Rész,  Fezejet

 1  VI     |         György félmámorában azt hitte, hogy amióta ő a tűzkeresztségen
 2  IX     |     bizony levágja a kezét. Nem hitte el neki. S a bíró szavának
 3  XI     |     felejtette el a tapsot. Azt hitte, hogy álmodik most. S amíg
 4 XIII    |         a leckéztetésért, ő azt hitte, hogy senki a világon nem
 5 XIX     |     elbámult György. Hisz ő azt hitte, hogy ő tartozik a templáriusok
 6  XX     |     eksztázisban volt, hogy azt hitte, az egész világ abbul a
 7 XXI     |       őrnaggyá tett!~György azt hitte, hogy gúnyolódnak vele.
 8 XXV     |     visszatért a szobájába, azt hitte, medvebőrrel van leterítve
 9 XXV     |        maga körül. És akkor azt hitte, hogy csakugyan egy más
10 XXVI    |   falatját megosztá, akiről azt hitte, hogy egyedül szereti a
11 XXXII   |            Derék nő!~György azt hitte, hogy az özvegyi fátyolt
12 XXXIV   |         úgy, mint Pelargus, azt hitte, hogy mikor az özvegy Bercsényi
13 XXXIV   |        asszonyságról. Ki-ki azt hitte, hogy talán a másik értesítette
14 XXXIV   | gyermeteg mórikálás! György azt hitte, hogy Bercsényinének az
15 XXXIV   |         ment tovább. György azt hitte, hogy ez mind az ő oktatására