Rész,  Fezejet

 1   I     |      ismétlé az halk hangon.~– Hol látta őtet?~Az ifjú ember tátva
 2  II     |          hát még most csak a Péter látta azt az embert, mikor velem
 3  VI     |        medencéből kilépve, bámulva látta, hogy minden lépténél lángnyomok
 4 VII     |      embernek, akinek az arcát sem látta, a nevét sem tudta.~Abban
 5 VIII    |        saját nyolc kártyájából azt látta, hogy ha ő „l’hombre”-t
 6  IX     |            között.~– Mondsza csak, látta valamikor a te Giorgiod
 7   X     |          Giorgio legelőször is azt látta meg, hogy Zenobia férfi
 8   X     |        süveg alól kiduzzad. Mintha látta volna már ezt valahol? Talán
 9   X     |            azt, meg amazt az arcot látta volna már, ezt a lángveres
10   X     |            közül csak azt az egyet látta meg, a többit nem, az bátran
11 XII     |          volt, mikor ilyen alakban látta egymást. Mindenki olyan
12 XII     |          éppen rájuk ismert. Ő már látta egyszer az arcaikat ilyennek. –
13 XII     |            ha még csak az arcaikat látta volna!~Hisz ez itt „Éva”;
14 XII     |            ez is a Méte lakomáján? Látta ez is azt, amit én láttam?~
15 XII     |    Bolognába, széttekinteni.~– Ah! látta ön a félredűlt tornyokat? –
16 XIV     |         szívében, midőn maga előtt látta azt a pusztát, a karámokkal,
17 XVI     |           hallotta, a szemeket nem látta már, csak a tüzét érezte
18 XVII    |            állta el minden idegét. Látta már, hogy mit akarnak tenni
19 XVII    |   viaskodók felé, ő pedig szemközt látta a jelenetet. A szerelem
20 XVIII   |     szemeit, a rémálom folytatását látta maga előtt.~Egy nehéz vasas
21 XIX     |          ezt a sunyi vigyori pofát látta volna már valahol.) – Ninini!
22  XX     | kínordítást.~A kemence szája előtt látta Miriklót a padkán ülve.
23 XXIV,  1|     nagyságot az égig fölemel. Így látta az atyját égig emelkedő
24 XXIV,  1|      összefoly az éggel, éppen úgy látta lelke előtt elterülni azt
25 XXV     |          serenissime, ha ott lesz. Látta serenissime a tengerrül
26 XXV     |      veranda alól, egy mély üregbe látta magát bezárva, melynek boltozatát
27 XXV     |    állapotja felől, mikor azt írni látta.~– No csak mulasd magad,
28 XXVII   | legmagasabb párkányáig.~Ott azután látta, hogy hiába volt minden
29 XXVII   |    jegyezve. – És a bátyád, József látta, hogy téged is ugyanarra
30 XXX     |    szeméből.~Hanem akkor aztán azt látta, hogy Pelargus barázdás
31 XXXI    |          le őket, ahogy maga előtt látta –, tizenöt év előtt!~De
32 XXXII   |        őket.~Mikor aztán senki sem látta őket, akkor egymás nyakába
33 XXXII   |            magának az ifjú alakját látta Györgyben újra fölébredve.
34 XXXII   |       gyertyavilág volt.~Az atyját látta maga előtt könnyű panyókában,
35 XXXII   |            a mellékszobába.~György látta a félig nyitva hagyott ajtón
36 XXXII   |        valami nagy elragadtatással látta fejedelmi apját ilyen zsákmánnyal
37 XXXIV   |      kartalan székre.~György ekkor látta, hogy milyen szépek a Zsuzsika
38 XXXIV   |          Csak a vacsoránál, amidőn látta, hogy György hozzá sem nyúl
39 XXXIV   |   valamerre elosonni. De senki sem látta, hogy merre osont el.~Nosza