Rész,  Fezejet

 1   I     |            a neve. Ahol az a „Méte” jön elő. Az a pokoli csábító
 2   I     |             egyszerre valami keserű jön fel a torkomba. Elszomorodom:
 3  II     |            ajtót, s súgva jelenté:~„Jön a filiszteus!”~Erre a szóra
 4  IV     |            a rektori tilalomra s ha jön fiatal hajadon, a szüzek
 5   V     |          hogy új szcéna következik.~Jön Colombina, Hanswurst hitvestársa.~
 6 VIII    |            fény valahonnan felülről jön e tündéri tájképhez. Az
 7 VIII    |          Várjunk csak, amíg majd az jön, akinek a neve „Métees is!”~
 8 VIII    |             a kürtőbe, mikor valaki jön ismét, s a szövétnekkel
 9  IX     |      megbiztatá, hogy majd mindjárt jön a borbély, s le fogja vágni.~–
10 XIII    |              Amint ezek elhaladtak: jön nagy sípszóval egy másik
11 XVII    |     madrigált.~– No most csend! Ott jön Delila.~A legelső alak volt
12 XVII    |        erejének titkát. Akkor aztán jön a végzetes olló, mely a
13 XIX     |             labyrinthban. Hasztalan jön ide a policáj kutatni, motozni:
14 XIX     |            leöljük a strázsákat! Ki jön velem? Én megyek elől. Adjatok
15  XX     |          csatorna hídjánál, s mikor jön a hídra a szekér, odarohannak.
16 XXIV,  1|           fogja ismerni: ha egyszer jön valaki, aki elmondja élőszóval
17 XXV     |            fuggitivik, s akkor majd jön helyette új földesúr. –
18 XXVII   |           egy agyagkondérral: onnan jön fel a földalatti hőség.
19 XXIX    | etyepetyével1 elköltött lakoma után jön a tündéri éjszaka, amit
20 XXIX    |         utánuk az úton.~– Nézd! Ott jön az ördög, aki elvisz bennünket! –
21 XXIX    |           bírnak.~Ez pedig közelebb jön.~Már odaért a kút elé. A
22 XXIX    |          Mondtam ugye, hogy a sátán jön értünk, aki elvisz bennünket.~–