Rész,  Fezejet

 1 III     |        hajfürtjeivel a kezében.~Zsuzsanna, a két lator agg férfi által
 2 XVI     |    Herodiás, Anaisz, Koleikháb, Zsuzsanna. A férfiak voltak Holofernes,
 3 XVI     |     Abrekh mellett ült egyfelől Zsuzsanna, másfelől Koleikháb (Potifárné).~
 4 XVI     |       tiltakozom! – szólalt meg Zsuzsanna. – Ez az én Abrekhem.~S
 5 XVI     |        körül fűzve. – Hiszen te Zsuzsanna vagy.~– Igenis az vagyok.~–
 6 XVI     |         az vagyok.~– Az erényes Zsuzsanna! Akit csak látni szabad,
 7 XVI     | Ninivében. Terólad meg van írva Zsuzsanna könyvében, hogy te vagy
 8 XVI     |   mondta rólad ítéletalakban.~– Zsuzsanna könyve apokrif!~– Talán
 9 XVI     |      akivel vádolták. Vallja be Zsuzsanna az igazat, akkor én lemondok,
10 XVI     |         No hát bevallom – mondá Zsuzsanna, nekihevült arccal.~– Ezt
11 XVI     |   Meghazudtolja maga az erényes Zsuzsanna Dániel prófétát!~A szép
12 XVI     |     után odajön a ház asszonya, Zsuzsanna; nagyon okosan teszi, hogy
13 XVI     |        az a fiatalember, akivel Zsuzsanna találkozott? Azt majd egyformán
14 XVI     |   bacchanál végén szoktak inni.~Zsuzsanna leszürcsölte Abrekh színig
15 XVI     |        elébb maga megízlelt, de Zsuzsanna nem engedte azt Abrekhnek
16 XVI     |   felfortyant.~– No hát, madame Zsuzsanna, ha ön így exegetálja az
17 XVI     |        a színpadon van a helye: Zsuzsanna karjai között.~– Úgy van!
18 XVI     |     egyhangú ítéletet.~– Miután Zsuzsanna maga beismerte és felfedezte
19 XVI     |       szólsz, Abrekh? – kérdezé Zsuzsanna, szemeinek egész bűvsugárzatával
20 XVI     |         meg a filisztinek; – és Zsuzsanna Abrekhel.~– Bravó! Chaire! –
21 XVI     |       kiáltá az asztaltársaság. Zsuzsanna tapsolt. Koleikháb pedig
22 XVI     |     titkos folyosóin. Elől ment Zsuzsanna Abrekhel, utánuk Delila
23 XVII    |      oldalán a karzatnak előjön Zsuzsanna. Amint megjelenik, nem lehet
24 XVII    | küzdelem támad kettőjük között. Zsuzsanna kergeti két kezével a vakmerő
25 XVII    |     csókot lop annak a vállára.~Zsuzsanna kéjes ijedséggel fordul
26 XVII    |        ölje meg vakmerőségeért.~Zsuzsanna int neki, hogy hallgasson.
27 XVII    |     asszonynál.~– Állok elédbe!~Zsuzsanna mind a két karjával ölelve
28 XVII    |         kard hegyére? – suttogá Zsuzsanna. – Az én szemembe nézz!
29 XVII    |  reszkess, te kölyök! – suttogá Zsuzsanna – ha azt nem akarod, hogy
30 XVII    |       hölgy karjai között.~Erre Zsuzsanna egyet fordított rajta, úgyhogy
31 XVII    |       le a kerevet mellé.~Ekkor Zsuzsanna hevesen taszítá el magától
32 XXVII   |     láncot, amivel téged a szép Zsuzsanna a lábaihoz kötözött. Annak
33 XXXIV   |      Zsuzsikám”.~Tehát ennek is Zsuzsanna a neve! Mint annak a másiknak!