van édes bogáncs-
896 XXVII | röhögéssel odavágtatott, s beleállt a kristálytiszta
897 XXVII | nekiállt a bogáncsbozótnak, s nagy lakomát csapott belőle.~
898 XXVII | hozzákötve egy tamariszkbokorhoz, s maga elindult gyalog, tovább
899 XXVII | sziklabörtönbe. Ismét nappal lett. S a nyirkos hideget felváltotta
900 XXVII | ablakában megtűzött a napsugár, s az mint egy tűznégyszög
901 XXVII | van legfenn megerősítve, s alant egy vaskarikába csomózva,
902 XXVII | egyedül visszaverhet százakat, s sziklákkal agyonzúzhatja
903 XXVII | koloncai elzárják kétfelől, s azokon túl egy tátongó hasadék
904 XXVII | felkeresi az öszvérét, s míg az éj itt nem lepi,
905 XXVII | valami szicíliai románc. S ugyanazt a dalt háromszorosan
906 XXVII | csapóajtó fel van húzva, s elzárja a ház bejáratát.~
907 XXVII | rajta egy éles füttyöt.~S a sípszónak csakugyan volt
908 XXVII | elkezdett aláereszkedni, s csendesen keresztülfeküdt
909 XXVII | keresztülfeküdt a mélységen. S tárva hagyta a bejáratot.~
910 XXVII | oldalvást a rálépő terhe alatt, s azt aláküldi a kaszaverembe.
911 XXVII | ahol már fák nincsenek s ennek a boltozatáról hull
912 XXVII | tündérhárfa ezüsthúrjaival; s most, midőn éppen a hanyatló
913 XXVII | a szivárvány széttágul, s előlép a vízsugarak közül
914 XXVII | Györgyöt, nagyot sikoltott, s hirtelen körülcsavarta a
915 XXVII | pedig elkezdtek kacagni, s kitárt karokkal rohantak
916 XXVII | vagyok az „Io”! A te Iód! S végre te is az én Abrekhem
917 XXVII | egy fricskát az orrára. S elfutott toalettet csinálni
918 XXVII | falból egy ólomcső nyúlt ki, s annak a nyílásán csorgott
919 XXVII | bogyókkal, folyvást terem. S a madarak mindig rájárnak.
920 XXVII | a kiakasztott tőrökben: s mikor szükségem van rájuk,
921 XXVII | csak kimegyek a bozóthoz, s behozok belőlük, amennyi
922 XXVII | kerítését, hogy „uccellaio”. S onnan éldegél tisztességesen.~–
923 XXVII | aminek katlant csináltak, s azt lezárták egy agyagkondérral:
924 XXVII | padlattal egyenlő volt, s onnan kőlépcsőn szállt alá,
925 XXVII | folyvást forrott a víz, s felülről folyvást ömlött
926 XXVII | az olaj is forró lett, s lehetett benne pecsenyét
927 XXVII | pedig felvittek Bécsbe, s ott rábíztak olyan jó gondviselő
928 XXVII | Levágták annak a haját, s bedugták a karmelitanők
929 XXVII | igazán, mint te magad. – S nem találod ki ezzel a te
930 XXVII | lobognak az ő kétfejű sasai. S mikor ezek a minden országból
931 XXVII | egy helyen összegyűlnek s találnak egy olyan nyelvet,
932 XXVII | világról. Messze is van, s ott igen jól őrzik. De van
933 XXVII | halott. Korán kezdett élni s elvégezte. Mihelyt lovagol,
934 XXVII | tudja, hogy veszni indult, s ettől ellágyult a lelke
935 XXVII | hozzád férni. Wammána őrzött, s a Péter szolgád kémkedett.
936 XXVII | mert megteszem.~– Döfd oda.~S a leány fogta a tőrt, s
937 XXVII | S a leány fogta a tőrt, s elkezdte azt az ifjú bőrébe
938 XXVII | csak eldobta a kezéből, s más módját találta ki a
939 XXVII | odacsalnak a vad méneshez, s akkor a szilaj lovakkal
940 XXVII | Carlo marchese az én bátyám. S aztán sietett, hogy fussak
941 XXVII | nevedben tette a följelentést, s aztán neked engedte át a
942 XXVII | a bátyád volt: József?~– S miért tette azt, hogy engem
943 XXVII | szétfutottak a katasztrófa után, s megtudva a följelentést,
944 XXVII | maguk mentek fel védekezni, s az elfutottakra hárítani
945 XXVII | cigányvajdát elfogadtad apádnak, s kicsiny híja, hogy zendülést
946 XXVII | melyet a sors őrá bízott s melyet ő elvesztegetett,
947 XXVII | én be nem takargatnálak.~S betakargatta az ifjút hosszú
948 XXVII | vagyok viaszból, azt tudod. S nézd ezt a sípot; ha ezzel
