Rész,  Fezejet

 1  II     |       belekontárkodni; mert az mindent elront. Majd én elfogom
 2   V     |           Ne papolj annyit! Én mindent megteszek, amit te kívánsz,
 3  VI,  1 |       más céljuk nincsen, mint mindent a tíz parancsolat ellenére
 4 VII     | tokajihoz aprópoharakat adtak; mindent helyrehozott a francia ámbraillatú
 5  XI     |       akkor gyárak nem voltak, mindent a kézi munka állított elé,
 6 XII     |     Hiszen parasztasszonyoknak mindent szabad meghallgatni. No
 7 XII     | egymást cognatonak nevezték, s mindent kölcsönösen megbocsátottak.~
 8 XVI     |     görögül, zsidóul. Pelargus mindent megértett.)~– Mit szólsz,
 9 XIX     |      San Carlo?~Kábult fejével mindent el lehetett ma hitetni.~–
10 XXV     |      járta be a várost. Miután mindent megszemlélt, ami látnivaló
11 XXVII   |  lakókat.~– Ne kérdezz semmit, mindent elmondok, én sem kérdek
12 XXVII   |       sem kérdek tőled semmit, mindent tudok – mondta a lány. –
13 XXVII   |    Egymás után meg fogsz tudni mindent, de várd sorára. Te ostoba
14 XXVII   |           Cupp! – Várd sorára! Mindent megtudsz. – Én hamarább
15 XXVII   |    akart ragadni kezeik közül. Mindent tudott, ami a Méte-ünnepélyen
16 XXXIV   |       Minden keserű volt neki. Mindent kritizált, ami csak útközben
17 XXXIV   |       magyarul érzek.~– Tudom! Mindent elmondtak már nekem a hercegről.
18 XXXIV   |       lelkedet ne csábítsa el. Mindent megtudtam Pelargustól, ami