Rész,  Fezejet

 1  II     |            régi barátság kontójára.~– Oh, afelől igen bizonyos vagyok.
 2 III     |           csóválta a fejét.~– Ej, ej! Oh, oh! A kápolnában!~Wammána
 3 III     |       csóválta a fejét.~– Ej, ej! Oh, oh! A kápolnában!~Wammána cinikus
 4  XX     |              A phéna segített neki.~– Oh milyen szép vagy! – sóhajta
 5 XXVI    |      lerohanni? – kérdezé Oloferno.~– Oh atyám, az olyan fájdalom
 6 XXVII   |             Hogy mi lett Pelargusból? Oh te majom! oh te szajkó!
 7 XXVII   |             Pelargusból? Oh te majom! oh te szajkó! te bibas! Azt
 8 XXIX    |           corricolónak a dübörgése.~– Oh te bohó! A földrengést a
 9 XXXI    |            kezére fektetve fuldoklá:~„Oh mon père, oh mon bon père!”~…
10 XXXI    |               fuldoklá:~„Oh mon père, oh mon bon père!”~…Nem vitte
11 XXXIV   |           Hozta Isten, György herceg! Oh az én boldogult férjem,
12 XXXIV   |            egyszer láthatná életében! Oh, hogy nem teljesülhetett
13 XXXIV   |         véleménye volt a hercegnek.~– Oh én is úgy szeretem a tengert –
14 XXXIV   |                  kérdezé az özvegy.~– Oh nagyon sokáig. Nekem addig
15 XXXIV   | nyughatatlansagát, de eléje vágott:~– Oh bizony addig, amíg ozsonnát