Rész, Fezejet
1 II | Itt már a büszke öntudat arcát tette fel a tanácsúr.~–
2 V | tűznek, forró lehelete az arcát perzseli: hosszú szempillái
3 VI | a fejére, mely az egész arcát eltakarta. Úgy észlelte,
4 VII | egy embernek, akinek az arcát sem látta, a nevét sem tudta.~
5 VIII | rabszolga védi erényét: arcát még mindig eltakarva tartja
6 VIII | József, amerre utat lát, arcát folyvást tenyerébe rejtve,
7 IX | csókjaival árasztá el az arcát – a gyilkosnak; aki meg
8 X | visszahőkölt, amint az átellenese arcát megpillantá.~Ez az arc úgy
9 X | fővel fordítá egymás felé az arcát:~„Hogy mer ez az ember énhozzám
10 X | Végre szabad volt neki az arcát annyira felemelni, hogy
11 X | felemelni, hogy a hölgy arcát is egyenes tekintettel megláthassa,
12 X | szabályszerű teketóriát, arcát a lova sörényéig lehajtá,
13 X | hajzászlót, mely röptében az arcát érinti; ezt a nevető, rózsapiros
14 X | György felemelte hozzá az arcát, s alig hallhatóan súgá
15 X | mit érzesz.~– Láttad az ő arcát is? Az első mondatánál bírám
16 XI | ismertetnie a maga istenadta arcát és alakját: a hölgyeknek
17 XII | helyzetét, s nemcsak az arcát takaró fátyolához nem nyúltam;
18 XVI | S odafordította eléje az arcát, a szemébe nevetve dévajul.~–
19 XVI | óvták a tenyereikkel Abrekh arcát, nehogy a másik megcsókolhassa.~–
20 XIX | eltakarta mind a két kezével az arcát, s elkezdett jajgatni.~–
21 XXI | még feketébbé tették az arcát, s a felső ajkának az egyik
22 XXV | hasra kellett feküdni, az arcát a két karja közé rejteni
23 XXVI | jégre, és megdörzsölte az arcát, karjait hóval. Aztán, hogy
24 XXIX | felszárították egymásnak az arcát a csókjaikkal.~Akkor aztán
25 XXXI | magáét, összecsókolta a két arcát, az ajkát, a szemeit, azt
26 XXXI | a térdeit, s szép szelíd arcát atyjának a kezére fektetve
|