bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 I | elkezdtek sakkozni.~– Te ma nagyon rosszul játszol,
2 II (1)| jól: én ugyan jól vagyok. Ma tettem le az exament a méltóságos
3 II | S nevezetes, hogy éppen ma, az examen után, minden
4 VII | legerősebb vívóval küzdtél ma itten.”~– De nekem megkétszerezte
5 X | az életeddel játszottál ma?~– Tudom.~– Kockáztattad
6 XI | szájával, nyelvével.~– „Ma” – gömbölyûre nyitott szájjal,
7 XI (4)| múlt századbeli boltcímerén ma is látható egy magyar kuruchajdúnak
8 XII | háziasszonyhoz; annak vagy ma a választott társa. Ott
9 XII | hangon:~– Ah, hercegnő! Én ma meghalok!~Ennél nagyobb
10 XII | elvállalom: – Abrekh az ön rabja. Ma éjjel Méte-ünnepet hirdetünk. –
11 XII | magának: „Méte – es – is. Ma este. Komédia után.”~Csak
12 XV | lakomához való ételeket. – Ma nem lesz múlt századbeli
13 XVIII | ilyen titkokat?~– No lesz ma nagy sabbath a mirákelpalotában,
14 XVIII | bizalmával megtisztelte.~– Ma én is lakodalmat fogok tartani.
15 XVIII | legszebb leánnyal fogok ma csókolózni: Bruderschaftot
16 XVIII | Szereted-e még az alamáziát? Ma együtt iszunk dosztig. Te
17 XIX | szerencsés fogás volt, hogy ma rád találtam. A Malach ezért
18 XIX | kerülhettél volna haza. Éppen ma csípték nyakon a Ragoczkynak
19 XIX | fejével mindent el lehetett ma hitetni.~– És most mi történik
20 XIX | kommandírozta, szintén nem volt ma siketnéma. A hosszú asztalnál
21 XIX | mi mindennapi kenyerünket ma”.)~Aztán vetett neki ágyat
22 XX | tud verekedést csinálni. Ma reggel elhíresztelték a
23 XX | világba, ahogy most vagy. Ma már nincs maskarák napja.
24 XXIII | marchese di San Carloval együtt ma reggel a megállapodás szerint
25 XXV | a tengerbe ereszti alá. Ma már úgy híják, hogy Ponte
26 XXVII | vártam.~– Te engem vártál?~– Ma estére vártalak. Ha magadtul
27 XXVIII | utolsóig mind elfogytak.~– Még ma megkapjátok a pénzeteket,
28 XXVIII | cipolle!” Nagy vendégség lesz ma itten. Az albergo csak egy
29 XXIX | a maga útjára.~– Azt még ma tenni fogja: csak terád
30 XXXII | a fejedelemmel?~– Akiket ma az asztal mellett látott
31 XXXIV | Kelemen.~– Kezdjük el mindjárt ma. Mi az, amit megfogtam? –
32 XXXIV | amiket az ő javukra tettem, ma már bűnszámba mennek. Bízom
|