Rész,  Fezejet

 1 VIII     |  észrabló tündér. Zsuzsánna, aki nevet! Egy segélyére rohanó suhancnak
 2 VIII     |    természetadta elszörnyedésére nevet.~Giorgio még azt a kis eszét
 3  IX      |      viselheti a Giunchi Giorgio nevet a Künzli Péter, ameddig
 4  IX      |          tűzkeresztségben Abrekh nevet kaptam? Hogy együtt lakomáztam
 5   X      |       színe?)~Giorgio elolvasá a nevet. (Szerencséjére csupa kezdőbetűkkel
 6   X      |      jegyét, Giorgio pedig ezt a nevet olvasá az átadott jegyről.~„
 7 XVII     |        egy véletlen tréfa fölött nevet: azután megfordult a sarkán,
 8 XIX      |         Tetszik, hogy ezt a nagy nevet kuszpitolja. Hadd szokja
 9 XXII     |         királyának, aki e fényes nevet bitorolja. A te atyád Erdélyország
10 XXIII    |       elolvastatá Péterrel a két nevet, s aztán azt mondá neki,
11 XXV      | megmondtam?” Csakhogy mindig más nevet mondott. Utoljára a palermói
12 XXV      |        van kifejtve. A természet nevet, a házak gyászolnak.~Ez
13 XXVI     |         ráírni a borítékra, s öt nevet elsorolt előttem, hogy kinek
14 XXVII    |        is tudtam, hogy a Giunchi nevet a birtokkal együtt elvették
15 XXVII    |         mikor te a San Christina nevet kaptad. – Attól tudtam meg,
16 XXVIII   |      hogy a menyasszony folyvást nevet az esküvő alatt, sem az,
17 XXVIII   |          sem az, hogy a vőlegény nevet az esküvő után. A csuklyájában
18 XXXIV    |          nem botránkozik, nagyot nevet rajta; hanem aztán amin
19 XXXIV    |      hanem aztán amin elbeszélve nevet, azt titokban meg nem teszi.
20 XXXIV    |       fehérebb lesz. A Bercsényi nevet nem lehet fölcserélni.~–
21 XXXIV    |      címét, megcsókolá az aláírt nevet, s ismét összehajtva a pergament,