Rész, Fezejet
1 VI, 1 | kisgyermek korában, mikor egy édes anyai kéz összekulcsolá
2 VII | ételt, az igyék!~Először az édes malváziai járta, azután
3 XII | signorát, átadtam neki az édes terhet, amit magam sem tudtam,
4 XIII | az első tekintetre.~– Hát édes csikós bácsi, abban járunk,
5 XIII | szívét ezalatt vagy inkább édes fájdalom. Mintha valaha
6 XIX | Jáj! jáj! jáj! Kedves, édes, drágalátos rajkóm. De megrontották
7 XXIII | lépcsőfokrul lépcsőfokra.~– Ugyan édes magnifice, nem tudná ön
8 XXVII | nedvesít meg, s az tele van édes bogáncs- és bojtorjánfélével.
9 XXVII | dal, leányhang; csengő, édes hang: valami szicíliai románc.
10 XXVII | majd ha én küldelek.~Az édes álmokat egy puskalövés a
11 XXIX | elaludt lelkében: a szerelem édes örömei folytonos mámorban
12 XXIX | téged a boldog fészkedből, édes fiam: hanem a jég.~– A jég? –
13 XXIX | boldogság szétfoszlott mint egy édes álom.~Perc múlva ott ültek
14 XXX | könnypatak csorog~ Emlékedre édes hazám.~Bár tatár rabszíjat
15 XXX | török hadifogságba?~– Hja édes herceg; te ezt még nem érted.
16 XXXII | szerencsés megérkezésedre, édes fiam!~Az áldomáspoharat
17 XXXII | fejedelem a fiától:~– Hát te, édes fiam, micsoda nyelven tudsz
18 XXXII | Hahaha! Egy oroszlánt! Édes hercegem, nincs itt e tájon
19 XXXIII | szomjúhozza az a meleg, édes forrást. (Ezek a saját szavai
20 XXXIV | olyan híved, mint én voltam? édes fejedelmem? Ki fog téged
21 XXXIV | szeretni, mint én szeretlek, édes kis Zsuzsikám?”. (Ezeket
22 XXXIV | volt Mikesnek!~– Hiszen, édes hercegem: én ugyanazt a
23 XXXIV | mikor nevetett.) – Az ám, édes hercegem, mert ez a szó „
24 XXXIV | De már most elég lesz, édes lelkem! Isten úgyse, könyv
25 XXXIV | tart a magyar nők hűsége?~– Édes herceg. Mi magyarok, akik
26 XXXIV | Ne mondjon ilyen szót, édes herceg: ez nem tréfálni
27 XXXIV | ha én nem úgy akarom?~– Édes herceg! A kegyelmed sorsában
|