Rész, Fezejet
1 I | intézett kérdésre elveresedő arca, előreálló fogai, melyek
2 II | gondoltál?~A konziliárius arca egyszerre hízelgő mosolyra
3 III | haja tövéig veres lett az arca. Gyermek volt még egészen.~
4 V | csípőtül kezdve a termetét. Az arca ki van festve fehérre, pirosra.
5 VI | volt az egész takarója: arca fakó volt s annyira a csontjaihoz
6 VII | sisakot leütik, annak az arca egyszerre el van árulva
7 VII | ellen harcolni hívatvák; arca égett minden jó és rossz
8 VIII | megmozdul valami. Giorgionak az arca mind jobban fölfelé emelkedett.~–
9 VIII | kedvében. Mosolygó piros arca, nyitott, bámuló, kíváncsi
10 VIII | köpenyét szemérmesen az arca elé tartja. A hölgy folytatja
11 X | a fejét hátrahajtva, az arca haránt állt az ég felé.~
12 X | a földre lebocsássa.~Az arca érte a nőnek a térdét. Támaszul
13 X | villantak fel a hölgy szemei. Az arca lángolt, az ajkai haragra
14 XII | Ezek ők! Mind együtt!~Az arca lángolt, a szíve lázasan
15 XIII | nehéz volna kitalálni: az arca éppen olyan rézbarna, mint
16 XVII | elszakad, ha cibálják.~Egész arca megdicsőülést fejez ki.~
17 XVII | vigyorgására torzult el az arca. Úgy volt, mint aki egy
18 XXV | útitársul kirendelt bencésnek az arca olyan ismerősnek tűnt fel
19 XXVI | által írt levelet.~György arca egészen elsápadt, amidőn
20 XXVIII | ádámalmacsutkával, sápadt arca, ritka szakállal, de nagy
21 XXVIII | karokkal; s úgy be volt az arca nőve szakállal, bajusszal
22 XXVIII | formulárét.~Csak páter Oloferno arca maradt nyugodt és hivatásának
23 XXIX | kettőjüknek fekete volt az arca, mint az ördögé. Iszonyat
24 XXIX | jöttem!~Annak még fekete az arca a hamuesőtől: csakugyan
25 XXXII | szemöldökkel. Kár, hogy az arca nagyon ki volt festve fehérre-pirosra,
26 XXXIII | Azok között a török hölgyek arca arról különböztethető meg,
27 XXXIII | görög és örmény hölgyek arca ellenben fedetlen, ezek,
28 XXXIV | imádkozni.~Az özvegynek az arca e szóra a legőszintébb ijedelmet
29 XXXIV | eszterga megállt.~Az ifjúnak az arca olyan halavány volt, mintha
|