Rész,  Fezejet

 1 VIII    |      maradt ott a teremben, mely egyre sötétebb kezdett lenni.
 2  IX     |         múlt éjjeli dáridótul, s egyre ásítozott.~– Mi az ördög
 3   X     |      keresnivalójuk Bécsben. Ott egyre változott a királyság, s
 4 XIII    |     nemes mént. Hosszú karjaival egyre rövidebbre vonja a pányvát,
 5 XVI     |          paradicsombul kikoptak, egyre hajszolta, hogy lásson dolog
 6 XVII    |         A bottal védekező Sámson egyre tért veszített a folyvást
 7 XIX     |    engedte magát elcsillapítani. Egyre tüzelt.~– No hát megyek
 8  XX     |    szájába.~Az a bőszült ordítás egyre hangzott: valami olyan őrületes
 9  XX     |      minden mozdulataira alakult egyre. Mosolygásában a kárhozat
10 XXIV,  1|    királya.~A következő sorokban egyre emelkedik az ájtatos hangulat.
11 XXV     |     élelmiszerek mellett.~György egyre hallgatott mélyen elmélázva.~
12 XXV     |       látszott körülfogni. A fal egyre följebb vonult, az olajfák
13 XXV     |       följebb vonult, az olajfák egyre emelkedtek egymás fölé,
14 XXV     |    boróka, a tiszafa. A hegy még egyre tart.~A felhőkárpit tovább
15 XXV     |    látszik sehol.~A felhőkurtina egyre följebb emelkedik; csúcsos
16 XXV     | lassankint elkezdett világítani: egyre sugárzóbb lett, utoljára
17 XXV     |  jégréteg azért sohasem fogy el: egyre szaporodik. Csak a kráterből
18 XXVII   |        pedig, dacára annak, hogy egyre fölfelé vitt, mégis mindig
19 XXVII   |       nézte ezt a sziklafészket, egyre nagyobb talány lett az előtte.~
20 XXIX    |          kezd felderengeni, mely egyre jobban tért foglal, majd
21 XXIX    |      meteor ellen!~Az izzó kövek egyre sűrűbben hullottak.~A szép
22 XXIX    |      akiket veszteni visznek.~Io egyre kiabált és sírt, hogy mért
23 XXIX    |    esküvőnk szertartása lefolyt: egyre nevetnem kellett, s mikor
24 XXX     |     városokkal megrakott partjai egyre messzebbre tűntek el szeme
25 XXXIV   |       paripája azt követte, hogy egyre oldalt fordulva lépegetett