949 XXVII | előrohannak a védelemre.~– Ah! s te azt képzeled, hogy húsz
950 XXVII | a két karommal átölelek.~S ugyan átölelte.~– Hát te
951 XXVII | Szicíliából egyéb; egyedül te. S már most nem börtön nekem
952 XXVII | megérkezett a két bátyám közül.~– S az ide fel fog jönni?~–
953 XXVII | a mi közös menedékünk.~– S ha az engem meglát?~– Ki
954 XXVII | most hagyd magad eltemetni, s várd el, míg feltámasztalak.~
955 XXVII | el, míg feltámasztalak.~S az ifjú el hagyta magát
956 XXVIII | vőlegénynek az öszvérét, s azzal tartja ki a lakodalmat.)~
957 XXVIII | beszélte Domenichino, s azt is elmondta, hogy milyen
958 XXVIII | megkapjátok a pénzeteket, s aztán lesz minden elég.~–
959 XXVIII | már a nyelve felelt rá. S ha az egyik elhallgat, akkor
960 XXVIII | felnyitotta a pinceajtót, s lekiáltott Györgynek.~–
961 XXVIII | vállakkal és hosszú karokkal; s úgy be volt az arca nőve
962 XXVIII | éktelen haragra förmedt, s rárohant címerének meggyalázójára.
963 XXVIII | túlment Györgynek a fején, s a szűk szobában nem lehetett
964 XXVIII | kivette a kezéből a tőrt, s a háta mögé dobta, s aztán
965 XXVIII | tőrt, s a háta mögé dobta, s aztán fél kézzel megkapta
966 XXVIII | megkapta a kecskebőrénél fogva, s úgy odaültette a kőpadra,
967 XXVIII | jegyesemért – folytatá György. S ha a móringon megegyezhetünk,
968 XXVIII | megegyezhetünk, azonnal fizetek, s hozhatjátok a papot.~A „
969 XXVIII | átadjam. Ami a bérlőtül s a malandrinoktul megmarad:
970 XXVIII | fuggitivik röptiben megosztoztak, s futottak nagy versenykiabálás
971 XXVIII | megkaphatni, csengő pénzért. S éhes embernek gyors a lába.~–
972 XXVIII | közé szorította a tollat, s úgy vezetve a kezét, odarajzoltatta
973 XXVIII | menyasszony kezét fogta meg, s azzal íratta alá a nevét –
974 XXVIII | barát kiverte a tollát, s átadta az írást Satturnonak.~
975 XXVIII | hisz „azon” nevetek éppen!~S nem bírt magával a menyasszony.
976 XXVIII | szemeit ég felé forgatva, s arcának megnyúlt kifejezést
977 XXVIII | képezett.~Megáldá az ifjú párt, s kötelességükké tette, hogy
978 XXVIII | borult a vőlegénye keblére, s elszívelte, hogy az egy
979 XXVIII | monda erre Domenichino, s azzal a két bátya, a baráttal
980 XXVIII | szurokfáklyákat gyújtottak meg, s elkezdtek a dudaszó mellett
981 XXIX | földön kívül nincsen idő. S akik szerelmesek és boldogok,
982 XXIX | uralkodni, mint a Val del Bove! S ott egy akkora kis mennyországot
983 XXIX | egy Heszperidák kertje, s annak a háta mögött egy
984 XXIX | csapatban a tengeren át, s Szicília a pihenőhelyük.
985 XXIX | mindig érő szamócáiban. S adót is fizetnek a madárfogó
986 XXIX | egyszerre hideg lesz a lég, s csak később enyhül fel újra;
987 XXIX | feljön a félhold az égre, s behinti ezüsttel a komor
988 XXIX | szemeit lezárja az éjfél, s fut a hold csónakja fölöttük
989 XXIX | van felül, hol a másik. S a szerelmesek is a gyerekek
990 XXIX | gurigázta vissza Györgyöt Io, s annak a feje is nagyot koppant
991 XXIX | kidobta az elzáró üstöt, s azzal az egész épületet
992 XXIX | átalakult harsogó zuhataggá, s az aláomló víz fekete volt.~
993 XXIX | míg a láva utól nem ér.~S azzal gyorsan, ahogy csak
994 XXIX | ölébe kapta a szerelmesét, s úgy futott vele odább.~A
995 XXIX | találomra botorkálni előre.~S a hamueső kezdett már borsó
996 XXIX | hömpölygött végig a föld alatt, s egyszerre tűzfény borítá
997 XXIX | szólalt meg: a Monte Gibelló, s azzal együtt egy égostromló
998 XXIX | szűk sziklavölgy végetért, s kiszakadásánál lehetett
999 XXIX | leszállhatott György öléből, s a maga lábán futhatott tovább.~
1000 XXIX | sziklába volt vágva egy fülke, s annak a közepéből folyott
1-500 | 501-1000 | 1001-1224 |