Rész, Fezejet
1 I | Ott volt a tanulóasztalra mindjárt letéve a legelébb kézbe
2 I | is az enyim.~– Leteszed mindjárt!~– Majd ha kiszíttam.~Wammána
3 VIII | öltözni. Siessünk. A Bummerin mindjárt éjfél után egyet fog kongani,
4 IX | ember aluszik?~– No majd mindjárt kiverem én az álmot a szemedből,
5 IX | egy ridikül.~– Ridikül? Mindjárt úgy vágom a fejedhez, hogy
6 IX | Wammána megbiztatá, hogy majd mindjárt jön a borbély, s le fogja
7 X | volt. – No majd megtudja mindjárt, hogy kinek hívják?~A delnő
8 X | elhatározott, hogy megteszi, ha mindjárt az életébe kerül is.~Oda
9 XII | princessznek a kicsikéje. Mindjárt szaladt dajkát keresni a
10 XII | reggel vissza kell jönnöm, ha mindjárt a paradicsomban leszek is,
11 XIII | már!” – „Ingadozik”. „Most mindjárt leesik!” – „Vivát! odafenn
12 XVI | darabot is írtak róla s mindjárt sanszonettet a darabra:~
13 XVI | azt mondta, hogy nem kell mindjárt mindenért a bíróhoz menni.
14 XVI | Ördögnécskéim! Tartsunk rendet. Most mindjárt azt mondom, amit bölcs Salamon,
15 XVIII | hallott meséltetni. Majd mindjárt jönnek azok az emberek,
16 XVIII | Nem teszem meg? Akár mindjárt! Töltsd ide a szájába azt
17 XXV | Csak afféle contadinó! Amit mindjárt megtudnak az urak, mihelyt
18 XXVII | kérdezz! Ha megszólalsz, mindjárt bezárom a szádat: – egy
19 XXVIII | menyasszonyhoz.~Domenichino bátya mindjárt megismerteté a süvét a szicíliai
20 XXX | nyögni, láncot csörömpölni, mindjárt görcs száll a két karomba,
21 XXXI | hogy nem lát rajta. A könny mindjárt a szemébe szökött.~György
22 XXXII | nagyjai segítettek neki benne. Mindjárt az írószobája mellett volt
23 XXXII | vergődik szegény.~– Majd mindjárt segítek rajta – monda Mikes,
24 XXXIV | tanulni, grammatika szerint. Mindjárt lóhátrul adott is fel neki
25 XXXIV | vedrekbe ültetett virágok mindjárt az elfogadóteremben. De
26 XXXIV | jó lesz! Mikor?~– Holnap mindjárt.~Mikes Kelemen közbevágott:~–
27 XXXIV | Mikes Kelemen.~– Kezdjük el mindjárt ma. Mi az, amit megfogtam? –
28 XXXIV | Az lesz a legelső. Holnap mindjárt.~– Ide jöjjek?~– Nem. Hanem
29 XXXIV | általam izenteté meg neki, ha mindjárt ugyanabban a szobában voltak
|