Rész,  Fezejet

 1   I     |         fuoco pipázik.)~Úgy is volt. Alig távozott el Péter az egyik
 2  II     |            képezett, hogy a látogató alig látott benne: s rögtön elkezdett
 3   X     |          felemelte hozzá az arcát, s alig hallhatóan súgá a fülébe:~–
 4 XII     |              pedig oly magasak, hogy alig látni meg köztük az eget.
 5 XII     |        kívánja. De ki ez a Cornelia?~Alig kanyarodtam be abba a szűk
 6 XII     |      kérdezősködöm.~Jól számítottam. Alig haladtam a Laureti híres
 7 XIII    |           kínálja a legényeket, akik alig ülnek már a lovaikon, a
 8 XVIII   |          hódolatával az ifjú embert. Alig tudott szóhoz jutni bámultából.~–
 9 XIX     |      mindenüket elrabolták. Ellenben alig akadt meg a rongy a pogány
10  XX     |              körönd sötétjében járt, alig volt látható, mikor aztán
11 XXII    |          helyet foglalt.~Az uralkodó alig emelve föl szempilláit,
12 XXX     |         Mondd el, hercegem.~– Én már alig bírok magammal, hogy a szabadságért
13 XXXII   |       falatot a szájába vett belőle, alig bírta lenyomtatni. A másfél
14 XXXII   |         nomád életet éltek: lakásaik alig voltak szilárdabbak a hajdani
15 XXXII   |         pótolja az ismeretet. György alig bírta az éjjel lehunyni
16 XXXII   |       rendelt kamarás, Mikes Kelemen alig bírt vele lépést tartani,
17 XXXII   |         teljesedett a biztos jóslat. Alig zörrent meg a haraszt a
18 XXXII   |              egy hatalmas nagy nyúl, alig húsz lépésnyire Györgytől,
19 XXXIV   |   bivalyfogataival elállja az utcát! Alig lehet a piacon keresztülvergődni
20 XXXIV   |     elmondtak már nekem a hercegről. Alig vártam, hogy meglátogasson –
21 XXXIV   | természetesen hétféle fogásbul állt, alig akart vége szakadni, s az
22 XXXIV   |       hajtotta, a forgácspattogástól alig hallotta, hogy valaki belép