Rész,  Fezejet

 1  IV     |        feladatokhoz még egy újabbkori Isten csapása: a színészet!~Ez
 2  VI,  1 |              fölséges eszmét, hogy az Isten fia saját akaratából vette
 3 XIII    |           hazája nyelvén megszólal.~– Isten jó nap, csikós bácsi!~–
 4 XIII    |                csikós bácsi!~– Fogadj Isten, szép nagyasszony.~Eközben
 5  XX     |              volna rossz?~– Tiltja az Isten.~– A „Devla”? A Devla azért
 6 XXII    |            csatában harcolt ellenünk: Isten úgy akarta, hogy mi győzzünk
 7 XXIV,  1|       Isten-adományait és tehetségeit Isten ellen és önmaga ellen fordítá:
 8 XXIV,  1|             szörnyetegének” nevezi. – Isten büntetésének – nem: könyörületességének
 9 XXIV,  1|           való bizalomról, egyedül az Isten irgalmába vesse reményét.~
10 XXIV,  1|              fejedelem igazolja magát Isten előtt (csak az Isten előtt),
11 XXIV,  1|            magát Isten előtt (csak az Isten előtt), hogy miért írja
12 XXVI    |         határába.~– Tehát az enyim.~– Isten őrizzen tőle, hogy megkapd
13 XXVI    | odaadományozom a te kolostorodnak.1~– Isten segítsen, fiam, a te gondolatodban!~
14 XXIX    |           vitorláit, s aztán induljon Isten hírével, vagy ha török hajó,
15 XXIX    |           feleségemet? Hisz megver az Isten.~Io most gyöngéden borult
16 XXIX    |       szerelmem. Nem ver meg téged az Isten, ha engem elhagysz. Engem
17 XXXI    |       hangzását: „A Sionnak hegyén Úr Isten, tiéd a dicséret. Fogadást
18 XXXIV   |            szíves indulattal.~– Hozta Isten, György herceg! Oh az én
19 XXXIV   |               elég lesz, édes lelkem! Isten úgyse, könyv nélkül tudom
20 XXXIV   |        Pelargushoz:~– Ez nem történik Isten hírével!~György másnap már
21 XXXIV   |       népszabadság nem múlik el soha.~Isten küldött, Istenhez térek
22 XXXIV   |       diadalra vezette, s melyet csak Isten keze törhetett meg véletlen