Rész,  Fezejet

 1   I     |      fogai, melyek miatt az ajkai sohasem tudnak egymásra csukódni;
 2  II     |         György. De a József felől sohasem tudakozódik. Az már jól
 3  II     |           De én még magyar embert sohasem láttam, hogy a piacon a
 4  IV     |          ablakkal a közepén, amit sohasem látott senki felnyitva.~
 5 VIII    |        hölgyeket így, ahogy most, sohasem látja a világban senki.
 6   X     |   atyjától nem hallott ön róla?~– Sohasem láttam az atyámat.~– Én
 7  XX     |          szívem. Mert tudom, hogy sohasem foglak látni többet.~– De
 8  XX     |        jövendőmondás. Tudom, hogy sohasem látlak többet. De neked
 9 XXI     |         ismeretlen fickót, akit ő sohasem látott. Micsoda ábrázat!
10 XXI     |           a szót, hogy „phéna”?~– Sohasem hallottam: ki sem tudom
11 XXIV,  1|        Két végtelenség~György még sohasem volt túl Bécs város határán.
12 XXIV,  1| forgalmával, katonai rendszerével sohasem ismertette meg vele senki.
13 XXIV,  1|         irgalmába vesse reményét.~Sohasem beszélt ez ideig senki György
14 XXV     |         derék!~– Hát ön talán még sohasem volt odafenn?~– Amilyen
15 XXV     |        élni valamiből. A zsoldját sohasem kapja. Ha hébe-hóba mi nem
16 XXV     |    beszéltek előtte geográfiáról, sohasem látott mappát.~A temetés
17 XXV     |       belőle, de a jégréteg azért sohasem fogy el: egyre szaporodik.
18 XXVII   |      színültig tölté, de azon túl sohasem csordult.~Négy sült madárféle
19 XXX     |         magyar az emberi tagoknál sohasem használja a többesszámot:
20 XXXII   |        templomban mit csinálsz?~– Sohasem voltam templomban.~Erre
21 XXXII   |      Szereted a vadászatot?~– Még sohasem vadásztam. Milyen lehet
22 XXXIV   |      tatárokkal nem álmodunk, hát sohasem – dörmögé a kamarás úr,
23 XXXIV   |         akihez hasonló asszonyt ő sohasem látott. Ezzel lehet tréfálni,
24 XXXIV   |         Annál inkább, mert György sohasem hozott haza nyulat, pedig