Rész,  Fezejet

 1  II      |         változott. (Magával hordta mindig az egész tárházát a különféle
 2   V      |            a homlokára. – A homlok mindig elárulja a férfit. Az viseli
 3   V      |           obligát polgárférj, akit mindig megcsal a felesége, Colombina.
 4 VIII     |            védi erényét: arcát még mindig eltakarva tartja palástocskájával.~
 5  IX      |            következtetve, hogy még mindig álmodik, visszafeküdt a
 6   X      |           félig nyitva van, mintha mindig tükörbe nézne, s önmagát
 7   X      |          azért a lengyel főuraknak mindig volt valami keresnivalójuk
 8  XI      |          Atyám kastélya Lembergben mindig tele volt magyar urakkal.
 9 XII      |       hárman, ott becsületes lovag mindig a megtámadottnak fogja pártját.
10 XII      |         felől akarnak betörni. Ott mindig van párt, mely kalandokra
11 XIII     |             meg az arkebuzir előtt mindig nagy volt a respektus. Aztán
12 XIII     |        lovak természethistóriáját, mindig azt tanulmányozzák. A „vad”
13 XIV      |         kimenetelű. – A kórtünetei mindig azonosak.~Az orvosok úgy
14 XVIII    |   trittlingre a dolgot! Aztán csak mindig a nyomomban tarts. Meg nem
15  XX      |      parancsoló hangon, de a leány mindig azt kiáltotta vissza: „náné”.~
16 XXI      |         Jól számított. A csatornán mindig ott őgyelegnek a „wasserpirát”-
17 XXIV,  2 | kicsapongás: amire bő alkalma volt mindig. Tüdővérzése volt. Érezte,
18 XXV      |            kolosszok.~De az ég még mindig nem látszik sehol.~A felhőkurtina
19 XXV      |      Péterrel.~A Péter azonban még mindig maródi volt, a megitatott
20 XXV      |           De az sem tetszett neki. Mindig azt hajtotta, hogy ő egy
21 XXV      |          nem megmondtam?” Csakhogy mindig más nevet mondott. Utoljára
22 XXV      |    építenek már, hanem az Etna még mindig épít. Félszázadonkint eszébe
23 XXVII    |          egyre fölfelé vitt, mégis mindig mélyebb kezdett lenni. Egyike
24 XXVII    |            dolog az már. Bálám óta mindig, valahányszor egy szamár
25 XXVII    |       vitába keveredett egymással, mindig a próféta lett a vesztes.~
26 XXVII    |        folyvást terem. S a madarak mindig rájárnak. Azok ott megfogják
27 XXVIII   |            inger nála a nevetésre. Mindig félreforgatta a fejét.~–
28 XXVIII   |        hatása az ilyen alkalmaknál mindig bebizonyult. Egyet azokból
29 XXIX     |       ízletessé tudott varázsolni. Mindig fedezett föl hol egy spárgatelepet,
30 XXIX     |          tápszert az arbutus erdők mindig érő szamócáiban. S adót
31 XXXIV    |            Györgynek a kedélye még mindig az Ali-kői keserűvíznek
32 XXXIV    |           én hűséges ahhoz, akinek mindig csak a szeretetét láttam