Rész,  Fezejet

 1   I    |        malum. A jó jel volt egy piros szalagra kötött aranyozott
 2   I    |        megelevenülve. Az a telt piros arc, gödrös áll, csattanó
 3   V    |      olyan közel érnek hozzá, s piros nyelvének a hegye kitűnik
 4 VIII   |      maga jó kedvében. Mosolygó piros arca, nyitott, bámuló, kíváncsi
 5 VIII   |       orrcimpákban, a felvetett piros ajkakban, mik közül az összeszorított
 6 XII    |       Járta a pillangós cipő, a piros szattyáncsizma, a hímzett
 7 XII    |   dudoros patyolat ingujjaival; piros kláris volt a nyakán háromrét,
 8 XII    |      rajta, s a kezében tartott piros selyemkendővel arcul legyinté.~
 9 XII    |      rózsaszínűt vett ki. Annyi piros és barna csemege galacsin
10 XIII   |       elkezdett lihegni, hosszú piros nyelvét csillogó fehér fogai
11 XVI    |  nevetéssel csípett bele Abrekh piros orcájába.~– Nos. Hát nem
12 XVI    |     töltött poharáról a színét, piros nyelvével megnyalva utána
13 XIX    |    akinek az egész öltözete egy piros nyakravaló volt, úgy tudott
14 XIX    |     aztán ezt a füstöt megint a piros orrlyukain keresztül fújta
15  XX    |            Hozok neked négy sor piros klárist! – Ez volt az utolsó
16  XX    |  felöltöztette a diákgúnyába. A piros süveget is feltette a fejére,
17 XXI    |      sebet a fejére. Az jó volt piros festéknek. Mikor újra felemelték
18 XXI    | Györgyöt a vállaikra, már akkor piros toll lengett a süvegébe