Rész,  Fezejet

 1   I     | kérdésre, Giorgio gróf! „Igenis láttam.”~– Igenis láttam. – ismétlé
 2   I     |        Igenis láttam.”~– Igenis láttam. – ismétlé az halk hangon.~–
 3   I     |           Nem igaz! Én magam is láttam azt a házat, amelyiknek
 4   I     | hordozott, hallottam volna vagy láttam volna olyan szót vagy olyan
 5  II     |       még magyar embert sohasem láttam, hogy a piacon a sokaság
 6 VIII    |          hogy égsz. – Láttad?~– Láttam; de nem néztem. – Ez nem
 7 VIII    |         folyvást.~– Hogyan? Nem láttam.~– Hát azok a vitézek, akiknek
 8 VIII    |          De én még két gyertyát láttam égni az asztalon.~– Azok
 9  IX     |      hogy titokban tartom, amit láttam.~Ekkor a hosszúképű komolykodásból
10  IX     |  fölmelegedett.~– Hát csakugyan láttam én azt az istennőt a maga
11   X     |      hallott ön róla?~– Sohasem láttam az atyámat.~– Én meg azt
12   X     |    tudod ezt? Hallottad?~– Nem. Láttam. Arra való a szem, hogy
13   X     | világtalannak.~– De még mást is láttam. Azt a vakmerő fickót, aki
14 XII     |        Látta ez is azt, amit én láttam?~Wammána démoni mosollyal
15 XII     |           felelt Giuseppe. – Én láttam olyant is, mikor úgy lép,
16 XII     | fokossal a mestergerendára. Így láttam én a magyar legényt egyszer.~–
17 XIX     |         Vele álmodtam most. Azt láttam, hogy viszik a dolmánhoz.
18 XXV     |         a tengerrül az Etnát?~– Láttam. Pompásan füstölög.~– Most
19 XXVII   |        akartál látni. Mikor azt láttam, hogy csókolod az ajkát,
20 XXXIV   |        mindig csak a szeretetét láttam s a jó szavát hallottam?~