Rész,  Fezejet

 1  VI    |   Abban lakott egy ember. Egy vak ember. Az volt a závár őre.~
 2  VI    | veréssel, hogy él.~– Nos, hát vak Sámson, hogy megy az élet? –
 3  VI    |    Vánszorgáskor lecsúszott a vak ember térdéről a pokróc,
 4  VI    |       egy pillantást vetett a vak ember odújára.~– Honnan
 5  VI,  1|      sírodúban azt a haldokló vak embert: még attól sem retten
 6 VIII   |      vassal vannak bélelve.~A vak Sámson nem kergeti el a
 7 VIII   | magában: hogy „no, most már a vak Sámson ismét lát!” „Ha igaz,
 8   X    |        hogy oda fogsz jutni a vak Sámson helyére ajtóőrnek
 9   X    |     mást.~– Azt gondolom: egy vak koldust lehetne rábeszélni.~–
10   X    | lehetne rábeszélni.~– Dejsz a vak koldusok nagy urak: azok
11   X    |        Ki van már szemelve!~– Vak ember?~– Még nem, de majd
12   X    | Zsuzsannáról. Annak vagy te a vak koldusa.~– Dehogy vagyok
13   X    |      koldusa.~– Dehogy vagyok vak!~– Bizonyára az vagy. Mert
14  XV    |      énekeltek, muzsikáltak a vak hárfások és szemes hárfásleányok,
15 XVII   |      Van már korax!”~A kimúlt vak Sámson helyébe új kapuőrt
16 XVII   |  kapuőrt kell helyezni. Másik vak Sámsont.~Miért éppen ezt?
17 XXIX   | lankákra fölvezet: de ebben a vak sötétségben kénytelen volt